Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-27 / 86. szám

eredetét a’ lek. RR. 1 só üzenetében vette, elég téve nincs. Az volna tehát a’ kérdés: mit kelljen a’ m.b RRnek a’ dolog jelen helyzetében tenniük? Felfogásom szerint csak kettő történhetnék: vagy fel kellene a RRet szó­­litnunk, hogy a’hivatalképességet alalról és ne felülről kezdjék meg, vagy pedig az, hogy reáállanánk ugyan az általuk javasolt kivételekre,de viszont mi is állítanánk i­­­lyen kivételeket föl; részemről azonban sem egyik, sem másikra nem hajolhatnék; én ez tényt, melly minden e­­setre csak hiszleni fog rendelkezésünk sorában , nem a­­karom félszegün alkotni,nem akarok olly javaslatot ten­ni, mellyre a’ t. RR. az oligarchiára hajlam színét fog­hassák; mi könnyen megtörténhetnék , ha a’ t. RR. pél­dáját követve mi is kivételeket próbálnánk tenni; de nem fogom soha e’ törvényt úgy alkotni, hogy azon a hely­­hatósági érdeknek vétethessék észre szaga. Ugyan mit mondanánk : ha a’ városok olly törvényt indítványozná­nak,feltéve, hogy netalán egykor a’ polgári rend lenne túlnyomó e’ honban,mi nem újság már más országokban, hogy a’ nemes lehessen minden, csak polgármester, kapitány, és senator nem; illy félszeg törvényre részem­ről soha nem állanék ; ’s azt hiszem, hogy éz az egyik legszebb feladata táblánknak, miszerint az ehez hason­ló, az elfogultság némi jeleit magukon viselő törvényja­vaslatokat kellőleg kiegészítse ’s e kiegészítést itt e he­lyen abban inditványzom, miszerint ezennel mondjuk ki az általán­os hivatalképességet. Igaz, hogy ekként nem lépcsőnként fogunk eljárni, de azért ne gondoljuk mégis, hogy valami nagy rohanást fogna ezen megállapodásunk maga után hozni, sőt inkább azt hiszem , hogy ha van törvény, melly lassan fog életbelépni, ez általam indit­­ványzott egyike lesz azoknak ; eszmei hatása leszen,de gyakorlati eleinte kevés; évekig a’ statusquo fog fenma­­radni, az a’ főkormányszékeknél ’s kinevezésektől függő hivataloknál; mert ma is nincsenek , azoknál nemneme­sek is alkalmazásban? ’s van e reá példa, hogy egy kü­lönben alkalmatos egyed csak a’ miatt mellőztetett vol­na el, hogy ő nem nemes szülőktől származott, tudtomra nincs; ellenben arra van, hogy ha hivatalos pályáján el­jutott azon fokozatra, mellyen túl polgári állásánál fog­va nem mehetett volna,az által nyerte meg a’ hivatalké­pességet, miszerint előbb megnemesittetett. A’ válasz­tásokal függő hivataloknál pedig még tovább fog tarta­ni az átalakulási idő; hiszen tapasztalás mutatja, hogy megyei nemesink mielőtt megválasztnak valakit, még pergamentje régiségét is megvizsgálják;’s egy ujdonan teremtett nemesnek fia megyékben csak ritkán nyer al­­kalmaztatást;sőt a’ megyékben annyira egyedárazzák a’ hivatalokat, miszerint csak a’szomszéd megyéből átte­lepült egyedeknek is,úgyszólván,meg kell uj lakhelyü­kön honosulni, hogy nemeseink által hivatalokra emel­tessenek, ’s bizony meszsze még azon idő, mellyben illy alkalmazásokra a’ nemnemesek számot tarthatnak. Ám­de e’ törvény megszületésétől fogva legjobb hatást fog a’ haza minden polgárira gyakorolni, ha látják a’ nem­nemesek , hogy nyitva előttük a’ tér minden hivatal el­­nyerhetésére, küzdeni fognak azokért, miglen a’ nemes ivadék versenyezni fog velük, ha látandja, hogy képes­ség, érdem ’s igyekezet többet fognak innen túl élni e’ honban, mint puszta születés. Szeretem én is kiváltsá­gos polgártársim előjogait, ’s úgy tekintem azokat mint őseink jól szerzett hagyományát, örömest megóvom a­­zokat maradékim számára is , de elsánczolni magamat többi polgártársimtól nem kívánom, sőt szeretem megtá­­gitni módját annak, miszerint eszökés szívek után má­sok is élvezhessék azt, mit a’ kiváltságosak közül sokan — csak valljuk meg igazán— kirekesztőig őseik ér­demeinek köszönhetnek. Vagy tán Németországra mutat valaki, ’s annak alkotványos kisebb herczegségeirek hol a’jelen időben bűn már kiváltságosnak lenni; hol né­hány udvari ’s erdészeti hivatalt kivéve , minden tiszt­ség a’ polgárok kezei közt van ’s azt jósolja, hogy ne­künk is ez lesz sorsunk, részemről azt hiszem,hogy é­­pen az általam inditványzott törv, óvand meg bennünket hasonló eseménytől. Ha ott is maga idejében eszmélt vol­na fel a’ nemesség, nem hanyagolta ’s jobbnak nevelte volna gyermekeit, nem támadtatott volna meg az öszszes miveltebb polgári rend által, melly erővel vette el tőle azt ’s egyszerre, mit mi most annak önként ajánlunk , ’s mire nálunk e’ szerint békés utón lesz eljuthatni módjá­ban , ismétlem m. FRR. lassan kint fog e’ törvény a’gya­­korlati életbe átmenni, lassabban, mint ama másik álta­lányos képességi, mellyel pedig csak kevéssel ezelőtt fogadónkél egyhangúlag. Sokat gondolkoztam rajta, mi birhatá a’te Rket ezen általam minden tisztelettel fo­gadott üzenetükre; de megvallom, alapos okokat sem egyikre, sem másikra nem találók, m­e­r­t ha az lett vol­na oka ezen kivételeknek, mit fönebb már érintők, mikép bajos föltenni, hogy a’ választók, kik meg an­nyi nemesekből állnak, bárkit nem nemest megvá­­laszszanak megyei hivatalra , úgy ezen ok minden más megyei hivatalra is állna ,mellyektöl pedig nem kívánják a’ t. RR. a’ nemnemeseket elzárni; mert hisz választatnak sok helyen a’ megyei jegyzők, a’ tiszti ügyvédek pedig mindenütt, valamint az adószedők,’s más egyéb hivatalok is, mellyek fontosságát senki két­ségbe nem v­endi, azt legalább nem állitandja, hogy az esküttszékek előttük elsőbbséggel bírjon. Továbbá mind­járt első üzenetökben kimondák a’ t. RR., mikép a’ köz­­igazgatási hivatalokra a’ nemnemeseket is óhajtják al­kalmazni ; de hát a’ most kivettek nem közigazgatásiak ? szeretném én azon végrehajtó hatalmat látni, melly e­­zek segedelme nélkül csak egy lépést is tehetne honunk­ban. De ha ezek nem is, a’ főispánság csak közigaz­gatási hivatal; ha tehát ebben mellőzhető a’ character indelebilis, miért nem az annyiszor említett ’s kivett hi­vataloknál ? Igen ám, de mondhatná valaki, az annyiszor említett triumvirátusban a’bírói minőséget kell tiszte­letben tartani. Ezt okul azonban ismét nem hozhatják fel a’ t. R., kik a’ táblabirákban nem kívánják meg a’ kirekesztöleges nemességet. De továbbá nem magok mondák­­, mikép a’ kanczelláriánál ’s consiliumnál a’ leg­felsőbb hivatalokig mindenre alkalmaztathatnak a’ nem­nemesek. Úgy de ezen kormányszékek akárhányszor működnek bírói téren, miután az úrbéri, nemesitési ’s visszahelyzési perek oda szoktak felküldetni. ’S ha mind ez nem lenne is, a’ hétszem. és kir. tábla tagjai csak ki­­rekesztőleg bírák; hát ezekben miért nélkülözhető a’ ne­mesi minőség? Mindezen okoknál fogva tehát, hogy kel­­letén túl ne éljek vissza cs. k. Fhgséged ’s a’ m. FRR. türelmivel, indítványomat im a’ következőkben közpon­tosítom : Mondjuk meg a’ t. RRnek válaszunkban, mikép első válaszunk alkalmakor a’ hivatalképesség életbelép­tetését némi megszorításokkal azért javaslók mi is, mi­vel a’t. RR. is azt látszattak első felszólításukban kí­vánni ; látván azonban a’ t. RR. előttünk fekvő javasla­tából , milly nehézségekkel lenne illy megszorítás meg­határozása egybekötve ; de magát a’ javasolt megszori­­tást is olly csekélynek tartván, hogy e’ miatt nem lenne méltó az úgyis már közösen elfogadott elvet egész áta­lányosságban nem iktatni törvénybe, részünkről óhajt­juk , hogy e’ tekintetben a’ t. RR. velünk kezet fogni szí­veskedjenek. — Ezen közhelyesléssel fogadott beszéd után szokásos cauteláját interponálta Horvátország kö­vete mind küldött municipalis jogainak föntartása, mind jelesen minden a’ protestánsok lakhatási jogaira vonha­tó belmagyarázat eltávoztatására. Az általán­os hiva­talképesség elfogadásának egy lelkes gr. azon okból is örült, nehogy a’ magyar nemesekről is az mondassék , mit egy német iró földjeiről mondott: „Sie sind alle Hof­­räthe , oder wollen es werden.“ Egy gr. azon gyanú­sítását, mintha a’ földi többség majd a’ megyékben ezen általányos elfogadás ellen agitálni fogna , egy gr. és fő­ispán viszszautasitá ,egy országnagy pedig em­lékezteté a’szónokot, hogy ezen tábla a’birtok­­képességet is minden megszorítás nélkül azon kiterje­désben fogadta el, melly a’nemesekre nézve létezik; ez pedig sokkal nagyobb engedély volt mint a’ jelen , melly az előbbinek olly szükséges eredménye, hogy azt legnagyobb inconsequentia nélkül nem is lehetne megta­gadni. A’ vitatások berekesztése elött még egy gr. a­­ristokratiai szót emelt a’végzés ellen, előre jól tudván, hogy a’nm. gyülekezet illy szokatlan hangon csodál­­kozandik. De felszólal csak azért is , hogy legyen némi nyoma,miszerint olly idők felé sietünk,mellyekben majd kérdés támad : volt e valaha aristokratia Magyarország­ban? Szónok nem bánja, legyünk bár republicánusok, demagógok, sz­­simonisták vagy pedig communisták, de váljunk azokká, ha tetszik egészen ; de fentartani az a­­ristokratiát ’s mellette illy demokratiai intézményeket tenni, nem egyéb mint kertésznek állitni kecskét. Ha tehát elrontani tetszik az aristokratiát, töröljük el a’ lae­tust ’s legyünk mindnyájan egyenlők. A’ fens. Elnök a’ végzést a’ b — i helyettes nézetei szerint kimondván, fel­ol­vastatá a’ magyar ezredekbeli tisztségekre ’s parancs­nokságokra csak honfiak alkalmazásáról­ üzenet ’s föliá­rási javaslatot, mellyel egy gr. ’s kormányszéki alelnök mint már múlt országgyűlésekből fölterjesztett ’s az orsz.sérelmek közt is foglalt tárgyat nem ellenezvén, csaknémelly kifejezések megváltoztatását javasló, mi el is fogadtatott. Következék ezután az országgyűlési szabad újság tárgyábani másod­édi üzenet, mellyre egy gr.’s főisp. helyettes igy adá elő nézeteit. Ha vissza­hozom emlékezetbe mindazt, mi az időszaki sajtó iránt történt; ’s ha figyelembe veszem , mit a’ t. RR. még múlt országgyűlésen átküldött üzenetben kinyilatkoztattak , hogy t. i. elveiket és nézeteiket fentartják akkorra, mi­dőn a’sajtószabadság általán­os kérdése szőnyegre ke­rül , mellynek köréhez tartoznak a’ hírlapok is, e’ tekin­tetben a’tezikket át fogják küldeni a’ m. FRRhez; ha mindezt vizsgálat alá veszem, megfoghatlan előttem, hogy a’ t.­RR. ezen nyilatkozatuk következtében miért nem bocsátkoztak a’ sajtószabadság általányos tárgya­lásába ’s miért nem közlőttek az iránt is javaslatot a’ m. FBRel. ? Megfoghatlannak látszik előttem ezen dolog annyival inkább, mert véleményem szerint sokkal több ok van arra, hogy a’sajtószabadság egész kiterjedésé­ben tárgyaltassék, mintsem hogy annak rendszeréből a’ hírlapok kivéve külön tárgyaltassanak; mert ki fogja tagadni, hogy az időszaki sajtó tárgyában múlt ország­­gyűl­ óta nevezetes előlépések történtek , miszerint lát­juk, hogy az időszaki sajtó tágasb körben működik mint az előtt; a’hírlapokban bővebben szoktak megjelenni az országgy. tanácskozások mint eddig; látjuk a’ gyors­írókat , kiknek állandósítását a’ t. Rt. fizetésmegajánlás által kívánják eszközöltetni. Nem úgy áll a’ dolog a’ saj­tószabadság általán­os kérdésére ; ezen kérdés , melly mondhatni, a’ polgári modon világ legfontosb kérdése, még ez országgyűlésen rendszeresen nem vizsgáltatott és nem fejtetett ki; igy a’fogalmak egészen még tisztá­ban nincsenek,’s azt hiszem,hogy ezen kérdés az, melly­­röl a’ t.hozásnak rendelkezni kötelességében áll, épen a’nyilvánosság könnyen veszélyeztethető érdekében ;de máskép is , hogy ezen tárgy, melly már eddig is számos országgyűlésen kivántatott tárgyalás alá vétetni, vala­­hára tárgyaltassék. Az 1­792-i országgy. kiküldütt egy számos tagból álló biztosságot, hogy ezen munkálatot fölvegye. Vélekedésem szerint sokkal több ok van arra, hogy a’ sajtószabadság általán­os kérdése tárgyalás alá vétessék, mintsem , hogy ezen rendszerből kivéve a’ hírlapok vétessenek tárgyalás alá, de azt hiszem, hogy a’dolog természete’s a’külföldi példa is ezt hozza magával; mert külföldön azt tapasztaljuk, hogy a’ saj­tószabadság legelőször terjedelmes keletü munkákra , azután nagyobb, kisebb röpiratokra ’s csak végre enged­tetik meg az időszaki sajtóra nézve. Ezen okoknál fog­va valóban a’ legnagyobb anomaliáju állapotba jönénk , ha például hírlapokra nézve, mellyek leghangosabban szólnak a’ közvéleményhez, kezdenék meg a’ sajtósza­badság felállítását pedig épen az országgy. szabad új­sággal, miután orsz.gyűléseken épenleg is­ legkényesb kérdésekről folynak a’ vitatkozások, ’s igen anomál ál­lapot volna, ha országgyűlés után a’ tágabb terjedelmű munkálatokra nézve a’ megelőző rendszer fogna meg­maradni. Részemről nem tartozom azok sorába, kik ha fontos kérdésekben elöhaladás tétetni kívántatik, azzal állnak elő : halasszuk ezt a’ rendszeres munkálatokra, vagy más szóval ad graecas calendas ; sőt inkább azok közé tartozom, kik a’fontos tárgyakat, ha biztos lépés­sel akarunk előhaladni, kiszemelőleg is fölvétetni kí­vánják, de a’ dolog jelen állásában az országgy. hírla­pok kérdésének tárgyalása ’s törvényesitése által a’ saj­tószabadság elvének megvitatását’s tárgyalását praeoc­­cupálni nem akarom. Én tehát azt vélném a’ t. R-nek vá­laszolni, hogy a’ m. FRR. eddig is soha nem voltak idegenek a’ sajtószabadság általán­os vizsgálatába be­­bocsátkozástól, sőt inkább ezt mindig kinyilatkoztatták: jelenleg sem idegenkednek tőle, most azonban a’hirlapo­­kat, kivéve a’sajtószabadság általányos rendszeréből, mellékesen tárgyalni nem akarják;magától értetik azon­ban, hogyha a’t.RR. az országgy.tanácskozások bővebb nyilván­osságra juthatása iránt valamelly módokat ad­nának elő, mellyek a’mostani rendszerrel megegyez­­tethetök, például, hogy az újságokban terjedelmesebben jöjenek ki a’ tanácskozások , hogy a’ napló jutányosb áron és sebesebben juthasson a’közönség kezébe, ezt ha elő fogják adni, bizonyára nem fogom ellenezni, de ez alakban ’s illy formában elfogadhatónak nem tart­hatom. Ez vélekedésem. Ezen beszéd a’ többség által helyeseltetvén, a’következett vitatkozásokban tárgy ér­demére nézve csak a’múlt alkalomkori okok’s elleno­­kok használtattak, de mellette a’ kérdés velejétől távol eső eltérések történtek. Míg az előbbi kérdésnél aristo­­kratiai szellemben felszólalt gr. most is azon panaszko­dott , hogy a’ kormány ellöki magától az aristokratiát; hogy, kivált jelen orggy. megnyitása elött a’ hírlapokban minden az aristok, megtámadó czikk fölvételék , ellene mindent mondani lehetett,mellette semmit,a’másik oldal­ról ugyanazon panaszok hangzanak a’ haladó eszmék gátlótt terjesztése ellen. Egy gr. sajnáló, hogy a’ tábla többsége illy lényeges kérdést csak formaság miatt akar­­na elmellőzni ’s a’ sajtószabadság általányos fölvételét sürgetvén ’s azt most az or.gyűlés végével a’ szabad or.­­gyűlési újsággal összekötvén , nem is akarhat egyebet, minthogy az egészből ne legyen semmi.Csodálkozik szó­nok , hogy a’ fontolva haladók most rögtön mindent a­­karnak egyszerre.!) ’s elvbaráti nem kívánnak általányos 514

Next