Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)
1844-02-25 / 16. szám
ne róla szólani; de rövid leszek, mert különben is mind a’ gyakorlat mezején, mind leginkább a’ statustudósoknál a’ politika mezején e’ tárgy mindkét részről bőven ki van fejtve. Vannak ollyanok, kik az úgynevezett activ polgárokról (mert itt egyedül csak ezekről lehet szó kik t.i. választókat és követeket választanak) megszorítva szoktak rendelkezni; és kik ezen jogot olly igen nagy kiterjedésben nem akarják közleni, azon véleményben vannak, hogy a’ status és polgári élet egyik fő czélja, hogy kiki tulajdont szerezhessen és azt védje a’status. Ez szempontból azt tartják, hogy az olyanok, kiknek bizonyos mennyiségű tulajdonuk van, mindazon viszony fentartásra nézve,mellyek épen a’tulajdoni jogból eredő státusczélokat érdeklik , legalkalmatobbak , továbbá,hogy az ilyen legmagasb tekintetből sokszor olyan emberek, kik elég vagyonnal ellátva nincsenek, azoktól, kik a’polgárok szabadságát és közjót megkívánják rontani, megvesztegettethetnek; végre azt is tartják, hogy a’ vagyonos több módot és alkalmat nyújt a’ status czéljának, a’ tulajdoni jog fentartására. Ezen tannak egy kinövése minden józan politikus értelem szerint az , mikor a’ joggyakorlásra megkivántató vagyon igen nagyra tétetvén, az jog köre igen összeszorittatik, 's midőn kevéssel közöltetik azon jog, melly az activ polgárok tulajdona. Az ellenkező tanon levők azon véleményben vannak, hogy nemcsak az reális vagyon, de az intelligentia, a’physikai erő ’s munkásság szinte képviseltessék az statusban ’s azt gondolják, hogy az szegényebb ember, minthogy kevesebb vagyona van, kevesbbé is van képviselve mint más, mert az hatalmasok mindig az erősek. Hanem ezen tannak szinte van egy vészes kinövése, ha t. i. nagyon is kiterjesztetik ez jog, az logikai következetesség végre többnyire odavezet , hogy az úgynevezett communismus , socialismus mezején találkozik az ember,melly ismét a spodák aranykorában álmodott téjjel ömlő folyamhoz hasonlít. Ezen szempontból középutat feltalálni az legnagyobb nehézségek közé tartozik. Legbiztosabban jár el az ember, ha azon viszonyokat vesszük fel, mellyek a’nemzeteknél léteznek. Egy monarchico-aristocratiai statusban anynyira kiterjeszkedni nem lehet, mint a demokratiában, kormányformák jobb roszük voltáról szólni nem akarok. Meglehet, hogy talán azon angol poétának van igaza , ki azt mondta, hogy az az legjobb uralkodási forma, mellyel legjobban kormányoznak. Ebben sok igazság van,ámbár nemigen sokat tanulhatni belőle. Azt nem tagadhatjuk, hogy mi magunk mik vagyunk. Ha ezen monarchico- aristocratikai formát fölveszszük, meg kell engedni , hogy az világ históriája állandóságot mutat mindazon országokban, mellyekben aristocraliák voltak. Az legrégibb adatokat vegyük fel, miszerint p.o. tovább tartott Lycurgus törvénye Spártában,mint Solon demagógiája Athenaeben; ’s Roma hatalmas és virágzó volt az patríciusok alatt. Az olasz köztársaságokat ha vesszük, tudjuk, hogy Genua tovább tartott az demokrata Florencznél. Tegyük Angliát hatalmas és gazdag lordjaival’s felső és házával papságával,és meg kell vallanunk , hogy ezen aristokratiai helyzeténél fogva áll olly büszkén és erősen, és uralkodik az világ más részein. Mi magunk , Európa többi népeihez képest egy maroknyi kis nemzet itten állunk aristokratiai helyzetünkben századoktól fogva változatlanul. Hanem bár az história mást mutatna is, bizonyosnak tartom, hogy azon nemzet, melly kormányzási formája elvétől eláll, bontakozásához közel van, és szomorú tapasztalás szerint is az aristokratia közönségesen ha bontatik, nem népszerű kormányzatra szokott átmenni, hanem inkább korlátlanra. Egy szomszéd nemzetet láttunk. RR. életének boldogtalan vége felé Rousseauhoz folyamodni alkotványért. Rómáról tudjuk, hogy az tribunicia potestas hatalmas szónak kürtölésére milly tulságokra vetemült és milly korlátlan jellemet mutatott, ’s az kik Julius Caesar epocháját ismerik, átlátják,hogy ott is az aristocratia csakhamar Augustus később Tiberius legerősb despotismusában veszett el, így ha Olaszország köztársaságain megyünk keresztül, tapasztaljuk, hogy az aristokratia, ha maga elveit fen nem tartja, nem népszerűségbe megyen által, hanem másba, miről hallgatok. Ennek következtében az melly elem valamelly nemzetet éltet és melegít, azt fentartani szükséges; és az miénk, mint már mondám, aristocraticus, de hála Istennek!olly aristocraticus elem, melly saját tartósságát biztosítja, t. i. számtalanra kiterjedett és végellenig kifejthető. Innét menvén ki, azon elemet lehetlen józan értelemben az városi institutiókra is, az mint eddig volt, által nem lenni. Ezen egészen általányos részint pedig hazánk törvényeiből vett tekinteteken kívül, lehetlen az hely- és időbeli körülményekre is nem tekinteni; ebben már mondhatni az legkompetensebb bírák vagyunk. Nem tudok egész határzottsággal szólani, mert bizonyos adataink nincsenek, de ha egyes városokon keresztül megyünk az kerületi javaslat szerint, milly iszonyú számú polgárság lenne itt! Ha jól értettem ollyanoktól, kik az körülményeket nálamnál jobban ismerik, Pesten mintegy 12 —15 ezer activ polgár lenne. Újságokban sokat olvas az ember az városokról, ’s többi közt Madridról is. Ez sokkal nagyobb város mint Pest, az spanyol nemzetet mostani helyzetében aristokraticai tendentiáról senki vádolni nem fogja, és mégis legutolsó választáskor, midőn az progessisták győztek,csak 7000 polg.vett részt.Tehát Pesten 12 ezer,itt pedig 7 ezer!Ha ez így fog állani, kérdem: nem lesz-e ez igen sok (feliitás: Nem!Nem? jól van; ha az 1. RR. az városban mindent, kinek egy □ ös birtoka,külső vagy belső telke van, polgárrá tesznek, akkor egy hatalmas ember annyi polgárt csinálhat,azmennyi neki tetszik ,egész coloniákat hoz be; pedig méltóztatnak tudni,hogy közönséges ember több van mint más. Azért soha senkit,hogy más fajhoz tartozik, ócsárolni nem szoktam, sőt sympathiával is vagyunk az czigányok iránt, kik nemzeti zenével indítnak; de igazán megvallva, ha ez törvény így marad, akkor czigánycoloniákat állíthatunk fel, az mikor tetszik. Csak például hoztam fel ezt, hogy ha azok, kik tervezve vannak,mind polgárok lesznek, igen sok lesz, mert a’hallott kijelentések szerint az ezéheknek nem nagy jövendőjük látszik lenni. Ha minden ember, az kinek 3 lábú széke van és arra ráül, vagy kinek egy tűjes ollaja van, már ennélfogva mind polgár lesz , méltóztassanak megengedni, hogy igen sok lesz. Mi magunk is átlátjuk, hogy az sokaság egy kis alkalmatlanságunkra van az választásokban , ha az I. RR. kötelességüknek tartják ez iránt az megyékben rendelkezni, miért akarnak az városokban hasonló bajokat előidézni ? Hogyha az városokban 10 —15 ezer embert kell rendben tartani, fel fog-e maradhatni azon elem, melly az k. városokban olly elkerülhetlenül szükséges, az csendnek és nyugalomnak eleme, melly nélkül az városokban nincs üdv. És hogy fognak még dolgozni azon elemek ott? mert ha mi eleven emberek vagyunk, az városiak is azok, bennök is magyar vérfolyás Isten segítségével még magyarabbak fognak lenni. Most mi az megyékben csak néha jövünk össze, és mégis ugyancsak tüzesen dolgozunk; hát az városokban, hol mindennap látni fogja egymást az ember? majd mikor ellenkező pártját legközelebbről és házi viszonyaiban szem előtt látja, és jóformán asszonyokra, gyermekekre, családokra, cselédekre is átmegy az ingerültség! Ezen idea illy messze kifejtve egész Európában nincs. Nem mondom, hogy ilyen általányosítás némelly schweizi cantonokban nem létezik, de épen azon cantonokat, hol ez van, most legilliberálisabbaknak tartják ,s azok általányos fátuma az vidék természetéből, az általányos szegénység természetes következése; az hol senkinek semmije nincs,ott könnyű jogokat adni. Amerika hogy fogja magát kifejteni, még nem tudjuk; az hol az ember úgy él, mint ott, az hol ha szomszédja nem tetszik neki, elmehet száz mérföldnyire, ott könnyű az bajon segíteni; de mikor össze van az ember szorulva,ott bajos ám a’segitség.Arra nézve tehát, amit az 1. RR, itten terveznek, előadott elveim következtében meggyőződésemet mondom ki, és az hely és időbeli körülményekhez képest azt javaslom az 1. RRnek, méltóztassanak az városokra nézve úgynevezett censust megállapítani, hogy azoknak, kik az városban polgárok lesznek, anynyijok legyen, hogy az körülményekhez képest elélhessenek. Erre nem kivántatnak ezrek, hanem csak annyi,az mennyi egy szerény polgárnak szükséges; az illyen ember azután független lesz és érdekében fog állan az csendet és nyugodalmat fentartani, mellyre az polg. társaságnak olly nagy szüksége van. És az mit az história örökösen bizonyít,nem lesznek megvesztegetésnek kitéve, mert az szegény ember, kiről — Isten őrizzen— hogy azt mondjam, hogy roszabb ember mint más, az gazdag emberek által, kiknek az egyformaság megsemmisítése érdekükben van, könnyen megvesztegettethetik; ezt mutatja az történet, hogy ennek nem állhatnak ellen az szegény emberek. Én minden theoreticus ellenmondást elszenvedek, de azt senki nem állíthatja, hogy az história ellenem van. Az tapasztalásra pedig figyelmeznünk kell, mert experimentumot tenni nincs elég erőnk; az városok is nem arra valók, hogy velük experimentálgassunk. Most nagyon is össze vannak szorítva, elég polgáraik nincsenek, de épen azért nem kell egyszerre nagy ugrást tenni, és ha polgári független rendet akarunk felállítani, azt egy pár ezerből is állíthatunk,— és azok által választassunk tisztviselőket és követeket, az kik képviselők lesznek. T. RR. ha valaha, most menjünk lassan, ne kívánjunk végsőt megpróbálni, mi széles ez világon kevés helyen van, sőt illy kiterjedésben talán sehol sincs. Ez volt mostra és jövendőre nézve javaslatom az 1. é-hez egy monarchico -aristocraticus statusban. A’ 101 ik orsz. rendi ülésben az v. munkálat szőnyegen forgott szakaszi közül a’k.oktatási felügyelésre vonatkozók huzamos vitatkozásra szolgáltak okul,eltérítve az kérdést a’jelen munkálat köréből,az történetírás,iskolai szerk.,tanítási rendszer, vallási viszonyok végtelen mezejére. Az kérdéses szakaszok felolvastatása után az munkálat jegyzője szólalt fel, felvilágosítás végett, milly szempontból vette legyen az választmány az fölhozott iskolafelügyelési intézkedést, t. i. egyenesen csak hatóságilag nem pedig iskola-elöljárósági szempontból. Utána egy kapt. követ megemlítve az iskolák igazgatása ügyében eddig fönálló rendeleteket és gyakorlatot, kívánta, hogy az felügyelésből az illető egyháziak se zárassanak ki, mert ez az nevelésnek csak kárával, egyszersmind az ifjúság körül magánakvalláskülönbség nélkül érdemeket szerzett egyháziak ellenében némi igaztalansággal is történnék.Elnököm pedig megjegyzi, mikép ezen közoktatási tárgy ismét azon kedvencz tárgyak egyike, mellyet az I.R-ek az szőnyegen forgó munkálatba szőttek , az nélkül hogy ez tulajdonkép annak alkatrészét tenné; czélszerűnek látná tehát,hogy ez különben nagyfontosságu és minden oldalróli kimerítést igénylő tárgyban, más országok példájára is, külön törvény által intézkedjenek ; mindenesetre pedig szükségesnek véli az kérdéses szakaszoknak, ha ez munkálatban meghagyatnak, olly módosítását, hogy e felső főfelügyelési joga és az egyháziak eddig is gyakorlott befolyása épségben tartassék annyival inkább, mert az városi iskolák nem kizárólag az városiak gyermekei számára állnak fön, hanem az haza egyéb polgáriéra nézve is. Ennélfogva habár maga a’város v. más egyes ember állitna is föl iskolát, az ő joga ez részben csak annyira terjedhet, mennyiben az közérdekekkel összeütközésbe nem jös igy olly intézetek fölött, mellyekben az haza külön vidékben gyermeket oktattatnak és neveltetnek, kizárólagos felügyelési jogot sem egyes ember sem városi.hatóság nem igényelhet. Válaszul adák némelly szónokok, mikép itt nem oktatási rendezésről, hanem egyszerűn csak hatósági önkebelbeli fölügyelésről van szó, melly ő fels. fölfelügyelési jogát nemcsak ki nem zárja , sőt mint az törvények legfőbb őrjeit igényli is;az egyháziaknak azonban itt,hol nem iskolai elöljáróságról, vagy tanitóképeni hozzájárulásról történik intézkedés, befolyást nem tulajdoníthatni. Ezek ellenében ismét egy másik kapt. követ szólalt föl,s az egyháziaknak az alsóbb iskolákban különösen szükséges és hatályos működését említve, az szerkezetnek vagy egészen kihagyatását, és az általányos nevelési 1.javaslathoz halasztását, vagy pedig elnöke nm. által kijelentett értelembeni módosítását kívánta. Előadása több cáfolatot vont maga után, mellyekben sokszor csípős kifejezésekkel rovatott meg az oktatási és általában iskolai rendszer és az egyházi tanítók munkálkodásának hiányai, az clerus semmit nem tevése stb. melly szemrehányásokra azonban több oldalról megtorló válasz adatott, figyelmeztetvén különösen az vádakat előgörditett követek, mikép az elmulasztás hibája az világiak’s egyháziakkal egyiránt közös. Elégnek tartván a’tanácskozás modorát ez főbb vonásokban megismertetni, az egyes sértő kifejezések és viszszatorlások mellőztével csak az eredményt emeljük ki, melly hosszú vitatkozás utána’szerkezet-megtartás jön. Haladtával az tanácskozásnak az biróságokról szóló §okkal öszhangzólag egym.követ azt inditványzá hogy az városi bíróság ez helyeni rendezésekor egyúttal az fölebbviteli bíróság iránt is történjék intézkedés mégpedig úgy, hogy az személynöki és tárnoki székek megszüntetésével az városok perei ezentúl az k. kmriára vitessenek. Utóbb ezzel kapcsolatban két pótlójavaslat történt, t. i. hogy az k. táblához egyszersmind 6 vagy 8 polg. birótag kineveztetése határoztassék ; másik pedig az 831k §. után az polgárok hivatalképességét általánosságban kivánta kifejeztetni, és így fölöslegnek vélte akár az kir. tábla rendezés kérdésébe bocsátkozni, akár, mint némellyek kívánták, az tett indítványt elhalasztani. Ez alapindítványra, t. i. az személynöki és tárnokszéki eltörlesztésre nézve elnök önm. megtevő ellenző előadását, figyelmeztetve mind az kérdés fontosságára, mind az illy mellékes eldöntés czélszerűtlenségére, az mennyiben ez csak az munka valósulását nehezítheti. Történt számos nyilatkozat egyik és másik indítvány mellett megyei szintúgy mint városi követek részéről, kijelentvén különösen igen számosan, mikép ezen lépésre nem az mondott ítélőszékek iránti bizalmatlanság miatt, hanem az assimilatio elvénél fogva vezéreltetnek. A nyilatkozatok eredménye, az alapindítvány elfogadtatása jön. 93