Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-02-25 / 16. szám

ne róla szólani; de rövid leszek, mert különben is mind a’ gyakorlat mezején, mind leginkább a’ statustudósok­­nál a’ politika mezején e’ tárgy mindkét részről bőven ki van fejtve. Vannak ollyanok, kik az úgynevezett activ­ polgárokról (mert itt egyedül csak ezekről lehet szó kik t.i. választókat és követeket választanak) meg­szorítva szoktak rendelkezni; és kik ezen jogot olly igen nagy kiterjedésben nem akarják közleni, azon véle­ményben vannak, hogy a’ status és polgári élet egyik fő czélja, hogy kiki tulajdont szerezhessen és azt védje a’status. Ez szempontból azt tartják, hogy az o­lyanok, kiknek bizonyos mennyiségű tulajdonuk van, mindazon viszony fentartásra nézve,mellyek épen a’tulajdoni jogból eredő státusczélokat érdeklik , legalkalmatobbak , to­vábbá,hogy az i­lyen legmagasb tekintetből sokszor o­­­lyan emberek, kik elég vagyonnal ellátva nincsenek, azoktól, kik a’polgárok szabadságát és közjót meg­kívánják rontani, megvesztegettethetnek; végre azt is tartják, hogy a’ vagyonos több módot és alkalmat nyújt a’ status czéljának, a’ tulajdoni jog fentartására. Ezen tannak egy kinövése minden józan politikus értelem szerint az , mikor a’ joggyakorlásra megkivántató va­gyon igen nagyra tétetvén, az jog köre igen összeszo­­rittatik, 's midőn kevéssel közöltetik azon jog, melly az activ­ polgárok tulajdona. Az ellenkező tanon le­vők azon véleményben vannak, hogy nemcsak az reális vagyon, de az intelligentia, a’physikai erő ’s munkásság szinte képviseltessék az statusban ’s azt gondolják, hogy az szegényebb ember, minthogy kevesebb vagyona van, kevesbbé is van képviselve mint más, mert az hatalma­sok mindig az erősek. Hanem ezen tannak szinte van egy vészes kinövése, ha t. i. nagyon is kiterjesztetik ez jog, az logikai következetesség végre többnyire odave­zet , hogy az úgynevezett communismus , socialismus mezején találkozik az ember,melly ismét a spod­ák arany­korában álmodott téjjel ömlő folyamhoz hasonlít. Ezen szempontból középutat feltalálni az legnagyobb nehéz­ségek közé tartozik. Legbiztosabban jár el az ember, ha azon viszonyokat vesszük fel, mellyek a’nemzeteknél léteznek. Egy monarchico-aristocratiai statusban any­­nyira kiterjeszkedni nem lehet, mint a­ demokratiában, kormányformák jobb roszük voltáról szólni nem akarok. Meglehet, hogy talán azon angol poétának van igaza , ki azt mondta, hogy az az legjobb uralkodási forma, mellyel legjobban kormányoznak. Ebben sok igazság van,ámbár nemigen sokat tanulhatni belőle. Azt nem ta­gadhatjuk, hogy mi magunk mik vagyunk. Ha ezen mo­­narchico- aristocratikai formát fölveszszük, meg kell engedni , hogy az világ históriája állandóságot mutat mindazon országokban, mellyekben aristocraliák vol­tak. Az legrégibb adatokat vegyük fel, miszerint p.o. tovább tartott Lycurgus törvénye Spártában,mint Solon demagógiája Athenaeben; ’s Roma hatalmas és virágzó volt az patríciusok alatt. Az olasz köztársaságokat ha vesszük, tudjuk, hogy Genua tovább tartott az demokra­ta Florencznél. Tegyük Angliát hatalmas és gazdag lordjaival’s felső és házával papságával,és meg kell val­lanunk , hogy ezen aristokratiai helyzeténél fogva áll olly büszkén és erősen, és uralkodik az világ más ré­szein. Mi magunk , Európa többi népeihez képest egy maroknyi kis nemzet itten állunk aristokratiai helyze­­tünkben századoktól fogva változatlanul. Hanem bár az história mást mutatna is, bizonyosnak tartom, hogy azon nemzet, melly kormányzási formája elvétől eláll, bontakozásához közel van, és szomorú tapasztalás sze­rint is az aristokratia közönségesen ha bontatik, nem népszerű kormányzatra szokott átmenni, hanem inkább korlátlanra. Egy szomszéd nemzetet láttunk­­. RR. éle­tének boldogtalan vége felé Rousseauhoz folyamodni alkotványért. Rómáról tudjuk, hogy az tribunicia po­­testas hatalmas szónak kürtölésére milly tulságokra ve­­temült és milly korlátlan jellemet mutatott, ’s az kik Julius Caesar epocháját ismerik, átlátják,hogy ott is az aristocratia csakhamar Augustus később Tiberius leg­­erősb despotismusában veszett el, így ha Olaszország köztársaságain megyünk keresztül, tapasztaljuk, hogy az aristokratia, ha maga elveit fen nem tartja, nem népszerűségbe megyen által, hanem másba, miről hall­gatok. Ennek következtében az melly elem valamelly nemzetet éltet és melegít, azt fentartani szükséges; és az miénk, mint már mondám, aristocraticus, de hála Is­tennek!­olly aristocraticus elem, melly saját tartósságát biztosítja, t. i. számtalanra kiterjedett és végellenig ki­fejthető. Innét menvén ki, azon elemet lehetlen józan értelemben az városi institutiókra is, az mint eddig volt, által nem lenni. Ezen egészen általányos részint pedig hazánk törvényeiből vett tekinteteken kívül, lehetlen az hely- és időbeli körülményekre is nem tekinteni; eb­ben már mondhatni az legkompetensebb bírák vagyunk. Nem tudok egész határzottsággal szólani, mert bizo­nyos adataink nincsenek, de ha egyes városokon ke­resztül megyünk az kerületi javaslat szerint, milly iszo­nyú számú polgárság lenne itt! Ha jól értettem ollya­­noktól, kik az körülményeket nálamnál jobban ismerik, Pesten mintegy 12 —15­ ezer activ­ polgár lenne. Új­ságokban sokat olvas az ember az városokról, ’s többi közt Madridról is. Ez sokkal nagyobb város mint Pest, az spanyol nemzetet mostani helyzetében aristokraticai tendentiáról senki vádolni nem fogja, és mégis legutolsó választáskor, midőn az progessisták győztek,csak 7000 polg.vett részt.Tehát Pesten 12 ezer,itt pedig 7 ezer!Ha ez így fog állani, kérdem: nem lesz-e ez igen sok (felii­­tás: Nem!­Nem? jól van; ha az 1. RR. az városban min­dent, kinek egy □ ös birtoka,külső vagy belső telke van, polgárrá tesznek, akkor egy hatalmas ember annyi pol­gárt csinálhat,azmennyi neki tetszik ,egész coloniákat hoz be; pedig méltóztatnak tudni,hogy közönséges em­ber több van mint más. Azért soha senkit,hogy más faj­hoz tartozik, ócsárolni nem szoktam, sőt sympathiával is vagyunk az czigányok iránt, kik nemzeti zenével in­­dítnak; de igazán megvallva, ha ez törvény így marad, akkor czigánycoloniákat állíthatunk fel, az mikor tet­szik. Csak például hoztam fel ezt, hogy ha azok, kik tervezve vannak,mind polgárok lesznek, igen sok lesz, mert a’hallott kijelentések szerint az ezéheknek nem nagy jövendőjük látszik lenni. Ha minden ember, az ki­nek 3 lábú széke van és arra ráül, vagy kinek egy tűje­­s ollaja van, már ennélfogva mind polgár lesz , méltóztas­­sanak megengedni, hogy igen sok lesz. Mi magunk is átlátjuk, hogy az sokaság egy kis alkalmatlanságunkra van az választásokban , ha az I. RR. kötelességüknek tartják ez iránt az megyékben rendelkezni, miért akar­nak az városokban hasonló bajokat előidézni ? Hogyha az városokban 10 —15 ezer embert kell rendben tar­tani, fel fog-e maradhatni azon elem, melly az k. váro­sokban olly elkerülhetlenül szükséges, az csendnek és nyugalomnak eleme, melly nélkül az városokban nincs üdv. És hogy fognak még dolgozni azon elemek ott? mert ha mi eleven emberek vagyunk, az városiak is azok, bennök is magyar vér­foly­ás Isten segítségével még ma­­gyarabbak fognak lenni. Most mi az megyékben csak né­ha jövünk össze, és mégis ugyancsak tüzesen dolgo­zunk; hát az városokban, hol mindennap látni fogja egy­mást az ember? majd mikor ellenkező pártját legköze­lebbről és házi viszonyaiban szem előtt látja, és jó­for­mán asszonyokra, gyermekekre, családokra, cselédek­re is átmegy az ingerültség! Ezen idea illy messze kifejt­ve egész Európában nincs. Nem mondom, hogy i­lyen általányosítás némelly schweizi cantonokban nem léte­zik, de épen azon cantonokat, hol ez van, most legillibe­­rálisabbaknak tartják ,s azok általányos fátuma az vi­dék természetéből, az általányos szegénység természe­tes következése; az hol senkinek semmije nincs,ott kön­nyű jogokat adni. Amerika hogy fogja magát kifejteni, még nem tudjuk; az hol az ember úgy él, mint ott, az hol ha szomszédja nem tetszik neki, elmehet száz mérföld­­nyire, ott könnyű az bajon segíteni; de mikor össze van az ember szorulva,ott bajos ám a’segitség.Arra nézve te­hát, a­­mit az 1. RR, itten terveznek, előadott elveim kö­vetkeztében meggyőződésemet mondom ki, és az hely és időbeli körülményekhez képest azt javaslom az 1. RRnek, méltóztassanak az városokra nézve úgynevezett censust megállapítani, hogy azoknak, kik az városban polgárok lesznek, anynyijok legyen, hogy az körülményekhez ké­pest elélhessenek. Erre nem kivántatnak ezrek, hanem csak annyi,az mennyi egy szerény polgárnak szükséges; az illyen ember azután független lesz és érdekében fog állan­ az csendet és nyugodalmat fentartani, mellyre az polg. társaságnak olly nagy szüksége van. És az mit az história örökösen bizonyít,nem lesznek megvesztege­tésnek kitéve, mert az szegény ember, kiről — Isten ő­­rizzen— hogy azt mondjam, hogy roszabb ember mint más, az gazdag emberek által, kiknek az egyformaság megsemmisítése érdekükben van, könnyen megveszte­­gettethetik; ezt mutatja az történet, hogy ennek nem áll­hatnak ellen az szegény emberek. Én minden theoreticus ellenmondást elszenvedek, de azt senki nem állíthatja, hogy az história ellenem van. Az tapasztalásra pedig fi­­gyelmeznünk kell, mert experimentumot tenni nincs elég erőnk; az városok is nem arra valók, hogy velük experi­­mentálgassunk. Most nagyon is össze vannak szorítva, elég polgáraik nincsenek, de épen azért nem kell egy­szerre nagy ugrást tenni, és ha polgári független rendet akarunk felállítani, azt egy pár ezerből is állíthatunk,— és azok által választassunk tisztviselőket és követeket, az kik képviselők lesznek. T. RR.­ ha valaha, most men­jünk lassan, ne kívánjunk végsőt megpróbálni, mi széles ez világon kevés helyen van, sőt illy kiterjedésben talán sehol sincs. Ez volt mostra és jövendőre nézve javasla­tom az 1. é-hez egy monarchico -aristocraticus sta­tusban. A’ 101 ik orsz. rendi ülésben az v. munkálat szőnye­gen forgott szakaszi közül a’k.oktatási felügyelésre vo­natkozók huzamos­ vitatkozásra szolgáltak okul,eltérít­ve az kérdést a’jelen munkálat köréből,az történetírás,is­kolai szerk.,tanítási rendszer, vallási viszonyok végtelen mezejére. Az kérdéses szakaszok felolvastatása után az munkálat jegyzője szólalt fel, felvilágosítás végett, milly szempontból vette legyen az választmány az fölhozott iskolafelügyelési intézkedést, t. i. egyenesen csak ható­ságilag nem pedig iskola-elöljárósági szempontból. U­­tána egy kapt. követ megemlítve az iskolák igazgatása ügyében eddig fönálló rendeleteket és gyakorlatot, kí­vánta, hogy az felügyelésből az illető egyháziak se zá­rassanak ki, mert ez az nevelésnek csak kárával, egy­szersmind az ifjúság körül magának­­vallás­különbség nélkül­ érdemeket szerzett egyháziak ellenében némi i­­gaztalansággal is történnék.Elnök­öm­ pedig megjegy­­zi, mikép ezen közoktatási tárgy ismét azon kedvencz tárgyak egyike, mellyet az I.­R-ek az szőnyegen forgó munkálatba szőttek , az nélkül hogy ez tulajdonkép an­nak alkatrészét tenné; czélszerűnek látná tehát,hogy ez különben nagyfontosságu és minden oldalróli kimerítést igénylő tárgyban, más országok példájára is, külön tör­vény által intézkedjenek ; mindenesetre pedig szüksé­gesnek véli az kérdéses szakaszoknak, ha ez munkálat­ban meghagyatnak, olly módosítását, hogy e felső főfel­­ügyelési joga és az egyháziak eddig is gyakorlott befolyá­sa épségben tartassék annyival inkább, mert az városi is­kolák nem kizárólag az városiak gyermekei számára áll­nak fön, hanem az haza egyéb polgáriéra nézve is. En­nélfogva habár maga a’város v. más egyes ember állitna is föl iskolát, az ő joga ez részben csak annyira terjedhet, mennyiben az közérdekekkel összeütközésbe nem jö­­s igy olly intézetek fölött, mellyekben az haza külön vi­dékben gyermeket oktattatnak és neveltetnek, kizáróla­gos felügyelési jogot sem egyes ember sem városi­­.ha­tóság nem igényelhet. Válaszul adák némelly szónokok, mikép itt nem oktatási rendezésről, hanem egyszerűn csak hatósági önkebelbeli fölügyelésről van szó, melly ő fels. fölfelügyelési jogát nemcsak ki nem zárja , sőt mint az törvények legfőbb őrjeit igényli is;az egyháziak­nak azonban itt,hol nem iskolai elöljáróságról, vagy ta­­nitóképeni hozzájárulásról történik intézkedés, befo­lyást nem tulajdoníthatni. Ezek ellenében ismét egy má­sik kapt. követ szólalt föl,s az egyháziaknak az alsóbb iskolákban különösen szükséges és hatályos működését említve, az szerkezetnek vagy egészen kihagyatását, és az általányos nevelési 1.javaslathoz halasztását, vagy pedig elnök­e nm. által kijelentett értelembeni módosí­tását kívánta. Előadása több c­áfolatot vont maga után, mellyekben sokszor csípős kifejezésekkel rovatott meg az oktatási és általában iskolai rendszer és az egyházi tanítók munkálkodásának hiányai, az clerus semmit nem tevése stb. melly szemrehányásokra azonban több ol­­dalról megtorló válasz adatott, figyelmeztetvén különö­sen az vádakat előgörditett követek, mikép az elmulasz­tás hibája az világiak’s egyháziakkal egyiránt közös. Elégnek tartván a’tanácskozás modorát ez főbb vonások­ban megismertetni, az egyes sértő kifejezések és visz­­szatorlások mellőztével csak az eredményt emeljük ki, melly hosszú vitatkozás utána’szerkezet-megtartás jön. Haladtával az tanácskozásnak az biróságokról szóló §­­okkal öszhangzólag egym.követ azt inditványzá hogy az városi bíróság ez helyeni rendezésekor egy­úttal az fö­­lebbviteli bíróság iránt is történjék intézkedés mégpedig úgy, hogy az személynöki és tárnoki székek megszünte­tésével az városok perei ezentúl az k. kmriára vitessenek. Utóbb ezzel kapcsolatban két pótlójavaslat történt, t. i. hogy az k. táblához egyszersmind 6 vagy 8 polg. birótag kineveztetése határoztassék ; másik pedig az 831k §. után az polgárok hivatalképességét általán­osságban ki­­vánta kifejeztetni, és így fölöslegnek vélte akár az kir. tábla rendezés kérdésébe bocsátkozni, akár, mint né­­mellyek kívánták, az tett indítványt elhalasztani. Ez alapindítványra, t. i. az személynöki és tárnokszéki el­­törlesztésre nézve elnök ö­nm. megtevő ellenző előa­dását, figyelmeztetve mind az kérdés fontosságára, mind az illy mellékes eldöntés czélszerűtlenségére, az men­nyiben ez csak az munka valósulását nehezítheti. Tör­tént számos nyilatkozat egyik és másik indítvány mel­lett megyei szintúgy mint városi követek részéről, kije­lentvén különösen igen számosan, mikép ezen lépésre nem az mondott ítélőszékek iránti bizalmatlanság miatt, hanem az assimilatio el­véné­l fogva vezéreltetnek. A­ nyilatkozatok eredménye, az alap­indítvány elfogadta­tása jön. 93

Next