Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-10 / 81. szám

§»lkinfv szám* FEST, csütörtök octubertökén MoaiPlonika- Tárcl.iknH.níl minden héten kétszer: t. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’szerktő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 433dik sz. alatti TraUner-Károlyi ház első emeletén povohnfí r.pHin minden királyi posta hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ téten, egyebütt pedig minden arra v. v megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetmény fölvétetik ’s pontosan közöltetik. ___^—Bir a—ga— mír**-*'-'****-*" UKtBBHStOBiii inn iimii i gg ni T i ,• ru\".xt* évi octet^er 1 jelül december fogytáig terjedő évnegyedi előfizetéstez ikerlapokra, bomiléktalanul helyben 2 ír 40 krv borítékosan és postán 3 ír«30p* krral elfogadnak mind a kir. postahivatalos, mind a «I e ten kor és tarsalkodó szerkesztősége. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések s elléptetések . A’ kamatok kamatairól; folyt. Országgy. közlemény: (oct. lsejei fidi ülésb. a’ zsidóság ügye fölött heves tanácskozás; szintaznapi kér. ülésb. több rdi üzenet után a’ turopolyai sérelem és illyrismus; szintaznapi orsz. rdi ülésb. a’ városügyi rd. üzenet a’ főfelügyelőségre nézve; oct. 2d. kér .ülésb Turócz sérelme Alsó ’s Felső Turcsekre nézve; hajózás — gátló akadályok’s vontatóutak; szintaznapi orsz. rdi ülésb. egyh. adományosakt.széke, nem nemesek hivatalképessége; oct. 3 d. frdi ülésb. több üzenet után a’ vsi felügyelőség; szintaznapi kér. ülésb. katonai kihágások; gyárvédegylet; szintaznapi orsz. rdi ülésb egyh. tized váltsa. ’sz. oct. 4 d. frdi ülésb. börtönrendszer, Hrabovszky alapitv. kiczikkezt. egyetemes gyorsiraszat; oct. 5d. kér ülésb. hitelintézet, vil. ürüküdés, hajózási akadályok, ausztr. lehuzásdij; szint aznapi frdi ülésb. nemnemesek hivatalképessége, futóhomok,hasonszenv, buccarii hajózásiskola; vegy. ülésb- fölterjeszt. t. rdll felírás 's (javaslat; Szatmár- és borsodmegye két rdll közgyűléseinek határozati.) Amerikai Mexiconak Anglia Texas elleni háborúra pénzsegélyt ígér ) Spanyolország(A’királyné egészséges Carmenin Madridban; Catalóniában forrongás.) Anglia (Brazília és Montevideo ; Rosse gr. óriási távcsöve; az aldemanségre választás; Mannsell indítványa az izlandi parliament iránt.) Franczia ország(Soult, Eynard’s az örökbéke; Gazella viszszatérte Panamából ’s vizsgálati eredménye; Guizot közleménye Aberdeenhez ’sat.) Orosz-Lengyelország (a’ pápa és massoviai püspök.) Törökorság (a’ hitelhagyottakkal jelent bánásmód.) Értesitő.: Magyarország és Erdély. ( cs. ’sat, kir. föls. gr. Pálffy Rudolfot a’ am. magy. kir. udv kancellariánál fogalmazó gyakornokot ugyanoda» tiszteletbeli fogalmazóvá,a’ székesfehérvári káptalannál Korizmics Antal kanonokot székesegyházi főesperessé , Simoncsics Imre kanonokot pedig budai fuesperessé méltóztatott kegy. kinevezni. A’ magyar kir. ország- főépitészeti igazgatóságnál első segéd Kecskés Károly, a’3 dik igazgatói segédállomásra alkalmaztatott. A’ am. magyar, kir. udv. kincstár a’ rékasi megsresült igazg. erdőügyelőségre Schnur Ferenczet, kulcsi igazg. kerületi erdészt alkalmazta.— Weinzierl Albert, dentai kamrai számtartó f. évi aug. lakén meghatározott. A’ kamatok kamatiról. (Folyt .) De mi hát oka, hogy mégis mindigy ítélnek törvényszékeink kicsinytől fogva nagyig? hogy minden felől ezt hallják hangzani: interusurium interusurii non currit? holott ez törvénykönyvünkben világos törvénynyel megállapítva sehol nem találtatik. Vannak tudom , kik ennek okát abban keresik, hogy a’ bírák törvényszékeinken inkább az adósak mint a’ hitelezők közzé tartoznak’s ennélfogva amazoknak kedveznek inkább mint ezeknek. De én valamint egy részről azt nem merném állítani, hogy biráink közt nincsenek ollyanok, kik tulajdon érdekükből az adósokat pártolják inkább mint a hitelezőket, úgy más részről az itt kérdésben forgó nézetnek minden törvényszék einkeni uralkodását teljességgel nem látom olyannak, hogy azt egyedül biráink részrehajlásának kellene vagy csak lehetne is tulajdonítnunk , sőt nekem úgy látszik, hogy ebben biráink szinte egészen ártatlanok. Ugyanis, ha itt igazságosak akarunk lenni ítéletünkben, meg kell vizsgálnunk: micsoda vélemények uralkodtak hazánkban eleitől fogva a kamatokat illetőleg ? Törvénykönyvünkben interesről legelőször létetik említés az 1622ki 46dik t.czikkben , hol az 1608ki koronázás elötti 22d. t.czikk, mellyben az rendeltetett, hogy mivel Magyarország királyainak a’korona jószágit soha semmi esetben elzálogositni nem szabad, tehát a’ kik illy jószágokat, nevezetesen bányákat vettek ’s bírnak zálogban, azoktól ezek minél előbb mégpedig a’ zálogos summa megtérítése nélkül vétessenek viszsza — megujítlalván még ez is hozzá adatott, hogy ha a’ bányák zálogos birtokosai a’ zálogos summa interesét követelnék, az se adassék meg nekik ; mivel úgymond az interest az ország törvényei tiltják (sietuidem interessé legibus regni vetitum est). Mivel pedig ezen tárgyról régibb írott törvényünk (decretum , articulus) sehol nem fordul elő , itta’ legibus regni nevezet alatt kétség kívül őseinknek azon régi törvényes szokását,—lex consvetudinariát—kell értenünk ,melly szerint ők a’ kölcsönadott pénztőli kamatfizetést a’ törvényszékeken meg nem ítélték; de a’ mit Werbőczy vagy elfelejtett, vagy talán mint még akkor igen csekély fontosságú tárgyat, méltónak sem ítélt följegyezni. Ezen kamat nem vevésnek alapját pedig úgy látszik még Mózes törvényeiben kell keresnünk, hol (2. Mos. XXII. 2 5 és 3. Mos. XXV. 3 6. 3 7.) a’ kölcsönadott pénztőli kamatvétel nyilván tilalmaztatik. Melly törvények szellemében a’ zsoltáriró is 150. számú szép énekében a’ kegyes istenfélő ember jellemeit rajzolván abban egy vonásnak teszi ezt is, hogy az felebarátjának kölcsönad, de attól kamatot nem vesz, így éreztek ’s igy értettek ezen tárgyról őseink is. És valóban azon időkben, mikor még a’ pénzt élbre verve ládákba elzárni ’s úgy rejtegetni divatozó szokás volt, igen igazságosnak találom, ha törvényszékeink, nem mondom kamat a’ kamatját, de csak egyszerű kamatot sem ítéltek meg a’kölcsön kiadott pénz után; mert hiszen az a’ ládában sem szaporított volna. Azonban mi a’ bátorságot illeti, talán még bátorságosabb volt a’rakásra gyűjtött kincs egy részét kiosztani másoknak kölcsön; mivel igy, ha rablók törnek valakire ’s pénzes ládáját kirabolják, legalább az, a’ mit kölcsön kiosztott, megmarad. De idővel kezdvén őseinknél is ébredezni azon gondolat, hogy kár a’pénzt ládában elrejtve hevertetni, hanem valamire kell fordítani, hogy hasznot hajtson, ezzel együtt változott a’ kamatokróli nézet is , ’s ennek idik időszaka 1647 ben kezdődött, melly évbeli 144 d. t.czikkely már megengedi: „ut adjustin interessé, — 6 percentum computando — tani debitoribus sese obligare, quam creditoribus (tubi superinde obligatorias haberent intra et extra judicium exigere devnceps licealu Melly törvénynek ezen szavaiból : ubi superinde obligatorias haberent, következik, hogyha kamatfizetés nem volt nyilván kötelezve a’ szerződésben, még ezen törvény hozatala után sem ítéltetett az meg ; az tétetvén föl, hogy a’ kölcsönadó , ki illy kötelezvényt vett, csak a’ régi mód szerint kamatnélkül ’s csupán keresztyéni szeretétből adta pénzét kölcsön felebarátjának. Egyébiránt ezen 6 percent kamatot megengedő 64 aki törvény később még kétszer is meguyiltatott.U.m. 1715:51 ; és 1723:120 ; amabban a’kamatok, ebben pedig mind a’ kamatok mind a’ töke elvesztésének büntetése alatt silalmaztatván 16ótól 6nál több kamatot venni, ’s a’ kik ezt teszik, azok usurarii, salutis et charitalis immemores, usulariae pravitati et avariliae dediti nevekkel illettetvén. — Vájjon az illy törvények által érhetni é kivánt czélt, ennek vitatásába most nem bocsátkozom, szorítkozván ez úttal csak a’ kamatok kamatira. Mire nézve tovább menvén azt mondom, hogy ugrás szintúgy nincs az erkölcsi mint az anyagi természetben. Mint ebben úgy amabban is minden kifejlődés lépcsönként történik, és idő kell reá. Midőn 1647 ben hazánk törvénye megengedte, hogy a’ kölcsönadó pénzétől kamatot vehessen ,s ezt, mi az elölt bűnnek tartatott ’s tilalmaztatott, a’ kiszabott határok között igazságosnak nyilványitotta, (justum interessém percentum computando) , minden, a’ kinek kiadni való pénze volt, megörült,hogy azt már most becsületesen ’s törvényesen kiadhatja, ’s a’ kamatot az adóson, ha szép szerint nem akarná fizetni, törvényesen is megveheti. Kinek juthatott volna még akkor csak esze ágába is, hogy még az elmaradt kamatoktól is kamatot követeljen ? Ez valóságos ugrás lett volna az erkölcsi természetben. Ha tehát akkor tájban Pál kiadott Péternek 100 iitot 6 percent kamatra , ’s Péter a’ kamatfizetést esztendörül esztendőre halogatván utoljára Pál által törvényszék elibe idéztetett és ott a’tőkének ’s ettül például 5 észt. járó kamatnak fizetésében elmarasztalóit, mi látszhatott volna természetesbnek mint az, hogy a’ bíróság ezen kamatokat igy számítsa ki: 100 forintról 1 esztendőre esik 6 forint, és így 5 esztendőre esik 5 ször 6, azaz 30 forint. És valósággal így is számította. És ez ellen Pálnak sem volt semmi kifogása , mert ezt ő is így tanulta, így tudta. Hogy valaki a kamatoktól is kamatot követeljen az azok befizetésére kitűzött határidő eltelése után, arra az ipar ’s kereskedés szellemének még nagyobb kifejtése ’s tökéletes öntudatra ébredése kivántatott. De mielőtt ez bekövetkezett’s bekövetkezhetett volna, anynyira szokásba jött törvényszékeinken az elmaradt kamatoknak említett mód szerinti kiszámítása’s a’ hitelezők résziről is annak minden kifogás nélküli elfogadása , hogy később ha eszébe jutott is valamelly speculánsabb hitelezőnek , hogy, ha az elmaradt kamatok idejében befizettettek volna , azoknak is vehette volna hasznát , ’s ha aztán ennélfogva követelte is az adóson, hogy fizesse azok kamatjait is: az ellenfél ügyvéde azt felelte, hogy interusurium interusurii non currit. Mit tett ez ? Felelet: ez csak egy tényt, egy factumot fejezett ki, azt t. i. hogy mióta 1647 ben hazánk törvénye megengedte, hogy 16ótól 6 kamatot lehessen venni, soha sem volt szokásban törvényszékeinken az elmaradt kamatoktól is kamatot számítani, mit a’ bírák is kénytelenek voltak elismerni, ’s ezen törvényes szokás — lex consvetudinaria — az, melly hazánkban már szinte 200 esztendős praxis által megerősítve mind e’ mai napig is divatoz. És igy nálunk, hol a’ törvényes szokás törvényerővel bir, sőt törvénynek is neveztetik , (mert nem igy mondják : consvetudo legális, hanem igy : lex consvetudinaria) és a’ hol azon törvényeknek, melylyek szerint biráink ítélnek , nagy részük illy törvényszéki gyakorlatokon alapul, kivárni sem lehet, hogy biráink már ma az illy törvénnyé vált szokást, ha szinte azt igazságtalannak ismerik is , magoktól megváltoztassák , következőleg törvényszékeinket azért, hogy a’kamatok kamatit meg nem ítélik, igazságtalanoknak kiáltani ’s részrehajlásral vádolni nem lehet. Ezen törvényes szokást eltörleni ’s ellenkezővel váltani fel, csak a’törvényhozásnak van joga. Ez valamint 1647 ben a’ kamatokat illető már akkor hat — hétszáz éves v. talán még régibb törv. szokást,melly ebben állott: interusurii interusurium non currit, látván hogy az többé nem az időhöz való,eltörlötte, úgy ma ismét a’ kamatok másod időszakában már szinte kétszáz esztendő óta uralkodó azon törv. szokást is, melly szerint interusurium interusurii non currit, eltörölheti, ’s hogy ezt tegye, el is jött az idő. Mert minden körülmény oda mutat, hogy az ipar és kereskedés szelleme 1647 óta, különösen pedig a’ közelebbi 30 esztendős béke alatt egészen fölébredt ’s öntudatra jött hazánkban, és hogy pénzügyek körüli fogalmaink egészen felvilágosodtak. Már ma minden hitelező kicsinytől fogva nagyig, egyesek és társulatok nagyon érzik azt, a’ mit 1 647ben még senki sem érzett, t. i. hogy milly igaztalanság rejlik a’ kamatok kamatinak nem fizetésében ’s hogy mennyire kárositlatik az állal a’ hitelező , ha adósa a’ kamatokat kivált nagyobb summától több évig idejében be nem fizetvén, a’ kamatok kamatai mind elvesznek. Már ma jobban tudunk számítani , mint tudtak őseink ez előtt 200 esztendővel; már ma tehát szükség a’ kamattörvényt is a’nemzet pénzügyek körüli értelmi kifejlettségének mai magasb fokához alkalmaztatni, megengedni, hogy az elmaradt kamatoktól kamatot kötelezni és venni szabad legyen. Annyival szükséges pedig ezt tenni minél előbb , mivel a’ befizetés határidején tul elmaradt kamatok kamatinak meg nem ítélése főtörvényszékeinknek t. i. a’ királyi és hétszemélyes tábláknak a’ kamatok fizetése körül ez elött már több mint 70 évvel megállapított ’s azóta minden törvényszékeinken folytonos gyakorlatban levő igen bölcs és igazságos elveikkel homlokegyenest ellenkezik. Említettük ugyanis már fentebb, hogy mikor a’ törvényhozás 1647 ben megengedte hogy a’ hitelezők 16ótól 6 kamatot vehessenek, ezen záradékkal élt. ..ubi supervide obligatorias haberent.“ A’ honnan első tekintettel következni látszik,hogy ha nincs a’szerződésben kamat kötelezve, azt követelni általjában és soha nem lehet. Ezen záradékot illetőleg már a’ gyakorlatban előforduló különböző esetekre nézve következő igen bölcs és igazságos elveket állítottak fel főtörvényszékeink: (utraque fabula, . ,,Licet in obligatori interusurium per expressum non obsigetur,si nihilominus terminus solutionis per debitorem positus fuit, vei intuitu persolvendi debiti admonitio judiciaria erga eundem praemissa exstitit, ad termino adpromissae solutionis vei factae admonitionis interusurium adjudicari salet; quia debitor terminum solutionis ponens, ultra ilium pecunias creditors sine fructuretinere non velle, et creditor debitum suum judicialiter repelens, idem apud *) básd Planum Tabularo seu Decisiones Curiales editio secunda pag. 155.