Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

I PEST, csütörtök január 2kán 1845. lsö szám , t.' call odóval iniiidőn héten kétszer: t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri ulcza 4ő3dik sz. alatti Trattner- Károlyi ház Megjelenik a ia , királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs.főpostahivatal utján történ­elsó emeleleben, e„} 1 => hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvcny fdlvételik s pontosan és jutányosán kü/.ölielik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország: (ltinev. ’s clő- lépt.’s névin. magy. tud. társaság ; legújabb mozgalmaink,folyt.; budapesti napló; akadémiai nagy jutalom megosztatása , gyára­lapító társaság alakítása ; szatmári követjelenlő gyűlés , Nagybá­nya vidékén’s Avasságon elhatalmazott rablás ’s öldöklés; b. Vécsey Miklós főispán bucsuvélcle Szatlimár Rdeilől,a’ közmun- kákruli ujdon törvény félremagyaráztalása ’st. iparegycsiileti köz­lemények; honi szobrászat , Mátyás emlékre adakozások.) A u s z t r i a (ncmzelosztályi képviselők az egyetemnél.) Spanyolország (Narvaez , a’ mérsék- ’s progressista párlok ; több rendű uj elfogatás ; Espartero szinlegcs elvonult­sága.) Anglia (a’ franczia ellenzék és angol politika Francziaor- szág irányában ; magas rokonok s egy törpe család az angol ud­varnál; Kennedy kalh püspök nyilatkozata a’jótékony alapítvá­nyok ügyében ; 0 Connell ’s Matthew atya ’sat.) Fra ncziaország (követek gyülöngése Parisban ; San- zel és Diipin kamrai elnökségük ; Izabella házassága, adomány- zási kérdés, követváltoztatás , lyoni munkások emlékirata; ma­rokkai békeszerződés és Abdelkader ’sat.) Törő k o r s z á g (uj vérengzések Albániában ; uj rendó'r- ségsztambulban ; angol követ fellépése ’sat.) Magyar- és Erdélyország. O cs. ‘s ap. kir. fe!s. az esztergáim főkáptnlanban Miskolczy Márfon kanonok's püspököt nagyprépost­tá; Majthényi Antal kanonok ’s püspököt olvasó- ; Németh György kanonokot éneklő-; b. Kudnyánszky Sámuel kanonokot őrkanonokká; Fekete Mihály ka­nonokot es/.lergamisz györgy-mezei préposttá és szé­kesegyházi főesperessé; Kunst József sz. István esz- tergom vári prépostjává;Weber József kanonokot hon- ti, Tóth Imre kanonokot nógrádi, Lipthay Andor kanonokot harsi.’s végre Pryhila Józs kanonokot sas- vári főesperesekké, a’csanádi székeskáptalanhan meg- iiríilt őrkanonokságra Oltványi István kanonokot,Vaj­da Ign* Vidor Erdélyorsz.ban tábori főpapot pedig a’ káfolyvári székes káptalan kanonokjává , méltóztatott kegy. kinevezni. () cs. ’s aj», kir. fels nyíregyházai evang lelkész Mikuss Sámuel vezetéknevének ,Miklósfy‘ra’, Print/ Ignácz k. kincstári számvevőségi dijnokénak pedig jícrczegfyre4 változtatását kegy. méltóztatott meg­engedni. — A’ nmgu m. kir. udv. Kamara Cscfalvay Barna­bást, az ó-budai praefectoratusnál első írnokká, en­nek helyébe Radler Andrást ugyanott másodirnokká ; Szabó László díjtalan gyakornokot pedig számlartó- ságl Írnokká; a’ pesti kir. sóhivatalnál megürült pajta - őrségre pedig Fiby Titusz vágujhelyi sótisztségi gya­kornokot alkalmazd. A’ magyar tudós társaság Midőn valamelly nemzet a’reformok terén tett általányos kísérletek sikerét nem látja azon mérték­ben bekövetkezni, miilyenben azt vérmes reményei­nél fogva fönhangzó Ígéretek nyomán elkövetkező­nek erősen Ilivé ‘s bizton vára • lejebb ereszkedik fölcsigázott remény-képzetei magasából,’s ott kezdi körül hordozni szemeit, honnan egészen elvonni fi­gyelmét soha nem kellvala, ’s honnan ha elhagyá magát bármi varázsigéretek által kapatni, vágyai teljesülésére számot nem igen tarthat. Leszállónk illyenkor a’ gyakorlati élet mezejére,Vagy is inkább hiúsult reményűik következtében mint szárny- sze­gettek, kényszerítve vagyunk a’ lejebb bocsátko- zásra, ’s viszszatérünk a’ honi institutiók körébe, mellyből egy időre kiemelkedve a’ végetlen űrben tapogatózva kalandozónk. De bezzeg illyenkor íin- 11 vá.s izlésiink’s elkényeztetett vágyaink adnak is ám dolgot mind magunknak mind a’ fönálló intézetek kezelésire közvetlenül megbízottaknak ; úgy cse­lekszünk mint azon urfiak tenni szoktak, kik min­den szükséges előkészület nélkül merő divat iránti hódolat’s kisszerű liirszomj által sarkaltatva kül­földre utaztak, megismerék — természetesen a’ ha­zulról vitt költség segitségivel — ennek kényel­meit ’s fölszedve itt ott néhány általányos adatot , miket mellesleg legyen mondva itthon nagy időnye­reséggel’« kevesebb költséggel nagyobb mennyi­ségben megszerezhettek volna, ha mint magától ér­tetik, úgy szeretnének tanulni mint utazni, — haza tértükkor csak úgy fitymálják az itthon-ülőket’s már csak azon oknál fogva is, hogy értelmi supre- matiájokat, ízlésük finomságát és szellemi igényeik magas röptét a‘ hóim maradiakkal éreztessék, itt is ott is hijáriyokatfödöznek föl, változtatásokat ter­veznek, elmaradásról szellemszegénységről beszél­nek — ’s utoljára látván mi nagy az utánzók bámész serge, elhitetik magokkal hogy aligha mégis nem -ragadt rajok — habár tudtokon kívül is — valami, mert különben nem gyakorolnának illy roppant ha­tást a’ nagy tömeg irányában. Ekként vagyunk az olly reformkísérletek után, mellyek néma’ létező hazai formák természetéből fejlettek s igy azokhoz nem is illeszthetők , hanem a’ meglevő honi melíóztével idegen's távoleső intéz- vények felületes ismérete által idéztetnek elé. Nem akarom itt mérlegre venni:hány volt azon számtalan politikai reformátor között, kik újabb időben az úgy­nevezett haladás korát teremték — kikre e’ néze­tek inkább vagy kevesbbé nem volnának alkalmaz­hatók ; ezt a’ tapasztalásra hagyom ’s ennek szülő anyjára a’ megvesztegethetlen időre, mert noha nem tartozom azok sorába, kik pusztán ered vény után szokták mérni a’ cselekvések értékét, él bennem a’ meggyőződés miként a’polit. agitatioterén síkéra’ cselekvő egyedek e’tekintetbeni hivatása’s képes­ségének legcsalhatlanabb ’s legbiztosabb tanujele. Hogy az újnál újabb theoriák üdvöt e’bonra ’s áldást a’ nemzetre nem árasztanak , mutatja a’ mindenna­pi tapasztalás 5 e’ tapasztalásra támaszkodva leple­zetlenül ki merem mondani, hogy azok, kik ez uj tanok honunkba! átültetését inegkisérték, sőt a’ meghonosítás mellett eddig soha nem ismert értelmi és szellemi kitartással küzdöttenek,nem bírtak a’íö- nebb érintettem hivatás mindenkellékeivel. Tudhat­ták ők, mit szándékoznak, meg lehettek győződve cselekvéseik hasznos sőt szükséges voltáról,’s hogy hazafias akaratjok kétségbe sem vonható, igen jól tudom • de számításaikból felejtének két első jelen­téiül tényezőt, feledek az erőket számba venni,mik közremunkálása nélkül dugába kelle dőlni legma- gasztosb terveiknek,másfelől megtánannyira elkór- hadtnak hivék a’ magyár alkotvány ezredéves épü­letét, hogy az uj eszmék megrohanó csapásai alatt e’ roskadozó institutiók földreliullását okvetlenül bekövetkezőnek képzelék. Alkalmasint úgy járt e’ bátor de tapasztalatlan újító sereg.; mint áharcz tü- zébe veterán vezér nélkül betörő •ftujoncz csapat, melly haszétrughatá első megrohanasa az ellen tá­bor sorait, képes kivíni a’győzelmet, de ha első he­vében a’ vaskemény phalanxon át nem törhetett, oly­mértékben veszti el önereje ’s képessége iránt a'si- kerre elkerülhetlenülmegkívántaidbizalmat, milly mértéken fölüli önhittséggel tévé az első megtáma­dást. Egyébiránt forraljon e’ tábor bármit, dolgoz­zék önkárán okulva, czélszeriibb jobban átgondolt terveken, annyi kétségen kívül igaz, miszerint nemcsak einem érték nyílt megtámadásuk képzelt következéseit, hanem inkább kényszerítve valának az adott visszavonulási jelre elhagyott táborárkaik közé hanyat-homlok visszasietni. Ezt koránsem azon okból említem, mintha e’ nagyszámú 's fiatal erőtől duzzadozó sereg elvesz­tette volna jelentéki súlyát — ők ma biztosabban in­dulhatnak ki a’nyilványos cselekvőség terére mint ez előtt bármikor is , mert egyrészt alkalmok volt megismerni az ellen erők elli.elyzését, kiszemelni a’ támadásnak legalkalinasb czélul szolgáló egyes pon­tokat , mintszinte a’ fegyvereket ’s áltáljában az egész védelmi rendszert, mellyetaz ellenfél mind­járt első összeütközéskor használt ’s azóta folyton fejlesztem más részt meg tán tisztában vannak na­gyobb részt az iránt,mi saját hadlábaik szerkezetét ’s benső rendeztetését illeti, látják hol van szükség mindent elárasztó tűzre, ’s ismét hol kell óvakodni a’ szerfölötti tüzeléstől nehogy a’ nagy füst által ön- látkörük ezt elliomályositvaelősegítsék az ellen ha­dicseleit, sőt tán ennek vezérére játszák a’ hátul— róli ’s mind két ol lalróli körülkerítést ; szóval ma már tudják, háborúban milly nagy fontosságú sze­repet játszik — főleg a’szellemi ’s értelmi fejlett­ségben minkeiy agyarokat messze meghaladott né­pek részér"/* - a’ t a c t i c a ,’s mennyire függ vál­lalkozásaik sikere a’ jól választott 111 odor kellő al­kalmazásától — a’ fönebbiek tehát koránsem azon okból mondattak, mintha az egy időre visszavonult tábor jelentéki súlyát elveszettnek lehetne tartani, hanem kivált azért érintetnek általam, mivel ezen űjmutatások nyomán megfejthető: miért fordul a’ közfigyelem mindinkább a’ meglevő felé, ’s töméi- 1 dek szerte kalandozás után miért növekszik napról napra azok száma, kiknek tapasztalás igazolta meg­győződésük, miszerint Magyarország fölvirágzá­sa ’s vérünk nem egyedül megmentetése de nagygyá emeltetése okszerűen csak úgy reménylhető , ha a’ hazafias erők nem a’létező alkotványfonnák sem­mivé tételére, ’s ezek romjain valami nagyszerű uj állodalmi szerkezvény létesítésére irányoztatnak, hanem a hazában levő minden értelmi és szellemi súly arra öszpontosul, hogy a’ meglevő kellőleg is- mértessék,’s ezen alapos isméret nyomán szüksé­gesül ismert teendők minél biztosabban munkálat­ba vétessenek. A’ hazai institutiók igénylik tehát — általá­nyos kísérleteink szerencsétlen kimenetele után — minden jó hazafi ’s értelmes honpolgár főfigyelmét 5 a’ honi intézmények tág mezeje azon tér,in e 11 y e n nagy és kicsi erejéhez illő tárgygyal mérközhetik , ’s hova ezentúl lépteinket intéznünk törekvésinket irányoznunk kell 5 minden egyes honfi kiszemelheti itt azon térpontot, mellyen egyedi tehetségeihez ké­pest legnagyobb sikerrel hiszen hatni, tehát azon tárgyakat, mik hozzá legközelebb esnek , miknek isméretével leginkább bir, mik körül legdusabb ka­mattal használhatja tudománya műveltsége ismé- retei külön ágait. Kísértsük csak meg egyszer ko­molyan azé’ téreni öszhangzatosműködést,’s meg- látandjuk — ha egyébkint tetteinknél a’ haza szent neve nem ürügy ’s nem minmagunk ’s picziny kö­rünk parányi érdekei a’ fő szempontok cselekvé­seinknél— mennyivel közelebb államiunk a’ siker lehetőségéhez , mennyivel jutunk közelebb a’közös jóllét, nemzeti nagyság’s a’ fölvirágzó hasa esz­ményképeihez. Miután kimondám — kissé tán hosz- szan ’s tárgyamtól eltérőleg is , mint gondolkodom én teendőink felől, ’s minő fontosságot tulajdonítok én azon honi institutióknak , mik szebb jövőnek biz­tosítékit hordják keblükben: nem fog senki megüt­közni azon , hogy a’ magyar tudományos Akadémia ügyében szót emelek, ’s erőmhöz képest (igyekszem e’ részben honfitársaim nézeteit e’ 13 éves intézet szerkezetével ’s eddig i hatásával öszhangzásba hozni. — Nem, tudom, mellyik korszaka az emberi élet­nek, mellyben világos öntudat nélkül ösztönszerü- leg kívánunk, óhajtunk vágyakodunk, de alig kez- denekteljesülni vágyaink,már jóllakottság fog el,o- da hagyjuk az imént még hőn karoltuk tárgyakat, sőt ollykor a’ gyönyör fő fokát csak az által érjük el, ha e’ kedvencz- csecsebecséket tönkre zúztuk , összeromboltuk. Nemzetek nyilványos éltében szin­te vannak korszakok, jóllehet a’ választóvonalokat nem mindig mutathatni ki,sőt az öntudatos létre fej­lődés első stádiumai többnyire olly messze esnek hogy még a’hosszas fürkészés közben edzett törté- netbuvár szemei is nehezen hatnak azok téréire, ’s bontakozó cselekvőség nagyobb kisebb gyürüzeteit fölmutatni nem képesek. Az ifjúkor reménygazdag szaka, a'férfiasság tetterős nyilatkozatai mélyeb­ben vésvék á’némzetélet eredvényemlékeire, hogy- seiü kijelölésüket sikeresen megkísérteni ne lehet­ne, ’s tulajdonképen e' kettő körül forog a’ történet­író nagyszerű működése, e’kettő körül nyílik a’ mező , mellyen a’ nemzet léteiének maradandó jelei fölállitvák. Ha igaz, hogy a’ magyar uj életre éb­redett , ’s lerázva hoszas álinaónsulyu burkait mind­inkább öntudatos életmozgalmakat tanúsít: nem é- pen lehetlen annak meghatárzása: mennjdre köze­lit nemzetünk a’ férfiasság érett korához? Ha e’ kér­dés megoldása tisztán elméleti utón történhetnék , kerülne elég a’ honban , ki ömledező lelkes szónok­lattal megmutassa, miként mi az ifjúság csalódásin tulesve megértünk arra, hogy a’ férfiak sorába föl­vétessünk ; azonban tekintve a’ dolog természetét, könnyen átláthatni hogy e’föladatnak gyakorlati ol­dala is van ’s hogy a’ mindennapi életből merített a- datok nyomán kell e’ tárgyra nézve az okoskodási fonalat fejleszteni. Nem akarom itt egyenkint föl­számlálni azon tömérdek kísérleteket, miken liosz- szas vajúdás közt magunkat eddig is átkiizdöttük ; ez annak tiszte leend ki egykor Magyarország vagy inkább a’ magyar nemzet történeteit fogja jegyezni; annyit azonban már itt Is jó lelkiismérettel ki merek

Next