Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

mondani,miként nemzeti ujjá alakulásunk nagy mun­kája folytában koránsem látható azon következetes öszhangzat, melly a’ magasra fejlett férfiúi tulajdo­nok félreismerhetlen typusza’s az értelmi érettség jelleme szokott lenni. Tekintve akadémiánkat , nem szükség attól tartanom hogy utóbbi állításom ténnyel czáfoltassék meg; sőt ha épen komolyan hozzá fognék,kimutat­hatnám, miként ez országos intézetet illetőleg olly vala eddig a’ nemzet cselekvéseinek legnagyobb része, hogy abból előbb következnék állitványom i­­gazsága mint az ellenkezőnek csak lehetősége is. Szent buzgalomada létet ez intézetnek, s ha va­laha áldozott a’magyar nemes czélra lelkesen ’s ér­telmesen egyszersmind, azt bizonnyal nagyobb mértékben soha nem téve mint midőn a‘ magy. aka­démiát alapító; azon egyesek,kik annak létrehozá­sában egyedüli tényezők voltak teljesitik szaka­datlanul azt, mi kezdetben önkéntes ajánlás vala, ma pedig már törvényszentesitette kötelesség.Sok­kal parányibb része vagyok e’ nemzetnek hogysem jogot sajátíthatnék magamnak e lelkesek dicsőité­­sére, még sokkal parányibb vagyok arra nézve,hogy kérdőre vegyem a nemzetet: miért nem ten eddige­­lé s­e­m­m­i­t ezen intézet emelése, szilárdítása s felvirágoztatása ügyében,melly országos pártfogás nélkül is több eredményt mutathat a’hazának mint akármelyik országosan pártolt közintézetü­ek. A­­zok, kik majd akkor érkezőidnek,midőn az apró ál­okok ’s ürügyek sűrű köde a’ magasbra emelkedett igazság napja előtt lassanként elpárolgott — azok tisztábban fogják a’dolgok mai állapotját látni’s cse­­lekvésink fölött elfogulatlan ítéletet hozhatnak, a’ bekövetkező szebbkor ezen boldogabb fiai tanúsá­got teendnek a” felől, miként a' magyar hazában al­­kotvány nemzetiség és nyelv olly szoros kapcsok­kal valónak összefűzve, hogy egyiknek kiveszése okvetlenül a'másik halálát vonandó m­aga után.Mit tett akadémiánk köz­vetlenül a'nemzeti nyelv körül? tudja az el nem fogust's kellőleg méltányolja is , mint­­igyekezett nemzetünk szellemi fejlettségét ér­telmi műveltségét közvetve és közvetlen előmozdi­­tani? tanúsítják azon törekvések, mellyeknek kö­szönhetni nagy részt hogy a’ külföld tudom, állásá­hoz olly szépen kezdünk közelgetni. Szomorú dolog volna,ha egyes ember védő szava kivántatnék arra, hogy az illy életre szóló eredmények számára megis­merés eszközöltessék: erre szükség nincs ’s pedig két oknál fogva*, ugyanis az igazság e­ tekintetben nem azok mellett áll,kik akadémiánkat elmaradáséul­­ vagy tán tespedésrül vádolják*, ezenfelül sokkal e­­gészségesebb még a' magyar vér, hogysem az,mi jó, szép és nagy — habár későn is megismerésre méltánylás és pártoltatásra ne számíthatna. Ki két­ségbe vonná a'magy. akadémia érdemeit, az épen úgy cselekednék mint ki például déli égöv termesz­tette gyümölcsöket óhajtana kertjéből a’nélkül hogy a' kert földjét legkevesbbé is az elvetett mag ter­mészetéhez alkalmazná.Azon egykét igen igen ma­gasra látó ur, kik a’ m. t. társaság ellen itt ott szót emelnek,mindig franczia, német, angol ’sz. eféle tu­dós társaságokat tartanak szemeik elött ’s azt akar­nák, isten tudja mi jognál fogva,hogy 1­6 éves akadé­miánk a‘ pétervári, párisi­­stb. intézetekkel mér­kőznék vagy tán azokat — a’ magyarnak vérré vált tulszárnyalási törekvésénél fogva — messze hagy­­ná maga mögött. Mennyire alaposak e’ magas köve­telések , ’s benső értéküknél fogva mennyi súlyt i­­gén­­elhetnek*, annak^ kimutatását egyik következő számban kisértendem meg. Egy# (Legújabb mozgalmaink folyt. ) Figyel­meztetésül azoknak,kik a következő szám megje­lenéséig el szokták felejteni, mi az előbbiben mon­datott, helyén lesz itt ismételni, miként nem ártani akarás hanem inkább a’ legőszintébb hazafias rész­vét íratja velünk mindazt, mit legújabb moz° hal­­minkra vonatkozólag mondánk ’s még mondani­ fo­gunk ( ezt ismételve kijelentenünk annyival szüksé­ges!) , mennyivel meglepőbb azon oldalról találkoz­ni nehézségekkel, honnan kevéssel előbb ügy irán­ti buzgalom szülte védőleges föllépés,­­s az újabb mozgalmak melegen nyilatkozó helyeslése tapasz­taltatói. Mi már magát ez uj irányú mozgalmat ille­ti, k­i hosszas gondolkozás nélkül ki fog­ja találni hogy itt a megindult cselekvőség azon menetéről szólunk, melly a‘hazai műipar körül mutatkozik , 's melly tekintve a' részvét napról napra növekedő fejletét, olly határzott alakot kezd magára ö­nt­e­n­i, mellynek láttára még az elfogult 's irigykedő ellen­ség is kénytelen megvallani, miszerint az e’ térre irányzott erő nem fog puszta akarással megeléged­ni , hanem tettbe men­vén át a' nemzetélet működé­seinek főbb részét foglalja le maga számára , ’s lel­kes­ültséggel szerencsésen párosítva gyakorlatilag lehetőt, eredményeket fog fölmutatni, miket tagad­ni már csak azért sem lehetem­, mivel szemmel lát­hatók és kézzel megfoghatók. Minél nagyobbszerű valamelly vállalat, annál kimerítőbb combinatiót és számító erőt szü­kségesít azok részéről, kik az e­­gésznek mikénti intézésére ésbel és küligazgatására vannak megbízva • sokszorosan magasul az intézők ’s legfőbb kezelők nélkülözhetlen kellékeinek szá­ma , ha a* kezdeti munka nem csupán egyesek köré­re szorítkozó kísérlet, hanem a’nemzet első helyen álló érdekeivel közvetlen kapcsolatba tett vállalko­zás. Amott elég az illető feleket biztosítni oksze­rűen táplált várakozásaikra nézve , ’s becsületesen arra törekedni, hogy a’megbízott egyedek szorga­lom , hűség vagy szakmai képesség tekintetében semmit ne mulasszanak el, mi a' kívánt sikert ille­tőleg üdvös hatást igért, tehát szorosan csak a’ vál­lalat közvetlen érdekeit szükség szem előtt tarta­ni : itt föl kell emelkedni azon magas 's csak keve­sek által elérhető látpontig, honnan tisztán szem­lélhetni az egyes érdekeknek a­ haza közös érdeké­vek­ összefüggését , ha e’ pontig fölemelkedni nem bírunk, vagy ezt bármi okból elmulasztottuk,alap­eszméjében legmagasztosb­b igyekezetünk nem üd­vöt árasztand , de vészt fog hozni a’ nemzet fejére, ’s netaláni elhamarkodásunk gyászkövetkezésit megsinylik az unokák harmad izigten. Ha a­ gyáralapitó társ. azzá fejüik, mivé az elő­­leges terv szerint fejlenie kell, azon vállalatok kö­zé lesz sorozandó, mik az illetők közvetlen anyagi érdekei mellett összefüződnek a’ haza közérdeké­vel , 's később támadandó ágaikkal körülövezvén nemzeti létünket, ennek meg annyi erősitvényei ’s támaszai lehetnek, de más részről tévesztve a­ szük­séges óvakodást, ’s az ez által kimutatott előzvé­­nyek létesítését nem eszközölve megingathat alkot­­ványt ’s nemzetiséget egyaránt és a’képzeltü­k anya­gi jóllét fejében alááshatják szebb jövőnk szellemi ’s értelmi alapbiztositékit. Látszassék ez állítás bármi különösrél, nyíltan kimondjuk, miként úgy mint jelenleg állunk,minden lépés,melly honi ipar e­­lőteremtésére közvetlen intéztetik, leggondosabb óvatosság ’s jól meghányt átgondolás nélkül siettet­heti alkotmányos nemzeti létünk elbukását. Hogy e’ részben mind magunkat mind — ha volnának — a’ rokon gondolkodásunkat megnyugtassuk egyszers­mind pedig járuljunk mi is , kiknek az anyagi erők és segédeszközök szőkébben jutottak , értelmi pa­rányiságunkhoz képest a­ haza jóllétének ezutáni munkálásához : elmondjuk először általjában, mily i­lyen Óvatosságot ’s minő előzvényeket v­é­­­n­é­nk szükségeseknek ipar körüli mozgalmunkat illetőleg *, másodszor pedig a’,Gyáralapító társasági jog alapú biztosítéki , pénzügyi állapotra ’s beligazgatásáról terjeszteniük elő nézetűiket,már itt jó előre meg­jegyezvén , miként czélunk e’ fejtegetésnél főleg az volt: minél nagyobb figyelmet ébreszteni a' haza­fiak között ’s ez által az általunk néhány fővonalom­ban megpendített tárgyak minél részletes!) megvita­tására Irni föl a’honi erőket egyaránt minden színe­zeti különbség nélkül, s ezt annyival inkább re­mény illetjük,mivel az anyagiak felé mindenütt álta­lányos gravitatio vehető észre. A’ törvényhozás négy vagy öt orsz.gyűlésen át annyira egyengeté az utakat birtokviszonyaink tisz­­tába hozatalára, hogy e’ részben tekintve főleg a’ legközelebb alkotott törvényczikkelyt, szükséges előzvények nélkül tovább menni nem tanácsos, sőt tán veszélyesebb mint gondolnék. Megerősít e* vé­leményünkben ugyan az uj törvények azon czikke­­lye, melly a* vallás ügyében hozatott , ezt az előb­­benivel együttvéve — ha a hivatalképességet ez al­kalommal mellőzzük is — igen mélyen tekinthetünk sok még most gondosan rejtegetett terv szövedéki­­be ’s elég alkalmunk van bámulni következe­tességen, mellyet a’magyar törvényhozás észre­­vehetlen intézése körül bizonyos hatalom soha szem elöl nem vesztve tart. Damocles kardjaként lebeg az ősiség fölött az előbb utóbb elkövetkező halálos ítélet, s ezen százados institutio kiküszöbölése any­­nyira elhatároztatott, hogy ki még ma is merne mel­lette szót emelni, kivéve egy két tisztes aggastyánt bizonyosan számot tarthatna soknak szánakozó mo­­r­sólyára soknak meg hangos gúny, hahotására. Hogy az ősiség mint magánytörvényi institutio kártékony hatású , sokszor megmutatott s ma már elfogadott igazság, azonban nem kell felednünk, miként tör­vénykönyvünkben a‘ magányos és közjog gyakorta annyira összeforrva láthatók, hogy egyik vagy má­sik résznek figyelembe nem vétele mellett történt lényeges!) módosítás ritkán esik meg a’ nélkül hogy idővel káros következései nem mutatkoznának: e­­zenfölül vaskos corpus jurisunkban nem egy törvényt tettek le apáink, melly inkább — ha szabad e’szó­val élnünk — politikai fogás mint szorosan vett jog. Az ősiséget illetőleg eddig az mondatott, miszerint ezen, a’maga idejében nagyszerű intézkedés által az őscsaládok conservatioja föntartása czéloztatott , erre természetesen korunk nem sokat hajt, főleg mi­óta a’ fiatal nemzedéket megtaniták nem látni érde­met abban: őseitől öröklé e valaki vagyonát v. uzso­ra­­s tözsérkedés utján jutott birtokhoz ’s névhez. uo­ vanazért erre hivatkozva kívánni az ősiségnek még e°gy ideig életben hagyatását,annyit tenne,mint Newtonféle emanatio mellett szónoklani ollyan előtt, Ida­ vibratiot pártolja. Mi pedig, mi tűrés tagadás, töredelmesen megváltjuk a’ nagy közönség előtt, hog­y meggyőződésünk szerint az ősiséget még most eltörleni nem tanácsos és ezt ép ugy be tudnók bizo­nyítani,mint azt, hogy az,mi itt az ősiségről monda­tik,bár eltérni látszik f­el vett tárgyunktól,azzal csak­­jo­gan kapcsolatban van. Mi birtokviszonyunk tör­vén­yut­­ani rendeztetését’s m­indazon előkészületeket illeti,mik az ősiség támaszait és gyámoszlopait úgy­szólván egyenkint szedegették el, hogy a’ magán­álló törzset annál könnyebben meg lehessen dönteni ,ollyba vehetök legnagyobb részben ,mintha val­­a melly megszállott vár szorongó védöji a’ falakon kívül álló vívókra dobálnak, úgy is töredezett óra­ 10 m­l­ á­s­t­y­á­­­k legnyomat­ékos­b kőd­a­­r­a­b­j­a­i­t nem gondoskodva a’ támadt rézsnek más utáni betöltése ’s kifoltozásáról. Közvetlen az igaz hasznosnak látszik mindkét eljárás: itt távol tartja pillanatra a támadókat,­s igy a’ benlevők megnyug­tatását — nem engedvén a’ fejökre nőtt veszély hosszadalmas tanakodást,’s a’ messze rejlő követ­kezések áttekintését — eszközli , amott szives ö­­römmel fogadtatik a’ hazában lakó polgárok nagy része által , mivel egy igen számos osztály állapot­ját széles!) jogalapra látszik helyzeni. Nincs egyéb hátra minthogy e’ fonállá — egyébiránt már igen meg-int­atott __ falvonalt a’ támasz nélkül hagyott ősiséget lerontsuk, 's kaput tártunk a' betóduló ide-­g­en elemnek. Nem tagadhatni, miként ősiségiünk a­­zon állapotban, melly­re B, 4 orsz.gyülés szép­en ösz­­szevág­ó munkálkodása következtében jutott—igen silán­y védelmet nyújthat a' nemzetiségnek; de azért szerfölött kívánatos, hogy addig, míg törvényho­zásunk a­ külön ágak egyesítő pontjait szemügyre véve csak valamit is teend a­ mulasztottak pótlására — ez egyetlen gátat, mellynél most már egyebünk az ideg­en elemteli elárasztatás ellen nincsen,bünte­tésre méltó vaksággal le ne rontsuk. Jól tudja e' so­rok írója , mi kevés reménye lehet az iránt hogy e’ szavaknak egykor a’ cselekvés mezején tán hatása is tapasztaltassék. Most, midőn axiómaként ki van kiáltva,'s a*divateszmék legfőbbjeihez tartozik a'rut hangzású aviticitás ellenségeként nyilatkozni min­den lehető alkalomkor; most midőn a' családélet kö­telékei majd minden osztálykülönbségi kivétel nél­kül, elhanyagolt nevelés következtében annyira tá­­p­ittatvák , miszerint az általán­os fölbomlás jelei nem eg­y helyütt vehetők már is észre; most midőn a' kiváltságosak nagy része megrongált anyagi vi­szonyokkal küzködik, ’s majd kényszerítve van jö­vőjét bocsátni áruba, hogy a’ pillanat bukással fé­nyűé szükségeiből valamennyire kivergödhessék; most midőn a’­közügyek külön lét elemei 's tényező erő­­i olly minden arány nélkül állnak egymás irányá­ban,hogy még csak hasonlítási pontokat is alig ta­lálhatni közöttük; most midőn egy rész szánakodás­­ra méltó értelm­i elhagyatottságban,pokol-szőrte ár­mány öntudat nélküli eszközeként gyakorolja az al­kotmányos jogok főbbjeit­, más rész meg sem elég értelm­i súllyal sem elég szellemi fensőséggel nem bir a’g­yengébb fél hijányinak pótlására— míg egy har­madik súlytényező folyvást szilárduló állásra ver­gődve napról napra inkább érezteti tulnyomóságát, ’s ha még tovább is illy mértékben növekszik, egye­dül birándi határzó erővel----------^— most szót e­melni az ösiség mellett csak két esetben nyújthatna bekövetkező siker iránt némi reményt . hat. i. vagy a* haza valamellyik 1 e g 11 e v e z e t e s b férfija szó­

Next