Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-06-01 / 44. szám

dörgött a’farsangi “baromias gyönyör-mámor” ellen, akkor ő sem­ vévé fontolóra, hogy míg egy tökfilkó megrontja magát, addig ezrek meg ezrek keresnek, a’lámpásosgyerektül fölfelé a’divatárusnőig’sat.’sat. egy egy garast, egy aranyt, mi vajmi jól esik nekik; mi azonban mind elmaradna, ha hordójábul Diogenes szabna az emberi nemnek politialis törvényeket, és ezekhez képest úgy jó nyárspolgárilag egy egy mesz­­szely könnyű ser­éldeletután,naplehunytával a’ ba­romfiakkal pihenésnek erednének a’ honnak jobbjai. Stambulban, mikor regenerationak (_!) indult a’ fényes porta (T), több nemzetgazdasági kísérletek közt, marni holnapra a’ turbánok is abolealtattak , minthogy szerfölött magasra rúgott azok olly sok­szori egyetemes kötése. És mi volt eredménye ? Csak az , hogy míg azok , kiket illetett e’ kedvezés, az e­­gyes lakosok t. i.alig vették észre e’jótéteményt, azalatt egyedül az érintett városban több ezer család, melly csak ezzel foglalatoskodott, rögtön veszté ke­nyerét, így például, ha nálunk egyszerre megszün­tetnék a’dohány használata,melly éppen nem szüksé­ges és bizonyára nem egyéb a­ lehető legroszabb szo­kásnál , ugyan nem dülne-e ki, rögtön koldusbotra jutva , ezer meg ezer család? Mikbül azt hiszem e­­léggé kiviláglik , hogy országok felvirágzására tá­val sem az által­ános szükségek kisebbítése szolgál, de éppen ellenkezőleg,annál több ipar fejledez kény­telenül , minél inkább szaporodnak a’ szükségek. Nem abban áll tehát a’ böltseség , hogy ne so­kat költsünk , hanem hogy eszesen költsünk, és ne, mielőtt szerettünk volna, és hogy a’ végett, mikép lehető legtöbbet költhessünk,értelmiségünk és szor­­­­galmunk által előlegesen minél többet is szerezzünk. És ha Deák ez értelemben vette azt mit mondott, a’mint bizonyosan vette,és csak azon hiábavaló fény­bolygókat akarta egy kissé ránczba szedni, kiknek, nem tagadhatni, a’ hazában éppen nem vagyunk hí­jával , ’s kik, a’ nélkül hogy vagy magoknak vagy másoknak bármilly csekély igazi eldeletet szereztek volna,egy kis pillanati csillámlás után mint eldurrant rakéták a­ földre, úgy ők a’hazának valódi terhére esnek, akkor tökéletesen tudom jó tanácsát méltány­­lani. ’S bár követnék az illetők, és e’ helyett ne “híz­nának” inkább csak azon semmi okost nem tevők , kiktől hemzseg honunk! Csakhogy ez esetben sem tartom “nem-költési recipéjét”nemzetsorvadási nya­valya ellen bármilly távulrul is igazi specificumnak. Lássuk tehát a’ Deák által ajánlott második gyógyszert, hogy tudniillik “Mások helyébe pedig írjunk honi kelméket.” ’S ím eljutánk a’­ védegyletre’, mellynek párto­lása sőt felhőkbe emelése m­ondata tulajdonkép Deák­kal mind azt ,mit —őz egész czikkében felhoz. Igen “felhőkbe emelése”, mert ki azt mondja: “Ezen nemzeti átok — t. i. sorvadás elhárítása vé­gett alakult a’védegylet,” és egy kissé alantabb: “A’czél nem csekélyebb, mint a’ hazának temetke­ző (sic?) sír partjáróli viszszarántása, ’s csak ösz­­szetett vállakkal akarnunk kell, sikerült magasztos vállalatunk”; mert ki illyest mond , mint érintőin , az felhőkbe emeli specificumát, és annak sikerérül, min­den kétséget kirekesztve, tökéletesen meggyőződ­ve kell lennie. ‘Ennyi súlyt tulajdonít Deák a’ védegyletnek’, mondám magamban , midőn e’ sorokra legelőször ve­tem bámuló szemeimet, ezen egyletnek , mellyel én teljes meggyőződésem szerint — és ha hazafiságban én nem engedek Deáknak vagy bár­kinek is egy haj­szálnyi elsőséget— a’ legszerencsétlenebb aberra­­tionak tartok, mellybe vetemedni csak lehetséges volt. Mert ha már olly férfiú is kolompot köt bizonyos associationak elősegítésére és mindinkábbi szilárdí­tására , mint Deák, ki annyi tiszteletre méltó és ki a’ hazának olly kedves embere , akkor vagy kimondha­tatlan és alig menthető veszélyben forog a’ haza, ha t. i. egyedül efféle reactionalis gyógyszer segíthet rajta , mellyet, ha az kellőleg operál, bizonyosan ki nem tart a még annyira gyenge nemzeti test; vagy olly kimondhatatlan hagymázos állapotban van a’ nemzetnek legalább bizonyos része már, ha még egy Deák sem képes menekülni a’ köz paroxismustul, mi­szerint az egészség felé fordulás, a’ helyreállás szer­fölött kétséges. És most kérdem, e’ kettő között mellyik eset a’ valóságos ? Az-e , hogy — föltéve miszerint csak­ugyan közsorvadás a’ bajunk — egyedül olly életbe­vágó» reactionalis gyógyszer segíthet rajtunk mint a’ védegylet? Vagy az , hogy Deák is, tudtával vagy tudta nélkül rabja azon hagymázos fascinationak, 260 melly az ország ellenzéki részét azóta egy tévedés­éül a’ másikba sodorja, mióta az ellenzék megszűnt legfőbb kelléke lenni a’ hazának, de e’ helyett a’ po­­sitivitas mezején szükség minél gyorsabban és na­gyobb vonásokban haladni, mi soha de soha nem le­het az ellenzék dolga , vagy ha azzá válik, gyökeré­­bü­l kiforgatva, nem lábán de fején áll bármilly állan­dalom, honnét aztán nincs meszsze vagy a’ tökéletes szétbomlás , vagy a’ vaskéz ? Kérdem, e‘ két eset közt mellyik a’ valóságos? Méltóztassanak felelni! Mi engem illet, én le­hető legelső alkalommal bátor leszek véleményemet sepleg nélkül kimondani. Gr. Széchenyi István, XX- Felelet gróf Desselwffy Emil töre­ti ► benzinéb­e az ipar és a’ magyar kereske­dési poltika tárgyai»mt T. barátunk megró ben­nünket, mintha mi iparosaink mostanig még biztosit­­lan socialis állását épen semmibe sem vennők , ám­bár világosan kijelentettük , hogy ez iránt a’ szük­ségeseket megtenni es ne mulaszszuk, azonban meg vagyunk győződve, hogy a’ külföld, melly socialis e­­lőhaladásunk iránti törekvésinket figyelmes szemek­kel kiséri, egész bizonyossággal remélli, miszerint az ipari vállalkozók minálunk is legalább ugyanany­­nyi kedvezést és előnyt nyerendnek biztosított soci­alis állásukra nézve , mint bármelly más országban, hol a­ fiscus szünetnélküli felügyelése,az accise tiszt­ség ellenőrködése, ’s a’ rendőrségnek gyámsága a­­latt majd minden lépésük gátoltatik­.’s azért hiszszük hogy a’ külföldi vállalkozó közénk települési szán­­dékának végrehajtásában nem fogja impedim­entum dirimensként tekinteni illyetén törvények nem léte­lét, főleg miután más országok sem egészen mentek efféle bajoktól. Gondoljunk p. o. csak Oroszországra, hol a’ gyárosok seregenkénti bevándorlása Német és más országokból nyilván mutatja, hogy az iparűzők nem egy kellemetlenséget tűrnek el csak előmentö­­ket reméllhessék. Ki akarná pedig a’ mi állapotun­kat Oroszországéval öszszehasonlítani? —főleg mi­után nálunk egyszerű megyei határozat is elégséges, a’ gyárost alsóbb fokú bíróság önkénye ellen védeni, mint azt legközelebb P. megye példája mutatta. Midőn taglalatunkban ezen akadályok jelentő­ségét fontolóra vettük , koránsem véltük , hogy mi a’ szükségeinknek megfelelő ipart egy éjszakán át teremthetjük elő,hanem vizsgálatunk csak azon kér­dés meghányására szoritkozék, vájjon illyen aka­dályok daczára a’gyáripar keletkezése van , csak­ugyan gátoltatva , vagy sem? és azért közlekedési eszközeink hi­ányos álllapotát is tekintetbe vettük, ’s hittük, hogy e’ részben a’ hazai gyáros, gyárü­­zési tekintetben legalább, roszabbul nem áll, mint a’ külföldi; bárha ez alkalommal sem mulasztottuk el, óhajtásunkat azok javítása iránt kifejezni! Mi csak e’ kérdést akartuk meghatározni: mennyiben használtathatik ezen hiányos állapot argument­u­­mat gyáripari képességünk ellen , főleg miután a’ cseh, morva, sziléziai ’stb. gyárosoknak hónukból ki és oda ismét viszsza, szintazon rosz utakon kell járniok, hogy a’ nyers anyagokat nálunk beszerez­zék , és az azokból készített árukat honi piacainkra szállítsák, mialatt saját gyárü­zelmökre fel nem fi­gyelhetnek, minek elkerülhetlenü­l idő és pénzbeli rövidséget kell maga után vonni? Közlekedésünk rosz állapotjának megfontolásakor nem feledtük, hazánk , lakhatási kellemek tekintetében mi kevés vonzerővel bir; azonban ez részben sem szabad igaz­talanoknak lennünk hazánk iránt, melly kifejlődésé­ben gyorsan halad. Ez alkalommal nagy örömmel emlékeztünk vissza honunk sok igen lakható vidéké­re , és ismervén Ausztria és Csehország vidékeinek több részét, mellyeken az iparmunkásság díszük, országunk iránti minden előszeretet nélkül állíthat­juk , hogy lakhatóságra , ’s mind arra nézve , mit t. barátunk ez alatt ért, hazánk téréi legalább szint­annyi kedvezőt nyújtanak mint az említett tartomá­nyok; úgy hogy az öszszehasonlitástól sehogy sem kell tartanunk. Milly szép és lakható Soprony, Po­­sony, Vas, Nyitra, Trencsény és még sok más várme­gyének nem egy tájéka ! Mi ezek nem egy városká­ját inkább választanák tartózkodásunk helyéül,mint ama cseh városkák legtöbbjeit! Mi legkevesbbé tar­tozunk azokhoz , kik bizonyos kedvencz eszme iránti vak előszeretetből a’ nehézségeket szándékosan ki szokták figyelmükből ejteni; és ha e’ tekintetben csakugyan mégis érne bennünket némi szemrehá­nyás, úgy t. barátunkat aligha ellenkező nem éri, hogy t.i. azokat túlbecsüli,mi tán szinte nem cseké­­lyebb hiba. Ha hazánk jelen helyzetét elfogulatlan szem­mel tekintené, ugyanazon meggyőződésnél fogva , miszerint az ipar lassú növésű plánta, az ez iránt föl­ébredt érdek nyilványulásokat nyugodtabb pillana­tokkal fogná kisérni, ’s a’ lehetőt örömmel bevárná, minthogy a’ feh­etlen úgy sem következhetik be;nem fogná egyoldalúkig csak a’ részat kiemelni,és a’ ked­vező körülményeket, mellyekkel az országnak nem egy része fölruházva van, emlitetlen hagyni, a’mi­ért is legjobb, ha honunk lakhatóságára nézve fel­hozott néhány hasonlatait hallgatással mellőzzük.— Azonban lakhatási k­é­n­y­e­l­e­in ’s kedve­zésről szóltában ne feled­je, hogy idegen vállalkozóknak nem kell épen a’ Tisza és Duna lapályain m­o­c­s­á­r­o­k vagy homokbuczkák közé te­lepedniük , ’s hogy a’ nagyobbszerü gyárak töké­letes elkészittetése ’s fölszereltetéséhez úgy is sok idő kell,hogy ezen idő alatt a’ bécs-győri, pozsonyi, sopronyi, pest-debreczeni vasutak, mellyek az or­szág nagy részét metszendik át, nagyobbára ké­szen is államinak, hogy lefelé a’ gőzhajózás segé­lyével a’ közlekedés az aldunán már nagyon könnyít­ve , és nehány más folyón is a’ gőzösök járása ke­letkezésben van, ’s röviden, hogy sok megyében annyira alkalmas hely viszonyok, ’s eléggé könnyített közlekedés találhatók; nem kell tehát a’külvállalko­­zóknak attól félniük, miszerint iparmunkásságuknak más tért már nálunk nem is találhatnak,mint az álta­la említett mocsár és buczkák közepét. Ha pedig t. barátunk erre felkiált: „Nem szük­ség bővebben magyarázgatni, miként honunk politi­kai körülményei, az eszméknek azon forrása, melly, senki sem tudja, hol fog megállapodni, örökös czi­­vódásunk kormányunkkal ; azon kórállapot, hogy a’ politikai jogok gyakorlatát már majd mindig csu­pán a’ fegyveres erő közbejötté teszi lehetővé, vagy legalább életveszély nélkülivé ; azon szörnyű turbu­­lentia, mellyel még az ollyan tárgyakat is kezeljük, miknek a’ csend és béke életföltételek;nem szükség mondok magyarázgatni, hogy mindezek hazánkat a’külföldi ember előtt a’ lakhatóság nem épen leg­szebb szik­ében tüntetik elő;v úgy azon észrevételt kell tennünk , bár honfiainknak mi is sokszor nyugodtabb vért kívánunk,mégis meg kell őszintén vallanunk , hogy t. barátunk e’ képhez csak sötét színeket választott, és hogy hazánknak a’ lakható­ság ezen főpontjaira nézve sincs roszabb állása mint sok más nemzetnek . Angolországra nézve tekint­­süik csak Izland ingerült állapotját, a’ gyármunká­sok organizált coalitióit, és gondoljunk azon időkre, mikor a’ gyárépületek levontatása és felgyujtogatá­­sa majd napirenden volt; igy Francziaországban a’ gyárvállalkozók, munkásaik közt fönálló viszo­nyok következtében szinte veszéllyel fenyegettet­­nek, — a’ dolgozó osztály növekedő szegénysége, a’pauperismus Németországban: a’munkások helyen­kénti— sporadicus fölkelése ollyneműek , hogy majd minden gyárost kivándorlásra késztetnek. Illynemü zavargások pedig azok , mik a’gyárosra legérzéke­nyebben hatnak;n­á­l­u­n­k i­ll­y­e­s­m­i­t­ő­l n­e­m k­e­ll tartani­a. Nem is akarjuk Schweizot és az Egye­sült statusokat említeni, hol a’ gyáripar, daczára a­­zon politikai czivódások és mozgalmaknak, mellyek a’ szemközt álló pártokat legvéresb öszszeü­tközés­­be hozzák , mégis folytonos g­rarapodásban van , és hogy oda mind ennek ellenére ezer és ezer szegény és gazdag család nem restel bevándorolni. T. barátunk erre kétségkívül felhozandja elle­nünk,hogy találhatni még is sok más országot, melye­lyeknek a’ külföldi vállalkozó irányunkban elsősé­­get adna ; — azonban hacsak idegen világrészek­be nem akarna vándorolni, mi alig tudnánk más or­szágot kijelölni, hol vállalata érdekében kedvezőbb kilátással kecsegtethetné magát mint hazánkban, ha gyártmányainak kelete , és saját aránylagos nyere­sége— ezen minden gyárosra nézve legfőbb czélpon­­tok — biztosítva leendőek. Mi nem akarjuk itt ha­zánkat Spanyol-, Orosz-, Lengyel-, Török-, Moldo­­va- és Oláhország helyzetével hasonlatba tenni,melly országok leginkább képesek idegen vállalkozók mun­kásságának tágas hatáskört nyitni, hanem futólag ismét csak ama tényt érintjük, mihez képest Orosz­országba, behozott védrendszere következtében,any­­nyi gyáros özönlött Európa minden részéből,jólle­het az „sem lakhatóság, sem biztosított socialis ál­lására nézve — nem a’ legkecsegtetőbbek egyike.“ —­ Bizonyos hogy habár a’ lakhatósági kellem né­mileg ingerül szolgál is az áttelepedésre , mégis»’

Next