Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-06-01 / 44. szám
dörgött a’farsangi “baromias gyönyör-mámor” ellen, akkor ő sem vévé fontolóra, hogy míg egy tökfilkó megrontja magát, addig ezrek meg ezrek keresnek, a’lámpásosgyerektül fölfelé a’divatárusnőig’sat.’sat. egy egy garast, egy aranyt, mi vajmi jól esik nekik; mi azonban mind elmaradna, ha hordójábul Diogenes szabna az emberi nemnek politialis törvényeket, és ezekhez képest úgy jó nyárspolgárilag egy egy meszszely könnyű seréldeletután,naplehunytával a’ baromfiakkal pihenésnek erednének a’ honnak jobbjai. Stambulban, mikor regenerationak (_!) indult a’ fényes porta (T), több nemzetgazdasági kísérletek közt, marni holnapra a’ turbánok is abolealtattak , minthogy szerfölött magasra rúgott azok olly sokszori egyetemes kötése. És mi volt eredménye ? Csak az , hogy míg azok , kiket illetett e’ kedvezés, az egyes lakosok t. i.alig vették észre e’jótéteményt, azalatt egyedül az érintett városban több ezer család, melly csak ezzel foglalatoskodott, rögtön veszté kenyerét, így például, ha nálunk egyszerre megszüntetnék a’dohány használata,melly éppen nem szükséges és bizonyára nem egyéb a lehető legroszabb szokásnál , ugyan nem dülne-e ki, rögtön koldusbotra jutva , ezer meg ezer család? Mikbül azt hiszem eléggé kiviláglik , hogy országok felvirágzására tával sem az általános szükségek kisebbítése szolgál, de éppen ellenkezőleg,annál több ipar fejledez kénytelenül , minél inkább szaporodnak a’ szükségek. Nem abban áll tehát a’ böltseség , hogy ne sokat költsünk , hanem hogy eszesen költsünk, és ne, mielőtt szerettünk volna, és hogy a’ végett, mikép lehető legtöbbet költhessünk,értelmiségünk és szorgalmunk által előlegesen minél többet is szerezzünk. És ha Deák ez értelemben vette azt mit mondott, a’mint bizonyosan vette,és csak azon hiábavaló fénybolygókat akarta egy kissé ránczba szedni, kiknek, nem tagadhatni, a’ hazában éppen nem vagyunk híjával , ’s kik, a’ nélkül hogy vagy magoknak vagy másoknak bármilly csekély igazi eldeletet szereztek volna,egy kis pillanati csillámlás után mint eldurrant rakéták a földre, úgy ők a’hazának valódi terhére esnek, akkor tökéletesen tudom jó tanácsát méltánylani. ’S bár követnék az illetők, és e’ helyett ne “híznának” inkább csak azon semmi okost nem tevők , kiktől hemzseg honunk! Csakhogy ez esetben sem tartom “nem-költési recipéjét”nemzetsorvadási nyavalya ellen bármilly távulrul is igazi specificumnak. Lássuk tehát a’ Deák által ajánlott második gyógyszert, hogy tudniillik “Mások helyébe pedig írjunk honi kelméket.” ’S ím eljutánk a’ védegyletre’, mellynek pártolása sőt felhőkbe emelése mondata tulajdonkép Deákkal mind azt ,mit —őz egész czikkében felhoz. Igen “felhőkbe emelése”, mert ki azt mondja: “Ezen nemzeti átok — t. i. sorvadás elhárítása végett alakult a’védegylet,” és egy kissé alantabb: “A’czél nem csekélyebb, mint a’ hazának temetkező (sic?) sír partjáróli viszszarántása, ’s csak öszszetett vállakkal akarnunk kell, sikerült magasztos vállalatunk”; mert ki illyest mond , mint érintőin , az felhőkbe emeli specificumát, és annak sikerérül, minden kétséget kirekesztve, tökéletesen meggyőződve kell lennie. ‘Ennyi súlyt tulajdonít Deák a’ védegyletnek’, mondám magamban , midőn e’ sorokra legelőször vetem bámuló szemeimet, ezen egyletnek , mellyel én teljes meggyőződésem szerint — és ha hazafiságban én nem engedek Deáknak vagy bárkinek is egy hajszálnyi elsőséget— a’ legszerencsétlenebb aberrationak tartok, mellybe vetemedni csak lehetséges volt. Mert ha már olly férfiú is kolompot köt bizonyos associationak elősegítésére és mindinkábbi szilárdítására , mint Deák, ki annyi tiszteletre méltó és ki a’ hazának olly kedves embere , akkor vagy kimondhatatlan és alig menthető veszélyben forog a’ haza, ha t. i. egyedül efféle reactionalis gyógyszer segíthet rajta , mellyet, ha az kellőleg operál, bizonyosan ki nem tart a még annyira gyenge nemzeti test; vagy olly kimondhatatlan hagymázos állapotban van a’ nemzetnek legalább bizonyos része már, ha még egy Deák sem képes menekülni a’ köz paroxismustul, miszerint az egészség felé fordulás, a’ helyreállás szerfölött kétséges. És most kérdem, e’ kettő között mellyik eset a’ valóságos ? Az-e , hogy — föltéve miszerint csakugyan közsorvadás a’ bajunk — egyedül olly életbevágó» reactionalis gyógyszer segíthet rajtunk mint a’ védegylet? Vagy az , hogy Deák is, tudtával vagy tudta nélkül rabja azon hagymázos fascinationak, 260 melly az ország ellenzéki részét azóta egy tévedéséül a’ másikba sodorja, mióta az ellenzék megszűnt legfőbb kelléke lenni a’ hazának, de e’ helyett a’ positivitas mezején szükség minél gyorsabban és nagyobb vonásokban haladni, mi soha de soha nem lehet az ellenzék dolga , vagy ha azzá válik, gyökerébül kiforgatva, nem lábán de fején áll bármilly állandalom, honnét aztán nincs meszsze vagy a’ tökéletes szétbomlás , vagy a’ vaskéz ? Kérdem, e‘ két eset közt mellyik a’ valóságos? Méltóztassanak felelni! Mi engem illet, én lehető legelső alkalommal bátor leszek véleményemet sepleg nélkül kimondani. Gr. Széchenyi István, XX- Felelet gróf Desselwffy Emil töreti ► benzinébe az ipar és a’ magyar kereskedési poltika tárgyai»mt T. barátunk megró bennünket, mintha mi iparosaink mostanig még biztositlan socialis állását épen semmibe sem vennők , ámbár világosan kijelentettük , hogy ez iránt a’ szükségeseket megtenni es ne mulaszszuk, azonban meg vagyunk győződve, hogy a’ külföld, melly socialis előhaladásunk iránti törekvésinket figyelmes szemekkel kiséri, egész bizonyossággal remélli, miszerint az ipari vállalkozók minálunk is legalább ugyananynyi kedvezést és előnyt nyerendnek biztosított socialis állásukra nézve , mint bármelly más országban, hol a fiscus szünetnélküli felügyelése,az accise tisztség ellenőrködése, ’s a’ rendőrségnek gyámsága alatt majd minden lépésük gátoltatik.’s azért hiszszük hogy a’ külföldi vállalkozó közénk települési szándékának végrehajtásában nem fogja impedimentum dirimensként tekinteni illyetén törvények nem lételét, főleg miután más országok sem egészen mentek efféle bajoktól. Gondoljunk p. o. csak Oroszországra, hol a’ gyárosok seregenkénti bevándorlása Német és más országokból nyilván mutatja, hogy az iparűzők nem egy kellemetlenséget tűrnek el csak előmentöket reméllhessék. Ki akarná pedig a’ mi állapotunkat Oroszországéval öszszehasonlítani? —főleg miután nálunk egyszerű megyei határozat is elégséges, a’ gyárost alsóbb fokú bíróság önkénye ellen védeni, mint azt legközelebb P. megye példája mutatta. Midőn taglalatunkban ezen akadályok jelentőségét fontolóra vettük , koránsem véltük , hogy mi a’ szükségeinknek megfelelő ipart egy éjszakán át teremthetjük elő,hanem vizsgálatunk csak azon kérdés meghányására szoritkozék, vájjon illyen akadályok daczára a’gyáripar keletkezése van , csakugyan gátoltatva , vagy sem? és azért közlekedési eszközeink hiányos álllapotát is tekintetbe vettük, ’s hittük, hogy e’ részben a’ hazai gyáros, gyárüzési tekintetben legalább, roszabbul nem áll, mint a’ külföldi; bárha ez alkalommal sem mulasztottuk el, óhajtásunkat azok javítása iránt kifejezni! Mi csak e’ kérdést akartuk meghatározni: mennyiben használtathatik ezen hiányos állapot argumentumat gyáripari képességünk ellen , főleg miután a’ cseh, morva, sziléziai ’stb. gyárosoknak hónukból ki és oda ismét viszsza, szintazon rosz utakon kell járniok, hogy a’ nyers anyagokat nálunk beszerezzék , és az azokból készített árukat honi piacainkra szállítsák, mialatt saját gyárüzelmökre fel nem figyelhetnek, minek elkerülhetlenül idő és pénzbeli rövidséget kell maga után vonni? Közlekedésünk rosz állapotjának megfontolásakor nem feledtük, hazánk , lakhatási kellemek tekintetében mi kevés vonzerővel bir; azonban ez részben sem szabad igaztalanoknak lennünk hazánk iránt, melly kifejlődésében gyorsan halad. Ez alkalommal nagy örömmel emlékeztünk vissza honunk sok igen lakható vidékére , és ismervén Ausztria és Csehország vidékeinek több részét, mellyeken az iparmunkásság díszük, országunk iránti minden előszeretet nélkül állíthatjuk , hogy lakhatóságra , ’s mind arra nézve , mit t. barátunk ez alatt ért, hazánk téréi legalább szintannyi kedvezőt nyújtanak mint az említett tartományok; úgy hogy az öszszehasonlitástól sehogy sem kell tartanunk. Milly szép és lakható Soprony, Posony, Vas, Nyitra, Trencsény és még sok más vármegyének nem egy tájéka ! Mi ezek nem egy városkáját inkább választanák tartózkodásunk helyéül,mint ama cseh városkák legtöbbjeit! Mi legkevesbbé tartozunk azokhoz , kik bizonyos kedvencz eszme iránti vak előszeretetből a’ nehézségeket szándékosan ki szokták figyelmükből ejteni; és ha e’ tekintetben csakugyan mégis érne bennünket némi szemrehányás, úgy t. barátunkat aligha ellenkező nem éri, hogy t.i. azokat túlbecsüli,mi tán szinte nem csekélyebb hiba. Ha hazánk jelen helyzetét elfogulatlan szemmel tekintené, ugyanazon meggyőződésnél fogva , miszerint az ipar lassú növésű plánta, az ez iránt fölébredt érdek nyilványulásokat nyugodtabb pillanatokkal fogná kisérni, ’s a’ lehetőt örömmel bevárná, minthogy a’ fehetlen úgy sem következhetik be;nem fogná egyoldalúkig csak a’ részat kiemelni,és a’ kedvező körülményeket, mellyekkel az országnak nem egy része fölruházva van, emlitetlen hagyni, a’miért is legjobb, ha honunk lakhatóságára nézve felhozott néhány hasonlatait hallgatással mellőzzük.— Azonban lakhatási kényelein ’s kedvezésről szóltában ne feledje, hogy idegen vállalkozóknak nem kell épen a’ Tisza és Duna lapályain mocsárok vagy homokbuczkák közé telepedniük , ’s hogy a’ nagyobbszerü gyárak tökéletes elkészittetése ’s fölszereltetéséhez úgy is sok idő kell,hogy ezen idő alatt a’ bécs-győri, pozsonyi, sopronyi, pest-debreczeni vasutak, mellyek az ország nagy részét metszendik át, nagyobbára készen is államinak, hogy lefelé a’ gőzhajózás segélyével a’ közlekedés az aldunán már nagyon könnyítve , és nehány más folyón is a’ gőzösök járása keletkezésben van, ’s röviden, hogy sok megyében annyira alkalmas hely viszonyok, ’s eléggé könnyített közlekedés találhatók; nem kell tehát a’külvállalkozóknak attól félniük, miszerint iparmunkásságuknak más tért már nálunk nem is találhatnak,mint az általa említett mocsár és buczkák közepét. Ha pedig t. barátunk erre felkiált: „Nem szükség bővebben magyarázgatni, miként honunk politikai körülményei, az eszméknek azon forrása, melly, senki sem tudja, hol fog megállapodni, örökös czivódásunk kormányunkkal ; azon kórállapot, hogy a’ politikai jogok gyakorlatát már majd mindig csupán a’ fegyveres erő közbejötté teszi lehetővé, vagy legalább életveszély nélkülivé ; azon szörnyű turbulentia, mellyel még az ollyan tárgyakat is kezeljük, miknek a’ csend és béke életföltételek;nem szükség mondok magyarázgatni, hogy mindezek hazánkat a’külföldi ember előtt a’ lakhatóság nem épen legszebb szikében tüntetik elő;v úgy azon észrevételt kell tennünk , bár honfiainknak mi is sokszor nyugodtabb vért kívánunk,mégis meg kell őszintén vallanunk , hogy t. barátunk e’ képhez csak sötét színeket választott, és hogy hazánknak a’ lakhatóság ezen főpontjaira nézve sincs roszabb állása mint sok más nemzetnek . Angolországra nézve tekintsüik csak Izland ingerült állapotját, a’ gyármunkások organizált coalitióit, és gondoljunk azon időkre, mikor a’ gyárépületek levontatása és felgyujtogatása majd napirenden volt; igy Francziaországban a’ gyárvállalkozók, munkásaik közt fönálló viszonyok következtében szinte veszéllyel fenyegettetnek, — a’ dolgozó osztály növekedő szegénysége, a’pauperismus Németországban: a’munkások helyenkénti— sporadicus fölkelése ollyneműek , hogy majd minden gyárost kivándorlásra késztetnek. Illynemü zavargások pedig azok , mik a’gyárosra legérzékenyebben hatnak;nálunk illyesmitől nem kell tartania. Nem is akarjuk Schweizot és az Egyesült statusokat említeni, hol a’ gyáripar, daczára azon politikai czivódások és mozgalmaknak, mellyek a’ szemközt álló pártokat legvéresb öszszeütközésbe hozzák , mégis folytonos grarapodásban van , és hogy oda mind ennek ellenére ezer és ezer szegény és gazdag család nem restel bevándorolni. T. barátunk erre kétségkívül felhozandja ellenünk,hogy találhatni még is sok más országot, melyelyeknek a’ külföldi vállalkozó irányunkban elsőséget adna ; — azonban hacsak idegen világrészekbe nem akarna vándorolni, mi alig tudnánk más országot kijelölni, hol vállalata érdekében kedvezőbb kilátással kecsegtethetné magát mint hazánkban, ha gyártmányainak kelete , és saját aránylagos nyeresége— ezen minden gyárosra nézve legfőbb czélpontok — biztosítva leendőek. Mi nem akarjuk itt hazánkat Spanyol-, Orosz-, Lengyel-, Török-, Moldova- és Oláhország helyzetével hasonlatba tenni,melly országok leginkább képesek idegen vállalkozók munkásságának tágas hatáskört nyitni, hanem futólag ismét csak ama tényt érintjük, mihez képest Oroszországba, behozott védrendszere következtében,anynyi gyáros özönlött Európa minden részéből,jóllehet az „sem lakhatóság, sem biztosított socialis állására nézve — nem a’ legkecsegtetőbbek egyike.“ — Bizonyos hogy habár a’ lakhatósági kellem némileg ingerül szolgál is az áttelepedésre , mégis»’