Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

rökre el van veszve, azt többé megszabaditni nem lehet. Egy vala­m e’ sajátságos véleményben, ’s mégis hoszszacsk­a vitát idézett e­­lő. Végre azon expediensre találtak a Rendek, hogy ne adjanak a’conscriptoroknak semmi utasítást,mert azt a’ törvény ad, hanem megrendelők, hogy a’ ki­nevezett conscriptorok gyűljenek az első alispánnál öszsze ’s egymás közt dolgozzák ki az öszszeirás rendszerét, hogy munkálatuk egybehangzó legyen. Ez történt is.­­ Ezután a’ vita más térre vonult , a’ nemesi birtok öszszeiratási rendszerére került a’ sor. A’kiosztandó országgyűlési költségek ezt mel­­lőzhetlenné tevék. E téren az elmélet emberei h­it­tak a’practicusok ellen. Hiúban vittünk elvek mel­lett, és itt­ azt mondák, conservativelleneink,­­ ti n­e­m tudjátok a körül­m­é­n­y­e­k­e­t. És hiúban mondok: legyen igazság egyenlő min­denkinek , fektessék a’ teher a’ jövedelmi értékre, vétessék elő a’ pénzügyi választmány munkálatá­ban foglalt kirovási mód, így kisuhan az aranyhal, ’s a’ többség e’ varázsszótól megilletve hajlott fe­­léjök; ’s a’ régi öszszeirási rendszer szabaték a’ne­­mesi birtokra nézve a’ conscriptorok elibe; a nádlás azonban Tyukod szomorúságára az öszszeirási rova­tok közé soroztaték. Hasonló sorsban részesültek az allodialis szőlők is, mellyeket a’ rovatkészitő vá­lasztmány kihagyott. Ezeken tulvergődvén kegyes volt e’ megye kegyelmes pillanatot vetni saját belsejére, ’s a gyű­lés végperczeiben meghallgatá két bányai járásbe­li szolgabiró tudósítását azon vidék szomorú hely­zetéről. Ott a’ legborzasztóbb rablások napirenden vannak. Egész vidék ostromállapotban, a’ neki bá­torult rablók faluk közepett törnek házakba ’s bor­zasztó vérengzés és faggatások közt rabolnak — é­­vek óta büntetetlen. Ezen állapotok hoszszabb fej­tegetést ’s némi megjegyzéseket igényelvén jövő postára halasztom. Azonban Tudósításom folytatását helyesebben szatmá­ri állapotoknak kell vala neveznem, mert az ese­mények gyű­lésen­ kivüliek ’s csak egyik sz.biró i­­gen futólagos tudósításából lőnek gyűlés tárgyává. Lehet mintegy 5 — 6 éve, hogy Szatmárnak éjszaki bérczeiben Mármaros és Erdély felé rablók a’ leg­borzasztóbb merényeket követik el — büntetetlen sőt jobbadlan üldözetlen is. A’ forgóhegyi Sziget fe­lé vezető passuson a’ nagybányai bérczeken gyak­ran előtűnnek , egy időre ismét megcsendesül, fe­ledni kezdjük a’ kiállott remegéseket, mikor egy­szerre vagy utasokat gyilkolnak le , vagy házakat rabolnak meg kegyetlen vérengzések közt. Pár év előtt egyik N.bánya melletti völgyben egy csöndes bányagyarmat közepett, este, midőn a’munkások az udvaron vacsoráznak, megjelen egy vagyonos ver­­kes házánál mintegy 40 fegyveres ember ’s formás ostrom alá veszi a­ házat. Hasonló események egy­mást érve a' múlt hetekben remegésbe hozták Szat­­már felvidékét, mert a’rablók hol egyik hol másik ponton az Avasban ’s bányai oldalon le lecsaptak ’s kegyetlen vérengzések közt raboltak házakat uta­sokat. Nálunk e’ faj annyival veszélyes!), mivel a’ megye legvadabb lakosaiból válnak ki, ’s mint pél­dák bizonyítják, nincs áldozat, mellyel az ember éle­tet váltson, többnyire előbb gyilkolnak,aztán rabol­nak ’s nincs eset hogy pénzt vér nélkül vennének. Hoszszu 9 —10 lábnyi dorongokkal verik le az u­­tast, ’s midőn vérében fetreng, kifosztják. A’megyei hatóságé’ közben évektől annyit tett, hogy midőn egyik táblabiránk pár év előtt a’Pesti Hírlapban a’ tisztviselők hanyagságát gyönge ecsettel föstené, majd „a­d­­­­­ó­t“ adtak ’s hatalmasan fölzudulának, meghagyák az illető sz.birónak, adna hiteles tudó­sítást a’ tett nyomozásokról, de csak czáfolatul ’s ha szükséges fenyítékül „az Író ellen.“ A’ tudósítás, czáfolat, fenyíték máig elmaradt. A’ rablók folyvást dulongnak. . M­a a’ (1­0­1­0 ) k­ö­z­g­y ü­l­é­s­ek­be kerülvén a rendek felhatalmaz­ák az alispánt min­den rendkivülileg szükséges intézkedések­re, addig is egy sz.birót tüstint kiküldöttek,pénzt és hatalmat adtak kezeibe, statáriumért folyamodtak ’s a vidékbe katonaságot rendeltek, jeléül hogy a’ ma­­gy­ar a határozatok hozatalában igen erős. Azonban a’végrehajtás minő, kiki elképzelheti. A’rablókat majd fejenként ismerjük, nejeik gyermekeik falva­­inkban laknak, ők oda éjenkint lejárnak, csárdáink­ban tanyáznak , ’s még sem került egy sem a’ ható­ság kezére. Sőt a’faluk e’ védetlen állapotban an­­nyira meg vannak rémülve, hogy a’ rablókkal kény­szerű­lésökben alkura léptek, hogy egymást ne, bán­tsák. Mi csuda, ha a’gazok vakmerősége a’ legma­gasabb fokra hág. Lépjen valaki a’ bányavidéken vagyonosabb ház udvarába este felé ’s teljes védál­­lapotban találja rendezett status ’s béke közepett.E’ rémülése a’ vidéknek már is szomorú eseményeket idézett elő. Legyen elég egy borzasztó példa. Pár nap előtt egy szerencsétlen kóbor ember a’ sikárlói országúton elfogatik a’ gr. Károlyi urad. katonája által. Svét zsidó állitván hogy ezen ember az nap haj­nalán őket meg akarta fosztani,őt az uradalmi tiszt a’ sz.bíróhoz kisértetni rendelte. Elküldetik a’ szeren­csétlen faluról falura ’s estére Sikárlóra viszszaki­­sértetvén a’falubirónál őrizet alá tétetik reggelig. Egy fiatal apai birtokos őrlés végett Sikárlóra lővén meghallja, hogy a’ bírónál egy rabló fogva van 's hi­hetőleg borban kedvet ’s bátorságot vevén magának a’ bíró házához megy ’s magát commissariusnak ad­ván ki megkezdi a’ kötözött rabon a’­­ benevolu­­mot. Alig tudott a’ biró elég palezát előteremteni a’ commissarius számára,tizet saját kezével eltört a’ra­­bon. Végre a’ szerencsétlen veretés közben kiadá lelkét. Mi legborzasztóbb, másnap rá ismertek hal­va a’ sikárlóiak ,­ hogy az egy gyönge gyáva kóbor ember a’szomszéd helységből, ki hol egyik hol má­sik helységbe vándorló dolgot keresgetni, ’s igy élősködőit. — Nevezetesb tárgyai közgyűlésünknek még e­­zek valának . Volt főispánunk b. Vécsey Miklós a’megyétől ’s hivatalától elbúcsúzott egy a’ rendek­hez irt levélben. U. B. tanácsos inditványozá hogy a’ rendek sajnálkozásukat egyszerűn igtassák jegy­zőkönyvbe’s ez ellen szó nem emelkedők ’s ebben mutaták a' pártok méltányosbak a’ búcsúzó iránt mint ő vala, ki búcsúleveléből egyik párt eliminatióját ki nem hagyható. — Szőnyegre került még Berencze helység közbirtokosainak kérelme is már most az uj törvényre alapítva a’Szamos átmetszése iránt. Múlt gyűléskor azt mondák U. B. és társai, mikép olly át­metszések, m­ellyek egyszersmind több határt érin­tenek, nem vonhatók az 1840. X czikk rendelete a­­lá. Most megalkottatik az uj törvény, épen mintha Berencze kérelme szolgált volna alapul. ’S mit mon­danak azon urak? Igen, több határt érintő átmet­szés is történhetik,de már most minden határt be kell vonni ’s együtt szabályozzuk az egész 27 m­érföld­­nyi folyamot megyénkben, Berenczének melly a’fel­­vidéken fekszik , egyedül nem lehet. — így kell a’ magyarnak törvény! Casinónk a’ védegylet ügyét magáévá tevén tagjait apostolkodásra buzditá. Szatmárban kitű­nő fészke lehet a’ védegyletnek, mert igen számos középrende van. Négy város számos tagból álló vi­déki egyleteket fog alakitni, efölött a’ faluk vidé­­kenkint egyesülnek ’s fiók-egyleteket alkotnak.Ta­­pasztalás ’s az első mozgalmak körüli nyomozódás azon örvendetes reményt adja, hogy ez eszmének jövendője van , miután sokan máris bár nyilván — bizonyos okokból — az egyletnek nem avatottjai,de szabályit önként megtartják. Ez a’józan politika e­­redménye. — X. IPA HEGYESÍLET. A’ szakosztályok közül, miknek teendőit, szerkezetét ’s eljárási módjait i. e. October 26ról két jelentésünk mellett a’ Társal­kodóban olvashatni, — egyiknek, a’természet- és vegytaninak tagjait igazgató választmányunk már megválasztotta ’s ezek a’ tagságot el is vállalni szí­veskedtek, sőt a’ f. h. fákén összegyűlvén, a’ szak­osztályokat meg is alakították. E’ szerint elnöke e’ szakosztálynak: dr. Balogh Pál, toll v­ivője dr. Vál­las Antal, helybeli tagjai pedig : dr. Boor Károly, Jurenák Pál gyógyszerész, dr. Nendtwich Károly, Petz Vilmos vegyszergyárnok, dr. és prof. Szadicsy József és dr. Wagner Dániel gyógyszerész és vegy­­gyárnok urak. A’ szakosztályok egyik teendője az lévén , hogy „minden az iparműkiállitásra, folyto­nos iparműszemlére, vagy csak bírálás végett bea­dott iparművekről ítéletet hozzanak“ az igazgató választmány ezután minden a’fölebb érintett czélok­­ból érkezendő küldeményeket, mennyiben azok a’ már alakult ten­észet-és vegytani szakosztály kö­rébe tartoznak,szívesen elfogad ’s az említett szak­osztályhoz utasít, melly a’ bíráskodás után még „a­­jánlást fog tenni aziránt hogy, ha a’ megbírált czikk érdemes, mi vonatkozásban, jelesül mi fokozatú dí­jazásban részesittessék az igazgató­ választmány ál­tal, miután ennek felhatalmazása a’ közgyűléstől van országos iparműkiállitásokon kívül is osztani ki mindazon jutalmakat, mik ama nagy kitételek al­kalmikor, mint a’korszerű méltánylás jelei, a’kö­zönség által szentesítettek, a’kiállitók által nemes becs­vágygyal óhaj­tatnak. Kik tehát időközben elő­állítandó műveikről részrehajlatlanul szigorú ugyan hanem egyszersmind jóakaratosan irányzó ítéletet kívánnak nyerni, vagy még valamelly díjban is ré­szesülhetni reménységgel vannak, legyenek a’ fö­­lebb mondottakra szives figyelemmel.Másik hiva­tásául a szakosztályoknak az tüzeték ki,hogy mind­egyik „havonkint gyűlést tartson, mellyben, meg­­hiván a szakához tartozó minden czéhbeli és egyéb műveseket, ezekkel minden érdekesb ’s megismer­tetésre méltó újdonságot élő szóval, társalgás köz­ben közöljön, azt, a’ capacitatio minden eszközei­vel, kivált vitatkozás, eszmecsere, ’s különös fej­tegetés által magyarázza,megfoghatóvá tegye.“ A’ természet és vegytani osztály illy rendeltetésű tár­salgásokat , — mineket Bécsben „Conversation“ nevezet alatt, minden hónap első vasárnapján dél­utáni 3 órakor tartami,a’ legszivesbben fogván ven­ni , ha ezen szakosztállyal rokon gynírosak , mes­­teremberek’s kézművesek minél számosabban meg­jelennek , ’s ha magoknak vannak valamelly techni­kai foglalkodásuk körében kifejlett nehézségeik , ezek iránt fölvilágositást magok kérnek, vagy a’ szakosztály érdemes tagjai által előadandó szinte technikai újdonságok megvitatásában szóval és ta­nácscsal részt vesznek. — E’ Társalgásokról min­­dig előleges figyelmeztetések fognak annak idejé­ben létezni. További rendeltetéséhez tartozik minden szakosztálynak „éber és folytonos figyelem­mel kisérni a’ folyóiratokban , önálló munkákban, az életnek úgy köznapi forgalmában, mint korszerű nyilatkozásban felfeltünedező azon újabb eszmé­ket, eljárási módokat, ellátási szükségeket, mik az iparügy körébe tartozva, fejlesztést, érlelést, ismertetést, terjesztést, kísérleteket, életbelépte­tést, szóval közfigyelembe, közhasználatba ava­tást , átvitelt, kivált az iparegyesülettől igényel­nek ,“ ’s ezért, „szinte havonkint egy más ülést tartani, kiszemeléséül a’ lefolyt hónapban tudomás­ra került iparközi eszmék és ügyeknek, mikre nézve a’ választmány teendőit látandja szükségeseknek , kiszemelvén pedig ezeket, javaslatokat, indítvá­nyokat tenni, miket a’választmány által vagy a’kor­­mányszékekhez, vagy a’hatóságokhoz, vagy tech­nikai kivitel és kísérletek tekintetében , egyes mű­helyekbe , gyárakba óhajtana vezéreltetni.“ — Az itt előszámlált teendők teljesítéséül a’ természet- és vegytani szakosztály minden hónap­uik hétfőjén dél­előtti 11 órakor tartami úgy nevezhető véleményező ülést, mellyre minden, ki a’hazának anyagi jobb­­léte, honi iparosságunk előhaladása által érdekel­­tetik, szívesen meghivatik azon megjegyzéssel, mikint ez ülésekben szava, tanácsa, indítványa mindenkinek meghallgattatik, íme ismét újabb térek ezek, miket műiparunk parlagin az iparegyesület igazgató választmánya szakértő férfiak által mive­­lés alá vészén , azért, valamint a’ tisztelt szakosz­­tályi tagokat őszinte bizodalommal kérte fel a’vá­lasztmány, akarják egyesületi kezdeményink ez 1f­ jabb csemetéjét hű gonddal és lankadatlan munkás­sággal ápolni, úgy szabadjon a’ tisztelt nagy ki­vált pedig az illető szakbeli közönséghez is intézni azon kérőfölszólitást: nevelje részvétele, csatla­kozása, pártfogó jóakaratúsága által nagyra’s gyü­mölcsözővé fiatal intézvényünket. Pesten dec. 24. 1841. Csanády , jegyző. Hertzfelder Gusztáv úr megengedtetni kérvén magának, hogy az iparegyesületi teremben oktatást adhasson a’ viasz-plasticából jelesül pedig a' viasz­­virág-csinálásról, miután nemcsak számos’s pedig iskolai igazgatóktól­­szerzett bizonyitványnyal ta­núsította , mikint a’ virágcsinálásra 5 óra alatt töké­letesen megtaníthat minden gyermeket, hanem az igazgató választmány előtt valóban ’s tettleg mu­tatta a’ virágkészitésben derék 's ügyes képessége­it, annálfogva a’ választmány szívesen nyitva al­kalmat; nemcsak tudományos, hanem technikai okta­tásra is . Hertzfelder Gusztáv úrnak megengedte , hogy az önmaga által meghatározandó díjak mellett a­ virágcsinálásból adandó oktatásra teremünket használhassa,­­s ez engedelem következtében érte­­sittetik minden, a­­ki vagy maga meg akarná tanul­ni, vagy gyermeke által óhajtaná megtanultatni e­ színtőlly hasznos mint kellemes mesterséget, hogy Hertzfelder Guszt­áv minden héten legaláb­­bszor, de ha kívántatik, gyakrabban is kész órákat adni olly föltételek alatt, miképen összesen öt hat­óra alatt .

Next