Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-08-17 / 66. szám

Azon ijesztgetést, erőltetés­ taktika, melly sokaktól , mint legsebesebben czélhoz vezető, gya­koroltad , meglehet tán jó volna, nem akarom kér­désbe venni, de csak azon esetben, ha egy kis erő is támogatná azt, és ha félne a’ kormány. Miután azon­ban egy hajszálnál sincs több erőnk, mint azon tisz­telet mellyel “jó igazunk” iránt viseltetni tartoznak , ámde ezen gyönyörű fegyverünk tüstént veszti ere­jét sőt ellenünk fordul, mikor azt kelletin túl hasz­nálni vagyunk, más részrül pedig a’ kormány jó nem úgy fél tőlünk, mint azt tán némi szájhős magában képzeli, de csak annyiban fél, a­­mennyiben el szeretné kerülni az illetők által okozandó alkalmat­lanságot, retteg komolyabb lépésekre kényszerít­­tetni, óvakodik jogszentséget sérteni, és tán iszo­nyattal fordul vissza azon gondolattul: egy nemze­tiséget megtörni, mellyben annyi született nemes mellett nem csekély valódi nemes is rejlik, és melly iránt ekkér valóban kár volna, némi sértő kicsapon­gók miatt legalább bizonyos pontig — mert ‘sunt certi denique fines, ’sat.’ — lehető legnagyobb kímélettel nem lenni; miután ez így van, ’s pedig szo­rul szóra igy van, bármikép dúljon fúljon is ennek olvastán nem egy kis magyar ökölkirály, ezen most megrótt taktika, ha t. i. béketű­résnél valami dere­kabb érzést akarunk magunk iránt gerjeszteni, bi­zony semmit, de éppen semmit sem ér. ’S aztán ugyan mire támaszkodik az oppositio olly kérkedő, olly ijesztgető állásban, kérdem, most miután a’ törvény nyelve magyar, és az alkotvány lényege, legalább fövonásiban készakarva nem sér­tetik? Ugyan mire támaszkodik , most miután ‘jó i­­gazunkra’ olly hangosan, mint azelőtt, nem hivat­kozhatunk? Valóban szeretném ezt tudni. Mert az európai közvélemény nem pártolja őket; pénzük, hitelük, fegyverük nincs;a’polgárság áltálján véve éppen olly kevéssé áll mellettük mint a’ pór; a’ kis nemes pedig csak pénzért pártolná őket, ha bírnának illyessel, de e’nélkül előbb utóbb bizonyosan ellenük fordul. Hát ugyan kik vagy mi az, mire támasz­kodnak ? Kedveltessük meg inkább ‘minden lehető első­ségeink által’a’magyarságot — ez aztán, igaz,‘ne­hezebb’ — szerettessük meg addig is, míg jobbra fejüik, alkotványunkat, a’ törvények lehető legszi­gorúbb teljesítése és saját mindenbeni szigorú eljá­rásunk következtében; szóval, becsültessük meg a’ “magyar nevét”,és éljünk azokkal,kikkel egy­be­há­zasított az ég, lehető legjobb háztartásban, és bizony mondom, jobban fogjuk nevelni nemzetünk igazi ér­dekét, mint ha úgy mint eddigelé, tudja Isten, milly prókátori mesterdarabokban vagy Don Ouixette-féle vitézségekben keresnek üdvünket. Lássa,tisztelt Barátom Deák, azelőtt:“magyar­­ságot, alkotványt az egészbe olvasztani”vala az i­­rányzat, mert a’ szövevényes erőművet csak ekkér gondolták egyszerűsíthetni, mit elkerülhetően szük­ségesnek tartottak ; most eltértek ez úttól, és úgy remélik Magyarországot kifejthetni — maga magá­tól értetődik: "szoros házassági kapcsolatban Ausz­triával" — ha magyarság és alkotvány olvasztására nem működnek többé , de mind­egyiket mind másikat annyira pártolják, a’ mennyire ez a’ közbirodalmi összeköttetést tekintve csak lehetséges. Már most kérdem, ha e’ reményben megcsalattatnának? És in ultima analysi az mutatkoznék, hogy igy sem megy, sőt még hátrább megy, és ekkér valami harmadik kísérlet elkerülhetlen szüksége mutatkoznék----­---------és mi egykor azt vethetnék szemünkre,hogy nem volt elég belátásunk,nem volt elég lelki erőnk ezen időt használni,és a’ most fenforgó “experirment­­nek”— mert, megvallom, én nem veszem egyébnek — jó fordulatához, jó sikeréhez minden kitelhető mó­don hozzájárulnunk; ugyan m megbocsáthatnók-e ezt magunknak? És megbocsátana-e Önnek a’ nemzet, melly Önbe, ’s méltán, olly határtalan bizodalmat helyez? Kérem nagyon tisztelt Barátom, vegye ezen utolsó szavakat komoly fontolóra, vegye honszerető szivére! Az idő sokat fejt ki. Várjunk attól is valamit. Az emberiség előre tör,’s nincs nemzet, melly ‘saját lábain állni’ne iparkodnék. Mind­ez mellettünk szól és vív, ha várni tudunk, és szalmaláng helyett cser­tűz buzog ereinkben. Barátom Deák, még egyszer mondom, Ön az , kiben minden tehetség összepontosul, olly pártnak élére állhatni, melly Magyarországot minden bajai­­bul, temérdek önmegtagadás­, munka- és állhata­tossággal ugyan, de elvégre bizonyosan kivezetheti. Mennyiségileg tán fog Ön tisztelőkben vesz­teni, megengedem, ha minden tekintetet magától lökvén, úgy fog cselekedni mint én bátorkodom Önt figyelmeztetni, Önt kérni; de minőségileg higye el , annyira fog növekedni pártja, mikép a miség bő­ven kipótolandja a’ számot. Ön tán azt­ fogja állitni, hogy nem bír mind a­­zon tehetséggel, melly illy súlyos vezérségre meg­­kivántatik. Ezt azonban csak szerénysége mondatná Önnel; mert ha Ön nem bir annyi függetlenséggel és egyeztető tehetséggel, minta’ mennyi illy ve­zérségre szükséges, akkor ugyan, kérdem, merre forduljunk tehát e’ haza határai közt olly egyednek kiszemelésére, melly erre alkalmas volna? — Több­nyire ha, feltéve , Önben nem egyesülne is mind az, mi szorosan véve illy bokros szerepbeni eljárásra kívánatos volna , mit nem akarok vizsgálni, még ez esetben is Ön marad azon egyedüli, ki a’ kedélyeket részint buzdítva, részint csilapítva, mind azon hazai erőket, mellyek most annyira szétágaznak, olly vá­gásba hozni képes legyen, melly üdvre vezet; Ön pedig azért áll e’ tekintetben olly előkelő helyütt, Legelsőben is, mert minden részben bizodal­mat gerjeszt; és ez olly isteni adomány, mellyet Ön a­ haza javára használni köteles; ’S aztán, mert én legalább nem ismerek olly annyira hiú magyart — pedig bizony nem vagyunk e’ szép species híjával — kiönnek elsőségét el nem ismerné és Önnek zászlaja alatt állni vonakodnék. Mi hasonlóul olly eset, mellyet Önnek a’ honra nézve szinte használatlan hagyni nem szabad. "S most Isten áldja Önt! És ha elég szerencsés valók , politikai nézetimet Ön által bánni kicsiben is méltányoltatni, és ha Ön nem idegen azon eszmé­től, mihez képest olly független testület mint a’mily- Igennek alakulását én óhajtanám, kimondhatlan jót árasztana honunkra, és akkor legyen vezetőnk, és én tüstént Öné vagyok, és Ön legőszintébb, leger­­nyedetlenebb segítségemre számolhat! Lesznek u­­gyan, nem kétlem,hatalm­asb védőji,nagyobb tehetsé­gű elősegítéji,mint én vagyok, hanem hogy hűbb és elszántabb apródja lehessen, mint én lennék, ha illy mind felülrül mind alulról független pártnak állna él­lére, azt bajosan hiszem. Részletekbe és politikai nézeteim szoros­ és speciális alkalmazásába akármikor ereszkedem, mi­dőn Ön tisztelt Barátom ezt kívánni fogja. Addig is, mint ha magyar, nyújtom baráti job­bomat Önnek, mint hű magyarnak. Tiszta szándék tiszta lélek, Akár siker akár nem! Gr. Széchenyi István: Takarék pénztári szemle. De van még más indok is, melly ezt kívánja. Az értelmezőnek ed­digi előadásiból kitűnik,hogy nem a’ nyerekedő rész­vényes hanem philanthropiai társulatoktól várhatni legjótékonyabb takaréktárakat, ugy de nem fogunk hazánkban mindenütt,hol takaréktárak szükségesek, annyi nagy lelkű áldozatot találni mint Pesten;’s igy az előleg szükséges tőke, melly nélkül takarék pénz­tár nem alakulhat, csak nyereményes részvényesek által lenne felállítható, melly mint több helyen mond­va jön, az Intézet tartataléktökéjét fölemésztvén, a’ szegény takarékosnak tulajdon fillérje, a’törvényes kamatnál jóval kevesebb hasznot gyümölcsözend, e’ miatt talán bizodalmát vesztve az intézethez, abba betenni nem mindenik lesz hajlandó; kivált ki ahoz ta­lán egy pár 100 ftal is járulhatna, mint egy bizo­nyos kocsis múlt napokban, kinek 40 pfja lévén he­verőben jevaslá értekező,tenné azt a’ komáromi ta­karékpénztárba — oh nem uram! mert ott csak 4% kamatot fizetnek; Nótárius uram pedig azt ígérte, hogy ő 6etre ki fogja adni. — Jól van édes fiam­ csak add oda, mondám; de azután ne panaszkodjál, ha tő­kéd is odavész.— Íme nyereményes részvények ut­ján a’ nép bizalmát megnyerni nehéz. Mit tegyünk tehát, ha elegendő nagylelkűen áldozó philanthrop részvényesek nem találkoznak ? talán az üdvös in­tézetet ad graecas calendas hagyjuk? Oh nem — kös­sük össze a’ takarékpénztárt életbiztosító intézettel, hirdettessük ki a’ czélzott kerületben ennek jóté­kony szabályit; kevés idő alatt olly tőke folyand be, melly a’ nyereményes részvénytársulatok tőkéjét szükségtelenné teszi. Ha pedig nem folyna be, még is lesz elegendő pénz: a’ jólelkű philanthrop részvé­nyesek törvényes kamat mellett előlegezzenek any­­nyit időrül időre, mennyi a’ takaréktárakból! kivéte­leket fedezi: az életbiztosító betételekből, mellyek , 20 —30 —vagy 40 év múlva lesznek fizetendők, az előlegezés kamatostul lévén kifizetendő; például ma született unokámnak 400 ft évi jövedelmet akarok biztosítani 50 éves korától kezdve halála napjáig: be kell születésekor tennem 981«Gjp.X4,392 fr. 26? !»• azaz ha 50 évet fog élni a’gyermek, a’ most itt 3921.26? pénz után, mit a’ bécsi életbiztosító in­tézetbe beteszek, fog évenkint halála órájáig 400 ftot kapni. Íme itt a’ pénzt mai napon tettem le, de 50 év múlva fognak fizetni, addig a’ pénzfizetések­ért ki sem fogja zaklatni; ’s igy ha a’takarékpénz­tárba i­lyen, vagy eh­ez hasonló életbiztosítási tőkék folynak be, látni való,hogy pénz leend a’ pénztárban, és a’ nyerészkedő részvény-tőkék szükségtelenek. Ha példát neki látnánk arra, hogy a’ takaréktá­rak — a’ szegénység nagy hasznára köttetnek össze életbiztosító intézetekkel; mi gyenge számve­­tők talán félhetnénk is megkísérteni ezen munka­módot, de látjuk azt a’bécsi első takarékpénztárban bizony nagyszerű­leg létesülni, ha tehát már mások az utat előttünk megtörték ’s nem kielégítő, de meg­lepő sikert mutatnak: bizony kár lenne talán némelly franczia theoriákért, e’ biztos utat mellőznünk a’ nép boldogitására. Igaz hogy ezzel a’ takarékpénztárak kezelőjének fáradsága szaporodik, különösen a' fel­ügyelők minden idejét igénybe veszik , de nincsen lényegiben az illy egyesületnek, hogy tisztviselőji ’s felügyelőji mindig ingyen szolgáljanak, legyen fizetésük becsületes, ’s még ekkor sem fog a’ kezelési költség annyiba kerülni,mintha külön takarékpénz­tárak és külön életbiztosító intézetek alakulnak és kezeltetnek. Azon nézet, hogy nagy takaréktőkét a’ taka­réktár be ne vegyen, hanem a’ kinek bizonyos meny­­nyiséget haladó heverő pénze van, kezelje maga, adja ki kedve szerint bárkinek kamatra; ott üdvös lehet, hol hitel,letéti,giro, kereskedelmi, jegy-, vagy életbiztositóbankok léteznek, mert akármi öszvegnek mindenki biztos helyet találhat, de hazánkban, hol vagy kevés, vegy nagy földtereken épen semmi ily­­lyes sincs; a’tőkék pedig már annyiszor semmivé let­tek, hogy az hasznos lehessen, szabad legyen a’ fe­löl kétkedni. Értekező inkább azt véli, hogy minden pénzbirtokost, a’ ki kívánja az illy félig meddig mégis üzérkedő műtéteitől felkelene szabadítani. Mert a' pénzbirtokos pénze kikölcsönzésében azon óvásokat ’s tökéletes biztosítási kellékkel a’ pénzt,annyira nem használhatja, mint egy testület, mellynek a’ hatósá­gok is kezére járnak, sem használni sokszor nagy megbántás nélkül nem is tudja, sem azon ismeret­­séggel nem bir, mellyet a’ pénzek hasznos kiadha­­tása igényel.E’ miatt hányszor nem jó kivált nagyobb városokban kisértetbe, hogy az uzsoráskodást meg­próbálja, mit sohasem teendett, ha a’ takarékpénztá­rak vagy tökebiztositási intézetek tőle illő kamatra pénzt elfogadnak. Ne felejtsük még azt is el, hogy nagy öszvegek hevernek ez okból a’ ládák fenekén ’s igy teljesen munkálat- ’s használatlanul; mert fa­lun lakók közül,kinek legyen pénze, még nem is gya­níthatni : sokan ezt hiresztelni sem szeretik ’s mivel pénzeiket igen könnyen nem adhatják ki, azokat he­­vertetik, részint könnyebben ’s talán nélkülözhető czikkekért elköltik; kisebb nagyobb tőkéknek ka­matozó helyre könnyű és biztos betétele ’s azoknak minden órán könnyű ’s bizonyos kivehetése fűz csak szárnyakat, a’ különben lomha pénznek. Pedig tudja mindenki, hogy a’ pénzforgás sebessége pótolja an­nak hiányát. Példáúl ha több takaréktár állittatik a’ hazában, hol kisebb nagyobb tőkék, bármi rövid i­­dőre beadva kamatoznak, és onnan minden pillanat­ba kivehetők is, akkor senki magánál heverő pénzt csak egy nap sem tartana,hanem tüstint takarékpénz­tárba teszi, ’s ha szüksége leend, onnan ismét kive­szi; mindegyik munkálat olly csendben történvén meg,mit a’pénzkezelőkön kívül ki sem tud.Ezzel hi­hetőleg a’pénzforgás sebessége kétszereztetik,melly annyi hatást fog tenni mintha a’ forgópénz menynyi­­sége két annyi volna. Ha hát jelenleg lomha pénz­forgással 100 millió forog,működik, munkát, iparmű­vet, földtermést ’s kereskedési hasznokat teremt, a’ könnyű betétes és könnyű kivétel feltétele alatt a’ pénz teremtőleg 200 millióra szaporodik; pénz szű­kében olly annyira szenvedő árva hazánknak kár­volna talán franczia rendszer kedvéért ezen roppant hasznokat sárba dobni. 3.) Hátra van még azon ellenvetésre felelni, mintha értekező a’ szegény takarékosakat csök­kentett kamatokkal károsítani kívánná, ’s ezzel a’ nép bizodalmát elvesztve, a’ takaréktár üdvös ha­tását csökkentené. Igaz hogy hirtelen felfogás után 395

Next