Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-26 / 8. szám

et piczinyke megkülönböztetés hiányban keressük’s véljük föllelhetni. A’ régi Hírlap iskolája ugyanis szükségtelennek tartá különbséget tenni aristokraták és aristokratia között; innen származott a’ veresfonál ’s későbben átszövödék az iskola valamennyi tanain.Nem institutióinkban keresendő a’ hiba , hanem azokban, kikért ez institutiókhozattak, ’s még azért, hogy egy vagy két nemzedéken át kiváltságosak ez ősi intézvényeket kellőleg méltányolni’s ez által saját állásuk alapos ismeretére jutni elmulasztották, a'józan okosság nem következteti, hogy a’mellőzött ’s most már igazán nem ismert institutiók haszon vehetlenek , ugyanazért minél előbb lerontandók. Mihelyt illy szempontból tekintjük a’ dolgot, minden ez ügy körüli törekvésünk ment leszen elfogultság és gyűlölségtől, ’s a’ haza közérdeke fog legerősebb támaszunk lenni bekövetkező megtámadás esetére ; vagyis illy szempontból indulva ki védjük , megmenteniigyekszünk az ős szerkezetet, melly nélkül a’ magyar szebb jövőt még csak nem is reménylhet; ellenben ha a’ magyar aristokratiát mint alkotványos institutiót támadjuk meg — történjék ez bármi magasztos szándéknál fogva — alkotmányellenes törekvés bűnébe esünk, ’s ha mi magunk kikerüljük is e’ bűnös törekvés büntetését, sokszorosan fogják azokat unokáink megsínyleni. Mondhatná valaki,hogy eléggé megczáfol bennünket azon többször említett állítás: nem akarjuk mi eltörleni az aristokratiát, hanem csak korszerűbbé tenni, érdekeit többi polgárosztályunk érdekeihez közelebb vinni’s igy egyiket a’ másik által viszonosan erősbitni; — ez állítás a' fünebb kijelöltük különbségtétel nélkül hitvány szójárás , melylyet minden lépten nyomon saját tetteinkkel czáfolunk meg. Ugyanis ha az institutio jó, ha nemzeti létünk nélküle nem is képzelhető , miért küzdünk halálharczol ellene, miért látunk dicsőséget abban, ha egyenként tördeltük szét azon kapcsokat, mik ez osztályt és alkotványos szabadságunkat majd ezer év óta egygyé forrasztva tartják? Elvitathatlan bizonyság e’ tétovázás arra nézve, hogy honunkban az aristokratia-gyűlölők nincsenek egészen tisztában’s hogy e’részben is,mint majd mindenütt, elégnek tartják elhitetni magokkal, miszerint romboló hatásuk végczélja a’ haza üdve volt. Olly föllépés, haillyet a’nemesi osztály újabb időben a’ hírlapi iskola részéről tapasztalt, csak az által volt igazolható , ha megmutattatik, mikép alkotványos szabadságunk és szerkezete még azon esetben sem biztosíthat szebb jövőt a’ magyarnak, ha a’kiváltságos osztály fölfogván állását,megértvén ebből folyó magas kötelezettségeit, szentebb törekvést nem ismerne, mint nagyszerű hivatásának minden tekintetben megfelelni; — továbbá ha megmutattatik, miként Magy.ország kiváltságos lakosinak semmivé tétele által olly szerkezetnek rakhatjuk le alapjait, honnan vérünk,a’keleti faj,bármi viharok között bizton nézhet jövője elébe, egyik sem történt ’s nem is történhetett; az első azért, mivel nem ismerjük többé kellőleg saját alkotványunkat — mert a’megyei élet magában még nem teszi alkotványos létünk összegét, — ’s igy nem volnának képesek megmutatni , miként alkotványunk minden tökélyei mellett sem bir elég széles alappal arra nézve, hogy a’ jelen kivánatihoz képest jövőnk biztosítékait rája lerakhassuk; a’ második nem történhetek meg azonoknál fogva, mivel először: a' magyar éltében mindig gyenge számító volt, másodszor: mert hátunk mögött — mint már egy ízben említők — más sokkal ügyesebb számitó áll ’s harmadszor, mivel Eldoradot ígérő terveink olly szélesre terjedők, miszerint — föltéve hogy tervezgetésinkben háborgattatni nem fogunk, — csak az alapletételre legalább egy század kivántatnék. Ezek nyomán bízvást állítjuk, miszerint a’ hírlapi iskola nemcsak rosszul fogá föl viszonyunk között a’nyilvánosságot, hanem azt aristokratiánk irányában szerencsétlenül is alkalmazá. Mennyivel kedvezőbb téren fogunk állni, ha a’ fönebb érintett különbségtételt szem előtt tartjuk,’s a’ helyett hogy kiváltságos osztályunkat ’s vele alkotványos szabadságunkat semmivé tennők , kimutatjuk: hol és mennyiben nem azok aristokratáink ’s az összes nemesség, miknek lenniök kellene, egyszersmind elősoroljuk a’ módokat, mellyek segítségével valódilag legjobbjai (optimates)lehetnek a’hazának , mindezt külön tárgyalni szándékozunk; — jelenleg még egrszer megjegyezvén, miként a’ hírlapi iskola egyik legszerencsétlenebb balfogását látjuk azon eljárásban , mellynél fogva Magyország kiváltságos lakosait gúny , nevetség sőt gyűlölet tárgyává tenni nem átalló. Ila ezen iskola czélul tüze ki hanyatlás-’s bukástól megmenteni a m.ha föladatul láta maga előtt alkotványos szabadságot biztositni jövőre is a’ magyarnak , ’s ha ezek nyomán óhajtó munkálatba venni e’ haza fölvirágzását, akkor a‘ meglevő segítségével ’s nem ennek gyűlöletes megtámadása mellett kellett volna nagy munkáját kezdenie ’s e’ munka folytában magasb szempontot nem ismernie, mint ek kör. úgy intézni mindenkor tetteit, hogy azok nyomán a’ fonálló szerkezet nemcsak le ne rontassék, hanem minél magasb tökélyre fejlődjék; ezt tennie kettős kötelesség parancsoló; a" honszeretet szent szózata, melly igy kiált: magyarnak más jövője,mint mellyet neki alkotványa biztosit — nem lehet; de parancsoló egyszersmind a’ számitó okosság, melly igy tanít: nihil tani firmum, cui non sit periculum etiam ab invalido. Ki polit. téren lép föl,annak szükségkép hatásra kell számitnia , a’ miért is sokkal hevesebben cselekszik, ki munkatársul bírja azokat, kiknek közremunkálása nélkül törekvései sikerét okszerűen nem reménytheti , mint az, ki és ezek ellen fordul legelőször is, és őket olly helyzetbe szoritni igyekszik melly a’ megtámadottak résziről elszánt ellenszegülést tesz szükségessé. A’ mondott iskola a kettős kötelesség egyikét sem teljesité, mert midőn alkotványunk életerének irányzá vágásit, cselekvése után mindent inkább reménythete, mint a’ magyar vér erősbülését, jóllehet e’ törekvés közben tán ép a’ keleti raj nagygyá emelkedését hitte eszközleni. A’másik tárgy, melly nyilványosságra hozatott , a’ panslavismus azon oldala , melly horvát rokonunk résziről mutatkozik.Ha egyéb nem volna képes eloszlatni ama fénykort, mellytől körülsugározva képzelik sokan a' haladás fölkarolt képviselőit — bizonnyal a’ szláv elem irányában tanusitott taktika-hiány ez részben igen hatalmas eszközül szolgálhatna, ha t. i. az illetők saját fogalmaik tisztába hozására csak tizedrészét forditnák is azon munkásságnak , mellyel gondolkodásmódjukat közvélemény neve alatt másokra erőszakolni annyira megszokták, hogy ma már haladás emberének neveztetni ’s türelmetlennek lenni igen egyet jelent. Ez önhittsége’ tulbizakodás, melly velők mindenütt és mindenben elhiteti, hogy tisztán csak ők láthatnak, hazafiasan csak ők akarhatnak, hon boldogitólag csak a’ tőlük jött irányú cselekvés hathat — igen nagy akadály azokra nézve, kik tudva, mi drágák Magy. ország pillanatai, minden áronigyekeznének a’ korlátot nem ismerő külföldieskedést, melly tanárok ’s tanítványokat csudálatos erővel lebilincselve’s mintegy leigézve tart — csökkenteni, ’s elvégre fölvilágositni a’ magyart az iránt, hogy a’ keleti faj nagy , hatalmas ’s boldog csak úgy lehet, ha magyar marad, ’s ha azon institutiókat, mik nélkül eredeti nemzeti typuszát meg nem tarthatja — fiúi ragaszkodással ápolja, ’s a’ helyett hogy azokat botorul lerontaná , okosan idomítja a’jelen kivánatai ’s a’jövő igényei szerint; — annyival sulyos, pedig ez akadály, mivel majd általános divattá vált lenézni nem csupán azt, mi ős szerkezetünk lényegét teszi, hanem rész akaratot vagy legjobb esetben elfogultságot’s világossághiányt látni azok törekvéseinél, kik a’ meglevőre emlékeztetnek, a’ fönálló szoros átvizsgálását ’s az igy szükségesül ismert magyar irányú cselekvést merik honfitársaik figyelmébe ajánlani.Nyilványitottuk több ízben , miként mi e’haza fölvirágzását ’s vérünk nem egyedül megmentetését de nagggyá emeltetését akkor tudnék bizton ’s nyugodt lélekbeli közremunkálás közt reményleni, hacsak némi jeleit is láthatnék annak, miszerint a magyar,mielőtt valamit teszen , a’felől komolyan ’s alaposan gondolkodók ; azoktul pedig , kik vezérül lépnek ki elébe — szorosan számon kéri mind azon tulajdonságokat, mik nélkül nemhogy nemzetet lehetne jóllét felé vezérleni , de még a' legegyszerűbb házigazdaságot sem képes valaki kellőleg ’s kívánt sikerrel kezelni.Öngondolkodást óhajtanánk mi a’magyarnak a’vajudó korban, melly naponként itj meg uj térre vezeti a’ közfigyelmet ’s eredményül alig bir egyebet fölmutatni rögtönzött merényeknél mellyek, mint férges gyümölcs félérés előtt földre hull, meghiúsulnak, egymásután dugába dőlnek,nem hagyva a’szorongó kebelnek más vigasztalást, mint hogy annak — mit ma vesztett— kárpótlását holnap egy uj egészen ismeretlen vállalatban keresse. Azon párt, melly néhány év óta Magyarorszában a’ legnagyobb rész fölött mondhatni kizárólag uralkodik— annyi tanuságit adáfölüleges könnyelműségének nemzeti létünk ’s alkotványos szabadságunk alapföltételeit’s egyedüli biztosítékait illetőleg is , hogy csak középszerű combináló tehetségnek nem épen nagy munkába kerülne tények által meggyőződni a’ felől , miszerint hazánk biztos jövőjét olly után, melly őáltalok kijelölve ’s gyakorlatilag is munkába véve szemléltetik — reményleni több mint önámitás ; — valóban ennyire téveszteni saját érdekeit csak az képes , ki százados — lelki testi — elhanyagoltság ’s mindinkábbi sülyedés által mintegy terv szerint készitteték el arra, hogy a’ nagy pillanat elkövetkeztekor ön és övéi javát ismerni többé képes ne legyen. Említve volt fönebb, miként viszonyaink közt az aristokratia, nemesség, mint institutio megdöntésére és semmivétételére irányzott minden törekvés nemzetellenes, legalább addig,mig e’ honban,nemzet név alatt Magyar értetik; ez természetesen egyike azon állításoknak, miket az uralkodó párt czáfolásra sem tart érdemesnek , mint nem korszerűt, mint ollyat, melly már magában hordja valótlansága jeleitést. Így szoktak ezen bölcs urak cselekedni,midőn büszke önérzet közt mutogatnak hátok mögé igy gúnyolódva: magnum post nos agmen idempetentium decus’s azt ha látták hogy csakugyan csekély e hazában azok száma,kik jónak látnák egyszer már saját szemeikkel is tekinteni a’ dolgok menetét, fölkiáltanak a’ P. H. triesti(Y)levelezőjeként bumm! — ’s egy seregély sem hullott le a lövés következtében. Hisz ép itt a legnagyobb hiba,hogy míg sokan játékszerül használják alkotmányos szabadságunk palládiumát, alig akad egy kettő, ki az illy kártékony seregre legalább ráijesszen, hogyha nem hull is le belőlük egy kettő (amit mi legkevésbbé kívánunk; de mindenesetre tova űzessék ez emésztő csapat alkotványunk életfájától. Azon biztos reményben, miszerint az általányossá vált nem gondolkodás sokáig már nem tarthat ’s hogy nemsokára bekövetkeznek azon szép idők , mikor a’ magyar nem bizza másra hogy helyette— jól rosszul gondolkodjék ; tehát mikor igaz magyarhoz illőleg szemébe nézünk , először annak , ki majd ide majd oda akarja intézni lépteinket — azon biztos reménytől támogatva, hogy öngondoskodás tiszta sugarai elfogják oszlatni azon nimbusznak keresztelt gőzkört, mellyet a’ haladás emberei rohanó futásuk közepett kiizzadva olly sűrűen vontak magok körül, miszerint még most őket tisztán látni csak élesebb szemüeknek sikerül — ’s hogy ekkor majd figyelemre fog találni olly hazafius szózat is, melly mellett sem név sem közvélemény nem küzd, melly tehát egyedül az igazság véderejére támaszkodhatik — folytatjuk a’ haladásnak kikiáltott hanyatlás körüli nézetinket, mellyeket axiómákként — mint bizonyos urak — sem magunk nem tekintünk, sem mások által illye nekül tekintetni nem kívánjuk, hanem az olvasóra bízzuk annyit fogadni el belőlök , mennyit figyelmes átgondolás után igaznak ’s helyesnek talált, másoké’ részben követelők, míg egyebütt liberálisok, misokban nem tartozunk a’ liberal.hoz , de e’ részben csakugyan szabadelvűűek vagyunk. Borsodmegyei követsz» móló ’» törvényhirdető gyűlés. Miskolcz január 13án. Szeretve tisztelt főispáni helyettesünket f. hózán bejöttekor diszes bandérium ’s kocsisereg kisérte, az utczákon hullámzó néptömeg éljen-rivalgásival üdvözlé ’s a’ megyeháznál igen számos tisztelgő küldöttség fogadó , mellynek szónoka tolmácsoló a’ megye közörömét a’ tisztelt férfiúnak koronaőrré léptetésén ’s körünkben ismétlem megjelenésén. Másnap a’ főispáni helyettes velős beszéddel nyitá meg követjelentő közgyűlésünket, mellyre idegen megyékből is számos vendéget láttunk megjelenni. Feszült figyelemmel kiséré a’roppant számu hallgatóság érdemdús követeink szónoklatát; első követünké 13 ívre terjedő hiv vázlata volt a’ történteknek, ’s búcsúja megható; a’ másodiké pedig felvilágosító commentárja a‘ történteknek, korszerű fejtegetése több elvkérdésnek ’s tömött statustani elmélkedés az oppositio szellemében országgyűlésünkről 's érzékenyen tolmácsolá a’ meghiúsult reményeket, mellyek ahhoz kötve valónak. Követi szónoklatok után a’ megyei főjegrző jelenté ki a’ Ilt. köztetszését ’s helyeslését , mellyet ők követi pályájukkal kivíttak. az ex- 45