Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-19 / 84. szám
szülemlett az, — meszszebb haladva a’ törpe bellík kicsinydedjeleinél, e’ törvénynek tágan derö'15 szellemét tartják inkább figyelemre méltónak;ezek egészen más, magasztosbczélokat látnak kötve lenni ez uj törvényhez,és miután tudva,hogy majd minden törvénynek megvan saját jogi és politikai oldala, ez uj törvényt is e’ két szempontból tekintve, a’ birtokképesség czélját (ratio legis) szellemét jogilag abban találják,hogy ki van mondva benne magányadás-vevéseknél nemes és nemnemes közt a vagyonbiztosítási egyenlőség, nemesi jószágokra nézve is; politikailag tekintve pedig nézetök szerint e’ törvény czélja vagy anyagi vagy szellemi,— az anyag abban áll e’ törvényre nézve, hogy a’ nemesi földnek,mellyet eddig kirekesztőleg csak az aristokratia bírhatott mint tulajdont, eddigi csekély becsé — a’ nemnemeseknek megnyitott concurrentiája által növekedjék, a’ nem nemes pedig ne legyen többé szabadítékos városok szűk falai közé szorítva,hanem élvezhesse ezentúl szorgalmas munkássága gyümölcseit az egész hazában ; a’ szellemi czél pedig egzóban öszpontosul: érdekegység! Már ha olly törvény hozatott,mellynek egyenes, jogi czélja az, hogy a’nemnemesnek szabad tulajdont biztosítson a’ megyében, nem képzelhetni,hogy ugyanazon törvény a’ nemnemest vagyona szabad használásában akadályoztassa; —az nem lehet, hogy miután a’ törvény a’ nemnemest végre ótalmába véve, magányosak háborgatási ellen biztosította,a’háborgatási jogot a’ megyék kezébe játsza és igy a’ nemnemes tulajdona használatában a’ megyék önkényeitől függjön; — az nem lehet szóval, hogy a’ nemnemes nemesi birtokra nézve adó járma alá jusson addig,mig a’nemesség nem adózik,mert az illy adó csak gúny az adóztatókra nézve, — a’ valódi igazság, sőt vagyonbiztosítás is, a’ közteherviselésben áll! És mégis vannak, — pedig fájdalom, ez a’ nagy szám ! kik e’ törvény szellemét túlterjesztve természetes határain, eszközzé akarják azt használni — vagy inkább alacsonyitani, egy másik törvény könnyebb behozatalára; — eszközzé használni egy törvényt ’s annak czélját megsemmisíteni, mielőtt e’ törvény csak valódilag foganatba is hozatott volna! — ezt kívánja azok nagy fractiója, kik a’ nemnemes birtokot adó alá akarják vetni, sőt vetik is már — szerintök a’ bírtok képesség egy közös út, mellyet mennél inkább gázolunk, annál kéremesb lesz a’ háziadó elfogadtatását elérni. Kik e’ lépéseket a« gázolásokat nem tartják igazságosaknak, sőt épen czélszerűtleneknek állítják, azoknak azt válaszolják, hogy a’ nemnemes ezelőtt is adó alá tartozott, és így nem látják okát, miért terjeszszék ki reá az adómentességi privilégiumot azt?válaszolják továbbá, hogy ezen adóztatás segedelmével a nemesi földnek egy része minden súrlódás nélkül adózni fog! támogatják továbbá a nemneves birtokosok megadóztatását azon okkal is, hogy az oppositiónak következetesnek szükség lennie az általános teherviselés ügyében, mert miután annak pártolására föllépett,kötelessége gátolni mindazt,mi az adómentesek számát szaporíthatná. Azonban én épen az ellenkezőben találok következetességet’s azt tartom, hogy az oppositiónak vagy is inkább: a’ haladó pártnak következetesnek ’s kitürőnek kell lennie azon elv fentartásában, hogy a’ közteherviselés valódilag életbe lépjen, azaz, hogy a’ nemes is adózzék, nem pedig magának a’ törvény szellemének ellenére uj privilégiumokat arrogálni a’ statusnak ezen, erköltsileg újólag születendő, polgárai ellenében; ez újólag születendő polgárok pedig, kiket minden esetre szükség a’haza érdekeihez forrasztani:dnemnemesek, kik nemesi birtokot szereznek. —Három pontba szorítom azon okokat,mellyeket ezen adóztatás ellen — meg lehet tán félreértve — de a’ legtisztább szándékkal hozok elő. Ezen okokje az, hogy ez adóztatás nem törvényes;kik az,hogy igazságtalan; adik hogy nem czélszerű; — lássuk röviden mindegyiket: lször nem törvényes ezen megadóztatás, mert az uj törvényben nemcsak szó nincsen adózási kötelességről, sőt, mint felébb láthattuk, a’ törvény szellemével is ellenkezik az mindaddig, mig a’ közteherviselési elv egyetemes életbe nem lép. Nem törvényes továbbá ezen megadóztatás, mert az uj törvény ingatlan nemesi birtokok privát adásvevésinél jogegyenlőséget ígér minden honfinak, a’ megadóztatás pedig e’ jogegyenlőséget nemcsak háborítja, hanem háborgatja még a’nemnemes honfitársakat vagyonuk szabad használatában is; a’ törvény tehát ki van játszva,ki van játszva pedig az aristokratia ’s nemesség által, mellynek,ha t. i. anyagi érdekeit kedveli, leginkább kellene azon törekedni, hogy e’ törvénynek élénkebb’s valódi kifejlett sikere legyen. Némellyek azzal támogatják e’ megadóztatást, mivel a’ törvény erről hallgat, és igy nézetük szerint maradnunk kell a régi szokásnál; a’ nemnemes úgy mondják ők,eddigi szokás szerint is fizetett, miért ne fizetne most is? Én szeretném tudni:mi ezen eddigi szokás? hisz illy esetek csak mostan kezdenek előfordulni az új törvény óta? hogyan hivatkozhatni tehát itt szokásra? — Aztán kérdem: fizet e a’ nemnemes zálogi birtok után? ’s ha nem fizet,hogyan vethetjük azt adó alá mostani adómentességi körülményink közt,kinek szabad tulajdont biztosít a’ törvény? Kszor igazságtalan e’megadóztatás, mig a’ nemes adómentesen marad,miután a’ nemnemesnek az adókivetésben még csak szava sincs; de ha lenne is némi microscopieus vagy homoeopathicus szavazati joga az adókivetésben, minő biztosíték volna ez? — neki a’ valódi biztosítás (garantia)a’ közteherviselés,csak ez biztosit vagyont;—de a’ hol még nincsen közteherviselés,mint nálunk a’megyékben, ott, bármilly különösnek teszik is állításom, adómentességi szabaditék nélkül hídban keresünk valódi tulajdont. A’ liberális, vagy is jobban mondva igazságos párt elismerte már és kimondotta az ország szine előtt hongyülésileg, hogy az adómentességi szabaditék a’ többiekre nézve nyomasztó igaztalanság! már ha látja ez igazságos párt ’s valóban józanabb része a’ nemzetnek, hogy ez abnormis állapoton segíteni ugyan lehet, de nem olly könnyen és hamar, mint sok tiszta becsületes honfi kívánná, mit tegyen e’ szent kívánat valósulásaig igazságosabbat ? azt, hogy ez igazságtalannak elismert szabaditékot szenvedőleg vagy elnézőleg terjeszszük még azon kevesekre is, kik többnyire szorgalmok és fáradságuk után élve e’ törvény következtében azon egyszerű reményt táplálták, hogy adómentes nemesi birtokot magoknak szerezve ezután sem városi falak közé szorítva, sem jobbágyi földek verésihez kötve nem lesznek; vagy azt, hogy mig mindnyájan nem adózunk, e’ szabaditékot illy esetben a’ nem nemesekre is kiterjeszszük közmegadóztatásunk vagy közteherviselésünkig? — De 3 szer nem is czélszerű e’megadóztatás , mert egy részről a’ birtokképességi törvény igazi életbelépését szerfölött akadályoztatja, miután a’ nemesi birtok szabad használatában háborgatja a’ nemnemes tulajdonost, ki soha sem fogja tudhatni: mit, miért 's miként és mikor tetszik ismét uj terhet dnemnemes nyakára róni a t. megyei közönségnek? és igy természetesen a’ nemnemes nem fog nemesi jószágot venni, annál kevésbbé fog pedig drága pénzen venni;’skik eddig drága ’s többnyire értékfölötti pénzen vettek is, azon erős hiedelemben vették,hogy illy ingatlan nemesi birtoktól a’ nemesek által hiratottakhoz képest adómentesek maradnak ezeknek adómentesül maradásukig;’s most mi szörnyen csalatkoztak! mert az igy szerzett jószágok közül egy sem hozza meg tisztán az érette fizetett busás tőkének — a’ beruházást oda nem értve — törvényes aocentjét ’s még is ennek daczára is uj adóval terheltétnek jutalmául annak, hogy a’ drágán vásárlott nemesi birtok értékét ’s igy a’ nemesség anyagi gyarapulását ’s javát veritékes filléreikkel nevelni buzgottak! Mi hasznuk van tehát nemesi jószág nemnemes birtokosainak abból, hogy onus non inhaer et fundo nobilitari azaz, hogy a’ nemesi telek adómentes? semmi! sőt annyiban rövidségük világos,hogy mind a’nemesi mind az adózási terhek viselésében részesittetnek és igy két oldalról rovatvan meg,két alakunkká amphibiumokká bélyegeztetnek illy csempész vagy önkényes bánásmód,szokás-vagy törvénymagyarázat és alkalmazás által.Vajjon méltányosság , ez vagy igazság? De más részről sem czélszerű ezen megadóztatás, mivel azon kitűzött czélt, miszerint ez által a’ közteherviselés kérdése könnyebben ’s kevesebb súrlódással oldathatik meg, igy soha el nem érjük. Azon állítás, hogy e’ rendelkezés szerint sok nemesi birtok szép módon juthat adó alá,semmit sem nyom,mert miután a’ nemesi birtok nem gondolkozó lény, azon kis következetlenséget sem lobbanthatják szemére, hogy ha majd a’ nem nemestől ismét nemesi kézre jut, a’ megújult adómentességi privilégium ellen nem fog opponálni nemesi funduló nagysága.De szóljunk személyekről, gondolkozó lényekről; kiket szoktat majd szép módon e’ megadóztatás a’teherviselésre? talán a’ privilegiált adómenteseket? koránsem azokat igen, kik, mint városi nemnemes iparűzők,kereskedők, gyárnokok,megyékben pedig mint nemnemes haszonbérlők, gazdák, földmivelők ’sat, úgy is eléggé megszokták ott, hol társadalmi állásuk ezt kívánja,az adózást. Azért ha betegek vagyunk ,s emiatt orvosságra van szükségünk, ne kóstoltatgassuk azt más által, kinek talán nincs orvosságra szüksége. Mindenesetre jobb lesz azonban, miután azadómentességi kórság nálunk igen elharapózott, ha ezt en compagnie irtjuk ki’saz orvosságot is együtt és egyszerre veszszük be mindnyájan nemesek és nemnemesek majd egy szép reggel. Ne rontsuk Uraim! ez egyszerű csecsemő törvényt olly tervekkel,mellyeknek ha czélja szép is, de alapzata méltánytalan ’s igazságtalan. Nyomorult volna a’ nemzet, ha azon szent ügy elérésére , minő a’ közteherviselés, illy csekély,sükert nem ígérő eszközökre szorulna. Azért ismétlem ’s talán nem fogom többé ismételhetni: ne szeplősítsük meg e’még valódilag’s kellőleg fejletlen törvényt tiszta szüzességi zsengéjében, hanem inkább éltesszük azt kívánatos virulásra ! P. J. Becs sept. 29kén. Tek. Szerkesztő úr! nagyon regháborodva olvastuk itt azon nyilatkozatát G.ügyvéd úrnak, miszerint bizonyosbiró vagy megyei ülnök, szolgabiró, esküdt és város tanácsbeli emberei, rá mentek és motozási czéljokat jelentve sat. ’sat. (mig az épület udvarában szintillyes mixtúra volt elhelyezve,megyei és városi fogdmegekbül álló)melly eljárás ellen óvást is teszen czimzett ügyvéd ur ’s jelenti, miképen ő ezen óvását az illető törvényszékre is beadta, de onnan igen ollyan választ kapott, hogy ezt nem a’ törvényszék rendelte igy ’stb. De akármint legyen is a’ dolog, annyi igaz marad mindig, hogy a’személyes biztosíték az embernek (habár nem paraszt is ’s habár nem tanulatlan is) mindenkor legbecsesb kelléke! És épen ezen személyes bátorság látszik Pesten annyira megrendítettnek, hogy nincs azon mit nevetni, miszerint valaki azt mondá, hogy tanácsos lenne a’ világ elibe egy óvást bocsátani hírlapok utján, hogy Budapesten magát minden ember „salvus conductus” vagyis biztosítéki parancscsal lássa el ... különben oda van személyi bátorsága. A’ macskazene még hugyján, mert többnyire fiatalemberek teszik ezt, kikről föltehetni, hogy erre bérelve vagy megvesztegetve lehetnek is nem is; ha nem, «akkor ezt őszinte érzésből teszik a’ fiatal vér viszketegének hozzájárultával’s mindenesetre bizonyos kitüntetésül; de a fogdmegekkeli patrouillirozás olly modorban, mint G. urbirja, koránsem macskazene... melly (ha félre nem magyaráztatik)még bizonyos érdemül is rovathatik fel az igy kitüntetett egyednek, kenyerétől ,azonban ezt semmi esetre sem fosztja meg, hanem az érintésszerű megrohanások egyenesen ollyas dolog, mit élethalálra czélzó háborunak is méltán nevezhetünk, mert jaj annak, kihez egyszer illy mixta processio beköszönt ama porkolábos kíséretekkel, kivált ügyvédnek! kinek ,a' benne helyzeti bizodalom szokott lenni mindene, mellynek buktával bukva van önmaga is örökre és mindenestül jobb lett volna illyennek vakon születnie vagy hullám közé merülnie, mielőtt ügyvéddé lett!... A’ nemesi kebelben mindig szánakozást gerjesztő,ha valakinek elbontják vállai közös gombját, de mégis rendes dolog ez akkor, ha törvény utján történik; ellenben vajmi borzasztó, midőn a’ törvény ellenére valakinek csak egy hajszálát is tépik ki! Nagy iszonynyal olvasom bizonyos pörben, hol egyik ügyvéd a’ másikat arra emlékeztető, hogy paraszt vérből származott, annálfogva vigyázzon magára , hogy úgy ne járjon, úgymond, mint egykor Kr., ki szinte okleveles ember volt, mint ügyvéd, hanem P. ügyét legfelsőbb helyen nagyon beszennyezte ’s midőn erre fulminatorium érkezett, fölpattantak egymás után a’ szónokok, és elhatárzák, h°gy a’ panasz szerzőjét meg kell csapatni, még pedig azonnal.Kr. erről semmit sem tudva, bejött a’gyillésbe magy. köntösben,kalpagos-’s kardosan,’s csak azon veszi magát észre, hogy durva kezek markolják meg karjait ’s vonczolják a’ teremből ki ’s a’ megye udvarára le, ott leoldják az övét és kardot róla, ’s kínpadra terítik’sa’ rettentő 25töt (legbotrányosabb modorban) elvezetik rajta, ki gyalázatos megcsufoltatását annyira sínylette, hogy rövid idő alatt az iró szavaival élve „ex moerore animi contabuitu lelki bujában elepedt. Én Kr. esetét azután tudakoltam másoktól is ’s egy ur szintigy adta elő, azt adván hozzá, hogy midőn a’ kínpadról legördült, nem bírta 502