Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-19 / 84. szám

szülemlett az, — meszszebb haladva a’ törpe bellík kicsinydedjeleinél, e’ törvénynek tágan derö'15 szel­lemét tartják inkább figyelemre méltónak;ezek egé­szen más, magasztosbczélokat látnak kötve lenni ez uj törvényhez,és miután tudva,hogy majd minden tör­vénynek megvan saját jogi és politikai oldala, ez uj törvényt is e’ két szempontból tekintve, a’ b­i­r­to­k­­képesség czélját (ratio legis) szellemét jogilag abban találják,hogy ki van mondva benne magány­­adás-vevéseknél nemes és nemnemes közt a vagyon­biztosítási egyenlőség, nemesi jószágokra nézve is; politikailag tekintve pedig nézetök szerint e’ törvény czélja vagy anyagi vagy szellemi,— az any­a­­g­­ abban áll e’ törvényre nézve, hogy a’ nemesi föld­nek,mellyet eddig kirekesztőleg csak az aristokratia bírhatott mint tulajdont, eddigi csekély becsé — a’ nemnemeseknek megnyitott concurrentiája ál­tal növekedjék, a’ nem nemes pedig ne legyen többé szabadítékos városok szűk falai közé szorítva,hanem élvezhesse ezentúl szorgalmas munkássága gyümöl­cseit az egész hazában ; a’ szellemi czél pedig e­­g­zóban öszpontosul: ér­dekegység! Már ha olly törvény hozatott,mellynek egyenes, jogi czélja az, hogy a’nemnemesnek szabad tulaj­dont biztosítson a’ megyében, nem képzelhetni,hogy ugyanazon törvény a’ nemnemest vagyona szabad használásában akadályoztassa; —az nem lehet, hogy miután a’ törvény a’ nemnemest végre ótalmába vé­ve, magányosak háborgatási ellen biztosította,a’há­borgatási jogot a’ megyék kezébe játsza és igy a’ nemnem­es tulajdona használatában a’ megyék ön­kényeitől függjön; — az nem lehet szóval, hogy a’ nemnemes nemesi birtokra nézve adó járma alá jus­son addig,mig a’nemesség nem adózik,mert az illy adó csak gúny az adóztatókra nézve, — a’ valódi igaz­ság, sőt vagyonbiztosítás is, a’ köztehervise­lésben áll! És mégis vannak, — pedig fájdalom, ez a’ nagy szám ! kik e’ törvény szellemét túlter­­jesztve természetes határain, eszközzé akarják azt használni — vagy inkább alacsonyitani, egy másik törvény könnyebb behozatalára; — eszközzé hasz­nálni egy törvényt ’s annak czélját megsemmisíteni, mielőtt e’ törvény csak valódilag foganatba is hoza­tott volna! — ezt kívánja azok nagy fractiója, kik a’ nemnemes birtokot adó alá akarják vetni, sőt vetik is már — szerintök a’ bírt­ok kép­ess­ég egy kö­zös út, mellyet mennél inkább gázolunk, annál ké­re­­­m­e­s­b lesz a’ háziadó elfogadtatását elérni. Kik e’ lépéseket a« gázolásokat nem tartják igazságosak­nak, sőt épen czélszerűtleneknek állítják, azoknak azt válaszolják, hogy a’ nemnemes ezelőtt is adó alá tartozott, és így nem látják okát, miért terjeszszék ki reá az adómentességi privilégiumot azt?válaszol­ják továbbá,­­ hogy ezen adóztatás segedelmével a­ nemesi földnek egy része minden súrlódás nélkül a­­dózni fog! támogatják továbbá a­ nemnev­es birtoko­sok megadóztatását azon okkal is, hogy az oppositió­­nak következetesnek szükség lennie az általán­os teherviselés ügyében, mert miután annak pártolására föllépett,kötelessége gátolni mind­azt,mi az adómen­tesek számát szaporíthatná. Azonban én épen az el­lenkezőben találok következetességet’s azt tartom, hogy az oppositiónak vagy is inkább: a’ haladó párt­nak következetesnek ’s kitürőnek kell lennie azon elv fentartásában, hogy a’ közteherviselés valódilag életbe lépjen, azaz, hogy a’ nemes is adózzék, nem pedig magának a’ törvény szellemének ellenére uj privilégiumokat arrogálni a’ statusnak ezen, erköl­tsileg újólag születendő, polgárai ellenében; ez újó­lag születendő polgárok pedig, kiket minden esetre szükség a’haza érdekeihez forrasztani:dnem­nem­e­­sek, kik nemesi birtokot szereznek. —­Három pontba szorítom azon okokat,mellyeket ezen adóztatás ellen — meg lehet tán félreértve — de a’ legtisztább szándékkal hozok elő. Ezen okok­­je az, hogy ez adóztatás nem törvénye­s;kik az,hogy igazságtalan; adik hogy nem czélszerű; — lássuk röviden mindegyiket: lször nem törvényes ezen megadóztatás, mert az uj törvényben nemcsak szó nincsen adózási kötelességről, sőt, mint felébb láthattuk, a’ törvény szellemével is ellenkezik az mindaddig, mig a’ köz­teherviselési elv egyetemes életbe nem lép. Nem­ törvényes továbbá ezen megadóztatás, mert az uj törvény ingatlan nemesi birtokok privát adásvevé­­sinél jogegyenlőséget ígér minden honfinak, a’ megadóztatás pedig e’ jogegyenlőséget nemcsak háborítja, hanem háborgatja még a’nemnemes hon­fitársakat vagyonuk szabad használatában is; a’ tör­vény tehát ki van játszva,ki van játszva pedig az ari­stokratia ’s nemesség által, mellynek,ha t. i. anyagi érdekeit kedveli, leginkább kellene azon törekedni, hogy e’ törvénynek élénkebb’s valódi kifejlett sikere legyen. Némellyek azzal támogatják e’ megadózta­tást, mivel a’ törvény erről hallgat, és igy nézetük szerint maradnunk kell a­ régi szokásnál; a’ nemne­mes úgy mondják ők,eddigi szokás szerint is fizetett, miért ne fizetne most is? Én szeretném tudni:mi ezen eddigi szokás? hisz illy esetek csak mostan kez­denek előfordulni az új törvény óta? hogyan hivat­kozhatni tehát itt szokásra? — Aztán kérdem: fizet e a’ nemnemes zálogi birtok után? ’s ha nem fizet,ho­gyan vethetjük azt adó alá mostani adómentességi körülményink közt,kinek szabad tulajdont biztosít a’ törvény? Kszor iga­zs­ágtalan e’megadóztatás, mig a’ nemes adómentesen marad,miután a’ nemnemesnek az adókivetésben még csak szava sincs; de ha lenne is némi microscopieus vagy homoeopathicus szavazati joga az adókivetésben, minő biztosíték volna ez? — neki a’ valódi biztosítás (garantia)a’ köztehervise­lés,csak ez biztosit vagyont;—de a’ hol még nincsen közteherviselés,mint nálunk a’megyékben, ott, bármilly különösnek teszik is állításom, adómentes­ségi szabaditék nélkül hídban keresünk valódi tulaj­dont. A’ liberális, vagy is jobban mondva igazságos párt elismerte már és kimondotta az ország szine e­­lőtt hongyülésileg, hogy az adómentességi szabadi­ték a’ többiekre nézve nyomasztó igaztalanság! már ha látja ez igazságos párt ’s valóban józanabb része a’ nemzetnek, hogy ez abnormis állapoton segíteni ugyan lehet, de nem olly könnyen és hamar, mint sok tiszta becsületes honfi kívánná, mit tegyen e’ szent kívánat valósulásaig igazságosabbat ? azt­­, hogy ez igazságtalannak elismert szabaditékot szenvedő­­leg vagy elnézőleg terjeszszük még azon kevesekre is, kik többnyire szorgalmok és fáradságuk után élve e’ törvény következtében azon egyszerű reményt táplálták, hogy adómentes nemesi birtokot magok­nak szerezve ezután sem városi falak közé szorítva, sem jobbágyi földek verésihez kötve nem lesznek; vagy azt, hogy mig mindnyájan nem adózunk, e’ szabaditékot illy esetben a’ nem nemesekre is kiterjeszszük köz­megadóztatásunk­ vagy közteher­viselésünkig? — De 3 szer nem is czélszerű e’megadózta­tás , mert egy részről a’ birtokképességi törvény igazi életbelépését szerfölött akadályoztatja, miután a’ nemesi birtok szabad használatában háborgatja a’ nemnemes tulajdonost, ki soha sem fogja tudhatni: mit, miért 's miként és mikor tetszik ismét uj terhet dnemnemes nyakára róni a t. megyei közönségnek? és igy természetesen a’ nemnemes nem fog nemesi jószágot venni, annál kevésbbé fog pedig drága pén­zen venni;’skik eddig drága ’s többnyire értékfölötti pénzen vettek is, azon erős hiedelemben vették,hogy illy ingatlan nemesi birtoktól a’ nemesek által hira­­tottakhoz képest adómentesek maradnak ezeknek a­­dómentesül maradásukig;’s most mi szörnyen csalat­koztak! mert az igy szerzett jószágok közül egy sem hozza meg tisztán az érette fizetett busás tőkének — a’ beruházást oda nem értve — törvényes aocentjét ’s még is ennek daczára is uj adóval terheltétnek ju­talmául annak, hogy a’ drágán vásárlott nemesi bir­tok értékét ’s igy a’ nemesség anyagi gyarapulását ’s javát veritékes filléreikkel nevelni buzgottak! Mi hasznuk van tehát nemesi jószág nemnemes birtoko­sainak abból, hogy onus non inhaer et fundo nobilitari azaz, hogy a’ nemesi telek adómentes? semmi! sőt annyiban rövidségük világos,hogy mind a’nemesi mind az adózási terhek viselésében részesittetnek és igy két oldalról rovatvan meg,két alakunkká amphibiu­­mokká bélyegeztetnek illy csempész vagy önkényes bánásmód,szokás-vagy törvénymagyarázat és alkal­mazás által.Vajjon méltányosság , ez vagy igazság? De más részről sem czélszerű ezen megadóztatás, mivel azon kitűzött czélt, miszerint ez által a’ köz­teherviselés kérdése könnyebben ’s kevesebb súrló­dással oldathatik meg, igy soha el nem érjük. Azon állítás, hogy e’ rendelkezés szerint sok nemesi bir­tok szép módon juthat adó alá,semmit sem nyom,mert miután a’ nemesi birtok nem gondolkozó lény, azon kis következetlenséget sem­ lobbanthatják szemére, hogy ha majd a’ nem nemestől ismét nemesi kézre jut, a’ megújult adómentességi privilégium ellen nem fog opponálni nemesi funduló nagysága.De szóljunk személyekről, gondolkozó lényekről; kiket szoktat majd szép módon e’ megadóztatás a’teherviselésre? talán a’ privilegiált adómenteseket? koránsem­ azo­kat igen, kik, mint városi nemnemes iparűzők,keres­kedők, gyárnokok,megyékben pedig mint nemnemes haszonbérlők, gazdák, földmi­velők ’sat, úgy is elég­gé megszokták ott, hol társadalmi állásuk ezt kíván­ja,az adózást. Azért ha betegek vagyunk ,s e­­miatt orvosságra van szükségünk, ne kóstoltatgassuk azt más által, kinek talán nincs orvosságra szüksége. Minden­esetre jobb lesz azonban, miután az­­adómen­tességi kórság nálunk igen elharapózott, ha ezt en comp­agnie irtjuk ki’s­­az orvosságot is együtt és egy­szerre veszszü­k be mindnyájan nemesek és nemne­mesek majd egy szép reggel. Ne rontsuk Uraim! ez egyszerű csecsemő törvényt olly tervekkel,mellyek­­nek ha czélja szép is, de alapzata méltánytalan ’s igazságt­alan. Nyomorult volna a’ nemzet, ha azon szent ügy elérésére , minő a’ közteherviselés, illy csekély,sükert nem ígérő eszközökre szorulna. Azért ismétlem ’s talán nem fogom többé ismételhetni: ne szeplősítsük meg e’még valódilag’s kellőleg fejletlen törvényt tiszta szüzességi zsengéjében, hanem in­kább éltesszük azt kívánatos virulásra ! P. J. Becs sept. 29kén. Tek. Szerkesztő úr! nagyon r­egháborodva olv­astuk itt azon nyilatkozatát G.ügy­­véd úrnak, miszerint bizonyos­­biró vagy megyei ül­nök, szolgabiró, esküdt és város tan­ácsbeli emberei, rá mentek és motozási czéljokat jelentve sat. ’sat. (m­ig az épület udvarában szintillyes mixtúra volt el­helyezve,megyei és városi fogdmegekbül álló)melly eljárás ellen óvást is teszen czimzett ügyvéd ur ’s jelenti, miképen ő ezen óvását az illető törvényszék­re is beadta, de onnan igen olly­an választ kapott, hogy ezt nem a’ törvényszék rendelte igy ’stb. De akármint legyen is a’ dolog, annyi igaz ma­rad mindig, hogy a’személyes biztosíték az ember­nek (habár nem paraszt is ’s habár nem tanulatlan is) mindenkor legbecsesb kelléke! És épen ezen szemé­lyes bátorság látszik Pesten annyira megrendített­­nek, hogy nincs azon mit nevetni, miszerint v­alaki azt mondá, hogy tanácsos lenne a’ világ elibe egy óvást bocsátani hírlapok utján, hogy Budapesten magát minden ember „salvus­ conductus” v­agyis biztosítéki parancscsal lássa el ... különben oda van személyi bátorsága. A’ macskazene még h­ugyján, mert többnyire fiatalemberek teszik ezt, kikről föltehetni, hogy erre bérelve vagy megvesztegetve lehetnek is nem is; ha nem, «akkor ezt őszinte érzésből teszik a’ fiatal vér viszketegének hozzájárultával’s mindenesetre bizo­nyos kitüntetésül; de a­ fogdmegekkeli patrouilliro­­zás olly modorban, mint G. urb­irja, koránsem m­acs­­kazene... melly (ha félre nem m­agyaráztatik)m­ég bizonyos érdemül is rovathatik fel az igy kitüntetett egyednek, kenyerétől ,azonban ezt semmi esetre sem fosztja meg, hanem az érintés­szerű megrohanások egyenesen ollyas dolog, mit élethalálra czélzó hábo­­run­ak is méltán nevezhetünk, mert jaj annak, kihez egyszer illy mixta processio beköszönt ama porkolá­­bos kíséretekkel, kivált ügyvédnek! kinek ,a' benne helyzeti bizodalom szokott lenni mindene, mellynek buktáv­al bukva van önmaga is örökre és mindenestül­ jobb lett volna illyennek vakon születnie v­agy hul­lám közé merülnie, mielőtt ügyvéddé lett!... A’ ne­­mesi kebelben mindig szánakoz­ást gerjesztő,ha va­lakinek elbontják vállai közös gombját, de mégis ren­des dolog ez akkor, ha törvény utján történik; ellen­ben v­ajmi borzasztó, midőn a’ törvény ellenére vala­kinek csak egy hajszálát is tépik ki! Nagy iszonynyal olv­asom bizonyos pörben, hol egyik ügyvéd a’ másikat arra emlékeztető, hogy pa­raszt vérből származott, annálfogva vigyázzon ma­gára , hogy úgy ne járjon, úgymond, mint egykor Kr., ki szinte okleveles ember volt, mint ügy­véd, hanem P. ü­gyét legfelsőbb helyen nagyon be­szennyezte ’s midőn erre fulmin­atorium érkezett, föl­pattantak egymás után a’ szónokok, és elhatárzák, h°gy a’ panasz szerzőjét meg kell csapatni, még pe­dig azonnal.Kr. erről semmit sem tudva, bejött a’gy­il­lésbe magy. köntösben,k­alpagos-’s kardosan,’s csak azon veszi magát észre, hogy durva kezek markol­ják meg karjait ’s vonczolják a’ teremből ki ’s a’ me­gye udvarára le, ott leoldják az övét és kardot róla, ’s kínpadra terítik’s­­a’ rettentő 25töt (legbotrányo­sabb modorban) elvezetik rajta, ki gyalázatos meg­­csufoltatását annyira sínylette, hogy rövid idő alatt az iró szavaival élve „ex moerore animi contabuit­u lelki bujában elepedt. Én Kr. esetét azután tudakol­tam másoktól is ’s egy ur szintigy adta elő, azt adván hozzá, hogy midőn a’ kínpadról legördült, nem bírta 502

Next