Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-18 / 101. szám

mint a’ vállalattali teljes felhagyás, vagyis magya­rul mondva: ünnepélyes megbukás ’s ezen ünnepé­lyes megbukások okozák majd mindenbeni hátrama­radásunkat; kívánatos lenne tehát az adóztatással kissé méltányosabbaknak lennünk, hogy a’ kecskét is mi fejhessük meg ’s a’ káposztát se más nyelje el. Szerémben mindezen antikedvezés daczára a’ selyemtenyésztés megteszi hatását gondos kezelői­re, mi leginkább a’ megye alsó vidékin tapasztalha­tó; ellenben a’ felső tájék, hol a’ népnek ezen üzlet nem foglalkozási tárgya, valóban az éhenhaló’s rongydarabokba temetkező nyomornak legijesztőbb rémvázait láthatni. Pedig mi kínos az emberi kebel­nek illy csontalakokkal találkozni! Hogy azonban e­­lőbbi tárgyunkra viszszamenjek, Szerém megye meg­lepő szépségét is a’ selyemtenyésztésnek köszöni, mert mióta ez néhány lelkes ügybarát által divat­ba hozatott, azóta egyik helység a’másikkal eperfa­­sorozatból állított sétányokkal köttetik öszsze,melly kezelés által nemcsak a’ vidék szépítését, hanem ter­­mékeny-és jövedelmezőségét is eszközli. A’ fiatal e­­perfacsemeték az iregi faiskolából hozatnak, melly­­nek szakértő főfelügyelője Szarevics valóban nyilvá­­nyos méltánylásra érdemesité magát; ezen érdemét a’ megye is elismeré,miért is a’ nm. Helytartótanács­nak megjutalmaztatásul ajánlá,ő felsége pedig fárad­sága méltánylásául szalagtól függő arany érdem­­pénzzel ajándékozá meg a’ buzgó kertészt. A’ Civisgargazdasági Egyesület k­er­t­é­­szeti szakosztálya részéről i. é. dec. 6kán tartott fi­úséból közhírré teszi, miszerint a’ következő pá­lyakérdésre: ,,a’gyümölcstenyésztésnek mind sike­res!) meghonosítására, mind a’gyümölcstenyésztő vi­dékek nagyobb fölsegélésére ’s gyarapodása végett, dolgoztassék ki egy népszerű uta­si­­t­á­s a’ g­y­ü­m­ö­l­c­s­a­s­z­a­l­á­s­r­ó­l, különös fi­gyelemmel ’s útmutatással czélszerű aszal­ó-k­e­m­e­n­c­z­é­k állítására, ’s a’ sopro­­nyi aszugyümölcs készítésére“— két rendbeli fele­let érkezett. Az egyiknek jeligéje: „Vive, vale, si quid novistirectius istis, Candidas impertv.; si non, his utere mecum.“ A’ másiknak jeligéje: „Immer strebe mm Ganzen; und kannst Du selber kein Ganzes werden, als dienendes Glied sehliess an ein Ganzes dich an.­— E’ két pályairat bírálatra bocsáttatván, ámbár kivált ez utóbbiban figyelemre méltó észrevé­telek foglaltatnak ’s a’ két szerző szives törekvése köszönetet érdemel, mégis a’ kitűzött czélnak töké­letesen egyik sem felelt meg, ’s igy a’ kitett jutal­mat sem nyerhető el. Mivől tehát az ügybarátok azon megjegyzéssel értesíttetnek, hogy a’fentebbi pálya­kérdés ujabbi kidolgozás tárgyául tűzetett ki, és az illető válaszok 1846ik évi junius lsó napjáig kéret­nek névrejtő jeligés levélkékkel ellátva beküldetni. Az e’czélra jutalmul szánt 16 db. az. addig kamatra adatik, ’s az igy szaporuló öszszeg az időközben tán ügypártolók által ajánlandó mennyiséggel együtt a’ köszorészott feleleté leend. Ugyanezen ülésben a’ nagyobb terjedelmű országos kert megszerezheté­­sére elfogadott részvénykölcsönre szakosztályi el­nök m­aga által az aláírás tiz részvénynyel megnyit­tatott’s nyomban buzgó követőkre is talált. Ez ügy­nek vidéken lakó igen tisztelt baráti hazafilag ké­retnek a’ titoknoki hivatalt részvételi szándékjok i­­ránt mielőbb szívesen értesíteni. Pesten, december 7-én 1845.Törö­k János,mint szakosztályi jegyző. Ingváron 1845. decemb. Sán.E’f. é. Jelen­kor 94 ik számában azungi tudósításban azon állítás, miképen F. J. középponti szolgabiró a’ közgyűlésen akkor, midőn a’ rabok pénztára volt szőnyegen, hogy „minek azt valakivel tudatni?“ akként módosittatik, hogy levelező a’ hangnyomatot a' zajban ki nem ve­hette, mellynek iróniai modora,mint ezt levelező előtt említett szolgabiró nyilványitá, egészen ellenkező értelmet kölcsönöz; azt pedig levelező, miután érin­tett szolgabiró ezt becsületszavával is erősitette, ’s az e’miatt közbe jött kölcsönös félreértések köztünk elenyészvén, mind ketten az előbbi barátságos vi­szonyba visszaléptünk, a’ fenforgó kiejtést jelen mó­­dosítvány szerinti értelemben vétetni kívánja Zom­­b­o­ry Leopold. Színi ig?. Aluljegyzettnek barátai ,Fekete La­­jos* és ,Tomka Kálmán­ folyó évi junius hóban adták be a’ nemzeti színháznál a’ „Falura kell mennie“ czimű, németből fordított színdarabot, a’mint ez az akkori Hírnökben, ’s ezenkívül még a’Honderűben is megemlittetett,’s valamelyik lapban —ha t.i.alulirt jól emlékszik, később még az is mondatik, hogy a’ darab elfogadtatott. És csakugyan mégis fordult—a mint érdemié köztetszéssel — színpadon e’ mű legu­tóbbi szombaton; demilly nagy volt aluljegyzettnek megütközése, midőn a’ szinlapon ezen szavakat ol­vasó: „Irta Bayard és Bailly. Fordította N. N.^­ A' darab ugyanaz, mellyet aluljegyzett már Pozsony­ban nem egy alkalommal látott, ’s jóllehet barátai kéziratát nem olvasó, de mégis főleg F. sima styljé­­re mintegy ráismerni vél némelly helyeken.Joga van tehát ’s kötelessége barátjai nevében felvilágosítást kérni az illetőktől. „Őrködik még Róma fölött a’ ca­­pitolium!“ —kissé ugyan aránytalan hasonlítás, de a’ fenforgó tárgy nem kisebb mértékben méltányos­ság és becsület ügye. Azért még egyszer: felvilágo­sítást! 7. Budapesti napló. (Dec 18kián.) Jelen futó évünk is megőszült már; f. hó Izilika éjjelén véve csikor­gó felszél kíséretében föl a’ hattyuszín-palástot, ’s rohan heted hét országon keresztül, míg az uj év torkában ele­nyészik. Mint halljuk a’ vámszedők is annyira megfáztak, hogy több pénzt beszedni nem akarnak, hanem a’ hidat ki­­szedni igen;’s e’ szándék tegnap már valósíttatott is ’s egy hidunk nincsen.Ámbár hajóhidunk eléggé kopott vala már, mégsem örömest néztünk azon idő elé, midőn hullámok kényire bízatva ’s mogorva és bárdolatian eharonok he­gyére szorulva kellend a’ két város közt átjárnunk, ’s mi­dőn nemcsak jégtorlatok,hanem gyakran durvaság is ural­kodik rajtunk.—Egy német tükör,melly számos jeleit adá, mikép viseli meg néha tán szántszándéktalan is,nemzetisé­günk érdekeit, ’s mellynek őszinteségét rostálgatni ve­lünk együtt más társunknak is volt alkalmok, jelenleg a’ magyar szókészilök irányában mutat dorongot,’s roppant nehezen esik benne valakinek, hogy már a’ t­u­n­n­e­r szót is bátorkodtak a­l­a­g­u­t­tá magyarosítani; holott Magyar­­ország Európában van! tehát ez okból nem szabad az eu­rópai nyelvzagyvaléktól menekülnie. Mi arra figyelmez­tetjük barátságosan ama buzgódó urat, miszerint ollyas dologba, mihez alaposan nem ért, ex professo ne avatkoz­zék.— Egy német színigazgató rendkívül érzékeny a’man­­gyar elem elharapozása irányában, ’s míg egyrészt azon német lap (Ungar) ellenében, melly nemzetiségünk kö­penyegét felölté, nem szűnnek meg panaszai; más részben az egész magyar journalistikát megvetendő silányságnak tartja; a­miről azonban talán azon tekintetből is mást vél­hetni, mivel ez a’ jó urnák igen fejére nőtt. Kár igy és an­nyit félre beszélnie. Ellenben Budavár mindinkább visz­­szanyeri ősi színezetét; színészink múlt hétfőn ismét föl­léptek az ottani német színházban, ’s pártolóiknak annyi érvet szereztek, miszerin ezek viszonzására kétes:fognak­­ találni más módot, mint ha saját hajlékokba telepítik a’ magy. színészetet.—Némelly dologról igen hasznos men­nél kevésbet írni; ez okból elhallgattuk még azt is, hogy nemzeti színházunkban a’ mostani népsűrűségkor a’ kar­zat gyakran igen rakonczátlankodik. Mi jól tudjuk, hogy épen azon helyen sokan jelennek meg tisztes osztályok­ból is, ’s hogy az ottani közönség épen az, mellytől az é­r­­t­e­l­m­is­é­g­e­t nem tagadhatni meg; igen viszszatetsző tehát, midőn onnan ollyan szózatokat hallunk lehangzani, mik kellemetlen hatással bírnak minden műveltebb ember érzékire.Kérjük azért az illetőket eféle fülsértő jelenetek megszüntetésére.A Földszint az arszlánok panaszkod­nak, hogy már nem is méltó a’nemzeti színházba járni, mert körülsétálni nem lehet. Erre valaki azon okos taná­csot adá, hogy jobb lesz az illetőknek német színházba járni, ott úgyis több martalékot találhatnak az állatok or­szágából; a’ nemzeti pedig közönség tekintetében csak emelkedni fog.— A’ múlt naplónkban említett szomorú e­­seményt a’B. hvg azon fájdalmas tudósítással adja elő, miszerint a’ bajinasok egyike meghalt. Vigasztalásul az illetőknek, mi személyes meggyőződés után állíthatjuk, hogy a’ szerencsétlenül meglőtt egyed még az érdeklelt sorok megjelenésekor is könnyebben érezte magát; ’s ha gyógyrendszer nem tiltaná, folyvást beszélni is képes; sőt ideigleni meggyógyulásához némi reménycsillám mutat­kozik. — Néhány nap előtt utazott fővárosunkból a felsé­géhez a’ Pestm­egyétől kirendelt küldöttség. Jótékonyság. A’pestbudai hangász-egyesület kor­mánya alatti nyilványos énekiskola gyámolításául,’s illetőleg a’ leendő nemzeti conservatoriumra közelebbi hónapokban következő kegyes adományok érkeztek: I) Alapítványul a’ tőkepénzek szaporítására ezüst pénzben: a) Gr. Es­terházy Lajosné, szül. Batthyány grófné őmtgától 100 fr. készpénzben. — b)Andrássy György gr. ő­mtgtól 100 fr. kötelezvényben. —c) Thalberg Zsigmond zongora­mű­vész ur, Pesten a nemzeti színházban f. é. nov. 12-én általa adatott zeneverseny tiszta jövedelmének reá esett felét, 410 fr. 40 krt ugyane czélra szentelni szíveskedett. —11) Rész­vényesek lettek évenkinti 6 p. forinttal. A) 1845től kezd­ve t. ez. Kass­élik Erzsébet, Szevera Anna, Tipula Amália asszonyságok, ’s Csejtey József és Lustig Já­nos urak. — B) 1846tól számítva pedig t. ez. Eötvös József báró, Petrichevich Horváth Lázár, Mühr Antal ’s Frey József urak. — III) Az intézet hangműtárát gazda­gító: Brauer Ferencz ur, énekiskolánk aligazgatója, Wein­­lig énekgyakorlatainak egy nyomtatott füzetével. — E’ nagy­lelkű adományokért, ’s illetőleg az intézet gyarapítására szentelt hazafiságos részvétért , valamint általányosan, úgy jelesen az említett, nagybecsű alapítványi öszvegekért, külö­nösen pedig Thalberg úrnak a külföld világhírű művészének intézetünk iránt bebizonyított kitűnő figyelme ’s nagylelkűsé­géért az intézet nevében ezennel alulírta’legforróbb hálát­­nyilványitván, bátorkodik egyszersmind a’ fentebbi nagyszerű példákra a’ t. ez. hazafiak ’s honleányokat mély tisztelettel fi­gyelmeztetni, valamint ismételve kérni, hogy a’nevezett in­tézetet (mellynek tökélyes létesítése közös óhajtásunk tár­gya) a kedves hazára nézve hasznosan gyümölcsözendő tettleges pártolásukra méltatni szíveskedjenek. M­á­t­r­a­y Gá­bor, énekiiiskola-igazgató, Amerika. Az éjszakamerikai congressus előkészületiről Bostonból következőket írnak:„A’ vámviszonyok te­­endik a’közelebb alkalommal megnyitandó congres­­susban a’fő kérdést. Az éjszaki statusok Pennsylva­niában gyű­lendnek öszsze,hol a’magas vámszabályt megvitatják ’s az ipar és kereskedésre kártékony hatását kimutatva az egyesületi elnöknek határoza­tot nyujtnak be, mellyben annak csökkentését, vagy bármi módoni szabályoztatását sürgetendik. Mem­­physben (Tenessee tartomány) a’ pártok szintilly gyülekezést tartaminak, mellyben a’vámjegyzékek minimuma fog védelmeztetni, ’s e’ nemben csak olly rendszabály állittatik czélszerűnek,mel­y mind a’sta­­tust biztosítsa illő bevételeiről,mind pedig a’ termesz­tőt — és feldogozót költségei ’s fáradozásiért jutal­­mazza.Egyébiránt az e’ térem­ intézkedés nem köny­­nyű­ feladás leend, minthogy az iparűző érdek a'föld­­mivelő és fogyasztó érdek ellen nyílt és elkeseredett harczot küzd. Látszólag utóbbaké lenne a’ diadal, ha mindazáltal uj Anglia ’s más statusok jólléte — mellyekben t. i. a’ rabszolga-kereskedés eltörölte­tett, hozatik szőnyegre, akkor Éjszakamerika ösz­­szes népségének többsége az iparűzők részire dön­­tendi el a’ felállított kérdést, minthogy a’ déli statu­sok polgárai az éjszakiak irányában még igen gyen­gék. Igaz ugyan, hogy Újangliában sok gabnater­­mesztő (Tarmer) vagyon;de ezek érdekei azonosul­tak az iparüzőkéivel, habár nem is jutalmaztatnak úgy, a’ mint fontos állásuk méltán kívánhatná. A’ de­mokraták és whigek és pártjai e’ kérdésben nem fog­nak szavazni. Az elnök minisztériumában Buchanan, Bancroft és Mason a’ tarif (vámszabály)emberei mel­lett állanak, Walker és két társa, úgy az elnök is a­­zok részire nyilatkoznak, kik a’ vámot minden beho­zatali czikkre kivétel nélkül 30-ra kívánják megál­lapítani. Ezen két párt feszült figyelemmel nézi a’fö­­nebb érintettük népgyűléseket, mert ezek határoza­ta eldöntő befolyást gyakorland a’ miniszteri elvhar­­czokra is. Az innen beküldendő határozatok felett a’ congressus fog ítélni, melly ítélet maga után vonja a’ mostani miniszterség okvetetlen felbomlását, mert azon esetre, ha a’ mostani árszabály mellett küzdő párt vesztend, akkor Buchanan, Bancroft ’s ezek tár­­sai azonnal a’ congressus feloszlása után elhagyandó ják tárczájokat, ellenben Walker’s tán Calhoun is is­mét uralkodási poletra ülendnek.Ha ez megtörténik, akkor az Angliávali alkudozások újólag azon modor­ban folytattatnak, minőben azok Polknak elnökké emeltetése előtt voltak. Az egyesült statusok politi­kája ismét parancsoló ’s épen ezért veszélyes kezdő lenni. A’ nép teljes elszántsággal kész minden ve­szélybe rohanni.Ezen bajokon segíteni kellene. Cal­houn azon egyetlen férfiú, kitől ezt reméllhetni, ’s kivüle nincs most mása’széles és hoszszu Ameriká­ban,ki ezen mozgalmakat részint vezetni, részint fé­kezni czélhoz vezetőleg tudná. Őt most a’ nemzet Periklészének mondhatni. —A’második szinte neve­zetes kérdést Oregon vidéke teszi. Az elnöknek — miként látszik, kedve van megüzenni a’ britt hatal­masságnak, hogy tizenkét hó elteltével a’ határok feletti ideiglenes szerződés erőnélkülinek fog tekin­tetni, ’s hogy az éjszaki egyesült statusok itteni bir­tokaik határit egész az orosz szélekig akarják ter­jeszteni. — E’ kérdésben most legtöbbet sőt mindent a’nép hangulatától várnak itt.Minden nevezetesb lap, egyik, vagy másik pártnak orgánumi hoszszas kivo­natát közlik azon utazási rajznak, mellyet Freemont kapitány közlött Oregonban tett tapasztalati után. A’ vidék nevezetességei, sajátságos terményei, álla­tai és csudáji faraetszvényekben szóratnak szét a’ hírlapok mellett, hogy a’ nép ennyi nyereség által felingereltetvén mindent elkövessen minél előbbi hir­­hatásáért; az ezzel határérintkezésben levő Califor­nia szinte a’ képzelet játékává tétetik; ’s hogy az ál­lítás ne csupa elméletnek tekintessék, azonnal el­mondják a’ bőbeszédű izgatók , miként Nanrooban Mississippi mellett a’ mormonokat i. e. septemberben a’ közöttük fekvő farmerek (haszonbérlők) véletle­nül megtámadták, ’s házaikat felgyújtották, betaka­rított élelmiszereiket pedig részint elragadozták, ré­szint megsemmisítették. A’ megtámadottak segítsé­get kértek a’ statustól,de ez későn érkezett meg,mi­ért önvédelem­hez folyamodtak’s egy derék ütközet­ben raegtámadójikat teljesen megverték, úgy hogy I­s”e) Ominosus N. N­ K­*. 607

Next