Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-08-07 / 63. szám

Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 40 3dik sz. alatti Trattner­ Károlyi ház első emeletében egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történ­hetik a­ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény föl vetetik s pontosan és jutányosan közölte­tik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország: Kinevezések, meg- s tiszteltetés-’s előléptetések. Örök váltság II; észrevételek a’ P. H. 612 d. számában foglalt nézetekre; a­ dunatiszai csatorna és Balla in; hivatalos jelentés Szepesmegyébül; budapesti jótékony nőegy­letek; gyermekkórház; árvizpusztitás Korzó vidékén; Csanád és I­ékés megyék közgyűlései; korteskedés Vasban; zágrábi tisztuji­­tás; budapesti napló. Spanyolország (Polgárren­dü­­lés Cataloniában;a’ király­nő tervezett utazása elmarad; Izabella férjhezmenetele felől szál­longó hírek.) Francziaország (Bonaparte v. montforti hg. kérelme megtagadtab­b; az orleansi hg. lovagszobra; Abdelkader újabb készületei) Anglia (Fölbomlott rend Izlandban; kormányrészrőli in­tézkedések; törvényczikkek; Brougham és a’Times.) Értesítő: 91 Agyar- és Erdélyország. Ö cs. ’s ap. kir. fels. Csergheő Lőrincz cs. kir. statustanácsi lisztet valóságos; J­á­s­z­a­y Pál udv. fogal­mazót at magy. kir. udv. kanczellária számfeletti udvari ti­­toknokává;S­z­a­tt­h­m­á­ry József tiszántúli kerületi tábla számfeletti ülnökét ugyanott valóságos ülnökké kinevezni. Barra Imre erdélyi Kolozsmegye rendes orvosát és Gaj­­z­a­g - Lukács Szamosujvár város és vára physicusát sza­lagtól függő polgári kisebb aranyérdempénzzel méltóz­­tatott legkegy. diszesíteni. Az erdélyi m. kir. udv. kanczellária Renner József udv. írnok nyugalmaztatása következtében Bőd udv. já­­rulnokot udv. írnokká, Vajda Endre dijnokot pedig udv. járulnokká; végre Janka Imre gyakornokot dijnokká ne­vezte ki. Örökváltság IV. Robot. Első közleményemben e’ kérdést te­vém fel: való é, hogy a’ robot és dézma hazánk me­zei gazdaságát, az általán­os földmivelést régi hi­báiból kimenekedni nem hagyja? Ez alkalommal e’ kérdésre röviden felelhetnék: való! de az egyszerű állítás tárnokok hiányában semmi, vagy csak kevés hitelességre számíthat. Ez okból először is ama ha­tást vázolom, mellyet a’ robot gyakorol hazai gazda­ságunkra. Mindenütt — legyen az az élet bármi elvont szakmája — hol erő és idő megkivántató arány- és mennyiségben használtatnak, süker előbb és köny­­nyebben aratható, mint a’hole’ két fő tényező arány­­talanul’s következetes számítás nélkül alkalmazta­tok. Ha valahol, bizonyosan mezei gazdaság vezeté­sénél van el két tényező helyes használására legfőbb szükség: hol a’ szükséges erő maga idejében hasz­nálva — hacsak az ég haragja kiusitólag nem lép köz­be — nyereséges hasznot biztosít, holott azok ösz­­szezavarása ’s vagy egyik, vagy másik aránytalan alkalmazása vagy épen elhanyagolásának legbizto­sabb következése : veszteség vagy gazdasági rö­vidség. Ezen axiómát lássuk közelebbről, vagy is vi­gyük az elméletet gyakorlat mezejére. Tehetősebb földbirtokosink mezei gazdaságuk kezelésében a’fenálló úrbéri rendszernél fogva majd különválva minden haladó nemzetek e’térem­ irányá­tól — saját modort követnek, nem tekintve t. i. az e­­retetett robotmunka felszínességét — kizárólag ezt használják ’s csak a’ pusztákon, hol a’ néphi­ány a’ hűbéri törvénynek ebbeli kedvezésit nem éreztet­heti, jő a’ pénzes napszám, béres munka, vagy ha­szonbér alkalmazásba. Ez utóbbiak nem lévén tár­gyam v. feladatom, csak az elsőt akarom taglalni. Be­következvén a’ nagyobb munka ideje: szántás-ve­tés, kaszálás, aratás, ’stb. az uradalom tisztjei ez i­­ránt kiadják az alájok rendelteknek parancsaikat; két, néha három,négy hajdú is eljárj­a már két nappal előbb a­ robotos helységeket házról házra, kijelölve a’ munkára hívottaknak a’ munka nemét ’s a’ hely­sínnét; e’ napon az illető hajdúk vagy gazdák jó ko­rán megjelennek, ’»várják a’ munkásokat; virad, tör­vény szerint napkeletkor már kezdetnie kellene a’ ro­botmunkának ’s látszik is a’ húzódás a’ helység tá­járól; jön a’ robotos szép lassan, hullongva egyen­ként; elhallgatom a’ készületeket, miket munka előtt szertartásos ősi szokás szerint tesz;az ásitozást,mely­­lyel a’ nap lassúságát kiséri, a’gyakori pihenést, mi­re embernek, marhának az unalmas robotban annyira van valódi vagy szinleges szü­ksége;a’munkaeszköz­nek többszörös elromlását, ’s legottani *— mi azon­ban jó ideig tart — kiigazítását ’stb. —mind ezt nem említem, mert igen világosak , egyedül a’ munkára kívánom az illetők figyelmét fordítani, melly ha szántás volt, az ekének szándékos könnyen 's fel­színen hordozása miatt, az inkább karczolásnak, a’ gyom ’s gyökerek rendetlen felszaggatásának, mint valódi szántásnak nevezhető; ha vetés volt,— ben­ne a’ paraszt ingyen napszám lerovását látván csak, ’s miveltsége hiánya miatt nem is lelkesíttetvén em­beribb gondolattól, melly­et másnak megkárosításá­tól óhatná , a’ vetés közbeni szabályszerű lépések­re legkevésbbé sem ügyel, hanem a’ markába csak félig meddig szorított rangyat szórja, a’ mint jön; in­nét az úri vetéseken ama sűrűn tapasztalható egye­netlenségek ’s vetésfoltok, mellyeknek nem mindig a’ föld kövérsége vagy silánysága oka. Mi által az aratás jövedelme több mint tizedrészben csökkente­tik, így van ez a’ többi munkafajnál is: a’ parasztnak robotbani kaszálását már távolról kivehetni, mert a’ derékban lenyesett vagy inkább horzsolva koszpitolt fű;a’gazdag réteni gyérrendek az ezeket szemlélőnek lehetetlen hogy szemébe ne ötöljenek. Tegyük fel, hogy illy robot-munkában 100 em­ber vett részt, vájjon a’ melléjük állított vigyázó leg­jobb akarata mellett is megfelelhet e kötelességé­nek, főleg ha a’ táblák közbenese természetes vagy mesterséges akadályoknál fogva egymástól elszaka­­dozottak? én nem­mel felelek; mert bizonyos föld­nek vetés alá teljes elkészítésére a’ dunántúli kerü­letben elég két béres szántás, míg ugyanazon föld­nek hasonló elkészítésére háromszori robot-karczolás kívántatik meg. Kérdem itt: váljon e’ mezőn az erő és idő kellő arányban használtatott é? Gyakran meg­történik, hogy nagy munkaidejében bizonyos mezei foglalkozást bizonyos embermennyiség szorgalmas dolgozás után elvégezhetett volna; de mivel ugyan­azon czélra ingyen robot használtatott, melly ősi szo­kás vagy természeténél fogva hanyagabb és lassúbb, azt a’ napalkonyat félbenszakítja; ’s másnap — midőn folytatása szinte halaszthatlanná vált, az ég mege­reszkedett zsilipjei lehetlenné teszik azt,például szé­natakarásnál. Illyenkor bár nemcsak a’ megrom­lott gazdasági czikkben sok van,hanem a’rá pazarolt erő és időben is. Bármennyire haladjunk is e’ téren, a’ robotmun­­ka-kezelésnél gazdasági előnyre általányos szem­pontból nem jutunk, ajánlási oka egyedül az, hogy pénzbe nem kerül, míg a’ pénzes napszám gyakran a­ jövedelem meglehetős részét emészti föl; egyébiránt ha ezen jó árak szinte jó számítók is ’s a’fogadott napszámosaknak fizetett vagy inkább fizethetendő pénzt öszszevetik azon rövidség vagy kárral, mit a’ robotmunka eredményez, alig hiszem, hogy ezt to­vább is ingyen napszámnak tekintenék. Hogy a’jobbágy ura földének munkálása köz­ben illy hanyag, tán e’ hibáját saját telke lelkiisme­­retes munkálásában pótolva helyre üti a’ hazai föld­ mívelésen ottan ejtett sebet? Fájdalom! itt is tagadó­­lag kell válaszolnom; jobbágy telkeink vizsgálatából azonnal kitűnik a’ szomorú viszony, melly a’ föld és úrbéres kezelője közt áll. E’ jobbágynak ki van je­lölve bizonyos földmennyiség, de csak használás vé­gett, míg az ahoz tapadt tulajdonjog a’földesúr saját­ja marad; el telket, ha a’ jobbágy hívebben, szorgal­masabban miveli,igaz, hogy több hasznot, nyeresé­get húz belőle, de aránylag többet adózik is; igy a’ learatandó keresztek vagy kalangyák öregbülésé­­vel, vagy a’ leszűrt szólóié szaporodásával, öregbül­és szaporodik a’ kiszolgáltatandó kilenczed és tized is; a’ telek kellő miveltetésére megszaporított vonó­marhákkal növekszik az országos adórovat is; ekkép minden után az ipart látván körében adóztatni, mi csu­da, ha azt csak épen azért szántja és veti, mert apja, nagyapja is ezt téve; vagy — hogy családostul éhen neveszszen el a’ dúsgazdag országban. Nem lévén tehát tulajdonosa földének, de haszonbérlője sem, ne csudáljuk, hogy nemesítése körül minden haszonhaj­­tóbb fáradozástól kimérgeti magát’s gyakran az illyen földek pusztán a’ természetre hagyatvák — az egy-­­­szeri szántást és gondatlan vetést kivéve, mit nép­­szerűleg végez jobbadán. A’ 16 millió 825,013 hold szántóföld tehát, mennyi t. i. országunkban nemesi és jobbágy birtok­lás és haszonvétel alatt van, — a’ robot káros hatá­sát közvetlen érezi, mit a’ 90 millió pozsonyi mérő évi termésgabona eléggé sínyli, minthogy a’sokkal kisebb Lombardia majd hasonló mennyiségű produ­­ctióval dicsekszik évenként. Hátha szemeinket a’ végetlen homok-sivata­gokra, mocsáros lapályokra ’s laktalan pusztákra for­dítjuk, nem veszszük­ észre a’ hűbéri rendszernek vas­ sulyát, melly a’gazdasági haladást e’téren mind­eddig lehetlennté? Avagy nem meglepő e Tolname­gyében Földvár ama’ környéke, melly még 1786 e­­lőtt, ’s kissé ezután is nemkülönben sivataghomok volt, mint Vácztól Szabadkáig, vagy Debreczentől II. Kál­éig, ekkor azonban földesura a’ magyar egye­tem a’ lakosoknak illő feltételek mellett — de örök t­u­l­aj­d­o­n­j­o­ggal kiosztatá ’s most, mint minden tekintetben nagy hasznú erdő a­ tulajdonosak szük­séget közvetlen, a’ hazai földészet, mezőgazdaság és status-vagyon kellékeit pedig közvetve segíti. Milly szomoritó ellenkezőleg ’s a’ honfi kebelre mi le­vető­leg ható Pest, Bács, Fejér, Somogy, Veszprém, Komárom ’s más megyékben látni több széles határt, mellyek ezelőtt félszázaddal kövér búzát termő feke­te homokból állván, százezreknek nyújtottak minden napi falatot’s jelenleg száraz,zsír­ nélküli szélhordta homokká változtak mllyen homok borítja Bakonyság felső részén fekvő helységek határit, különösen Bán­­hida, Kecskéd, Kisbér, Ászár, B.Szombathely,Nyék, Teleki, Bársonyos, Réde, Gyirót, Sz. László ’stb. ha­tárit, mellyek részint áldozatai már a’ futóhomoknak, részint fenyegettetik a’ még fenmaradt haszonhajtó rész is Hasonló veszély fenyegeti mezei gazdaságun­kat a’ hegyes völgyes vidékeken, hol egész táblák és nyomások víz-szaggatások és árkok által — mel­lettük pedig a’ legszebb völgyek és rétek a­ lefolyó iszap és sank által rongáltatnak meg, illyenek Réde és Sz.Svirály helységek, hol 60 egész teleknek majd fele igy enyészettel! Ezen halak egyszerű okát főleg az úrbéri vi­szonyban leljük, mert a’ paraszt földjét mindeddig sajátjának nem tekintheti, annak — mint említém — sem tulajdonosa, sem haszonbérlője, hanem úgyszól­ván kényszerített kezelője azon hozzáadással, ha­­hogy nagyobb ipart fordít reá ’s ez által többet ter­meszt, nagyobb a’ kezelési adózás is,t.i. több a’ déz­ma, tized, adó ’sat. — A’ futóhomok és víz-szaggatá­sok meggátlása nagy erőt kívánnak, de nem akko­rát, hogy egy helység lakosi öszszesített erővel arra elégtelenek lennének; ő­k igen is — ha ehez még ura­sági segély is járulna, bizonyosan elháritnák ama ba­jokat; de ezt tenni hiányzik az ösztön, hiányzik a’ bi­zonyos jutalom;’s hogy kenyértermő földje romlásán nem esik kétségbe, főleg annak tulajdonítható, mert benne nem tulajdonát veszti. A’ földesúr sem iparko­dik az említett földmirigy elharapozásának;meggát­­lására mesterséges intézkedéseket tenni, mert a’ bo­nyolult úrbéri viszonyok miatt illynemű földjeinek ura is, nem is, ’s e’ szerint költségeit inkább oda fekteti, hol a’ kezelés közvetlenül övé, hol a’ haszon minden osztozás nélkül egyenesen csűrébe szállittatik. Az úrbéri földeknek,e’szerint mintegy 13,377,045 hold­nak valódi, egyenes tulajdonosa nincs, mikép kíván­hatjuk tehát, hogy mezei gazdaságunk haladjon, hogy más , szerencsésebb körülmények közti nem­zetekkel versenylépést tarthassunk? Emlékezzünk itt még a’javitásokra’s az újítá­sokra,mellyeket a’ naponként fejlődő m. gazdaság a’ földészet körül kívánatossá tesz, nem lehet az úrbéri munkát legrögzöttebb akarat mellett is pártolni, mert ez illy javítások alkalmazását gátolja, részint mert ekkér a’ napszám fölöslegessé válnék egész mennyi­ségében, részint mert a’ pénzhiány, melly a’ robot megváltásával lenne pótolva, nem engedi azok lét­­rehozhatását, — részint mert az úrbéri bizonytalan­­ság’s annak kezeltetése körüljáró nehézségek a’leg­

Next