Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-04-16 / 30. szám
17 fi a esküszik, miszerint ő felsége legmagasb személye barátinak barátja, ellenségeinek pedig ellensége, mert kik a’jus publicumot a’ józan felvilágosodás apostolai tanjaiból meriték, tudják, hogy őfelségének személye mint szent és sérthetetlen a’ kormánytól mind physice, mind logice különbözik; de az is csak ráfogás, hogy „ellenzék,“ és „ellenség“ egyértelmű, mert nagy kérdés: a’ józan ellenzék, vagy vakbuzgó loyalisták , a’ fejdelmek leghűségesb baráti? annyi bizonyos, hogy ha 1830. évben löd. Károly a’ sajtószabadságot fentartani kívánó ellenzék megvetésével, a magokat loyalisoknak nevező egyedek javaslatát el nem fogadja, eldődje 18. Lajos példájára mint király, nem pedig mint száműzött halt volna meg, mit azon körülmény igazolt, hogy utána nem respublica állíttatott fel, hanem csak a’király személyében lett változtatás; de czáfolat alatt levő értekező önmagát legjobban ostorozza azon állítás által, hogy a’ tisztviselő csak arra köteles, mi hivatala körébe vág’s abból per nélkül el nem mozdítható, mert erre azt hozza fel, hogy vannak ugyan hivatalok, mellyekből csak per által mozdíthatni el a’ tisztviselőket, azonban perreli elmozdításra nincs példa, holott ellenkező eljárásra többet hozhatni fel, — mit mondana ekkor értekező? nem tudom, mert ha olly tisztviselők mozdiltattak el, kiknek állásuk nem volt törvény által biztosítva, akkor ezen példa sem jobbra sem balra mit sem bizonyít; ellenkező esetben a’ kormányt törvénysértéssül vádolta;azon kérdést pedig nem is merte megközelítni, hogy a’ tisztviselő többre köteles mint hivatalos köréhez tartozó eljárásra, — illy ügyvédkedést én legalább megköszönnék. Minthogy tehát minden statustisztviselő a’ kormány egészében foglaltatik,a’ status dolgai feletti tanácskozásból pedig az egyedek függetlenségét ’s abból folyó okulhatást nem zárhatni valódilag ki,önként következik, hogy alapeszmék öszszezavarása nélkül statustisztviselő nemzet-képviselő alig lehet. Tapasztalás eléggé bizonyitá, hogy a’ tisztviselő megyei szónokok, személyiségűk által gyakorolhatnak ugyan tekintély-kivívást, de tökéletes meggyőződést eszközleni alig képesek, mert a’hallgatónak mindenben szeme előtt lebeg a’ Cicero pro domo sua. Polidor. lYInsegaroEvftzHg diplomatikai nyelve. A' „Gegenwart“ bécsi lapnak Száy magyar betűs aláirása folyvást dolgozó társa nyelvünknek diplomatikaivá emeltetésérül az említett lapban a’ német elemre nézve vérmesen vigasztaló, egyebekre nézve pedig jobbatlan fonák badarságokat torzolgat elő várképül. „Midőn Herder,vagy ki—igy elmélkedik az érintett egyed—azt irá, hogy két század alatt a’ magyar nyelvnek Európából el kell enyésznie, az mindenesetre olly körülmények közt vala, miszerint ha enyészettől félteni nem lehetett is;—mert népajkon élő nyelv nem enyészik el,—de semmi esetre sem volt reméllhető, hogy még valaha diplomatikaivá emelkedendik, ’s e’ tusában mind azon zavart fölülmúlja,mellyeknek az aligmultban kénytelen tanuji valánk, ’s mellyek utóbántalmai jelenünkben nem megvetendő kellemetlenségeket okoznak.Hogy a’ magyar nyelv hivatalossá váljék, olly kívánat volt, melly a’ király igazságszereteténél semmi akadályt sem talált, miután annyira kiműveltetett, hogy azon a’ törvény is megszólalhatott; ellene törni tehát a’ hon más nyelvű lakosinak egyáltalán nem volt okuk. De máskép áll a’ dolog e’ törvény következvényeit tekintve, midőn a’magyar túlbuzgóságában, ne feledjük az ország sajátságos viszonyai közt, minő lehető következvényekkel,—rögtön hozzá fogott, vagy legalább szükségtelen szigorúságtól engedé magát elragadtatni, mi bizonnyal a’ szlávok és németek részéről aggodalmat támaszthatott,sőt ellenhatást is idézhetett elő.Azonban elnézőknek kell lennünk,ha olly fontosnak veszszük a’ dolgot,hol annyi szirt közti elsuhanásban egy vagy más szöglet elzárása könnyen megengedhető. A dolgok jelen állásánál azonban mindezen súrlódások kiegyenlítését az időre bizhatjuk, melly már súlyosabb bajokat is elsodrott. Csak azt ne képzelje senki,hogy e törvény által Magyarország állása külföld irányában olly igen megváltozott, miszerint a’ körülményeket tekintve minden forgalom nehezbült ’s minden idegen nyelvű elem kiküszöböltetett volna. Ez nagy tévedés volna ’s épen ez időelőtti ’s alaptalan félelem volt az, melly majd némi zavarokat hozott, mik nélküle alig tűntek volna fel.—Sokan annyira mentek, hogy a’magyarországi német elemet rövidségtől féltették.A’ félelmet könnyen mellőzhették volna, mert a’ magyar nyelv iránti 1844-i törvény „Európa földképén semmit sem változtathat.“ Épen úgy nem, miként a’ Dunát pozsonyi bejövetelénél nem tartóztathatni fel, hogy mellékmedreken folyjon a’ fekete tengerbe. E’szerint nem hátráltathatja semmi szabály a’német elemet Magyarországba áradása ’s itteni tartózkodásában (ki ne gyönyörködnék e’bölcseségen?) ’stb.—E’ törvény hozatála előtt már régen a’ legjelesb magyar irók közt németek nevei fordulnak elő, kik bizonyosan nem anyai tejjel szilvákbe a’magyar nyelvet(természetesen,ha tefre bízta volna az úristen a’magyarok születését). Én — úgymond — senkit sem hallottam szebben magyarul beszélni, mint a’tud. társaság mostani titoknokát, kin pedig sem nevében, sem egyébben,bajuszát szakálát kivéve—egy parányi magyarság sincs. (A’ titkár alázatos bókot tenne e’ dicséretért). Ismerek másokat, kik Magyarországot csak ezelőtt pár évvel találták fel’s a’magy. nyelvet fülsértőleg tördelik,mégis helyesen fordítanak, ’s jobban buzognak, buzognak mondom Magyarországért, mint az egy tősgyökeres kecskemétinek csak esze ágában is volna. Mit félhet tehát a’magyar a’ német ez olvadékonyságától ’s minden érdekkezi simulásától?—Kell aggódnia német lapok nagyobb számú előfizetéji miatt, holott a’ legbuzgóbb magyar lapokat német családi sarjadékok szerkesztik. (Mondja minden szerkesztő : aláz szolgája!) Szüksége türelmetlenkedni a’ bevándorlók ellen azon szin alatt, hogy egész világ terén e’ kis magyar csoportot a’jövevények feloszlatással fenyegetik, midőn nap sem múlik a’ nélkül, hogy németek jövevénylétüket szégyellvén neveiket ne magyarositnák ’s magokat okadalilag a’nemzet keblébe olvasztanák?—Vagy tán következvénye az 1844 dik törvény által megalapított magyar absolutismusnak a’ német elem tökéletesen magyarba olvasztása? Nem. Azon törvény óta aligha egy szóval is beszélnek Magyarországban kevesebbet németül, azok t. i. kik azelőtt is csak németül beszéltek; a magyarok német nyelvtőli irtózása is csak távolról látszik olly óriásinak, mig közelben alig észrevehető. Vannak itt emberek, kik születésre, névre ’s testre lélekre nézve tökéletes magyarok, kiktül félünk, nehogy megsértsük őket azon puszta gyanúval, hogy németül tudnak; ’s ha aztán ezeket társaságban vagy gőzhajón idegenekkel beszélni halljuk, olly folyékony ’s tiszta németséggel beszélnek, hogy ha ők maguk nem mondanák, soha sem hinnék magyaroknak; (az író bizonyosan nemzetiségét tagadja meg, valahányszor anyai nyelvén kívül máson beszél). Tartatnak különféle egyleti ülések, hol nemcsak vegyesen magyarul németül vitatkoznak, hanem ugyanazon egy szónok beszéde magyarul kezdetvén németül folytattatik ’s a’ nélkül hogy valaki csak észre is venné,végre magyarul fejeztetik be. (Minő pajkosan naív számba sem veszi, hogy a’ magyar csupa becsületből ’s érthetőbbség miatt főleg elegy ajkú részvényesek gyűléseiben czélérés vagy értesülhetés végett barátságosan ki szokta hallgatni a’ sógort). ’S mindez olly természetes, hogy azon sem törvény sem túlbuzgóság nem változtat bármikor is valamit. (!!) ’S azért az sem vala nevetséges, midőn bizonyos „Memorandum“ csak azért szerkeszteték német nyelven, hogy több hatása legyen. Épen ez emlékirat, mellyet olly magyarok szerkesztenek, kik ha lehetne, inkább ma mint holnap egész Európát egyetemes Magyarországgá változtatnák, bizonyítja azon állítás alaposságát, hogy a’ német elem Magyarországban egészen biztosítva van.De kérdhetné valaki: hol volt tehát amaz 50 éves küzdelmet okozó akadály ? A’ mondottakból érthető,hogy törvényt czélszerűen csak akkor hozhatni, ha egyszersmind annak teljesülése lehetséges. A’ magyar viszonyok sajátsági közöl egyik nevezetese az, hogy valamelly törvény minden nehézség nélkül alkottathatik, hanem aztán roppant nehézségekkel jár annak végrehajtása , miből aztán nem ritkán legkellemetlenebb viszszaélések származnak.Midőn az utólsó országgyűlésen láttuk, hányan ültek ott némán a’ magyar nyelv nem tudása miatt,’s ezért napidijakat húztak; és másokat, kik néma szerepekre igen alkalmatosak valának, betanult beszédeiket arezuk verítékében eldadogni hallánk,ezek közben megint hoszszu latin beszédek tanuji valánk; végre látók, miszerint a’ folyékony beszédétek zajgásaikkal miként okoztak köznevetséget,—• mindezt tudva, nem szükség tovább fürkésznünk e’ törvény előbb nem létesittethetése okát. (Itt kezd culminálni az irtóztató fonákság).A’magyar nyelv még 1844ben csak olly szűk körre terjedt, miszerint alig lehetett találni szónokot, ki tisztán beszélni, alig két titkárt, ki olly világosan tudott volna írni, hogy a’ gyűlést feszült figyelemben tarthatandó, minő zavart lehete az országgyűlés évek előtt, midőn még a’ nép szájában tengedező nyelv művelésére sem akadémia, sem nemzeti színház, semmi gyakorlat, végre sem hírlapok,sőt könyvek (!) sem voltak. Ez állapot tehát a’ dolog természetében rejlett, mig a’ szükséges előkészületek meg nem tétettek; de bezzeg itt volt ideje ez intézetek különvált működéseit egy közös czélra öszpontositani, a’ nyelvet divatba ’s törvény által olly jelentésül állásra hozni, hova előbb elhagyatott ’s bonyolult állapotában sem nem emelkedhetett, sem magát fennem tartható. Ez tehát az irány, mellyben a’ magyar nyelv érdekében hozott törvény hatni fog ’s előbb helyzetételi különbsége csak azon következvényben áll, hogy a’dolgok könnyebb menete ’s a’ nyilványos élet mozgalmaiban is nyilatkozni fog; és ez azon előny (egy kis mézes madzag) azon változás, mi a’ haza minden nyelvű lakosira nézve csak kívánatos lehet. Ezenkivül azon változás vehető még észre,, hogy a’ szépnem többé nem szégyenli hazai nyelvét mint azelőtt, hanem pirulás nélkül társalgási teremben úgy, mint utczán gyakran beszél magyarul, mi által pár év előtt még bájai vesztességét hitte. (Azt kell hinnünk, hogy ezen jámbor szó soha sem volt még a’ külvárosok határin tul).Azonban több változásnak nyoma sincs, mire figyelmeztetni annál kevésbbé mulaszthatom el, mivel nem rég alkalmam volt csodálko- zással tapasztalni, milly tulzólag képzelegnek erről külföldön, kik némi hirlap-tudósitások által elámittattak.“ * $ „ Ez által tehát a’ külföld fölvilágositást nyert, minélfogva nincs oka félni a’ honunkban uralkodó magyar elem■ től.Csak rajta be kell tehát vándorolni ,mert e’ ferde vázlat szerint itt minden a’ régi boldog német állapotban van.— . Egyébiránt külföldi lapok illy kereklelkű tudósitóji igen : nagy köszönetre köteleznek bennünket, hogy nem szűnnek hazánk torzképeit rokonaiknak megküldözni, mi által őket is—mint legújabban a’ szegény würtembergiekkel történt — többnyire szerencsésen jégre viszik. Mi azonban, kik , nemzetiségünk szilárdulásáról,hála Istennek! nem kétke dünk,szelíd mosollyal viszonozzuk az illy jóakaró zugbeszédet, ’s legfölebb honosinkat értesítjük, hogy a’ földkereksé■ gén illy szárnyatlanok is tartózkodnak. U. Sz. J. Tolnaiegyei közgyűlés. Szegzárd april 10 - kén. Marlius 30ik napján volt ez évi első évnegyes közgyűlésünk,a’ számosan öszszegyült Karokat és Rendeket magosi főispánunk szíves örömmel üdvözlé, midőn is első alispánunk a’ már sok megyében divatozó dicséretes szokás szerint következőleg adott a’megye jelen állapotjáról jelentést: ,,Tek. Kir. és Adek! Miután ez évben Tolna megyének első közgyűlése tartatik, hivatalommal járó alkotványos kötelességemnek ismerem a’ megye jelen állapotáról, a’ múlt évre is figyelmezve, általányos jelentést tenni, mellyet a’ tt. KK. és RR. kegyesen fogadni méltóztassanak,miután a’fenforgó körülmények, a’bekövetkezett fejlődés, siker, vagy hiány megismerése tünteti fel a’létező intézkedések helyességét, vagyint azoknak czélszerűbbekkek fölcserélésére. — A’ népesség lévén a status-czélérésre egy főbb tényező ’s annak szaporodásával számíthatván biztosabban a’ kiállító erő növekedésére, mennyiben az eddig alkalmazott mód szerinti öszszeirásokból kitetszik, Tolna megye népessége 1843 ik évben állott: 183,710 lélekből, a’ közelebb múlt 1845ik évben pedig 180,429ből, a’múlt évi szaporodás e’ szerint kitűnő ’s 2686 lelket számlál. —A’ múlt évi középszerű sőt silány termés aggodalmat támasztott a’ tek. Karok és Rendeknél is,hogy adózóink közt a’tavaszi hónapokban ’s ez évi aratás előtt élelem fogyatkozás, és ínség fog bekövetkezni; vigasztalva jelenthetem azonban a’tek. Karok és Rendeknek,hogy ezen csapástól a’ gondviselés mindeddig megőrizte megyénket, miután nagy mennyiségű ’s egészséges burgonya e’gabonabirányt nagy részben pólóizta, az enyhe téli hónapok pedig a’ tüzelőfa nagyobb mennyisége nélkülözhetésével a’ szegényebb sorsunkat emésztő gondtól kímélték meg. Nem is tarthatni, hogy aratás előtt olly szükség következzék, mellyet egyes esetekben könnyen nem enyhíthetnénk. — Nem mellőzhetem e’ helyen annak megemlitését, mikép az erdőknek megyénkben néhány év óta tapasztalt mértéken felüli irtatása fadrágaságot sőt fogyatkozást fog előidézni. — Az egészség állapota múlt évben, kivévén a’hökhurut, és vörhenyjárványt, mellynek sok gyermek esett áldozatul, többnyire jó volt,’s jelenleg is ollynak állíthatom az illető főorvosi jelentések szerint, mellyekből a’ t. Karok és rendek minden ide tartozó közegészségi és orvosi állapotokra nézve annak helyén bővebben értesülendnek, azon egy körülményt kívánom még is kiemelni, hogy a’ hasznos és gazdasági állatok közt jelenleg semmi járvány vagy nyavalya nem uralkodik, melly a’tek. Karok és Rendek különös intézkedésit igénylené. — A’ nevelés állapotában, menynyire hivatalosan is értesültem, minden illetők teljes buzgósággal járnak el, és a’ köztanodákba járók száma mind azon helyeken, hol ez érdemben az illetőkhöz kérdést intéztem, nevezetesen szaporodik; figyelem fordittatik mind a’ vallásosságra, mind pedig az erkölcsi nevelésre és oktatásra. Serkentetnek a’ felügyelő lelkészek és tanítók megyés püspökünk e’ részben is tanúsított példás buzgósága által, ki legközelebb is megyénk egy részében a’ nyilványos próbatételeket személyesen intézte, mint ezt már több év óta folytatja. — A’ gyönki és sz.lőrinczi tanító intézetek, mellyek eddig is jeleseknek ismertettek, utóbbi időkben jeles adományok által gyarapultanak. — Figyelemre méltó, mikép a’ vasárnapi tanodák czélzott létrehozatalával a’ népnevelés nagy előmenetelt teend, miután azokban a’ kézműves inasok és legények, úgy napszámosak,végre a’zsenge korukban elhanyagoltak a’legszükségesb elemi tanulványokban oktatást nyernek. —* Ezeket előre bocsátván áttérek a’ megyei kormányzás külön ágaira, miután előbb érinteném, hogy a’ megye múlt évi közgyűlésein 1264 fenforgott tárgy közül 612 fejeztetett be végképen, a’jelen gyűlésre feljelöltek száma pedig 537 teszen. — Tolna megye adózó népére kivetett adómennyiség 1844. évre a’ honbratett 75,521 ft 49'fokra’