Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-04-16 / 30. szám

17 fi­ a esküszik, miszerint ő felsége legmagasb személye barátinak barátja, ellenségeinek pedig ellensége, mert kik a’jus pub­­licumot a’ józan felvilágosodás apostolai tanjaiból me­­riték, tudják, hogy őfelségének személye mint szent és sért­hetetlen a’ kormánytól mind physice, mind logice különbö­zik; de az is csak ráfogás, hogy „ellenzék,“ és „ellenség“ egyértelmű, mert nagy kérdés: a’ józan ellenzék, vagy vak­­buzgó loyalisták , a’ fejdelmek leghűségesb baráti? annyi bizonyos, hogy ha 1830. évben löd. Károly a’ sajtósza­badságot fentartani kívánó ellenzék megvetésével, a ma­gokat loyalisoknak nevező egyedek javaslatát el nem fo­gadja, eldődje 18­. Lajos példájára mint király, nem pedig mint száműzött halt volna meg, mit azon körülmény igazolt, hogy utána nem respublica állíttatott fel, hanem csak a’ki­rály személyében lett változtatás; de czáfolat alatt levő ér­tekező önmagát legjobban ostorozza azon állítás által, hogy a’ tisztviselő csak arra köteles, mi hivatala körébe vág’s ab­ból per nélkül el nem mozdítható, mert erre azt hozza fel, hogy vannak ugyan hivatalok, mellyekből csak per által mozdíthatni el a’ tisztviselőket, azonban perreli elmozdítás­ra nincs példa, holott ellenkező eljárásra többet hozhatni fel, — mit mondana ekkor értekező? nem tudom, mert ha olly tisztviselők mozdiltattak el, kiknek állásuk nem volt törvény által biztosítva, akkor ezen példa sem jobbra sem balra mit sem bizonyít; ellenkező esetben a’ kormányt tör­­vénysértéssül vádolta;azon kérdést pedig nem is merte meg­­közelítni, hogy a’ tisztviselő többre köteles mint hivatalos köréhez tartozó eljárásra, — illy ügyvédkedést én lega­lább megköszönnék. Minthogy tehát minden statustisztvi­selő a’ kormány egészében foglaltatik,a’ status dolgai feletti tanácskozásból pedig az egyedek függetlenségét ’s abból folyó okulhatást nem zárhatni valódilag ki,önként következik, hogy alapeszmék öszszezavarása nélkül statustisztviselő nemzet-képviselő alig lehet. Tapasztalás eléggé bizonyitá, hogy a’ tisztviselő megyei szónokok, személyiségűk által gyakorolhatnak ugyan tekintély-kivívást, de tökéletes meg­győződést eszközleni alig képesek, mert a’hallgatónak min­denben szeme előtt lebeg a’ Cicero pro domo sua. Polidor. lYInsegaroEvftzHg diplomatikai nyelve. A' „Gegenwart“ bécsi lapnak Száy magyar betűs aláirá­­sa folyvást­ dolgozó­ társa nyelvünknek diplomatikaivá e­­meltetésérül az említett lapban a’ német elemre nézve vér­mesen vigasztaló, egyebekre nézve pedig jobbatlan fonák badarságokat torzolgat elő várképül. „Midőn Herder,vagy ki—igy elmélkedik az érintett egyed—azt irá, hogy két század alatt a’ magyar nyelvnek Európából el kell enyész­nie, az mindenesetre olly körülmények közt vala, miszerint ha enyészettől félteni nem lehetett is;—mert népajkon élő nyelv nem enyészik el,—de semmi esetre sem volt reméllhe­­tő, hogy még valaha diplomatikaivá emelkedendik, ’s e’ tu­sában mind azon zavart fölülmúlja,mellyeknek az aligmult­­ban kénytelen tanuji valánk, ’s mellyek utóbántalmai jele­nünkben nem megvetendő kellemetlenségeket okoznak.­­­Hogy a’ magyar nyelv hivatalossá váljék, olly kívánat volt, melly a’ király igazságszereteténél semmi akadályt sem ta­lált, miután annyira kiműveltetett, hogy azon a’ törvény is megszólalhatott; ellene törni tehát a’ hon más nyelvű lako­sinak egyáltalán nem volt okuk. De máskép áll a’ dolog e’ törvény következvényeit tekintve, midőn a’magyar túlbuz­góságában, ne feledjük az ország sajátságos viszonyai közt, minő lehető következvényekkel,—rögtön hozzá fogott, vagy legalább szükségtelen szigorúságtól engedé magát elra­gadtatni, mi bizonnyal a’ szlávok és németek részéről ag­godalmat támaszthatott,sőt ellenhatást is idézhetett elő.A­­zonban elnézőknek kell lennünk,ha olly fontosnak veszszük a’ dolgot,hol annyi szirt közti elsuhanásban egy vagy más szög­let elzárása könnyen megengedhető. A­ dolgok jelen állá­sánál azonban mindezen súrlódások kiegyenlítését az időre bizhatjuk, melly már súlyosabb bajokat is elsodrott. Csak azt ne képzelje senki,hogy e­ törvény által Magyarország ál­lása külföld irányában olly igen megváltozott, miszerint a’ körülményeket tekintve minden forgalom nehezbült ’s min­den idegen nyelvű elem kiküszöböltetett volna. Ez nagy té­vedés volna­ ’s épen ez időelőtti ’s alaptalan félelem volt az, melly majd némi zavarokat hozott, mik nélküle alig tűntek volna fel.—Sokan annyira mentek, hogy a’magyarországi német elemet rövidségtől féltették.A’ félelmet könnyen mel­lőzhették volna, mert a’ magyar nyelv iránti 1844-i törvény „Európa földképén semmit sem változtathat.“ Épen úgy nem, miként a’ Dunát pozsonyi bejövetelénél nem tartóztat­hatni fel, hogy mellékmedreken folyjon a’ fekete tengerbe. E’szerint nem hátráltathatja semmi szabály a’német ele­met Magyarországba áradása ’s itteni tartózkodásában (ki ne gyönyörködnék e’bölcseségen?) ’stb.—E’ törvény ho­­zatála előtt már régen a’ legjelesb magyar irók közt néme­tek nevei fordulnak elő, kik bizonyosan nem anyai tejjel szil­vákbe a’magyar nyelvet(természetesen,ha tef­re bízta vol­na az úristen a’magyarok születését). Én — úgymond — senkit sem hallottam szebben magyarul beszélni, mint a’tud. társaság mostani titoknokát, kin pedig sem nevében, sem egyébben,bajuszát szakálát kivéve—egy parányi magyar­ság sincs. (A’ titkár alázatos bókot tenne e’ dicséretért). Ismerek másokat, kik Magyarországot csak ezelőtt pár év­vel találták fel’s a’magy. nyelvet fülsértőleg tördelik,mégis helyesen fordítanak, ’s jobban buzognak, buzognak mon­dom Magyarországért, mint az egy tősgyökeres kecskemé­tinek csak esze ágában is volna. Mit félhet tehát a’magyar a’ német ez olvadékonyságától ’s minden érdekkezi simulásá­­tól?—Kell­­ aggódnia német lapok nagyobb számú előfize­­téji miatt, holott a’ legbuzgóbb magyar lapokat német csa­ládi sarjadékok szerkesztik. (Mondja minden szerkesztő : aláz szolgája!) Szükség­e türelmetlenkedni a’ bevándorlók ellen azon szin alatt, hogy egész világ terén e’ kis magyar csoportot a’jövevények feloszlatással fenyegetik, midőn nap sem múlik a’ nélkül, hogy németek jövevénylétüket szé­gyellvén neveiket ne magyarositnák ’s magokat okadalilag a’nemzet keblébe olvasztanák?—Vagy tán következvénye az 1844 dik törvény által megalapított magyar absolutis­­musnak a’ német elem tökéletesen magyarba olvasztása? Nem. Azon törvény óta aligha egy szóval is beszélnek Ma­gyarországban kevesebbet németül, azok t. i. kik azelőtt is csak németül beszéltek; a magyarok német nyelvtőli irtó­zása is csak távolról látszik olly óriásinak, mig közelben alig észrevehető. Vannak itt emberek, kik születésre, név­re ’s testre lélekre nézve tökéletes magyarok, kiktül félünk, nehogy megsértsük őket azon puszta gyanúval, hogy né­metül tudnak; ’s ha aztán ezeket társaságban vagy gőzha­jón idegenekkel beszélni halljuk, olly folyékony ’s tiszta né­metséggel beszélnek, hogy ha ők maguk nem mondanák, soha sem hinnék magyaroknak; (az író bizonyosan nemze­tiségét tagadja meg, valahányszor anyai nyelvén kívül má­son beszél). Tartatnak különféle egyleti ülések, hol nem­csak vegyesen magyarul németül vitatkoznak, hanem u­­gyanazon egy szónok beszéde magyarul kezdetvén németül folytattatik ’s a’ nélkül hogy valaki csak észre is venné,vég­re magyarul fejeztetik be. (Minő pajkosan naív­ számba sem veszi, hogy a’ magyar csupa becsületből ’s érthetőbb­­ség miatt főleg elegy ajkú részvényesek gyűléseiben czélé­­rés vagy értesülhetés végett barátságosan ki szokta hall­gatni a’ sógort). ’S mindez olly természetes, hogy azon sem törvény sem túlbuzgóság nem változtat bármikor is vala­mit. (!!) ’S azért az sem vala nevetséges, midőn bizonyos „Memorandum“ csak azért szerkeszteték német nyelven, hogy több hatása legyen. Épen ez emlékirat, mellyet olly magyarok szerkesztenek, kik ha lehetne, inkább ma mint holnap egész Európát egyetemes Magyarországgá változ­tatnák, bizonyítja azon állítás alaposságát, hogy a’ német elem Magyarországban egészen biztosítva van.De kérdhet­né valaki: hol volt tehát amaz 50 éves küzdelmet okozó aka­dály ? A’ mondottakból érthető,hogy törvényt czélszerűen csak akkor hozhatni, ha egyszersmind annak teljesülése le­hetséges. A’ magyar viszonyok sajátsági közöl egyik neve­­zetese az, hogy valamelly törvény minden nehézség nélkül alkottathatik, hanem aztán roppant nehézségekkel jár an­nak végrehajtása , miből aztán nem ritkán legkellemetle­nebb viszszaélések származnak.Midőn az utólsó országgyű­­lésen láttuk, hányan ültek ott némán a’ magyar nyelv nem tudása miatt,’s ezért napidijakat húztak; és másokat, kik néma szerepekre igen alkalmatosak valának, betanult be­szédeiket arezuk verítékében eldadogni hallánk,ezek közben megint hoszszu latin beszédek tanuji valánk; végre látók, miszerint a’ folyékony beszédétek zajgásaikkal miként okoz­tak köznevetséget,­—• mindezt tudva, nem szükség tovább fürkésznünk e’ törvény előbb nem létesittethetése okát. (Itt kezd culminálni az irtóztató fonákság).A’magyar nyelv még 1844ben csak olly szűk körre terjedt, miszerint alig lehetett találni szónokot, ki tisztán beszélni, alig két titkárt, ki olly világosan tudott volna írni, hogy a’ gyűlést feszült figye­lemben tarthatandó, minő zavart lehete az országgyűlés é­­vek előtt, midőn még a’ nép szájában tengedező nyelv mű­velésére sem akadémia, sem nemzeti színház, semmi gya­korlat, végre sem hírlapok,sőt könyvek (!) sem voltak. Ez állapot tehát a’ dolog természetében rejlett, mig a’ szüksé­ges előkészületek meg nem tétettek; de bezzeg itt volt ide­je ez intézetek különvált működéseit egy közös czélra ösz­­pontositani, a’ nyelvet divatba ’s törvény által olly jelentésül állásra hozni, hova előbb elhagyatott ’s bonyolult állapotá­ban sem nem emelkedhetett, sem magát fennem tartható. Ez tehát az irány, mellyben a’ magyar nyelv érdekében ho­zott törvény hatni fog ’s előbb helyzetételi különbsége csak azon következvényben áll, hogy a’dolgok könnyebb mene­te ’s a’ nyilványos élet mozgalmaiban is nyilatkozni fog; és ez azon előny (egy kis mézes madzag) azon változás, mi a’ haza minden nyelvű lakosira nézve csak kívánatos lehet. E­­zenkivül azon változás vehető még észre,, hogy a’ szépnem többé nem szégyenli hazai nyelvét mint azelőtt, hanem pi­rulás nélkül társalgási teremben úgy, mint utczán gyakran beszél magyarul, mi által pár év előtt még bájai vesztessé­­­gét hitte. (Azt kell hinnünk, hogy ezen jámbor szó soha sem volt még a’ külvárosok határin tul).Azonban több vál­tozásnak nyoma sincs, mire figyelmeztetni annál kevésbbé mulaszthatom el, mivel nem rég alkalmam volt csodálko-­­ zással tapasztalni, milly tulzólag képzelegnek erről külföl­­­dön, kik némi hirlap-tudósitások által elámittattak.“ * $ „ Ez által tehát a’ külföld fölvilágositást nyert, minél­fogva nincs oka félni a’ honunkban uralkodó magyar elem­■ től.Csak rajta­ be kell tehát vándorolni ,mert e’ ferde vázlat szerint itt minden a’ régi boldog német állapotban van.— . Egyébiránt külföldi lapok illy kereklelkű tudósitóji igen : nagy köszönetre köteleznek bennünket, hogy nem szűnnek hazánk torzképeit rokonaiknak megküldözni, mi által őket­­ is—mint legújabban a’ szegény würtembergiekkel történt — többnyire szerencsésen jégre viszik. Mi azonban, kik , nemzetiségünk szilárdulásáról,hála Istennek! nem kétke­­­ dünk,szelíd mosollyal viszonozzuk az illy jóakaró zugbeszé­­­­­det, ’s legfölebb honosinkat értesítjük, hogy a’ földkereksé­■ gén illy szárnyatlanok is tartózkodnak. U. Sz. J. Tolnai­egyei közgyűlés. Szegzárd april 10 - kén. Marlius 30ik napján volt ez évi első évnegyes közgyű­lésünk,a’ számosan öszszegyült Karokat és Rendeket magos­i főispánunk szíves örömmel üdvözlé, midőn is első alispá­nunk a’ már sok megyében divatozó dicséretes szokás sze­­­­rint következőleg adott a’megye jelen állapotjáról jelen­tést: ,,Tek. Kir. és Adek! Miután ez évben Tolna megyének első közgyűlése tartatik, hivatalommal járó alkotványos kö­telességemnek ismerem a’ megye jelen állapotáról, a’ múlt évre is figyelmezve, általányos jelentést tenni, mellyet a’ tt. KK. és RR. kegyesen fogadni méltóztassanak,miután a’fen­­forgó körülmények, a’bekövetkezett fejlődés, siker, vagy hiány megismerése tünteti fel a’létező intézkedések helyes­ségét, vagy­int azoknak czélszerűbbekkek­ fölcserélésére. — A’ népesség lévén a status-czélérésre egy főbb ténye­ző ’s annak szaporodásával számíthatván biztosabban a’ ki­állító erő növekedésére, mennyiben az eddig alkalmazott mód szerinti öszszeirásokból kitetszik, Tolna megye népes­sége 1843 ik évben állott: 183,710 lélekből, a’ közelebb múlt 1845ik évben pedig 180,429ből, a’múlt évi szaporodás e’ szerint kitűnő ’s 2686 lelket számlál. —A’ múlt évi közép­szerű sőt silány termés aggodalmat támasztott a’ tek. Ka­rok és Rendeknél is,hogy adózóink közt a’tavaszi hónapok­ban ’s ez évi aratás előtt élelem fogyatkozás, és ínség fog bekövetkezni; vigasztalva jelenthetem azonban a’tek. Ka­rok és Rendeknek,hogy ezen csapástól a’ gondviselés mind­eddig megőrizte megyénket, miután nagy mennyiségű ’s egészséges burgonya e’gabonabirányt nagy részben pólóiz­ta, az enyhe téli hónapok pedig a’ tüzelőfa nagyobb men­nyisége nélkülözhetésével a’ szegényebb sorsunkat emész­tő gondtól kímélték meg. Nem is tarthatni, hogy aratás e­­lőtt olly szükség következzék, mellyet egyes esetekben kön­nyen nem enyhíthetnénk. — Nem mellőzhetem e’ helyen annak megemlitését, mikép az erdőknek megyénkben né­hány év óta tapasztalt mértéken felüli irtatása fadrágasá­got sőt fogyatkozást fog előidézni. — Az egészség állapota múlt évben, kivévén a’hökhu­­rut, és vörhenyjárványt, mellynek sok gyermek esett áldo­zatul, többnyire jó volt,’s jelenleg is ollynak állíthatom az il­lető főorvosi jelentések szerint, mellyekből a’ t. Karok és rendek minden ide tartozó közegészségi és orvosi állapo­tokra nézve annak helyén bővebben értesülendnek, azon egy körülményt kívánom még is kiemelni, hogy a’ hasznos és gazdasági állatok közt jelenleg semmi járvány vagy nya­valya nem uralkodik, melly a’tek. Karok és Rendek különös intézkedésit igénylené. — A’ nevelés állapotában, meny­nyire hivatalosan is értesültem, minden illetők teljes buz­­gósággal járnak el, és a’ köztanodákba járók száma mind azon helyeken, hol ez érdemben az illetőkhöz kérdést intéz­tem, nevezetesen szaporodik; figyelem fordittatik mind a’ vallásosságra, mind pedig az erkölcsi nevelésre és oktatás­ra. Serkentetnek a’ felügyelő lelkészek és tanítók megyés püspökünk e’ részben is tanúsított példás buzgósága által, ki legközelebb is megyénk egy részében a’ nyilványos pró­batételeket személyesen intézte, mint ezt már több év óta folytatja. — A’ gyönki és sz.­lőrinczi tanít­ó intézetek, mellyek eddig is jeleseknek ismertettek, utóbbi időkben je­les adományok által gyarapultanak. — Figyelemre méltó, mikép a’ vasárnapi tanodák czélzott létrehozatalával a’ népnevelés nagy előmenetelt teend, miután azokban a’ kéz­műves inasok és legények, úgy napszámosak,végre a’zsen­­ge korukban elhanyagoltak a’legszükségesb elemi tanul­­ványokban oktatást nyernek. —* Ezeket előre bocsátván áttérek a’ megyei kormány­zás külön ágaira, miután előbb érinteném, hogy a’ megye múlt évi közgyűlésein 1264 fenforgott tárgy közül 612 fe­jeztetett be végképen, a’jelen gyűlésre feljelöltek száma pe­dig 537 teszen. — Tolna megye adózó népére kivetett a­­dómennyiség 1844. évre a’ honbratett 75,521 ft 49'fokr­­a’

Next