Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-05-17 / 39. szám

I­ PEST, FOGLALAT- Magyar- és Erdélyország. (Kinevezések; halá­lozások; cs. kir. főn­y István levele; birtokállapot; k. orvosi kar közgyűlése; Bihar, Temes, Abauj és Veszprém megyék közgyű­lései; Somogymegye tisztújító közgyűlése; erdélyi ügyek; buda­pesti napló­) Spanyolország. (A’ galliciai lázadás elnyomatása ’s eredménye; Cribe tábornok Madrid elhagyására utasíttatik; elegy.) Anglia. (Az izlandi élet-utalmi bili első felolvastatása el­­fogadtatik; az izlandiaknak ez elleni tiltakozásuk; az angol korm. ’s labores status közti uj szerződés; elegy.) Fran­cziaország. (A’ követők az újabb vasuttörvény vitatásába bocsátkoznak; algíri tudósítások; Ibrahim pasal­ajos­ Fülöpnél; elegy ) Értesítő, és Erdélyorn­ás. (3 cs. kir. ap.felsége, Gotthard M­i­h­ál­y, körmöcz­­bányai kir. pénzverő-hivatali szergondnokot a’ nagybányai k. főbányafelü­gyelő- és beváltó pénztár-hivatalnál ellenőrré kinevezni legk. m­éltóztatott. A’ nmlrgy magy.kir. udv.kamara a’ pécskai kamrai tiszt­tartósági ellenőrhivatalra Ré­ty Rudolf központi díjtalan fo­galmazó gyakornokot érdemesité. Erdődy gr. Pálffy Szilárd, a’svéd királyi éjsza­ki csillagrend vitéze, cs. kir. aranykulcsos, Posonymegye örökös főispánja ’stb. f. évi május 14én korának 29 ik évében hagymáz következtében Pesten elhunyt. Attya gr. Pálffy Fidel aranygyapjas ’sb. ’s anyya gr. Dőry Ernestina palota hölgy ’stb. mélyen kesergik az elhunyta. Lugoson f. évi máj. Gán­ló napi sinylődés után élte­ltik évében Papházy György Krassó megyének előbb főü­gyésze, utóbb helyettes m. alispánja, végre múlt országgyű­lési követe meghalálozott. (P.H.) Ö cg. h­. fensége István főherczeg Csehorsz.kor­­mányzója a’nemzeti képcsarnok érdekében amígy Szék­helyi Majláth országbíró ő excellentiájához, mint az említett képcsarnokot alakitó egyesület főpártolójához, következő nagy becsű magyar feiratot m­éltóztatott közelebbi napokban bocsátni, mellynek Figyelmes olvasását vajha ho­­nosink közűl senki se mulasztaná el, hogyigy valamennyi­en egy szívvel lélekkel örvendezve büszkélkedhessünk, mi­dőn kedves hazánk fijának nevezhetjük a fenségét, ki va­lamint eddig is mindenkor,úgy e’jelen levelében is olly szív­­emelő ’s magasztos kifejezésekkel tanúsítja a’ leggyengé­­debb fiúi szeretetet és egyszersmind forrón tisztelt szülő földje iránti nagyszerű lelkesedését. — „Nagyméltóságu országbíró úr! A’legtisztább örömérzést támasztá keblem­ben nagyméltóságod,mint a’ József Nádor nemzeti képcsar­nokát alakitó egyesület pártfogójának ’s az egyesület több jeles tagjainak múlt szentgyörgyhó 1-só napjáról hozzám intézett becses levele, mellyben említett képcsarnok felál­lítására lelt egyesülésükről értesiltetvén, ezen czél esz­­közlésébeni részvételre engemet is felszólitnak. Ha valaki­nek, nekem akár mint fiúnak, melly nevezetben méltán él­tem legfőbb boldogságát találom fel, akár mint ollyannak, ki e’ honban több éveket töltvén, mind a’ gyönge kor édes ürömiben, mind az élet komolyabb részéhez megkivántató ismeretek megszerzésében leginkább itt részesültem, bizo­nyosan legtöbb okom van, egy illy közhasznuk a’művészet egyik legjelesb ágának e’nemzetnél is minél inkább meg­honosítására czélzó intézet létrejöttén szívem mélyéből ör­vendeni; melly őszinte örvendezésemet növeli annak tudása, hogy e’ szép czélt olly férfiak támogatják, kiknek tekinté­lye, hazafiai lelkülete ’s erélyes buzgósága a’ kedvező ered­­ményről már előre kezeskednek. Fogadják mind nagymél­tóságod, mind a’ tisztelt egyesület többi tagjai legszivesb köszönetemet becses bizalmukért, mellyel alkalmat nyújtottak, hogy ezen előttem olly sok tekintetből érdekes intézet létrehozásánál, mellyre 150 pengő forintot a’ legteljesebb készséggel ide zárok, a’tisztelt egyesület, úgy többek által mutatott készségben én is részesüljek; fo­gadják azon őszinte óhajtást, hogy nemes törekvésüké­t an­nak boldogító édes érzése mellett, egyszersmind a’ legdu­­sabb süker jutalmazza. Egyébiránt állandó, igaz és meg­különböztetett hajlandósággal maradok Nagy méltóságod­nak Budán Pünkösdhe­zén 1846. legszivesb jóakarója Ist­ván m. k.“ Közli Mátray Gábor, egyes, titoknok. bi­rtokállapot. Olly eszméket fejtegetni,mellyek a’ nemzeti átalakulás rendszerének rétegében hasisul szol­gálhatnak, — nézetem szerint nem csak tanácsos, hanem akkor, midőn a’nemzetcsaládi élet’s érdekek ujjászületési nagy ünnepéhez,­­értem a’közelgő országgyűlési) polgár­­viszonyaink bonyodalmai közötti eviczkélésünkben észre­vétlen gyorsasággal szoktunk közeledni ’s eljutni, — mon­dom nemcsak tanácsos, hanem szükséges is. Mert az illy eszmék tisztábahozatala vezérgondolatként leng aztán te­endőink hoszszu sorozata előtt, melly midőn a’ tett, a’ cse­lekvés órája megkondul, nem ritkán hatályos sikerrel szok­ta az elkésett jó —vagy balsors ügyintéző szerepelését ke­zelni. Mind a’mellett is tehát, hogy birtok viszonyainkról i­­gen sok’s különféle szempontoknál fogva elmondatott már ’s mind a’ mellett, hogy e’ lapok becses hasábjain sem ma­radtak azok érintetlenül, az ügyet újabb tárgyalás ’s egy több oldalróli párhuzamos megvitatás alá venni—a’mon­dott okoknál fogva igen korszerűnek vélem.— Ezen tárgy higgadt’s kimerilitő megvitatása igen fon­tos, igen érdekes. Tudjuk ugyan is, hogy a’társadalom életének physicája’s a’ státus viszonyok eredeti forrása a’ birtokállapot. A’jogok, kiváltságok, szabaditékok, a’ nép-, vagy osztályérdekek érvényességét, irányt, színezetet, zo­­mánczot ’s hatáskört annak minőségétől kölcsönöznek.Mert nem lehet ép észszel felednünk’s elfogulatlan lélekkel igno­­rálni akarnunk , miszerint a’ társadalom életének legelső momentuma nem a’jog, nem a’ szabadság ’s közös érdekek biztosulni törekvő ösztönében,­hanem a’ birtokállapot vi­szonyai ’s az ezekkel járó jogok ’s magánérdekek családi—­lásában, megállapításában mutatkozott. ’S ezért a’ birtok­állapot minden státus szerkezet ’s átalakulás a­l­p­h­á­j­a és o m­e­g­áj­a — ’s ezért ez hazánkra nézve is olly fontos é­­letkérdés. És bizton mondhatni, hogy ennek megfejtése nélkül minden eszmék, minden — a’ nemzeti jóllét legha­­talmasb alapföltétei — u. m. a’ hitel-, bankok-, váltójog­­’s egyéb tárgyakról elmondandó nézetek ’s elméletek, me­rő üres hangok. Mindezekhez t. i. egyedüli kulcs a birtok­állapot elintézése. ’S hogy milly abnormis állapotban siny­­lünk pedig mi magyarok e’ tekintetben, milly példanélküli státuséleti szellem lengi át birtokviszonyainkat, tudhatja mindenki, ki a’ nemzetviszonyok fejlődését figyelemmel ki­séri. Tudjuk ugyanis, hogy nálunk semmi más elidegeníthe­tő vagyon nincs, mint a’ birtokos saját keresménye, miért is minden örökös birtok egy vas inventariu­m—mint egy hazánkról helyes ügyismerő német író mondja, — ’s tudjuk, hogy az örökös birtok az első szerzőről (aquasitor) végrendeleti intézkedéseinek egyes határozati szerint örök időkre fiúról fiúra, unokákról unokákra száll. Egy birtokos sem változtathatja meg tehát ezen rendelkezést ,s az örök­ség csak egyenes lineában mehet tovább, úgy, hogy mel­lékes (collateralis) rokon, vagy idegen részéről jog­köve­telő igény, alkotványos értelmünkben soha nem támadhat még az utósó egyenes örökös által sem, annyira, hogy ha ez meghal, a’ jószág közvetlenül a’ fiscusra száll. Ebben áll, a’miősiségünk (aviticitas) sajátságos természete. Láthat­ni ebből, hogy nálunk a’ birtok, igazi fidei commis­­s­u­m b­i­r­t­o­k, a’ nélkül azonban, hogy a’m­ás­odés com­­missum féle intézkedések czélját, a’ nagy és gazdag csalá­dok fentartását biztosítaná, vagy érdekeit kitünőleg elő­mozdítaná. És a’ birtok állapot illy természete, valamint más országokban az egyes birtokosok hitelét igen nehezíti, úgy nálunk, — sőt a’ nemzetet nagyban és kicsinyben sújtván — még inkább.’S hol a’ nemzetet illy súlyos viszony, illy le­­rázhatlan bilincs nyomja, — vájjon a’ mire legnagyobb szükségünk van — a’nemzetviszonyok egyensulyos fejlem­­téséből származó közboldogságot — reméllhetjük e vala­­hára? Őseinknek a’ birtokállapot ezen oktalan elrendezé­séből eredő átoksuly az,melly a’ magyart a’honélet esper­­czétől kezdve a’ nép minden osztályaiban olly annyira nyom­­ja, ez azon tövis, melly a’ nemzet testébe úgy belenőtt, hogy idegen alig veheti észre, mig az egyes birtokos honpolgár minden moczanásnál följajdul fájdalmában. Ezen saját­­lagos állapotból származtak a’hitel és adósság feletti tör­vényeink minden anomaliája. Ezért volt kénytelen a’ törvény minden rendetlenségekhez nyúlni, mivel az rendes állapot­ban sohasem volt. Azonban ki és mi segíthet hát a’ bajon? Bizonyosan sem a’ választás, sem a’ szólás­szabadság, sem a’ kormány elleni rokonszenvemésztó demonstratiók ’s sze­mélyeskedő viták. Tagadhatlan ugyan, hogy sokkal köny­­nyebb a’ baj okát fölfedezni, mint valódi gyógyszerét fölta­lálni, — mindazáltal tapasztalásból okoltunk már, misze­rint, hogy egyes rendszabályokkal mit sem érhetni el, ’s hogy ezek inkább rontanak mint használnak, — ’s hogy a’ magyar jogviszonyok alapos és öszszefüggő revisiója bár— milly nehéz legyen is, ’s bármilly magas képzettségű talen­tumot és fáradtságot kíván is, úgy tűnik elő, mint a’jelen ’s jövő kor kikerülhetlen követelése. Ez ugyan egy hamar, egy két országgyűlésen át nem vihető, annyit mindazáltal bizton kívánhatni, hogy minden közügyet illető intézkedé­seink által a’ gondolkodás, hajlam és közakarat ezen tárgy felé irányoztassék. A’ történhető ellenvetésektől itt el nem kell ijedni. Mert bizonyosan nem megczáfolhatlanok. Köny­­nyű belátni azt is, hogy nehéz lesz ugyan embereket találni kikre ezen kérdés megfejtését lehetne bízni ’s tudjuk, hogy a’laudatores temporisacti, szintúgy, mint az elvtelen újítók, nem azon emberek, kiket illyesm­ire meg le­hetne bízni. Azt sem kélelhetni, hogy találkozandnak olly emberek is, kik ezen bajok további fönmaradását ép olly o­­kokkal ótalmazandják, millyek annak megváltoztatására legtöbbet tehetnének. Azt fogják mondani: miért a’ tör­vényt változtatni, midőn a’sajátsági jognak 32 évre törvé­nyesen történhető átruházását, könnyen örökös eladássá (fassio perennalis) lehet változtatni? Igaz, ez történhető, de csak törvény­­esen’s igazságtalan uton; a’ törvényhozó tes­tületnek pedig kötelessége az illyeket megakadályozni,meg­orvosolni. Mások továbbá,kik az örökösödési törvény szer­telen nyomását az ország átalános jóllétének kifejlődzésé­­re jól felfogják, szokás szerint a kormányt fogják vádolni, ’s előre azt állítani, hogy a’ kormány e’ részben semmi vál­tozást meg nem engedend, mert a’ fiscus örökösödési jo­gáról soha le nem mond. Azt ugyan nem tudom, hogy a’ kormány hajlandó , vagy nem, ezen elvre, mert valószínű, hogy a’ válogatás előtte sem látszik kivihetőnek, a’ mit a­­zonban bizonyossággal mondhatok az, hogy ha a’ kormány ellene volna is ez érintetett elvnek, bizonyosan nem a’ fis­­calitás tekintetéből. Hogy a’ kormány a’ neki szükséges fi­­nancziai eszközökről kivált olly országban, hol azok annyi vitatás tárgyává tétettek ’s olly szorosan mérettek ki, nyo­matos ok nélkülié nem mondhat —világos, — ’s hogy a­­zokról pótolás nélkülit sem mond bár­mikor is, könnyű be­látni. De ha az ország erkölcsi és sociális alapja illy áldo­zatot kíván,­­ ha meg lenne mutatva, hogy ezen kérdés megfejtésétől függenek feldicsőülése, vagy alásülyedése Magyarországnak, akkorra bizton mondhatni, hogy nem a’ financziális tekintet lenne az,mi a’kormányt ezen ügy ellen­ségévé tenné, — azt nem is említvén, hogy azon kárt, mit a’francziának e’ miatt szenvednie kellene, az ország más után könnyen kipótolhatná. Ezen lényeges reformnak bár­mikor be kell következni ’s ha a’ pártok ügyvédő szent csa­tája ki nem vihetné ’s eszközölhetné is, a’ mindenható szük­ség hatalma behozandja azt.Bizonyos,hogy a’leggazdagabb kárpótlás is, mit az ország e’részben a’ kormánynak tehet a’ státus pénztárra nézve, aránylag felette parányi lehet a­­zon haszonra nézve,minek kiapadhatlan forrását a’kormány­­nak érdek concessio meg nyit birtokállapotunk létegesité­­sében. m.K. M. orvos-kar közgyűlése. April 26 án a’ magy. k. orvoskar S­­­á­­­y­o­nsága elnöksége alatt köz­­gyülést tartott, melly akár a’tárgyak fontosságát tekintjük, akár a’ vitatkozás modorát,’s az egész testület bebizonyult szellemét, az eddig tartottak közt legjelesbnek mondható. Gondolom, méltó, de szükséges is, hogy az orvoskar köz­működéseinek folyama és tárgyai ezentúl hazánk műveit kö­zönségének tudomására jussanak. Hadd lássák, főkép azon férfiak, kiktől a’ magyar orvosi ügy és rend óhajtva várja az elaggott intézkedések korszerű tökéletesítését—• hadd lás­sák azon mozgalmakat’s törekvéseket, mellyek a’ gyógyá­szat e’ kormányszülte fórumában nyivánulnak. Ha ezen országszerte ható ’s — ha nagyszerű fela­datának megfelel — az egész haza orvosi ügyére üdvös be­folyást gyakorló testület működéséről a’ magyar közönség eddigelé nem értesíttetett, okát tán abban találhatni, hogy szerkezete kevéssé rendezett, működésének modora pedig a kor kivánatának megfelelő nem vola.Sokáig csak latin tes­tület maradt ez, és holt classicitással szóltak tagjai, kiknek az élettel lévén dolguk — a’ nemzet életmozgalmitól elzárkózni kár vala.Sokáig az orvoskari ügyekben csak ke­vesen szólhattak, ’s csak azok véleménye hallgattatott, kik egyetemi hivatalokban helyezék az orvoskar lényegét és ha­tályába midőn már a’múlt században kelt’s újabban ismé­telt kir. rendelvények bölcsessége jeles gyakorló orvosok bekeblezését sürgetvén,az orvosi közügyek és tudományos tárgyak fölötti tanácskozást és határzást na­­gyobbszerü és szabadabb térre alapítni szándékolt. Súrlódás támadt,és szakadássá lón. Két párt viszály­kodása jelen elnökségünk kezdeténél legfőbb fokát érte el. — De megmutaták a’ magyar orvoskar tagjai, 39dik szám 1846. vasárnap május 17kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i.­­vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a­­ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvetetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. __________________________________________

Next