Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-05-17 / 39. szám
I PEST, FOGLALAT- Magyar- és Erdélyország. (Kinevezések; halálozások; cs. kir. főny István levele; birtokállapot; k. orvosi kar közgyűlése; Bihar, Temes, Abauj és Veszprém megyék közgyűlései; Somogymegye tisztújító közgyűlése; erdélyi ügyek; budapesti napló) Spanyolország. (A’ galliciai lázadás elnyomatása ’s eredménye; Cribe tábornok Madrid elhagyására utasíttatik; elegy.) Anglia. (Az izlandi élet-utalmi bili első felolvastatása elfogadtatik; az izlandiaknak ez elleni tiltakozásuk; az angol korm. ’s labores status közti uj szerződés; elegy.) Francziaország. (A’ követők az újabb vasuttörvény vitatásába bocsátkoznak; algíri tudósítások; Ibrahim pasalajos Fülöpnél; elegy ) Értesítő, és Erdélyornás. (3 cs. kir. ap.felsége, Gotthard Mihály, körmöczbányai kir. pénzverő-hivatali szergondnokot a’ nagybányai k. főbányafelügyelő- és beváltó pénztár-hivatalnál ellenőrré kinevezni legk. méltóztatott. A’ nmlrgy magy.kir. udv.kamara a’ pécskai kamrai tiszttartósági ellenőrhivatalra Réty Rudolf központi díjtalan fogalmazó gyakornokot érdemesité. Erdődy gr. Pálffy Szilárd, a’svéd királyi éjszaki csillagrend vitéze, cs. kir. aranykulcsos, Posonymegye örökös főispánja ’stb. f. évi május 14én korának 29 ik évében hagymáz következtében Pesten elhunyt. Attya gr. Pálffy Fidel aranygyapjas ’sb. ’s anyya gr. Dőry Ernestina palota hölgy ’stb. mélyen kesergik az elhunyta. Lugoson f. évi máj. Gánló napi sinylődés után élteltik évében Papházy György Krassó megyének előbb főügyésze, utóbb helyettes m. alispánja, végre múlt országgyűlési követe meghalálozott. (P.H.) Ö cg. h. fensége István főherczeg Csehorsz.kormányzója a’nemzeti képcsarnok érdekében amígy Székhelyi Majláth országbíró ő excellentiájához, mint az említett képcsarnokot alakitó egyesület főpártolójához, következő nagy becsű magyar feiratot méltóztatott közelebbi napokban bocsátni, mellynek Figyelmes olvasását vajha honosink közűl senki se mulasztaná el, hogyigy valamennyien egy szívvel lélekkel örvendezve büszkélkedhessünk, midőn kedves hazánk fijának nevezhetjük a fenségét, ki valamint eddig is mindenkor,úgy e’jelen levelében is olly szívemelő ’s magasztos kifejezésekkel tanúsítja a’ leggyengédebb fiúi szeretetet és egyszersmind forrón tisztelt szülő földje iránti nagyszerű lelkesedését. — „Nagyméltóságu országbíró úr! A’legtisztább örömérzést támasztá keblemben nagyméltóságod,mint a’ József Nádor nemzeti képcsarnokát alakitó egyesület pártfogójának ’s az egyesület több jeles tagjainak múlt szentgyörgyhó 1-só napjáról hozzám intézett becses levele, mellyben említett képcsarnok felállítására lelt egyesülésükről értesiltetvén, ezen czél eszközlésébeni részvételre engemet is felszólitnak. Ha valakinek, nekem akár mint fiúnak, melly nevezetben méltán éltem legfőbb boldogságát találom fel, akár mint ollyannak, ki e’ honban több éveket töltvén, mind a’ gyönge kor édes ürömiben, mind az élet komolyabb részéhez megkivántató ismeretek megszerzésében leginkább itt részesültem, bizonyosan legtöbb okom van, egy illy közhasznuk a’művészet egyik legjelesb ágának e’nemzetnél is minél inkább meghonosítására czélzó intézet létrejöttén szívem mélyéből örvendeni; melly őszinte örvendezésemet növeli annak tudása, hogy e’ szép czélt olly férfiak támogatják, kiknek tekintélye, hazafiai lelkülete ’s erélyes buzgósága a’ kedvező eredményről már előre kezeskednek. Fogadják mind nagyméltóságod, mind a’ tisztelt egyesület többi tagjai legszivesb köszönetemet becses bizalmukért, mellyel alkalmat nyújtottak, hogy ezen előttem olly sok tekintetből érdekes intézet létrehozásánál, mellyre 150 pengő forintot a’ legteljesebb készséggel ide zárok, a’tisztelt egyesület, úgy többek által mutatott készségben én is részesüljek; fogadják azon őszinte óhajtást, hogy nemes törekvésükét annak boldogító édes érzése mellett, egyszersmind a’ legdusabb süker jutalmazza. Egyébiránt állandó, igaz és megkülönböztetett hajlandósággal maradok Nagy méltóságodnak Budán Pünkösdhezén 1846. legszivesb jóakarója István m. k.“ Közli Mátray Gábor, egyes, titoknok. birtokállapot. Olly eszméket fejtegetni,mellyek a’ nemzeti átalakulás rendszerének rétegében hasisul szolgálhatnak, — nézetem szerint nem csak tanácsos, hanem akkor, midőn a’nemzetcsaládi élet’s érdekek ujjászületési nagy ünnepéhez,értem a’közelgő országgyűlési) polgárviszonyaink bonyodalmai közötti eviczkélésünkben észrevétlen gyorsasággal szoktunk közeledni ’s eljutni, — mondom nemcsak tanácsos, hanem szükséges is. Mert az illy eszmék tisztábahozatala vezérgondolatként leng aztán teendőink hoszszu sorozata előtt, melly midőn a’ tett, a’ cselekvés órája megkondul, nem ritkán hatályos sikerrel szokta az elkésett jó —vagy balsors ügyintéző szerepelését kezelni. Mind a’mellett is tehát, hogy birtok viszonyainkról igen sok’s különféle szempontoknál fogva elmondatott már ’s mind a’ mellett, hogy e’ lapok becses hasábjain sem maradtak azok érintetlenül, az ügyet újabb tárgyalás ’s egy több oldalróli párhuzamos megvitatás alá venni—a’mondott okoknál fogva igen korszerűnek vélem.— Ezen tárgy higgadt’s kimerilitő megvitatása igen fontos, igen érdekes. Tudjuk ugyan is, hogy a’társadalom életének physicája’s a’ státus viszonyok eredeti forrása a’ birtokállapot. A’jogok, kiváltságok, szabaditékok, a’ nép-, vagy osztályérdekek érvényességét, irányt, színezetet, zománczot ’s hatáskört annak minőségétől kölcsönöznek.Mert nem lehet ép észszel felednünk’s elfogulatlan lélekkel ignorálni akarnunk , miszerint a’ társadalom életének legelső momentuma nem a’jog, nem a’ szabadság ’s közös érdekek biztosulni törekvő ösztönében,hanem a’ birtokállapot viszonyai ’s az ezekkel járó jogok ’s magánérdekek családi—lásában, megállapításában mutatkozott. ’S ezért a’ birtokállapot minden státus szerkezet ’s átalakulás alphája és o megája — ’s ezért ez hazánkra nézve is olly fontos életkérdés. És bizton mondhatni, hogy ennek megfejtése nélkül minden eszmék, minden — a’ nemzeti jóllét leghatalmasb alapföltétei — u. m. a’ hitel-, bankok-, váltójog’s egyéb tárgyakról elmondandó nézetek ’s elméletek, merő üres hangok. Mindezekhez t. i. egyedüli kulcs a birtokállapot elintézése. ’S hogy milly abnormis állapotban sinylünk pedig mi magyarok e’ tekintetben, milly példanélküli státuséleti szellem lengi át birtokviszonyainkat, tudhatja mindenki, ki a’ nemzetviszonyok fejlődését figyelemmel kiséri. Tudjuk ugyanis, hogy nálunk semmi más elidegeníthető vagyon nincs, mint a’ birtokos saját keresménye, miért is minden örökös birtok egy vas inventarium—mint egy hazánkról helyes ügyismerő német író mondja, — ’s tudjuk, hogy az örökös birtok az első szerzőről (aquasitor) végrendeleti intézkedéseinek egyes határozati szerint örök időkre fiúról fiúra, unokákról unokákra száll. Egy birtokos sem változtathatja meg tehát ezen rendelkezést ,s az örökség csak egyenes lineában mehet tovább, úgy, hogy mellékes (collateralis) rokon, vagy idegen részéről jogkövetelő igény, alkotványos értelmünkben soha nem támadhat még az utósó egyenes örökös által sem, annyira, hogy ha ez meghal, a’ jószág közvetlenül a’ fiscusra száll. Ebben áll, a’miősiségünk (aviticitas) sajátságos természete. Láthatni ebből, hogy nálunk a’ birtok, igazi fidei commissum birtok, a’ nélkül azonban, hogy a’másodés commissum féle intézkedések czélját, a’ nagy és gazdag családok fentartását biztosítaná, vagy érdekeit kitünőleg előmozdítaná. És a’ birtok állapot illy természete, valamint más országokban az egyes birtokosok hitelét igen nehezíti, úgy nálunk, — sőt a’ nemzetet nagyban és kicsinyben sújtván — még inkább.’S hol a’ nemzetet illy súlyos viszony, illy lerázhatlan bilincs nyomja, — vájjon a’ mire legnagyobb szükségünk van — a’nemzetviszonyok egyensulyos fejlemtéséből származó közboldogságot — reméllhetjük e valahára? Őseinknek a’ birtokállapot ezen oktalan elrendezéséből eredő átoksuly az,melly a’ magyart a’honélet esperczétől kezdve a’ nép minden osztályaiban olly annyira nyomja, ez azon tövis, melly a’ nemzet testébe úgy belenőtt, hogy idegen alig veheti észre, mig az egyes birtokos honpolgár minden moczanásnál följajdul fájdalmában. Ezen sajátlagos állapotból származtak a’hitel és adósság feletti törvényeink minden anomaliája. Ezért volt kénytelen a’ törvény minden rendetlenségekhez nyúlni, mivel az rendes állapotban sohasem volt. Azonban ki és mi segíthet hát a’ bajon? Bizonyosan sem a’ választás, sem a’ szólásszabadság, sem a’ kormány elleni rokonszenvemésztó demonstratiók ’s személyeskedő viták. Tagadhatlan ugyan, hogy sokkal könynyebb a’ baj okát fölfedezni, mint valódi gyógyszerét föltalálni, — mindazáltal tapasztalásból okoltunk már, miszerint, hogy egyes rendszabályokkal mit sem érhetni el, ’s hogy ezek inkább rontanak mint használnak, — ’s hogy a’ magyar jogviszonyok alapos és öszszefüggő revisiója bár— milly nehéz legyen is, ’s bármilly magas képzettségű talentumot és fáradtságot kíván is, úgy tűnik elő, mint a’jelen ’s jövő kor kikerülhetlen követelése. Ez ugyan egy hamar, egy két országgyűlésen át nem vihető, annyit mindazáltal bizton kívánhatni, hogy minden közügyet illető intézkedéseink által a’ gondolkodás, hajlam és közakarat ezen tárgy felé irányoztassék. A’ történhető ellenvetésektől itt el nem kell ijedni. Mert bizonyosan nem megczáfolhatlanok. Könynyű belátni azt is, hogy nehéz lesz ugyan embereket találni kikre ezen kérdés megfejtését lehetne bízni ’s tudjuk, hogy a’laudatores temporisacti, szintúgy, mint az elvtelen újítók, nem azon emberek, kiket illyesmire meg lehetne bízni. Azt sem kélelhetni, hogy találkozandnak olly emberek is, kik ezen bajok további fönmaradását ép olly okokkal ótalmazandják, millyek annak megváltoztatására legtöbbet tehetnének. Azt fogják mondani: miért a’ törvényt változtatni, midőn a’sajátsági jognak 32 évre törvényesen történhető átruházását, könnyen örökös eladássá (fassio perennalis) lehet változtatni? Igaz, ez történhető, de csak törvényesen’s igazságtalan uton; a’ törvényhozó testületnek pedig kötelessége az illyeket megakadályozni,megorvosolni. Mások továbbá,kik az örökösödési törvény szertelen nyomását az ország átalános jóllétének kifejlődzésére jól felfogják, szokás szerint a kormányt fogják vádolni, ’s előre azt állítani, hogy a’ kormány e’ részben semmi változást meg nem engedend, mert a’ fiscus örökösödési jogáról soha le nem mond. Azt ugyan nem tudom, hogy a’ kormány hajlandó , vagy nem, ezen elvre, mert valószínű, hogy a’ válogatás előtte sem látszik kivihetőnek, a’ mit azonban bizonyossággal mondhatok az, hogy ha a’ kormány ellene volna is ez érintetett elvnek, bizonyosan nem a’ fiscalitás tekintetéből. Hogy a’ kormány a’ neki szükséges financziai eszközökről kivált olly országban, hol azok annyi vitatás tárgyává tétettek ’s olly szorosan mérettek ki, nyomatos ok nélkülié nem mondhat —világos, — ’s hogy azokról pótolás nélkülit sem mond bármikor is, könnyű belátni. De ha az ország erkölcsi és sociális alapja illy áldozatot kíván, ha meg lenne mutatva, hogy ezen kérdés megfejtésétől függenek feldicsőülése, vagy alásülyedése Magyarországnak, akkorra bizton mondhatni, hogy nem a’ financziális tekintet lenne az,mi a’kormányt ezen ügy ellenségévé tenné, — azt nem is említvén, hogy azon kárt, mit a’francziának e’ miatt szenvednie kellene, az ország más után könnyen kipótolhatná. Ezen lényeges reformnak bármikor be kell következni ’s ha a’ pártok ügyvédő szent csatája ki nem vihetné ’s eszközölhetné is, a’ mindenható szükség hatalma behozandja azt.Bizonyos,hogy a’leggazdagabb kárpótlás is, mit az ország e’részben a’ kormánynak tehet a’ státus pénztárra nézve, aránylag felette parányi lehet azon haszonra nézve,minek kiapadhatlan forrását a’kormánynak érdek concessio meg nyit birtokállapotunk létegesitésében. m.K. M. orvos-kar közgyűlése. April 26 án a’ magy. k. orvoskar Sáyonsága elnöksége alatt közgyülést tartott, melly akár a’tárgyak fontosságát tekintjük, akár a’ vitatkozás modorát,’s az egész testület bebizonyult szellemét, az eddig tartottak közt legjelesbnek mondható. Gondolom, méltó, de szükséges is, hogy az orvoskar közműködéseinek folyama és tárgyai ezentúl hazánk műveit közönségének tudomására jussanak. Hadd lássák, főkép azon férfiak, kiktől a’ magyar orvosi ügy és rend óhajtva várja az elaggott intézkedések korszerű tökéletesítését—• hadd lássák azon mozgalmakat’s törekvéseket, mellyek a’ gyógyászat e’ kormányszülte fórumában nyivánulnak. Ha ezen országszerte ható ’s — ha nagyszerű feladatának megfelel — az egész haza orvosi ügyére üdvös befolyást gyakorló testület működéséről a’ magyar közönség eddigelé nem értesíttetett, okát tán abban találhatni, hogy szerkezete kevéssé rendezett, működésének modora pedig a kor kivánatának megfelelő nem vola.Sokáig csak latin testület maradt ez, és holt classicitással szóltak tagjai, kiknek az élettel lévén dolguk — a’ nemzet életmozgalmitól elzárkózni kár vala.Sokáig az orvoskari ügyekben csak kevesen szólhattak, ’s csak azok véleménye hallgattatott, kik egyetemi hivatalokban helyezék az orvoskar lényegét és hatályába midőn már a’múlt században kelt’s újabban ismételt kir. rendelvények bölcsessége jeles gyakorló orvosok bekeblezését sürgetvén,az orvosi közügyek és tudományos tárgyak fölötti tanácskozást és határzást nagyobbszerü és szabadabb térre alapítni szándékolt. Súrlódás támadt,és szakadássá lón. Két párt viszálykodása jelen elnökségünk kezdeténél legfőbb fokát érte el. — De megmutaták a’ magyar orvoskar tagjai, 39dik szám 1846. vasárnap május 17kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i.vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvetetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. __________________________________________