Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-15 / 4. szám

h­ogy e’ vir­ágzó ’s nevezetes város életalkonya is nem so­kára megjövend. Peel új minisztériuma most már teljesen ki van egé­szítve. Bucch­uch herczeg tanácsi elnökké a’meghalt Vram­­­liffe helyett, helyébe pedig titkos pecsétőrré gr. Hadding­ton tétetett; ennek eddigi állását gr. Ellenborough első ad­­miralitási lord’s tengerész-miniszter foglalván el. ,,A’ mi­niszterek—mond a’ Standard, csak néhány napra rándul­­hattak Londonba, mivel jan.­­án a’Windsor­ palotában tar­tandó udvari körben kötelesek megjelenni, melly alkalom­mal a’ királynő a’ londoni községtanács küldöttségét foga­­dandja, ’s tőle a’ gabnatörvények megszüntetését kérelme­ző felírást veendi ál.u— Habár az ujan alakult miniszter­ség kiegészíttetése iránt többé semmi kétség nincs, azért mégis némelly lapok folyvást annak képzeletbeni krízisét emlegetik. Palmerston és Aberdeen lordok külügyi tárcza­­vezérekül állíttatnak most szemközt és Stanley meg Glads­tone gyarmati miniszterekként mondatnak egymással ve­télkedni. A’ megyékben folyvást foglalkodnak a’ leendő kö­zönséges parliamenti választásokra­ előkészületekkel. A’ gabnatörvények ellenzőji és földmívesek mindig népesebb ’s keresettebb gyűléseket tartanak; O’Connell ’s vele Izland a mostani nem várt körülmények miatt igen háttérbe szo­­rultak.O'Connell Móricz egy boszszú levélben védi atyját a’ Times megtámadásai ellen,hitelesen mutogatva,hogy Dániel földje haszonbérlőinek nem szívtelen zsarnoka, mint Izland egyéb földbirtokosai, kiket ő keményen ostromlani soha sem szűnt meg, hanem valódi atyjok, velök jó szívvel érez­tetni szándékozván mind azt, mi jóllétüket akár közvetve, a­­kár közvetlenül eszközli. —A’ Morn. Herald egyik közelebbi számában hoszszu czikkben mutogatja azon káros eredmé­­nyeket, mellyek a’még fenálló gabnatörvények eltörlése ál­tal nemcsak a’ földtulajdonosokra ’s ezek bevételeire, ha­nem a’ föld jövedelmezésére ’s ez által birtok-értékre is be­folyással leendnek. A’ nevezett lap a’ hármas ország mos­tani földbirtok-értékét egész számban 550 millió font ster­lingre becsüli, melly érték, ha a’gabnatörvények megszün­tetése a’ felizgatott népmozgalomnak csakugyan sikerülend­ő—egy negyeddel vagyis 137,500,000 fonttal csökkenni fog, melly veszteségnek csupán egy hatoda, vagyis 21,750,000 font fogná a’valódi földtulajdonosokat sújtani, holott a’fen­­maradt rész (115,750,000 font) egyenesen a’ haszonbér­lőkre nehezülne, tehát azokra,kiket a jelen lázas állapot el­­széditvén, a’ jóllétük előmozdítására legüdvösebben ható gabnatörvények ledorongoltatására izgatnak; ’s igy nyil­­ványos, hogy ha ezen osztály kiadásit, eddig sem födözhe­­té úgy, a’ mint napi munkája után megérdemlő, ezentúl — csökkentetvén jövedelme —■ még kevésbbé fogja tehetni azt. — Dec. 26án reggel Liverpoolban a’ liverpool-har­­ringtonféle vizmértan víztartója, melly 250,000 gallon (1 gallon =4 pint) foglalhat, azon pillanatban pattant el, mi­dőn már Öblének két harmada teli szivattyúztatok ’s rög­tön olly áradást okozott a’ vizmértan-épületben ’s a’ hozzá szomszéd házaknál, hogy ezek tetemes megsérülést szen­vedtek, több ember be is fűlt, ’s néhányat az utczákon a’ hirtelen rohanó vizár tova sodrott. A’szétpattanást menny­dörgéshez hasonló robaj kisérte’s a’ közel fekvő lakosokat legnagyobb rémülésbe ejté, mellyből csupán akkor eszmé­jének, midőn már az udvaron és utczán a’ vizet rohanni lát­ták. 4 személy elveszett, nyolczan pedig, részint karaik, ré­szint lábszáraik töretvén el, kórházba vitettek.— A’ Times legkonokabb ellenzője marad a’ gabnatörvénynek ’s ezeket minél előbb eltörlötteknek látni óhajtaná; ’s ez okból nevet­ségessé igyekszik tenni a’ Quarterly Review folyóirat czik­­két, mellyben a’ gabnatörvények szükségesedéről követ­kezők állíttatnak: „Ha a’ Visztula, Dniper és Mississippi völ­gyei gabnatem­ényeit a’ britt tartományok kikötőjibe sza­badon­ hozhatják, akkor semmi kétség arról, hogy ezek e­­gész N.Britanniát élelmi­szerekkel a’ legolcsóbban fogják ellátni, az angol idegen kenyéren fog táplálkozni ’s ez által függő­ helyzetbe jutni a’ külföld irányában. A’nevezett czikk ezen állításainak erősítéséül tekintélyekre hivatkozik. Char­les Russell lord Johnnak a’ volt whig-miniszternek testvé­re 1841 ben a’ bedfordi társaság gyűlésében nyilványitá, halogy a’ védvámok meg lesznek szüntetve, akkor lega­lább is 2 millió acre szántóföld mivelés nélkül maradand, ’s a’ földmívesek nagy része éhségnek nézend eb­be. Haring — hajdan ’s meglehet jövőben is pénzügyminiszter, a’ kül­földi gab­na behozatalát 4 millió quarterre számitá, ha a’ gabnatörvények megszűnnek, melly behozatal átlagos (dia­­metralis) pénzértéke 12 millió font sterlinget (120 millió for.) tesz; ezen öszszeg a’honi földmiveléstől fog elvonatni, világos tehát, hogy Brittannia szántóföldjei nagy részben míveletlenül maradnak. Brougham lord nyilatkozata pedig még tetemesb veszteséget mutat ki. „Vájjon mi következé­se lesz annak, ha a’ gabnatörvények most eltöröltetnek?— kérdi ő: jövő évben már 7 vagy 8 millió acre miveltetés nél­kül fog hagyatni, ezeknek eddigi mivelőji munka ’s kenyér­­telenül hagyatnak, a’ haszonbérlők kivándorlandnak ’s a’ jószágbirtokosak szegények házába segíttetnek.“ Minő te­kintélyek után kénytelen kapkodni a’ nevezett folyóirat! — mond a’ Times—Brougham szerint 7—8 millió, azaz An­glia eddig mívelt földének két harmada, Charles Russell szerint pedig 2 millió maradna műveletlenül! ’s nem terem­ne semmi gabona, zöldség, gyümölcs, burgonya, semmi szé­na az emberek, lovak, tehenek, sertések és szamarak élel­mére, vagy mibű­l a’ védvámok ’s gabnatörvények baráti­nak kövér lakoma készíttethetnék ’stb. Ezután a’ nevezett lap a’ lakosok folytonos szaporodását hozza fel, melly szám a’ magáét szinte megkívánja; mivel pedig ennyit a’ sziget­­ország elé nem állíthat úgy, hogy a’ szegényebb dolgozó osztály tetemes segély nélkül juthatna hozzá, nemcsak szük­séges, de kötelesség is irányában a’ statusnak mindazon könnyítést megtenni, mellyek a’ haza és haladás felvirá­goztatására folyton nélkülözh­etlen kellékekül tekintetnek.­­ Szinte a’ Times 291k száma 14 hasábon közli az ameri­kai elnök által a’congresses elibe terjesztett azon alkudo­zási okleveleket, mellyek az amerikai és angol hatalmas­ságok közt Oregon-vidék fölött létettek. Ezen oklevelek 1842­.nov. 15étől egész 1845.aug. 31 terjednek, midőn e­­redménytelenül félbenszakíttattak, a’ Sun pedig dec. 30-i számában a’ brazíliai kormány financztervét közli a’ pénz­folyam-javításra, ’s egy — Janeiroban alapítandó nemzeti bankról, melly terveket a’ májusban megnyitandó kamrák fogják tárgyalni.—­Közbeszéd tárgya most Gurwood alez­redes ’s a’ Wellingtonféle sürgönyök kiadójának öngyilkos­sága; a’ szerencsétlen elmeháborodás­ okozta elgyengülés­ben nyakát tollkéssel metsző el.—Angol lapok szerint Brit­tannia a’ szikhekkel rövid idő alatt nyílt háborúba fog ele­gyedni. December 29k én mindkét kamra ülést tartott, minek azonban semmi különös figyelmet igénylő eredménye nem volt. A’Szajna hullámárja Párisban és környékén nagy erő­vel tört keresztül szil ik medrü partjain ’s dec. 27kén reggel a’ kerteket ’s több más hely között a place de la Concorde tért ’s Marsmezejét a’Neuillyben levő királyi parkkal együtt elborította. a’ követkamra dec. 30-án alelnökök választásával foglalkozott; a’ szavazók öszszes száma 352re ment, ezek­ből Bignon 210, Lepelletier d’ Aulnay 202, Debelleyme 189 és Dupral 188 szavazatot nyertek ’s azonnal— alel­nöki székeik elfoglalására utasíttattak; ezen választás, va­lamint az elnöké is, a’ conservativ párt részére ütött ki; minthogy az ellenzék jelöltjei közül egyedül Billault nyere 152 szavazatot, a’többi pedig ennél is kevesbet.—Jan­­lén az újévi tisztelgések szokásos szertartással ’s rendben vé­geztettek; a’ párisi érsek megyéje papságával, úgy Valen­ce, Montpellier és Lugon püspökökkel,utána pedig a’ dip­lomata kar hölgyei ’s végre a’ tuilleriákban szolgálattevő nemzetőrség, és a’sorhajók tisztjei a’marsall-teremben fo­gadtattak Sylvester estéjén. Másnap pedig — újév ünne­pén reggeli 11 órakor kezdetett meg a’ főbb hivatalok és testületek tisztelgése; a’ hadi segédtisztek és sürgönyren­dezők nyiták meg azt, őket a’ tábornagyok követék; 12 ó­­rakor megjelent a’ két kamra fényes küldöttsége; a’ bünte­tő törvényszék, az egyetemi tanács, párisi kir. főtörvény­szék, megyeispánok (préfet), Seine departement küldött­sége ’stb. 4 órakor pedig a’diplomata kar, mellynek szóno­ka a’ pápai követ volt, ki ez alkalommal tartott beszédében a’ személyes szerencse-kivonatok után többek közt Lajos Fülöpnek azon érdemeit tünteté ki, mellyeket a’ világbéke fentartása körül szerzett. „A’közbékének bámulatos tartós­sága (durée prodigieuse) mond a’ szónok legfényesb jele felséged magas bölcseségének ’s a’ kabinet tökéletes ősz­­hangzásának. Az egész világ hálája egyedül a’ vele érezte­tett jótétemények nagyszerűsége által eszközölhető.“ A’ ki­rály válaszoló, milly kellemesen lepő őt meg ezen elismerés amaz állhatatos törekvéseiről, miszerint mind azt mellőzni igyekezett, mi Francziaországot,vagy a’világ bármelly or­szágát háború örvényébe sodorhatná ’s mennyire tőle függ, folyvást fen is akarja tartani azon szerencsés öszhangzást, melly most Európa fejedelmei közt létezik. Pasquier hg, a pairkamra elnöke hoszszas magasztaló beszédet tartott a’ termékeny béke ’s az olly ritka közönséges jóllétről, mel­­lyet nemcsak Francziaország, hanem egész Európa Lajos Fülöpnek köszönhet, ki a’ hoszszas forrongás és kínzó krízi­sek után minden néppel a’mindinkább tökéletesbülő civili— sajtó gyümölcseit élvezteti. „Igen édes érzés — felelé a’ király—önöktül hallani, hogy a’ gondviselés megáldá fá­­radságimat, ’s hogy Francziaország nagy, szabad és sze­rencsés! ’s pedig nagyobb mértékben, mint azt a’ leélt for­radalom zajos viharai közt egykor reméllhetők. Feladatunk most már könnyebb ’stb.— Sauzet követkamrai elnök ha­sonló alapra épité beszédét. „Francziaország, úgymond, csendes örömben élvezi a’ rend és béke kényelmeit, ’s ezen most már nem is csudálkozhatunk, mert institutiója mély gyököt vértének ’s a’ 15 éves kormány, mellyet nemzeta­karat alapított, melly két forradalomnak szüleménye, de mellynek isméti megújulását megakadályozó — rá mond­ván győzedelmese az áldást, — a’ valódi bátorság keblébe ültető azokat át, ’s ez eredményt valóban az ős Európa min­den monarchája ’s az uj világ legerősebb társaságai is mél­tán irigyelhetik.“— A’ király ezen szerencsés eredmény di­csőségét a’ követekkel osztja meg válaszában—­előadván: mikép­p a képviselők együttmunkálásával, a’ közvélemény ’s a’ nemzet közönséges hozzájárulásával i­gyekezni fog Francziaországot oda vezetni, hova magas rendeltetésénél lógva hivatva van, akarja, hogy a’ gazdagok és szegények szerencsére folyvást eszközöltessék, ’s minden szabadság sértetlenül maradjon, mert ezekre alapíttatvák azon elő­nyök, mellyeket aratott az ország; akarja, hogy a’ társasá­gok minden osztályai megtaníttassanak azok becsülésére, hogy tudják: mikép a’ szabadság az által vontatik le,ha tör­vényes korlátin túl terjeszkedik az indulat. A’ király ezen nyilatkozata élénk felkiáltással fogadtatott. Ezután a’ párisi érsek üdvözlő a’ papság nevében; ’s mondhatni, hogy po­litikai színe csak e’beszédnek volt, mennyiben ez különösen a’ syriai keresztyénség elnyomatására ereszkedett’s végül köszöné a’ királynak a’Notre-dame egyház viszszaállíttatá­­sát. A' király újólag is megígérő, hogy a’ keleti keresztyén­ség bajos ügyeit minél előbb kiegyenlíttetni sürgetendi kép­viselője által.— Jan.­sán a’ követeknél a’ válasz-feliratot készítő bizottság neveztetett ki; az ellenzéket itt, miként az elnök-választásnál teljesen kisemmizték, csak egy jelöltje Saint Marc Girardin választatott meg, ki tulajdonkép szinte a’ conserv. párthoz tartozik, ettől azonban Salvandynak az egyetemi tanács szándéklott újjá alakíttatása miatt elvált. Nemetor/Hun­g List, az európai hirű statusbölcs, lapjának (Zoll­vereinsblatt) legutólsó számában egy terjedelmes ’s tarta­lomdús értekezést közöl a’ német nemzetegységről ’s nem­zetgazdasági szempontból, mellyben elleneit akarja meg­­czáfolni, kik az általa alkotott iparvéd-rendszer eredetisé­gét Smith Ádám ismeretes statusgazdasági írónak tulajdo­nítják. Czikkei lelvék tanulságos ipartörténeti és status­gazdasági gyakorlatos nézetekkel,’s mi úgy hiszszük,hogy­ha azokból egyetmást, mik honi viszonyaink helyes fölfo­gására tájékozásul szolgálhatnak — megemlítünk, — a’ t. ez. olvasó közönségnek csak kedveskedhetünk. Smith Á­­dám — mond ő — igen jól ismerte az ipar fontosságát, a’ mennyiben az akkori idők szellemében ’s az európai status­élet helyzetei között ismerni lehetett.­­S midőn ő alapelvül azt állítja föl, hogy csak úgy gyarapulhat az álladalom va­gyona és boldogsága, hatalma és dicsősége,ha tagjai min­den legkisebb erőszaktól, mindennemű korlátozásoktól ’s terhek viselésétől, mellyel a’ kereskedést előmozdítni akar­ják, de mi csak csökkenti ’s elnyomja azt —mentesittet­­vék; — ő az akkori világviszonyok tekintetében, habár ne­künk helytelennek látszik is—alaposan okoskodik. Mivel bárha Angliában és Francziaországban a’ védvám és ha­­józhatási szabadság korlátoztatása ép olly rég idő óta, mint magas eredmények által hitelesült, sikerbiztosító státus­tudományi axiómának látszik is az akkori viszonyok kö­zött, minden iparűző országra nézve még nagyobb hasznú ’s befolyásúnak kellett volna lenni. ’S hogy az általa felál­lított régi és több sikerüléssel hitelesült státustani axiómája most már nem állhat meg, eléggé bizonyítja az azóta lét­rejött gépek és számtalan találvány által okozott iparviszonyt nagy forradalom, minek következtében az internationalis concurrentia egészen más jellemet ven fel. Ez az ipar és kézmű Smith Ádám előtti történeteiből leginkább kivilág­lik. Akkor tudniillik Anglia, Francziaország és Némethon i­­parnemű termesztvényeikre nézve, habár nem egészen, és mindenben is — igen egyenlők valónak. Mindenik ezen országok közöl leírt bizonyos iparággal, mellyben egyik a’ másikat felűlmúlta. Anglia nevezetesen mindenik Fölött a’ posztógyártás —Némethen a’ vászon-Francziaország p­e­­dig a’selyemgyártásban jeleskedett.Pedig elvitathatlan tény, hogy a’ három iparág az internationalis kézműi concurren­­tiára nézve a’ leghatályosb befolyással bírt,—mivel a’ gya­potszövetgyártásról és a’ vasgyártványi művekről, mellyek, mindkét fajában Németország akkor még igen hátravolt a’ szóban levő nemzetviszonyok mérlegezésében — oksú­lyul— említés sem lehetett. Azonban történeti bizonyos­ság, hogy nemcsak Anglia , Francziaország, Olaszhon, Spanyolország és Portugália, hanem még ezek telepei is Németorszgra szorultak vászongyártványok tekintetében. A­ gyarmati ipartermékek kiállításában pedig Francziaország és Holland, de kiváltkép Spanyolh­an és Portugália nem ke­­vésb részt vettek mint Anglia, ’s mondhatni, hogy e’ rész­ben Németország sem maradt hátrább az előbbieknél, sőt az bizonyos, hogy az akkori gyarmatárukbani szükség a’ mostanihoz képest igen csekély valt. Az internationalis kéz­­műgyártvány concurrentiája tehát a’ vászonnemű czikkek gyártásán kívül, mi ekkor még leginkább a’ nemesek kezé­ben volt — a’nagy consumbco czikkekre még nem térj­esz-

Next