Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-04 / 1. szám

főisp.helyettes úr a­ nevezetes többség kívánatéhoz képest az említett kérdést szavazásra bocsátotta. De mivel az el­­­­nök az elégedetlenek által okozott nagy tolongás miatt az írásban akadályoztatva volt, a szavazatszedő küldöttség­i neveinek leírására hivatali szobájába vonult. Ekkor átlát­ván az elégedetlenek, hogy a’ 39 névvel alái­t vádakat a dolgok állását jól ismerő közönség bizonyára nem párto­­landja, sőt nevezetes kisebbségben hagyandja, ingerültsé­gükben minden erőködéseiket oda irányozták, hogy a’ sza­vazatszedésre kinevezendő küldöttséget működhetésében meggátolhassák. Innen az jön, hogy mintegy 60—70 elé­­gülellen féktelen kicsapongásokra vetemült, többen t. i. közülök föltett süvegekkel az asztalra ugráltak , ’s éktelen szitkok és ordítás közt néhányan kardot is rántottak , úgy hogy, midőn a’ főisp. helyettes a’ szavazatszedő küldöttség neves felolvastatására néhány perczczel későbben a’ te­rembe viszszatért, B.G. tb. az asztalról leugorván őt dühö­sen mellen ragadta ’s közellevő elnöki székétől eltaszitván, széke elfoglalhatásában meggátolta , a’ dühöngőnek fel­tett süveggel ’s kivont karddal asztalon hadarászott fia pe­dig B. G. a’ főisp. helytartó fejéhez kardvágást irányzott. Hogy e’ borzasztó merények gyászos következvényt nem vontak magok után, egyedül némelly körülállók közbeveté­sének ’s annak tulajdoníthatni, hogy azon pillanatban az elnököt hátrarántották, ki is azonnal újra hivatali szobájába vonult ’s a’ bűntettesek elfogatására rendelést tőn, *) de mivel elfogás végett a’ terembe küldött néhány hajdúnak többen ellenszegültek ’s őket viszszariasztották, az elfoga­­tás nem sikerült. Meghűlt e’ borzasztó látványra minden jobb kebelben a’ vér’s fellázadt minden jobb érzelem, mert a’ főisp. helytartó személyének gyilkosszerű megtámadta­­tása által polgári szabadságunk legszentebb ereklyéje t. i. a’ személyes bátorság is megdöntetett ép azon szent he­lyen, hova minden polgárnak nemes érzelmeket vinni ’s honnét a’ nyomasztások ellen hozni kellene vigasztalást.Ké­­sőbb azonban az előparancsolt katonaság megérkezését előzőleg a’ dühöngök részint elvonulván, részint csende­sülvén az elnök ismét viszszatért a’ terembe, ’s ott jelen volt tiszt. aljegyző L. I. által a’ szavazatszedő küldöttség neveit, ’s az elkövetett és netalán még történhető meré­nyek nyombani elintézésére kinevezett törvényszéki tagok névsorát is felolvastatá. Ezalatt a’ féktelenkedő elégület­­lenek használván az elnök távollétét két ízben conventicu­­lumot képeztek ’s az elnöki bársonyos székbe H. M. tbirót ültették, kit másod ízben B. L. tbiróval a’ főisp. helyettes­hez küldöttek azon kéréssel, hogy a’ kérdéses szavazattól állana el, mi által világosan elismerték, hogy kisebbségben *) Más tudósítás szerint, midőn igy veszély elől a’­főisp. helyettest viszszatolják,ez egy hajdúnak czédulát azon paran­csat nyújt át, hogy a’ lovas-katona tüstint sebesen vigye. Né­hány perez múlva H. újra elnöki székbe ül, miután dobpörgés hallik ’s katonaság jó. Ekkor a’ gyűlésből az ellenzékiek ki­mennek; kevés időre a’főisp. helyettes bejő, a’lárma folyvást tart; de ő maga a’jegyzőket kérdi, hol vannak ’s minthogy je­len sem fő-, sem aljegyző nem volt, egy L. nevű tiszteletbe­linek parancsolja, hogy üljön helyre’s átadja a’szavazatszedő küldöttség névjegyzékét; ez felolvassa, de a’ zajtól nem hallik ’s ekkor (lárma közt) kérdik: miért hagyta el a’ széket? Feleli, mert a’rá feküdt tömeg miatt irni nem tudván,a’küldöttségi ta­gok följegyzése végett kelle szobájába vonulni.Erre többen, Lz. G.,Sz.J.,Th.M. szolgabiró kiáltanak a’ tömegtől viszhangozva, hogy,megszökött.­ Th-nak ő mga kijelenté, hogy többé nem ismeri szolgabirónak. Ismét nagy zsibaj, mialatt a’ kiment ta­­gok B.T.M.L. és a’főjegyző is bejövén, ez utóbbi kijelenti, mikép ő azt gondolta, hogy a’gyűlés el van oszlatva, azért ment ki; megtudván azonban ő mga viszszajöttét, ismét helyet foglal ’s ekkor az aljegyző kezéből kiveszi a’ kijelölt küldöttség névjegyzékét azon nyilatkozattal, hogy mivel a’ magokat föl­ íratott szónokok nem nyilatkoztak, ha váljon a’ fölterjesztés el vagy nem­ fogadására akarnak­­ szavazni, ő pedig a’ megye által van helyére ültetve, azt föl nem olvassa. Ekkor a’ főisp. helyettes kéri, hogy adja át neki a’jegyzéket; de a’jegyzőtől azon feleletet nyeré, hogy az már övé ’s viszsza nem adja.Ez­­zel ő maga újra kimegy; a’ küldöttség a’két teremben ösz­­szeül, szavazat­ szedéshez fog’s a’mint kisebb és nagyobb terem van egy végtében, a’nagy teremben a’ tömeg zsibong, a’más végében, egy szobán keresztül menve, szavaznak ’s nem tudni,hány szavazattal a’ 39 egyed fölterjesztése nem fo­­gadtaték el a’ megye tényeül, mellyet főszolgabirák, esküt­­tek, nemesi hadnagyok, kir. tanácsosok ’stb. aláírnak, a mga viszszajött kimondandó az eredményt; de szóhoz sem jutván, a’lárma daczára fölolvassa.Midőn az ingerültség legnagyobb fokra fejlenek, ő migát viszszatartóztatják ’s kimenni nem en­gedik. Erre ő miga, mindjárt teszek róla,—úgymond—azu­tán emberei által utat nyittatván magának, kimegy, a’ gyűlést bezárja ’s­ csak hamar halljuk, hogy szuronyokkal tolulnak föl, ’s midőn a’ katonaság feljön, már a’ terem üres, csak né­hányan voltak ben. Másnap kilencz órakor ismét feljövünk. A’ katonák rendbeállitva ’s ismét kezdik a’ tegnapit. Szóhoz jutván M. főjegyző, elősorolja a’tegnapi eseményt’s mondja, hogy mivel ő kimondva végzést nem hallott, jegyzőkönyve nincs, nem is lehet. Erre a’ főisp. h. megjegyzi, hogy a’ he­lyettesitett jegyző föltette azt,, tehát hiány nincs. Ebből ismét iszonyú lárma kerekedett’s föláll L. és 1­ alispán. A’ tömeg egy része L. másik P. kiált ’s ez igy tart délután fél-egyig.Ek­­kor a’ gyűlést másnap kilencz órára halasztja ő maga. E.H. maradandnak. Ezután megkezdetvén a’ szavazás a’ több­ség 849 szavazattal 26 ellenében a panaszos magány­ vá­dat a’ megyéének nem fogadta el, ’s így helytelennek nyil­vánította. — ’S midőn a’ főisp. helyettes ezen beadott szavazási eredménynek végzésleg kimondása végett a’ terembe ment, rakonczátlanok ismét asztalra ugrándozással, fenyegető­zéssel, kardcsörtetéssel ’s egyéb aljas törekvéssel zajong­­tak, de mindezek ellenére főisp. helyettesünk a’ szavazat nevezetes töbségéhez képest a’ végzést délután 4 órakor kimondotta.­­• Másnap reggeli 9 órakor folytatván a’ közgyűlést aggasztó érzés fogott el, mert a’ szárnyalt hir szerint az elégületlenek még alábbvaló rakonczátlankodások ’s rend­bontásra készültek. E’ napi gyűlést főisp. helyettes ismét személyesség-kerülésre,a’helyszentséghez illő csendre intő beszéddel nyilván meg tiszteletbeli aljegyző L. I. által a szavazatszedő küldöttségi eljárás eredményéről kelt vég­zést a’ kis részből álló elégületlenek által támasztott zaj és folytonos ingerültség daczára is felolvastatá, miért is a’ vesztesek látván, hogy törekvésüktől a’ többség által el­ültettek, az előbbi napon gyakorlott féktelenség rohamá­hoz következetesen minden ármányt és erőszakot elkövet­tek, hogy legalább a’ tanácskozást ’s annak rendjét meg­zavarhassák, hogy így a’ közgyűlés eloszlatásában helyzeti­ végreményeket elérhessék. Így történt, hogy miután a’ fel­szólalt főjegyző beszédjére első alispánunk válaszol­ni akart, őt közönségesen ismert folytonos gyakorlat ellenére is nagyobb részben becsőditett tanuló ifjuság és szavazattal nem biró zavargók zajgása ’s ordításaival közbeszólhatási szabadságában meggátolták, ’s ellenében L. Gy. ügyvéd nevét kiabálták,ki többszöri felszólittatásra sem hajlott elál­­lani a’ szólástól, sőt még akkor sem, midőn főisp. helyet­tesünk azt, hogy a’ többség az első alispán szólását kíván­ja, határozatkép is kimondotta. így történt, hogy a’ polgári ’s elhanyaglott közigazgatási dolgok elintézhetésiben leg­kisebb eredményre jutni a’ gyűlés nem vala képes; ez okból néhány órai szerénytelen kifakadások ’s magányéletből is merített alacsony piszkolódások után délutáni 1 óra tájban főisp. helytartónk a’ gyűlést eloszlatván folytatását más napra halasztani kényszerült. Dec. Izén hasonló csapás érte a’ közigazgatási tár­gyak elintézése után sóvárgó közönséget.Főisp.helyettes ur t. i. ismét csendre, higgadt komolyságra ’s ingerültség-ke­rülésre buzdító beszéddel nyitván meg a’ közgyűlést, fáj­dalommal emlité, miként a’ folytonos zaj és személyeskedés miatt a’ halomra gyűlt közügyek szenvednek szörnyű hát­ramaradást ’s ez által a’ megyének közel 500 ezer főnyi né­pe suttatik legérzékenyebben, mivel az ezen közgyűlés üdvös intézkedéseitől várja sok tekintetben bajai orvosoltatását, kéri tehát a’ őket, hogy miután a’ némellyek által vitatni szándéklott tárgy szavazat útján már eldöntetett ’s a’ ha­tározat törvényszerüleg kimondatván, e’fölött a’jegyző­könyv is felolvastatott’s meghitelesíttetett, ne keressenek törvénytelen ürügyeket a’ tanácskozás lehetetlenitésére. De ezt a’ zenebonáskodók tekintetbe nem vévén újólag a’ szó­lás rendén kötelezködtek. Jelesen mai napi szólás rendén S. F. tb. ’s utána B.M. k. tan. jelentvén magukat, miután az e­­lőbbi szólásjogát tiszteletből emennek általengedte, nem volt igazságosabb, mint hogy B. M. szónoklatát kihallgas­sák. •— azonban ez alig emelt szót, a’ kicsapongó izgágák, hir szerint előre kiszámított tervek szerint,csakhogy a’köz­gyűlés eredményhez jutását megsemmisíthessék, szakadat­lan kiáltozások közt újra L. Gy. nevét harsogtatták, ki teg­napi feliratásánál fogva ma is elsőségi jogot követelt a’szó­­lásban, ámbár az előbbi napon történt feljegyzés csupán akkor vétethetik tekintetbe, midőn valamelly h­oszszú viták­ra okot szolgáltató tárgy ugyanazon napon be nem végez­tethetvén másnapra halasztatik, ’s jóllehet, a’ szembetűnő többség említett B. M. szólása mellett nyilatkozván, ez ha­­tárzólag elnök főisp.helyettes úr által ki is mondatott, hasz­talanul szólalt fel az elnök, hasztalan a’ csendre ügyelő fő­ügyvéd, minden­­intés, ’s az elnökileg mondott törvényes végzésnek hódolni tartozó kötelességre ismételve történt fi­ . gyelmeztetés kigúnyoltatott, kaczagtatott, lezúgtatott, így néhány órai pántolódás, rendzavarás ’s alacsony piszkoló­dások után látván főisp. helyettes ur, hogy illy felcsigázott ingerültség ’s lázongás közt kellő eredményre nem juthatni, e’ napi gyűlést eloszlatva más­nap reggeli 9 órára tette által. (Vége köv.) Szabolcsm­egyei közgyűlés." Múlt nov. 24- kétől kezdve egy hétig közgyűlésünk volt, aztán december­­től két hétig törvényszékeink tartattak,­­s ezek végeztével dec. 15től ismét közgyűlés szokás szerint. Mostoha időben jobb, ha a’ politikai magas csillagzatokról lábaink elibe vesz­­szük le nyomozó szemeinket ’s vizsgáljuk: mikép élendünk, mikép élendnek azok meg, kiknek verítékén élünk? Me­gyénk ugyan, hála istennek, nem a’ legszükölködőbbek e­­gyike, de mégis szép vonását mutatták Rendes nép iránti igazságszeretetöknek ’s közjó-előmozditás körüli buzgal­muknak, midőn közörömmel értették meg ’s fogadák a’ nm. h.tanács intését, az ö­ dtok.28án kelt körlevelét, mellyben, a naponként öregbedő közszükség azon szokásnál fogva is, miszerint az ország némelly részeiben a’ szeszes italoknak gabona ’s burgonyábéli égetése által tetemes tápszer vo­­natik el, éber figyelmet igényelvén, a’ megye arra szólitta­­tik fel, hogy a’ helybeli körülmények tekintetbe vételével gondosan intézkedjék az iránt, hogy az első szükségbeli tápszerek a’ szeszégetés által súlyos csorbulást ne szen­vedjenek. K. Ö. főstb. örömmel üdvözlé a’ kormányt e’ té­ren, ’s a’ pálinkakazánok és szeszgyárak bezáratását igen­is igazságosan czélhoz vezetőnek látta; de egy szó nem e­­lég. Vannak, kik a’ szónoklatokból mind felmerülőnek hi­­vék azt, hogy kinek van kazánja, kinek nincs; mi ezt azon­ban itt nem vizsgáljuk, mert távol van az tőlünk, hogy a’ közügyekkel szabadelvűleg bajlódóktól minduntalan anyagi áldozatokat kívánnánk, ha a’ másik pártiak hasznot remélt­nek ’s nyernek is színezetükből, miért irigyelnék azt olly­­kor ollykor a’jobb résztől egyedül? Tekintsük a’tárgyat elvontan, nézzük: vájjon nem lehet e kifogásunk azon néz­­pont iránt, mellyből a’ többség kiindult? A’ BR. — hogy a’ végzés szavaival éljek — elismerik ugyan a’ közállomány azon jogát, hogy szükség esetén, midőn a’ mindennél be­cses!) személy forog kérdésben, magányosak vagyonadói is rendelkezhetik; de kívánják, hogy az intézkedés ne csak kevés egyest, a’ szeszgyárak birtokosait sújtsa, hanem a’ tehetősbek mind aránylag járuljanak hozzá; ’s midőn az é­­hezőknek a’ pálinkagyárak bezáratása által csak nemleges segély nyujtatik, e’ megye idei akarják, hogy azok tényle­ges segedelemmel gyámolíttassanak, mi a’ megyei öszszes birtokosság jótállása mellett termesztvényekben vagy ezek megszerzésére szükséges pénzben az adózók által idővel viszszatéritendő kölcsön utján legczélszerűbben volna esz­közölhető. Ila minden adandó segély ezen kölcsönbül áll­na csak, úgy az öszszes birtokosság csupán hitelével já­rulna hozzá, melly hogy miilyen, kivált hat,öszszes létetik, egyesek­ helyett, jól tudjuk. Erről tehát szó se legyen, eb­ből semmi sem lesz. Hanem mi azon elvet illeti, hogy a’ te­­hetősbek mind ,aránylag­ járuljanak a’ tényleges segélyhez, legyen szabad kérdenünk: ha váljon elérhető é ez a’ nélkül, hogy épen a’ dolog veleje, a’ szűkén levő tápszerek czélel­­lenes fogyasztóji a’ kazánok is aránylag fogassanak a’ se­gélyhez, azaz aránylag korlátozhassanak?“ Egyszerű az a­­dóztatás elve, miszerint t. i. a mint kiki részesül a’ közjóban azon arányban járuljon a’közteherviseléshez; de semmi sem, létesíthető nehezebben,mint épen ezen elv a’ statusban.Ám­de az mégis eléggé világos, miszerint a’ pálinkafőző, ki va­gyonához vagy jövedelméhez aránylag részt vesz ugyan a’ tényleges segélyben, hanem egyszersmind tömérdek táp­szert főz fel, nemcsak egyszerűn paralyzálja az ő adta tény­leges segélyt, de paralyzálja azt azon mértékben sokszo­rozva, mellyben a’ tápszereket a’ közszükségtől elvonja; e­­zenfelül hozzá kell tudni még, miszerint nemcsak egyszerűn vonja el az eleséget, hanem belőle még népmérget állít elő, melly, a’ szegénységet iparkodásra, élelemkeresésre alkal­matlanná, henyévé, tékozlóvá teszi. Ne következtesse ezen megjegyzésből senki, mintha alulirt a’ kazánok és szesz­gyárak kivétel nélkül erőhatalommali bezáratását vélné szükséges és czélszerűnek; világos élet­e is, milly sokféle­kép sújthatná itt véletlenül meglepő kényszerítő törvény azon egyeseket, kik a’ szeszégetésre már mindennel elké­szültek vagy már szeszszállitást köteleztek ’stb.; de sajnál­ja, hogy a’ megyei végzés az intézmény irányától csaknem egészen elfordult, és a’ népméreg és szeszégetés korláto­zására még azon erkölcsi ösztön sem fordittaték, melly,mi­ként alantabb látandjuk, a’ tényleges segély nyújtására a’ tehetősbek irányában használtatott. Ez esetben jó, hogy, mint a’végzés mondja, e’ megyében a’ szeszégetés burgo­nyától történik. Tehát decemb. 1 Okára e’ megyebeli birto­kosak a’ sz.birák által részint kör­ részint magánylevelek, a’ kún lakók pedig alispáni hivatal utján megkereső levél által a’ segedelem miképeni kiállítása feletti tanácskozásra öszszehivatni rendeltettek, ez ’s a’ fogházi rabok élelmezé­sének miképeni beszerzése iránti javaslattételre küldöttség neveztetvén, munkálatát dec. 16ára beadandó. Ezúttal a’ gabona megdrágulása okát abban is látván a Bt.,hogy a’ magyar tengerpart és Ausztria felé a’ gabonakiviteli vá­mok épen ez évben szállíttattak le, megkérni határozák ő felségét, hogy a’gabonakivitel megszoritásáról gondoskod­ni méltóztassék. Ezenfelül még köv. czélszerű intézkedések létettek: a) A’ szolgalmaknak erősen meghagyatott a’ fel­­ügyelés, miszerint a’ vásárokon déli 11 óráig, míg a’ népé­­lelmi szükségére nem vásárolt, a’ nyerészkedők nagyobb öszszevásárlásokat ne tehessenek. b) A’ népnek ivásbani korlátoztatása végett az italok terményekkeli kicserélését akadályozzák a’ szolgabirák, dec. 1 Őkétől hitelbe adandó italok ára megvehetetlennek nyilványittatik. c) Azok iránt, kiktől a’ tápszerek régibb korcsmai adósságok fejében köt

Next