Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-08-02 / 61. szám

számos barmot’s embert—a’zilahi úgy, mint ördögkuti és keczeli határon öszszemardosott,mig végre egy meszesal­­ji oláh, kit hasonlag megrohant, kétségbeesve egyet pusz­ta kézzel megragadva agyonvert. (?)i Ámde a’ sze­gény ember 17 sebbel vala borítva ’s azonnal az itt tanyázó katonaság érdemes é s köztiszteletü orvosa Schmitt Ferencz által, (ugyanez gyógyított ki múlt évben is dühös­eb által megmart öt gyermeket, kiknek máig sincs legkisebb ba­jok) gyógyítás alá vétetett. Miután a’ mardozási sebeket ki­égette, az ismeretes gent­ián a crucialá­val úgy meggyógyitá, hogy mostanig rajta veszettségi hajlamnak legkisebb jelensége sincs. Szerencsétlenebbül jártak egy béreslegény, ki ugyanakkor sót hozván szekerén a’ Mesze­sen keresztül, azon dühös farkas által üszszemardostatott ’s ugyanegy más zilahi béreslegény, kit alvás közben táma­dott meg 's ábrázatban öszszemart; e’ kettő hanyag, vagy késő orvosoltatás miatt áldozatul esett. Több emberen még eddig a’ vész nem mutatkozik; de annál inkább a’ marhák s kivált az ökrökön,­­mert az ökörlegelő a’Meszesen lévén e­­zek voltak a’májasi veszélynek leginkább kitéve). A’ szar­vasmarha mind Zilahon, mind a’ határos meszesalji hely­ségekben szélűben dühödnek, csak ürdögkuton „húsznál“ többre teszik számát. Zilahon eddig 18 gyanú alatt levő van öszszeírva és elzárva, mellyek közül ötöt agyonlőttek. A’ város főbírája az ottani orvosokkal egyetértve minden lehető intézkedést megteszen. Ez eset sietőleg a’ k. kor­mányszéknek is feljelentetett. A’ tordavárosi hadnagyválasztásnál, mint előbbi szá­munkban érintők, a’ szavazatszedő választvány munkálatát bevégezvén, a’ szerint többséget nyertek: rom. kath. Fe­­renczy János; reform. Mezei István; unitor. Szigethi Cs.Sán­­dor mostani főhadnagy; ’s minthogy a’ hadnagyság most reformátust illet, ennélfogva arra Mezei Istvánt választá meg a’ városi közönség. Ezután a’ gyűlés eloszlott, melly­­nek jegyzőkönyve mikor fog hitelesíttetni? Kevesen tudják. Ns. Háromszéknek folytatva tartott közgyűlé­sén még a’ következő tárgyak fordultak elő: Alsó-Fejér­­megye rendeinek a’ szászok által betelepített würtembergi svábok beköltöztével előidézett roszszak megszüntetése vé­gett a’ kormányhoz tett feliratát ’s az idegenek betelepíté­se’s honosítása iránt adandó követi utasítást érdeklő ha­tározatát pártoltatni kérő felszólítása viszhangra találván a’ rendek a’ tárgyak fontosságához képest intézkedtek ’s a’ kormányhoz felírtak, hogy idegen népfaj behozatalát gátol­ja meg; e’ tárgyra vonatkozó nézetek annak idejében a’ kö­veti utasításokba igtatandók, miről is alsó-Fejérmegye ér­­tesittetni rendeltetett. Kolosmegyének országgyüléstartás iránti feliratát pártolni kérő barátságos megkeresése folytán a’ kormányszék e’ szék részéről is megkérdett, hogy or­szággyűlést eszközleni méltóztassék. Kolosmegye és Ma­rosszék rendeinek a’lólopások meggátoltatása iránt hozott’s velők közlött végzés nyomán kelt azon felszólításaik követ­keztében, hogy keblökbeli gyanútlan lóval utilevél nélküli­utazók ne tartóztassanak le,viszszairatott,hogy Háromszék­kel közlött határozata csak a’gyanús egyedeket érdekelvén a’jámborok illettetlenül hagyatnak. Aranyos- és Csikszék­­nek a’ kóborczigányok megtelepítése iránt hozott határoza­tát tudató leveleikre viszszairatik, hogy a’ rendek azt tudo­másul vévén ’s e’ tárgyban mind keleli, mind felsőbb intéz­kedések lévén, azokhoz alkalmazkodnak. Csíkszék rendei­nek a’ Mihácson át Erdő vidékre húzandó útvonal iránti fel­szólítások nyomán meghagyatott miklósvárszéki alkirály­­birónak,hogy azon at elkészítésében Csíkszéknek legyen se­gédül, miről is Csíkszék értesittetni fog. — A’ múlt octóberi közgyűlésen történt alkirálybirói választás felsőbb helyről mindeddig megerősítést nem nyervén, eziránt folyamodás határoztatott, valamint fölirás azért is, hogy az országos bizottságok munkálatai a rendekkel országgyűlés előtt kö­zöltessenek. Az E. H. S­z­á­s­z-R­é­g­e­n­b­ő­l és vidékéről levelet közöl, mellynek egyes helyeit nem leend érdektelen itt kie­melni; ismertető vonásai azok az erdélyi­ népélet ’s raivelt­­ségnek, valamint a’szorgalom’s igazság-szolgáltatásnak.— „És jön a napokban, hogy sokan kimenőnek a’ szászrégeni nép vénei közül a hornyuk mez­ej­ére, holott is lőnek nagy vivát-kiáltozások és áldomásirások a’ nép véneitől a’ hornyuk legelőjén. És legelének a nép vénei, mivel si­került felsőbb helyen megnyerni: e’ baromvásárnak régibb jó helyéről egy újabb rész helyre—hornyuk legelőjére átté­telét,és kimérék a’baromvásár határit a'hornyuk legelőjén, mellybe foglalva volt a’ reformátusok és görögkatholiku­­sok temetője is.“ Miért tétetett el e’vásár régi helyéről,nem tudhatni, de hogy illy czéliránytalan, a’ vidékre káros ’sba­­rorr.vásárra nem alkalmatos helyre tétel csakugyan meg­történt, a’miatti bámulat nem titkolható el.Közlő ezután hol­mi helybeli hiányok satyrák érintése után a vidéki népéle­tet veszi szemlére, hol kevés vigasztaló, ellenben tömérdek kebellázitó eseményre talál. Utonállás, rablás, házfeltöré­­sek napi­renden vannak. Teke vidékén az esztenákról tize­delték meg e’ napokban a’juhoknak első fajzását. Faragón, hol minap egy haszonbérlőre gyilkosok törtek volt, most egy más udvarban a’ dominalis bírót éjszaka rohanák meg ’s irgalmatlanul öszszerontották, még zeng az élet benne. Alig van helység, mellyben ehez hasonló ’s más nemű ese­mények ne merülnének fel,mi mindenesetre szomoritó véres vonás a népélet körrajzában. De kitől is okuljon a nép,mi­dőn még saját papjai is részegen öszsze­­ve­rekednek, miként történt az oláh pünkösskor Poko­­lán, hol két pap részegen a’preszkura divisióján ösz­­szeverekedett’s mi több közlő hallomása szerint — a’tem­plomban! ! Hogy ne esnék mind­ez, midőn az efélék akadá­lyoztatására egy lépés sincs téve. Nyúljatok kebletekbe ti, kiket a gondviselés azon állapotba helyzett, hogy módotok is, de kötelességtek is volna az erkölcstelenség sarába sü­­lyedt népen segitni ’s valljátok meg: tettetek e csak egyet­len lépést az öszszes nép erkölcsi emelésére? Korteskedés­re, hivatalvadászatra ezreket költöttetek — nem bízva saját érdemeitekben ’s ezek által megalapítjátok a nép erkölcsé­nek öszszedült romjain a’ hivatalt, mellynek szentsége el­lenére azután a’ sárba taposott ’s hivatali lépcsőnek hasz­nált népről mit sem gondoltok. Korteskedésre, lélekvásár­­lásra vannak forintok,de népnevelésre, népiskolákra fillérek sincsenek. Közlő úgy képzeli hazánkat, mint egy franczia gou­­vernante által elferdített kisaszszonykát, kinek minden tet­tét nem a’ higgadt ész, hanem csak a divat által izgatott heves képzelet kormányozza.Igy van hazánk is. Nem mond­­hatni, hogy újabb időben a’ korszerű eszmék, mint épen a’ divat, hozzánk is el nem jöttek’s mint újdonságok zajt nem ütöttek volna;de a’mint jöttek,úgy el is enyésztek nyom nél­kül. Örökváltság,ősiség- eltörlés vagy módosítás, háziadó, kétgaras, vasút, kereskedés, ipar, gazdasági, vizszabályo­­zási, védegyleti, agarászati’stb. egyesület, népnevelés’stb. ’stb. épen úgy megjöttek, valamint a’ s­z­é­p nemnél hoszszu köröm, abroncsos szoknya, pipázás, kocsiskodás ’stb. divatoztak ’s divatoznak.De kérdi közlő: mindazon esz­méből hány virult fel hazánk (Erdély) sivatagon gyászoló tévéin? Egyetlen egy sem. Imennek, vagy amannak színsé­­ges virulása csak ollyan, mint sorvasztólázas ember piros­­t ága, vagy mint az evangéliumi magvetőnek tövis közé, út­ra, vagy sziklára hintett búzája. A’ nagyobb testvér Magyar­országé’ tekintetben szerencsésebb, (némileg) Természe­tesen! mert nem elég csak szájjal akarni, tenni is kellene; ezt már az öreg Saultól meg lehetett volna tanulni, nam priusquam feceris consulto,et ubi consuluieris mature, facto opus est. „Könnyű Magyarországban, mert ott sok pénz van“ (De mennyire!! mintegy 35 millió adósság!!!) mond­ják azok, kiknél az eszme jégkebelre talált. Silány ellenve­tés uraim! több intézetet lehetne létesíteni, mihez nem any­­nyira sok mint kevés pénz, de sok jóakarat, állandó kitörés és kis nélkülözés kellene. De épen ezek hiányában sinylik az árva haza. Mi a pénzt illeti, ezen is könnyen segíthetni,közle látott sok tehetős urat poharazni, kártyázni, mulatni; egy a­­hoz értő ur többed magával megiszik széles jó kedvében 8 —10 palac­k pezsgőt (ez már első rendű fogyasztó) ter­mészetesen külföldit (de már így vétek a’ fogyasztás) per 8 vagy 9 ft. mindjárt : 80 v. 90 ft. Ekkor elkártyáz 30—40 ’s még több aranyat bujában, vagy haragjában.Már most ezen pénznek, melly illy nem az isten képére terem­tett lények módjához illő módon fordult el, ha csak tized vagy huszad részét adná is az itt ur közczélokra, felét pe­­dig gyámoltalan gazdasága most egy,majd más részecskéje javítására forditná ’stb. ’s ha mentül több tenne igy, úgy bi­zonyosan lassankint ők is üdülnének’s non ferret aetaspa­­rentem peror avis progeniem vitiosiorem. Julius 2kán Küküllőmegyében — mikint az E.H. jelenti — délesti három óra tájban veres felhő kezde felvonulni nyugat felól; alig volt idő eszmélni a’ történen­­dőkre ’s már rémitő zugás közt megjelenik a’ fergeteg,mi­­nőt szem nem látott’s fül nem hallott. A’táj elsötétült; a’ ro­pogástól nem lehete megkülönböztetni a’ dörgéseket, mel­lyek az egész vidéket átvilágító villámokat követék. A’ vihar közé jégeső vegyült’s mit a’szélvész megkímélt, azt a jég rontotta le. Küküllőváron egy házfedél sem maradt épen; csűrök dültenek öszsze, százados fák recsegve omlottak le az orkán iszonyú erejétől; mi több, maga a 3 századot átélt grófi kastély is kénytelen volt meghajolni a természet e’bor­­zasztó hatalmának. Mennyire számítani lehetett, 15 ezer fo­rint kárt okozott e’ 10 perez a grófi udvarnak; a megyében ’s tán a hazában is nevezetes kert pedig század alatt sem fogja kiheverni a néhány perez rombolásit. A’ szép vadas­kert sövénykeritései ledőltek ’s a’ vadak nagyobb része el­szabadult. Egy parasztnő patakon mosta gyapját ’s a ziva­tar elől egy kereszt alá vonult; a fergeteg letörte a keresz­tet ’s a kereszt alatt védelmet kereső pórnő szörnyet halt! Ó-Karácsonfalván a villám hét gyermeket fosztott meg ap­­joktól, neje a nyolczadikkal marad terhesen özvegyül. A’ tö­­rökbuzát, melly felett a vész elvisitott, megrongálta ugyan a’ fergeteg, de kiheveri, a bortermés, melly szépen mutat­kozott, megcsökkent. Aratásra mind­e­ mellett is kedvező kinézés van. A József-nádor nemzeti képcsarnokát alakitó egyesölethez közelebbi napokban következő érde­kes levél érkezett: „Ő felsége Mária Ludovika, fenséges fő­­herczegnő s Parma uralkodó herczegaszszonya, a’ Pesten alakítandó József-nádor nemzeti képcsarnoka előmozdítása végett hozzá intézett kérelmet annál inkább kegyesen fogadá, mivel az Magyarországra nézve olly nevezetes na­pon nyittatik meg. Ő Felsége ennélfogva azzal bízta meg Ker­pes Leopold magyar születésű festőművészt, ki magát Olaszországban képező művészetében és sok oldal­ról ajánltatott, hogy a’ római Colosseumot, saját tanulvá­­nyaiból előmutatott és szorgalmasan készített mintalap sze­rint olajban fesse le, mellyet ő Felsége arra szánt, hogy em­lékül József­ nádor nemzeti képcsarnokának küldje be még ennek megnyittatása előtt, minthogy a’ műnek még i. e. septemberben el kell készülnie.—Reményű ő felsége, hogy a’ fiatal művész magának és hazájának becsületet szerzend ’s feladatának közelégülésre méltólag felel meg. Schön­­brunn 1846ki julius 8án ő felsége a’ fenséges főherczegné, Parma hercegnőjének főudvari mestere gróf Rombelles Károly m. k. — Midőn nemzeti vállalatunkra nézve ezen i­­gen örvendetes tudósitást nyilványítni alulirtnak szeren­cséje van, nem kételkedhetik, hogy e’magasztos példa si­kerdús ösztönül hazand egyebekre is, kiknek tehetségükben áll a kitűzött nemzeti ünnepet és az azt örökítendő intéze­tet hasonló nagylelkűségi adományaikkal minél dicsőbb fényben előtüntetni. Kéretnek ezúttal ismét és újólag azon t. ez. hazafiak, kik az említett egyesülettől ennek czélja elő­mozdítása végett aláírási íveket szíveskedtek elfogadni, hogy ezeket (miután mind a’ viszszaküldés határidejét már túlhaladták, mind pedig a’ nemzeti képcsarnok-megnyitás napja mindinkább közeledik, melly alkalommal több tekin­tetből szükség leend a’ t. ez. részvevők neveikre) minél e­­lőbb viszszaküldeni ne terheltessenek. Mátray Gábor egyesületi titoknok. Az Iparmű kiállítást illető. Az iparműkiálli­­tás rendezés alatt lévén, — ezért ’s mert a bejelentett kiállit­­ványok legnagyobb része sem érkezett még meg: a’kiálli­­tás csak néhány nappal későbben nyitta­tik m­e­g. Addig is, kik még kiállítani szándékoznak, czikke­­iket a’nemzeti museum épületében még folyvást átadhatják. Pesten, julius 30 1810. Cs­an­ád­y jegyző: Budapesti napló. (Aug. 2kán.) A’ győri polgár­őr hadi zászlószentelési ünnepélyen jelen volt Budapest, Esz­tergom, Komárom és Arad városi polgárképviselők a gőz­hajó-társaságtól ingyen szállítást nyervén, nemcsak az illető hajókapitányt díszes ajándékkal lepték meg, hanem a szállí­tás fejében járandó maradványöszszeget önkéntes adako­zással növelvén, azt (négyszáz pengő forintot) az iparegylet keblében létező rajziskolára szentelték. A’ derék polgárkép­viselők nem áldozhattak, főleg önkörüket illetőleg korsze­rűbb ’s jelentékes­ czélra, miután az iparos műszakok eme­lése ’s virágoztatására nem csekély hatású tényezőül várandó az érdekelt iparegyleti rajziskola, melly iránt hogy minél for­róbb ’s általányos­ részvét gerjedjen hazaszerte, fejledező műiparunk érdekében szivünkből óhajtjuk. — Múlt héti dél­előtti’s utáni órákban tartattak a’ kegyesrend budapesti kir. gymnasiumiban a’ második félévi közvizsgálatok befejezé­séül divatozó szavalatok, miken a’ költészeti és szónoklati osztály némelly kitünőbbei nem csekély jeleit adák szorgal­­mok és szavalói tehetségöknek. A’ kegyes rend ápoló kezei alatt örömgerjesztőleg fejledeznek a’haza reményei. Annál busitóbb érzelemmel értesü­lünk minap hiteles kútfőbül, mi­szerint a múlt évben már magyar nyelven megjelent ke­gyesr­endi névsort némi csekélyszerű érdekek következtében ismét latinul szándék szerkeszteni. Ideje még a’kitűnő honfias érzelmű rend kormányának a’ kezdett nemzeti után maradni, midőn már a’ n.váradi megyei névkönyv, a’minoriták több évi névtára ’s mi legfőbb, az országos hivatalok ’s iskolák névtárai is nemzeti nyelvünkön jelennek meg! — Sajtó alól kikerült, ’s minden pesti ’s bizományos Emich Gusztáv által többi hazai könyvárusunknál kapható: „Világtörténeti elbe­szélések Schultz testvérpártól“. E’ munka ugyan főleg ’s tu­lajdonkép korosabb ifjúság számára van írva és szerkesztve, mindazáltal bármelly korútól is élvezet­e s haszonnal olvasha­tó. Fiatal keblek műveltetésére czélzólag, mennyiben ’s hol csak lehetett, a’ tiszta józan szabadság ’s honszeretet eszméit emelék ki szerzők az elbeszélésekben, miket három nagyobb költeménynyel ’s helyenkint alkalmas tanulságos jelmonda­tokkal érdekesítni iparkodtak. A’ pártfogó méltóságos gróf (Batthyány Kázmér) hazafias bőkezűségéhez illő díszes kiál­lítású, finom velinen 26 sűrűn nyomott ívre terjedő, ’s a’jeles czímlapon kívül két képpel ellátott munka ára—jelenleg még — csak 1 ft 30 k. pp. — ,,A’ szabad jász-kún kerületek vált­­ságának első százados örömünnepe az ezt magas jelenlété­vel díszesitő József cs. kir. örökös főhgnek, Magyarország nádorispánjának, mint a jászok kúnok grófjának ’s bírójának e’ minőségbeli félszázados ünnepével egyesítve Jász-Be­­rényben, május 20-án 1845.“ E’czím alatt most jelent meg gyönyörű kiadásban az idézett ünnepély emlékkönyve Län­derer és Heckenast betűivel. Még egy közhaszonra szánt munkát említünk meg, melly illy czím alatt került ki sajtó alól: „Tagosztály, kézikönyvül különösen tagositó földbirtokosok és bírák számára. Irta Mecskey Imre.“ Nyomatott Pápán a’ reform, főiskola betűivel. Addig is előleg, míg bővebben is­mét letendi Társalkodónk, e’ népszerű s tárgyát kimerítő mo­­nographiáról—értekezésről— megérintjük röviden,hogy azt 3­­4

Next