Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-10-29 / 86. szám

86-dik szára 1846. PEST csütörtök October 29k én Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben átszerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében egyebütt pedig minden királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. föpostahi­atal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény felvetelik ’s pontosan és jutányosan közültetik. Folyó észt. october­tjétől december végéigjáró é­v n e­g­y c­s­­c­s előfizetést postán 3 fr. 30 krral, Budapest­ire boritéktalanul ’s házhoz küldéssel 1 ír 40 krral testvér lapjaira elfogad ____ a’ szerkesztőség­ Fontos a fiumei vasut, azt kevés ügyhányás után is észrevehetjük, mihelyt piaczainkra elfogulatlan tekintetet FOGLALAT. Magyar- és Erdélyorsz. (Utolsó orvosi jelentés Nádor­­ fenségének egészségi állapotáról; kinevezések és elő­léptetések; névmagyaritás; fiumei vasút; Fejér, és Trencsin me­gyék közgyű­lései;­rövid közlések; ifj. Szabó Pál megszökése i­­ránt; felszólítás a’ m. kereskedelmi társaság választványától; er­délyi ügyek; szózat a’dunatiszai csatorna tárgyában a’külföldi vélemények után­­; a’ pestbudai hangászegyesület mírelőadása novemb. 2 án; budapesti napló.) Amerika. (Veracruzi tudósítás.) Spanyolország. (A’ franczia herczegek madridi fo­gadtatása.) Anglia. (Lajos Fülöp jellemzése az Examiner angol lap­pban.) Francziaország. (Elegy tudósítások.) Poroszország. (Vasutügyi bonyodalmak,’s egyéb.) Schweiz. (A’ politikai zavarok, ’s következéseik.) Értesítő, dunavizállás, veténk. Tengerünk, kikötőnk van, de nincs hozzá sem biz­tos, sem olcsó, sem állandó közlekedésünk. Odessa a' ma­gyar termékeket nem csak a’ világ piaczáról szorította ki, de sőt oda jutánk, hogy a’ termékeny Magyarország ten­germelléke is odessai búzát fogyaszt. Az aldunai tartomá­nyok, mellyek nálunknál közelebb feküsznek a’ Feketeten­gerhez, óriási mértékben szaporítják világkereskedési ter­mékeiket. A’ Duna torkolata orosz kezek hatalmában van. Erre tehát nincs kilátás. „Egyedüli piaczunk Ausztria volt, vagyis inkább Au­sztriának 370,000 népességű fővárosa. Minő piacz ez Ma­gyarországnak? De legyen bármi csekély, a’körülmények aként állanak, hogy még ezen csekély piacznak elvesztése is fenyeget. Bécs ugyanis nem azért szolgált nekünk pia­­czul, mintha az ausztriai birodalom rendesen nem termesz­tene annyi élelemszereket, a’­mennyire szüksége van,— mert hiszen Ausztria népességéhez képest már is több gab­­nát termeszt, terjedelméhez képest több barmot tenyészt mint aránylag Magyarország-Ausztriának virágzóbb földművelé­se van mint mi nekünk. Csehország és Gailiczia már is­ ar­­ról panaszkodik, hogy nyers terményeit eladni nem tudja; — hanem azért szolgált Bécs némi csekély piaczul a’ ma­gyar termékeknek, mivel mi a’Dsiflám­ könnyebben­­szállít— hatánk oda, mint a’nehezebb közlekedésü távol Gailiczia, avagy Csehország. Ámde az ausztriai kormány dicséretes gonddal van a’ közlekedési eszközöket birodalmában javí­tani, minden kitelhető eréllyel építi a’ vasutakat Bécstől fel és lefelé a’monarchia örökös tartományaiban,’s ezeknek segítségével kis idő alatt már versenyezni fog velünk Bécs­­ben a’ legtávolabb gallicziai termesztő is,’s mi ezen egyet­len kis piaczunkat is elveszitendjük. És e’ mellett mi történik saját hazánkban? A’ Tisza­­szabályozás — Istennek hála­­— elvégre munkába véte­tett, ’s általa — mondhatni — egy új termékeny országot hódítunk meg nemzetünknek. A’ vasút Pesttől épűlőben van a’ Tiszához, jövő évben már Szolnokig megnyitva le­szen, ’s oldalágai jobbról Kecskemétnek, Szegednek, Arad­nak, balról Miskolcznak, részint már elhatározva, részint a’ fejlődési logica kényszerűségében feküsznek. Ám de ha mind az, mit a’ gazdag Bánság, és mind az, mit a’ Tiszának, Ma­rosnak százerejü földje termeszt, és mind az, mit a’ Tisza­­szabályozás többet teremtend, az épülő központi vasút jó­­’s mellékvonalait használva, csak és csak egyedül Bécsnek találand, ha csak a’termesztést szaporitandjunk, csak a’­­ versenyzést végetlenitendjük, a’ nélkül, hogy kiviteli csa­tornáról, uj nagy világpiaczról gondoskodnánk, mi lesz be­lőlünk? mivé lesznek a’Pest és Bécs közt fekvő megyék? ha velők a’ bécsi piaczon a’ Bánság, a’ Maros, az egész Tisza­­völgy versenyezend, mivé lesz a’Bánság, mellyet a’Tisza­­völgy termékeny gazdagsága, mivé a’ Tiszamellék, mellyet a’ Bánság hires terménye nyomand? Termékenyebb éve­inkben most is alig vesztegethetjük el nevetségig olcsó áron terményeinket, mert egyetlen csekély piaczunk az aránylag parányi Bécs, ezentúl pedig, ha országunk legtávolabbi vi­dékeiről még azon tömérdek föld termésével is, mellyet je­lenleg még a’ tiszai mocsárok fednek, mind csak a’ pa­rányi bécsi piaczra tódulunk, olly állatfajt képeznénk, melly egymás rovására tengve, irigy falánksággal egymást e­­mészti fel kölcsönösen. Ellenben mi egészen más jövendő nyílik előttünk, ha hogy a’ Tiszaszabályozás,’s munkába vett vasúti közlekedé­seink nagyszerű eszközléseihez vasutat kötünk a’ magyar tengerparthoz, ’s általa nem veszszük el hazánk egyik vidé­kétől is a’ bécsi piaczot, hanem lehetségessé teszszük, hogy ne legyünk mindnyájan egymás vesztére oda tódulni kény­telenek, lévén előttünk folytonos, szakadatlan, biztos, olcsó mód, télen mint nyáron, árvíz és szárazság veszélyeitől mentten akármikor tengerhez jutni, és általa a’világkeres­kedés kimerithetlen nagy piaczán azon helyt foglalni el, mellyre hazánknak nagyszerű productívitása hivatva van. Nem tartozunk azok közé, kik a’ hazánk javára inté­zett vállalatok becsét egymás rovására emelni, vagy csök­kenteni szeretik; nem tartozunk azok közé, kik saját műveik érdemeit vélik biztosítani, ha mindent ocsárlanak, mi nem az ő agyukból termett, sőt inkább őszinte hazafius örömmel üdvözlünk minden lépést, melly édes hazánknak bármi jót teszen,’s azért nem is mondjuk, hogy a’ Fiumei vasútra na­ a Svagyar­­ém Eralélyoranáfs. Örömteli kebellel, ’s a’hála legbuzgóbb érzetével az életmentő Isten iránt írjuk­­ide a’ következő orvosi jelen­tést, melly t. i. országunk közösen tisztelt és szeretett Nádora ő fenségének mindenki által szívből óhajtott egész­ségi állapotát minden komolyabb bajokon túlinak’s teljesen helyreállandónak hirdeti. De szóljon helyettünk maga a’ közös óhajtást kielégítő hivatalos közlés: ORVOSI JELENTÉS Nádor ő fenségének egészségi állapotáról. XIX. a cs. kir. főherczegsége egészségi állapotának javulása a’ körülményekhez képest bár lassan, de ö­r­v­e­n­­dezőleg halad előre;’s ezért a’ naponkénti orvosi jelentések mostanra megszüntetnek. Budán oct. 296n 1846. Reggeli 9 órakor. S­­­á­h­­­y m. k. Dr. W­ü­r 11 e­v m. k. , cs. kir. ap. felsége Szőgyény Lászlót, a’ tanul­­ványi bizottványnyal egyesített középponti könyvvizsgáló­­szék elnökét, magyar kir. helytartósági és cs. k. valóságos belső titkos tanácsost második magy. kir. udv. alkanczellár­­rá kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs. fúr. ap. felsége C­s­a­j­á­g­h­y Sándort a’ kalocsai érsek titoknokát a’ kalocsai főkáptalan tisztib. kanonokjává kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Bachmann József vegytanárt ’s óvizi k. koh-igazgatási ellenőrt a’ selmeczi k. bánya- és er­dészeti akadémiánál valóságos k.bányatanácsnokká és vegy­­kémlet és koh-isme tanítójává kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. ap. Felsége Erdélyi József pozsonyi kerületi nyugalmazott kir. igazgató mérnöknek, nemkülönben két fiá­nak, u. m. Józsefnek trencsinmegyei főorvosnak, és Adolf­nak dunai gőzhajós-kapitánynak ősi családi,Verebélyi nevek egyedül­ viselhetését kegyelmesen megengedni mél­­tóztatott. Fiumei vasút. Jövő november havunk nevezetes leend nemzeti életünkben, nevezetes annak történetében. Nádorunké fenségének félszázados évnapja e’ hóban, kö­­szöntendi a’hálás népet. Ez egy, miért folyó évi novembe­rünket nemzetünk történetében emlékezetesnek hidjük. Má­sik pedig az, hogy nemzeti országos vállalkozóink nagyobb részt az írtak hóban sereglendenek öszsze egyesületi köz­gyűléseikre, mellyeknek határozataiktól sok — igen sok függ úgy jelene­ mint jövőjére az országnak. A’ magyar kereskedelmi társaság, mellyet, ’s mellyben az egész ha­zát olly érzékeny csapás érte, ’s mit némelly kárörvendők még is mint épen nem bánt alkalmat használnak politikai expectoratiókra,a’jövő hó­tán fog öszveülni. Nehány nappal később a’ dohánygyárasok cserélendnek eszmét,’s azon hó 15én végre a’ vukovár-fiumei vasut-társaság gyülend öszsze határzandó nagyszerű vállalatának élőin­­tézkedésiről. Urak mind a’ két oldalon­ a’fiumei vasúttársaság czél­­ja, iránya ollyan, mellynek szentsége előtt el kell némulni minden politikai ellenvéleménynek. Ebben rejlik a’ mag, melly csirát vervén — ha ápoló kezekkel felnövesztend­­jük, dicsőséggel, ’s gyarapodással árasztand el bennünk,’s mérhetlen hatalommal utódinkat, ez érleli kövér gyümölcs­ösé a’ virágot, mellynek mi csak bimbóin örülhetünk, ha ellenben rideg, ’s áskálódó pártoskodással gyökében fej­­tandjuk azt el,mi csak áldást teremtő volna, akkor orszá­gunk ipar, kereskedés, földészet, ’s ekép minden tekintet­ben elveszett menthetetlenül, elveszett általunk pártokra szakadt magyarok által, kikre a’ nemzet istenének haraga nehezülend, hogy soha meg ne értsük egymást,hogy soha ne üdvözüljünk. gyobb szükség van,mint a’ Tiszaszabályozásra, vagy a’ köz­ponti vasútra, vagy annak szegedi, miskolczi mellékágaira, avagy csak a’szered —pozsonyi vasútra is; sőt inkább azt mondók vagyunk, hogy minden, mi a’ hazai termelés szapo­rítására, a’ közlekedés könnyítésére történik, kétségtelen becsesel, országos fontossággal bír, ’s pártolást és gyámo­­litást érdemel minden hazafitól; hanem annyit még is állít­hatni joggal gondolun­k, hogy a’fiumei vasút olly nélkülöz­­hetlen lánczszem mindezen közhasznú törekvések öszsze­­gében,melly nélkül a’lánczolatjegésze soha nem lehet,melly nélkül még a’Tiszaszabályozás sem fogja teljes jótékonyság­gal jutalmazni nagy érdemű vállalkozóit, melly nélkül, a’ productio szaporítására intézett lépések a’mostani orszá­gos sorvadás helyébe vértolulást idézendenek elé, ’s melly­nek ezenfölül még azon kedvező sajátsága is van, hogy míg sok más vállalat közvetlenül csak helybeli érdekkel bir, né­­melly másik pedig egyik vidék javát a’ másik kárával for­dítja elő, a’ fiumei vasút hazánk egyik vidékének sem okoz kárt, sőt elannyira mindeniknek használ, hogy jótékonysá­gát a’ posonymegyei birtokos úgy, mint a’ bánsági, Debre­­czen tája úgy, miként Bács vagy a’ Szerémség megére­­zendné. A’ posonyi, mert nem leszen agyon nyomva az e­­gész Alföld versenye által; Bánság és Debreczen, Bács és Szerémség, mert uj piaczot, uj kiviteli csatornát nyerve nem csak nem állandják egymásnak útját, sőt inkább mind­nyájan jutalmazó ösztönt nyerendnek termesztésűket a’ te­­hetségig szaporítani. Ezen fontos tekintetekhez csalatkoznak még a’ ke­reskedési önállás, az erkölcsi függetlenség, a’ nemzeti di­csőség, ’s a’civilisatio mindazon gyümölcseinek becse, mellyeket az isteni gondviselés csak a’világ-kereskedés kí­séretében enged tenyészni. És mégis meg kell érnünk, hogy a’fiumei vasút kérdé­se a’ helyett, hogy minden magyarnak szivét lelkét közre­hatásra egyesítené, mint valami pártkérdés, saját véreink között szenvedélyes ellenzéssel,’s ennek kinövései közt még akadályozó ármányokkal is találkoznék. Csüggesztőn szo­morú tapasztalás.“ Illy országos fontosság előtt, mellynek küszöbén a’ nemzet kereskedési életének „lennie',nem „lentiéről“ van szó, tehát a’legnagyobb, legszentebbről, mi valaha e’népet foglalkodtatá, mert nem nehezebb dolog hazát szerezni, mint a’ megszerzettet critk­us körülmények közt fentartani, dússá virágzóvá tenni: nem hiszszük, hogy akadna e’ szép hazában magyar, kinek lelkét e’vállalat iránti kegyeletrész­vétre’s ha kell — áldozatra is nehezítné. Azonban — ti kicsinyhitüek! ne rémüljetek el, nincs itt szó áldozatról, csak becsületes polgári kötelességről, honszerelmet tanusitó tettekről, miért csak örülnétek kell, hogy elvégre alkalom akadt bevallani a’ honnak, bevallani Európának, és az egész világnak, hogy a’ magyar — ha­zája érdeke, jólléte forogván szóban— magasztos fellán­golásában még legnagyobb ellenségével is pro hoc et nunc kezet tud szorítni.Itt tehát nem a’társaság, nem­ ez csekély, maga a’ haza, Árpád és kaczagányos apáink által vérrel szerzett,’s őseink által ezer esztendeig tettel’s áldozatok­kal fentartott országunk hívja fel a’jelen nemzedéknek ö-­­regét, és apraját, ellenzéki és conservativ felekezeteit, lép­jen az ügy mellé. Nagy és nehéz a’test, mit emelnünk kell, de sok vállra osztatván a’teher olly könnyűvé leend, hogy Fiuméig akár pihenés sem kell. Részvét tehát az ország első vállalatához. Elmondjuk mikép. Hogy a’ társaság a’ jövő országgyűlésnél kamat­­biztositást, vagy építési engedélyt, vagy bármi mást esz­közölhessen, el kell készítnie tervét, előmunkálatit, kimu­tatni a’ lehetséget, a’ költséget ’s más efféléket. Ezen elő­munkálatok megtétele költséget igényel, ’s e’ költségvise­lés kívánja a’ közös részvétet. Tehát adakozás leend? Igen i de kamatozó adakozás. Ivek vagynak ezen adakozások fel­jegyzésére; az aláírások feltételekkel, ugyanannyi kedvez­ményekkel járnak, mik mutatják, mikép itt nem nagylelkű­ség, hanem kötelességgel párosult számolás szerepel. A­ feltételek ezek: 1) aláírni lehet egy ptttól kezdve akármennyit, tet­szés szerint. 2) minden aláírt egy pft jogot ad építés véget­­ti alakulás esetére egy 200 pftos részvényre, mellybe az e­­lőleges fizetés ’apcent gyanánt be fog számíttatni, de rész­vény vételre nincs senki kötelezve.3)joguk leend az aláírók­nak kevesebb részvényt is venni, mint mennyi az előleges

Next