Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-11-26 / 94. szám
dig mint váltóhamisításért perbefogott és bebörtönzött zsidót mutatja be olvasó közönségének! Ugyan annyira átvizsgálta már a’„Pester Zeitung“ szerkesztősége a’ K.M. és T. J. ügyét illető adatokat, miszerint vádlottja a’ kárhoztató ítéletet tartózkodás nélkül kimondhatni gondolja? Igaz, hogy K.M. perbe van fogva, de mig fejére törvényes bírái által ítélet nem mondatik —nincs joga senkinek,annál kevésbbé pedig lapkezelőknek őt a’ közönség előtt váltóhamisitónak nevezni.*) ’S miután olly komoly irányú lap, mint a’miilyen a’„Pester Zeitung akarna lenni, teljes hitelességre számit’s tőlünk ennél nem kevesebbet követel,hogy fogná idézett sajtó szavaiért a’ felelősséget elvállalni, ha az általa már előre váltóhamisitónak keresztelt K. M. illető törvényes birái által a’ kereset alól felmentetnék, mialatt nagyszámú olvasóji teljes hitelt adva szavainak őt csakugyan bírói ítélet által is szintazzá bélyegzettnek tekintenék**) ’s mint ollyant közmegvetéssel ’stb. büntetnék? vagy talán fölmentettnek hiszi magát ez esetben felelősségtől, mivel gondolja,hisz az egész kérdés csak egy bebörtönzött zsidóról van? !*3) mennyire az ügyet közgyűlési tárgyalások után és hírlapokból olvasva tudom —’s azt hiszem a’jó Pester Zeitung“ sem merité mélyebb forrásokból tudomását — K.M. nem hamisított váltókat: 1) mert sem írni sem olvasni nem tud; 2) mert erre szüksége sem volt, miután T. J. saját, hittel is megerősített,vallomása szerint azon váltókon kívül, mellyekkel K. M.—nak valósággal tartozik, még más, különböző napokon kibocsátott és általa — T. J. által— elfogadott váltókat önmaga szándékosan adott által K. M—nak a’ végett, hogy ezeket is a’ maga valódi követelésével együtt a’csődperbe jelentesse be, h igy vagyonához juthasson. Eddigi tudomásom szerint K. M. csak annyiban bűnös, mennyiben valódi követelésén fölül T. J. kérelmére rajta segítendő, tőle gyanítható-lag (?) tudva olly váltókat is vett által, mellyeknek kelte előbbre tétetett a’valóságos kibocsátásnál — de ezt T. J. mint nagykorú, ügyvéd, törvénytud. és bölcselkedési tanár tevén, valódi váltóhamisítás miatt K. M-ot alaposan alig terhelhetni, mert általa egyetlen váltó sem hamisittatott meg,sőt valódi követelésén fölül a’ T. J—től átvett váltókat, mellyeket sem T. J. sem más harmadik károsítására soha nem használt, minden készséggel és Pestmegye törvényszékének által is adta. Igen jó teendőit az érd. levelezőnek megolvasnia T. J.nek a’múlt 1845 évi novemb. 12-én saját neve aláírása mellett a’ pozsonyi német újság 1296. számában közrebocsátott nyilatkozatát, hol azt vallja, hogy: „ámbár teljes körű lévén, az atyai hagyománynak a’ végrendelet világos értelme szerinti feloszlatását , egész évig kivíni nem bírván, kénytelen volt adósságokat tenni, ’s mind itt, mind később több ízben, sőt hit alatt is elismerő K. M. követelésének ’s ezen fölül kiadott és elfogadott öszszes váltóinak valóságát;’s ha valamit szándék valais elkövetnie ellene, — az alig volt egyéb, mint: vagyonának kiszabadittatására törekvés, egy harmadiknak megkárosítása nélkül (?). Ez volna hát a’ bűn, de ugyan jutott e még eddig valamelly hatóságnak eszébe: megbüntetni valamelly egyedet azért, mert vagyonát egy nap, egy hónap vagy egy év alatt elpazarlá?*4) Ámde az ügynek törvényes oldalába beljebb bocsátkozni nem akarok, el fog ez végeztetni az illető helyen, csak azt ismétlem meg, hogy bírói elmarasztalás előtt, leggyöngédebben szólva, kíméletlenség,méltatlanság,K. M-ot — vagy volna ez bárki is — váltóhamisítással olly határzott értelmű szavakban megbélyegezni ’s fölteszem és várom az érd. szerkesztőségtől,hogy e’ hibáját becses lapjaiban helyre hozandja Pest nov. 23kán 1846. Koh S. Pestmegyei közgyűlés, a’ másodnapi (nov. 18kai) közgyűlésben Sz. M. első alispán a’mosonyi vámkérdést hozá szőnyegre, melly közelebbi időben olly feszült figyelmet ébresztett. Mindenekelőtt előterjesztő alispán úr kikerülni akarván azon ellene felhozható vádat,mintha illy nevezetes tárgyba minden hiteles adat, vagy hatósági értesítés nélkül bocsátkozott volna, igyekezett abban hiteles aláírással ellátott jegyzőkönyvi kivonatokat, melylyek a’dolgot kétségtelenné teszik, magának megszerezni ’s azok nyomán indítványát előadni annál inkább, minthogy a’ hírlapi közlemények után e’nevezetes kérdést az érdeklett olvasó tisztán maga eredetiségében nem tudhatja meg. A’ bécs-brucki pályavonal tervbe vétele után az illető vállalkozók azonnal tudósiták ez iránt a’ megyei hatóságot, ez — mert a’ vám és harmínczad egyesítése kerülend itt szóba, mi pedig országos fontosságú, fentartván helyhatósági jogainak mindenkorrai gyakorlását, a’ nm. helytartótanácsot kérése meg felírásában az iránt, hogy e’ tárgyra vonatkozó ’s a’dolgot könnyítő adatokat méltóztatnék megküldeni a’ megyének. A’ nm. helytartótanács e’ felszólításra válaszul adá, mikép Mosony rendei várakoznának a’vámkérdés feletti határzásukkal addig,mig ez iránt felsőbb helyről rendelet érkezik. Meg kell azonban jegyezni,hogy ezen helytartó tanácsi intézvény elkésett, vagyis akkor érkezett a’ rr. tudomására, midőn ezek az idő és törvényes szükség miatt már intézkedtek alkotványos hatósági kötelességük szerint. Közelgetvén t. i. a’nevezzük pályavonal megnyitási határideje, a’ rr. oda őrködő választványt nevezőnek ki, melly felvilágosítván az illetőket a’ felvilágositandókról a’ megye alkotványos érdekében intézkedjék; ezen ellenőrködő választvány sept. 13-án jelentést tesz arról,miszerint kimenvén a’ helyszínére ott az ausztriai vámosokat már tettleg meg telepedve’s hivatalaik kezelésében találta. Mosony rendei e’ vállalat keletkezte óta soha a’ társaságtól a’ rendőri szabályok létrehozására megkivántató segédkezeket meg nem vonták ugyan, sőt — mennyiben a’ közlekedés könnyítése ez által is eszközöltetik ’s az ipar és kereskedés emelkedése nagyobb biztosítékot kap — ahol a’ legszívesebben járulandók is valának, azonban tudva azt, hogy az ország határiról ’s külhatóságnak az országban gyakorlásáról csak óvatosan intézkedhetik, mennyiben e’ kérdések országos fontosságúak ’s mint illyenek az öszszes törvényhozáshoz tartoznak,azért is az ellenőrködő választvány jelentése nyomán a’magyar földről az ausztriai vámosokat ezek tiltakozása ellenére is kitíltá. Midőn a’ megyének e’határzata teljesedésbe ment, akkor — vagy is 7 nappal később, t.i. sept. 20-án érkezett meg a’ nm. helytartótanácsnak fönebb irtak intézvénye, mellyben a’ rendeket várakozásra inti addig, mig felsőbb helyről nem létetik ez iránt rendelkezés. — Illy körülmények közt valának a’ dolgok, midőn a’nm.udv. kanczellária tudomására jutván a’ mosonyi eljárás, eziránt ns. Mosony megye rendeihez egy leirat érkezik, mellyben hivatkozván a’September 20-i helytartótanácsi intézvényre,roszadja a’ megyének azon lépését, miszerint nem hajtva ezen intézvényre az ausztriai vámosokat hivatali eljárásukban háborgatá,sőt kitiltá,holott a’ határvámok már több helyen minden súrlódás vagy öszszeütközés nélkül már régóta békével kezeltetnek a’ két szomszéd nemzet érdekeltjei által, mint p. o.ez Dévényben Pozsonymegye szélén van. Ezen roszalás után hivatkozik a’ nm. m. kir. udv. kanczellária az 1715: 91d. törvényre, mellynek erejénél fogva a’nm. helytartótanácsnak joga van harminczadokat tetszése szerinti helyekre állitni ’s épen ezért, hogy t.i. a’dolgok tisztába hozassanak, Mosony megyébens. T. Mihály királyi biztoskép kirendeltetett. Ez szerinte a’tény állása. Inditványzó első alispán ur ezek után a’ dologra vonatkozó saját nézetei előadásához fogott, mellőzve azt, mi elsoroltak után Mosony megye közgyűlésén történt, nem tartozván ezek közelebbről e’ megye körébe. Előterjesztő szónok nem lehet az intézkedő eljárással egy véleményben az iránt, hogy némelly kereskedési kényelmek miatt az ország határain ’s egyik legkényesebb alkotmányos jogán — miszerint idegen hatóság a’ határokon belül hatástalan, feladjon. Magyarország királya koronáztatásakor arra esküszik,hogy az orsz.határait épen tartja és tartatja,már pedig, ha korm.megengedné hogy azokon belül egy szomszédtartomány törvényhatósága tettleg gyakorolja eljárását, ez esetben az ország territoriális épsége ’s az ezt biztosító sarkalatos törvény, a’ koronázási oklevél sértetik meg; ezeket tehát kereskedési kényelmeknek könnyedén feláldozni nem lehet; kivált midőn annak szüksége még be sincs bizonyítva; különben, ha az eljáró kormányszék illy kényelmek szükségéről meggyőződve van, ott a’törvényhozás, hol az illyen alkotványi pontokba ütköző változtatások végezhetők. Szónok tehát itt elsorolt nézetei nyomán is Pestmegye részéről 1) megiratni kívánja Mosony rendeinek, miként eljárásuk a’ vámszedők ellenében egészen helyes és törvényes’s ezért e’megye köszönetét fejezné ki. 2) Mennyiben ezen intézkedés által az ország territoriális épsége meg sértetett, ezt jövő országgyűlésre sérelmül jegyzik fel e’ megye rendet ’s orvosoltatását követeik által eszközöltetni sürgetendik. 3) A’ rm. helytartótanácshoz és a’ rm. udv. kanczelláriához a’ Mosonymegye iránti eljárás ellen Pestmegye rendei felírást intéznek in forma protestatorra. 4) Körlevelek fognak intéztetni minden ollyan határszéli magyei hatósághoz, hol a’vám és harminczad kezelés szomszédi viszonyoknál fogva tán kevésbbé kedvező állapotban van, eziránt felvilágosítást kérés végett. Ezen indítvány ellen a’ túlsó oldaliak egyenesen nem szólaltak fel, többnyire bele egyeztek az eljárás ellen teendő felírásban, csupán a’ protestatoria formát kívánták mellőztetni; mert szerintük az által, hogy az ausztriai vámosok a’ magyar földön megjelentek ’s motozásokat tettetnem következtethetni azt, hogy ugyanakkor, és azok egyszersmind iurisdictiót gyakoroltak. Különben főjegyző úr hoszszas fáradsággal — a’ levéltárból német adatokat ’s a’ corpus jurisból törvényeket keresgetett elő; nevezetesen a’ Mária Therézia kormánya által kiadott ’s harminczadokra vonatkozó német szabályok némelly pontjaiból ’s 1715:91. és az 1729:2d. törvényekből azt követelték, hogy ő felségének, és a’ nm. helytartótanácsnak mindig joga volt a’ vámügyek fölött önhatalmúlag rendelkezni’s mivel a’felolvasott német vámszabályzó pontokból kitűnik,hogy az ausztriai határokon belül is vannak magyar harminczadok felállítva, e’ szerint viszonossági tekintetből Magyarországon is felállithatók. Ezek ellenében az ellenzék részéről elmondatott, miszerint a’ felhívott törvényekben mindenütt magyar vámról, vagyis harminczadról van szó, nem németről; ’s onnét, hogy például Ausztriában van magyar harminczad,nem következtethetni, hogy tehát Magyarországban is állíthatni fél német vámot. ’stb)M.országnak van alkotmánya, az örökös tartományoknak nincs. Nálunk törvényes erővel csak az bír, mit a’ nemzet és király közös akarata azzá szentesített; az örökös tartományok e’ tekintetben másként állnak, mert ott egy ember akarata szab törvényt. Az hogy Dévénynél a’ vám a’ harminezaddal egyesittetett, a’ mosonyi kérdésben az ellenfél által argumentumul nem hozható fel, mert ezen egyeztetésről szó sincs a’törvényben; már pedig illy ügyben csak törvény kötelezhet, nem pedig egyes hatóságok közt történt szerződvények, mi ha meglétetett, mindenesetre sérelmes. A’ német vámszabályzatok emlegetése is csak idő vesztés, mert ha Mária Therézia kormánya alatt valami törvénytelenül történt, onnét nem következik, hogy az folytonos usus által ma már törvényességre emelkedett, mert a’nemzeti jogok praescriptio alá nem vonhatók; tehát a’ főjegyző fáradsága fölösleges volt, az ellenfél csak pusztán felírni, ’s nem egyszersmind protestálni akar; ezzel a’rr. nem elégülhetnek meg; mert az ország territoriális épségét kir. eskü biztosítja, mit a’kormány intézkedése mellőzött, tehát az óvásnak helye van, annál is inkább, minthogy az ide vonatkozó törvények világosak, ’s nem is azok magyarázata forog fen, hol a’repraesentatio igen is helyén lenne. Az is mondatik, hogy az ausztriai vámszedők által még nem gyakoroltatott jurisdictio, csupán a’ motozás gyakoroltatott. Erre vonatkozólag kérdeztetett: mi a’jurisdictio? felelet: quae ius dicendi auctoritatem habet; már pedig az ausztriai vámosok megtelepedvén a’ magyar földön saját hatalmoknál fogva végbe vivék mind azt, mi a’vámszedéshez megkivántatik a’ nélkül, hogy ehez egy másik hatóság — például Mosonymegye erejét szólították volna fel; a’jurisdictio gyakorlata tehát világos, a’ felírás ennélfogva csak in forma protestatorra állhat meg; minthogy idegen jurisdictiónak a’ határon átléptével az ország territoriális épsége tényleg sértetett meg. Sz. I. gr. nem akar minden dologban a’ corpus iuris— hoz folyamodni, mellynek vastag tömegében ugyanazon állításra okokat pro et contra eleget találhatni, igy a’mostani kérdésben mit mondanak vagy inkább gondolnak a’karzaton hallgató hölgyek, kik itteni versenygésünkről igy okoskodhatnak: ezen urak egy törvényt tanulnak ’s azon egy törvényen mégis annyit disputálnak; szóló gr. örömét fejezé ki azon is, hogy a’ nemzetben a’ reactio felébredt, egyébként nem szereti tulcsigázottnak látni, melly mindent tűhegyre állít, sokkal fontosabbnak találja , exclja e’ kérdés eredetét, semhogy a’ vitát olly meszsze vinni jónak tartaná; szóló gróf magasb politikai szempontból kívánja venni a’ dolgot, melly szerint a’ szomszédokkali közlekedést nem nehezitni, hanem könnyitni lenne szükséges, hogy igy az idegen pénz az országba folyván a’nagyczélok annál könynyebben lennének létesíthetők. A’ mi egyébiránt a’ megyének mostani aggodalmát illeti, azt méltányolja, de ezen aggodalom kifejezésére elegendőnek tartja magát a’felírást is, mellyre ha válasz nem adatnék, közel az országgyűlés ’s majd eligazíthatjuk ott’stb. Ez ellen megemlittetett a’ dunagőzhajózási társaság, melly a’magy.jövedelmek ’s keresk. források legnevezetesb ágát a’ Dunát csaknem egészen a’ külföld kezébe játszá; nemkülönben emlékezetbe hozattak az idegen tőkepénzesek, kik igenis hazánkba folyatják pénzüket, vesznek itt terjedelmes birtokokat, de csak azért, hogy a’beruházottat sokszoros uzsorával ki is vigyék.Az idegen pénzek befolyása tehát alkotványos jogunk átengedésére nem elégséges ok. Arra pedig, hogy túlságos reactiónkban a’ dolgokat tűhegyre ne állítsuk, vagy is, hogy a’ kormány iránt ne legyünk bizalmatlanok, megjegyeztetett: mikép a’ múlt században, a’ nemzet bárány-szelidséggé hallga *) E’ szemrehányás mind azon lapot illeti, mellyek talán szint azon czímmel nevezék, azonban a’nélkül,hogy valakit előre bírói ítélet nélkül kárhoztatni szándékoztak volna, mind a’ Pester Zeitung, mind egyéb lapkezelők hiedelmünk szerint csupán azon epithetonnal illették K. M.ot, mellyel a’ közgyűlési vitatkozásokban említve volt. Szerk. **) A’felmentetési eset szinte közöltethelik a’lapokban ’s igy megtisztulva állhat a’ közönség előtt. Szerk. 1 3) Ezt mi a’Pester Zeitung szerkesztőségérül tával gyanulag sem merjük hinni. Szerk.!!14)Furcsa,hát nem e’végett rendelték törvényeink a’selvestrumot? Szerk. 360