Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-11-26 / 94. szám

dig mint váltóhamisításért perbefogott és bebörtönzött zsidót mutatja be olvasó közönségének! Ugyan annyira átvizsgálta­­ már a’„Pester Zeitung“ szerkesztősége a’ K.M. és T. J. ügyét illető adatokat, miszerint vádlottja a’ kár­hoztató ítéletet tartózkodás nélkül kimondhatni gondolja? Igaz, hogy K.M. perbe van fogva, de mig fejére törvényes bírái által ítélet nem mondatik —nincs joga senkinek,an­nál kevésbbé pedig lapkezelőknek őt a’ közönség előtt vál­­tóhamisitónak nevezni.*) ’S miután olly komoly irányú lap, mint a’miilyen a’„Pester Zeitung akarna lenni, teljes hite­lességre számit’s tőlünk ennél nem kevesebbet követel,hogy fogná idézett sajtó szavaiért a’ felelősséget elvállalni, ha az általa már előre váltóhamisitónak keresztelt K. M. illető törvényes birái által a’ kereset alól felmentetnék, mialatt nagyszámú olvasóji teljes hitelt adva szavainak őt csakugyan bírói ítélet által is szintazzá bélyegzettnek te­kintenék**) ’s mint ollyant közmegvetéssel ’stb. büntet­nék? vagy talán fölmentettnek hiszi magát ez esetben fele­lősségtől, mivel gondolja,hisz az egész kérdés csak egy be­börtönzött zsidóról van? !*3) mennyire az ügyet közgyű­lési tárgyalások után és hírlapokból olvasva tudom —’s azt hiszem a’jó Pester Zeitung“ sem merité mélyebb for­rásokból tudomását — K.M. nem hamisított váltókat: 1) mert sem írni sem olvasni nem tud; 2) mert erre szüksége sem volt, miután T. J. saját, hittel is megerősített,vallomá­sa szerint azon váltókon kívül, mellyekkel K. M.—nak való­sággal tartozik, még más, különböző napokon kibocsátott és általa — T. J. által— elfogadott váltókat önmaga szán­dékosan adott által K. M—nak a’ végett, hogy ezeket is a’ maga valódi követelésével együtt a’csődperbe jelentesse be, h­ igy vagyonához juthasson. Eddigi tudomásom szerint K. M. csak annyiban bűnös, mennyiben valódi követelésén fö­lül T. J. kérelmére rajta segítendő, tőle gyanítható-­l­a­g (?) t­u­d­v­a olly váltókat is vett által, mellyeknek kel­te előbbre tétetett a’valóságos kibocsátásnál — de ezt T. J. mint nagykorú, ügyvéd, törvénytud. és bölcselkedési ta­nár tevén, valódi váltóhamisítás miatt K. M-ot alaposan alig terhelhetni, mert általa egyetlen­­ váltó sem hamisitta­­tott meg,sőt valódi követelésén fölül a’ T. J—től átvett vál­tókat, mellyeket sem T. J. sem más harmadik károsítására soha nem használt, minden készséggel és Pestmegye tör­vényszékének által is adta. Igen jó teendőit az érd. levele­zőnek megolvasnia T. J.nek a’múlt 1845 évi novemb. 12-én saját neve aláírása mellett a’ pozsonyi német újság 1296. számában közrebocsátott nyilatkozatát, hol azt vallja, hogy: „ámbár teljes körű lévén, az atyai hagyománynak a’ végrendelet világos értelme szerinti feloszlatását , egész évig kivíni nem bírván, kénytelen volt adósságokat tenni, ’s mind itt, mind később több ízben, sőt hit alatt is elisme­rő K. M. követelésének ’s ezen fölül kiadott és elfogadott öszszes váltóinak valóságát;’s ha valamit szándék valais elkövetnie ellene, — az alig volt egyéb, mint: vagyoná­nak kiszabadittatására törek­vés, egy harmadiknak megkárosítása nélkül (?). Ez volna hát a’ bűn, de ugyan jutott e még eddig valamelly hatóság­nak eszébe: megbüntetni valamelly egyedet azért, mert vagyonát egy nap, egy hónap vagy egy év alatt elpa­­zarlá?*4) Ámde az ügynek törvényes oldalába beljebb bo­csátkozni nem akarok, el fog ez végeztetni az illető helyen, csak azt ismétlem meg, hogy bírói elmarasztalás előtt, leg­­gyöngédebben szólva, kíméletlenség,méltatlanság,K. M-ot — vagy volna ez bárki is — váltóhamisítással olly ha­tárzott értelmű szavakban megbélyegezni ’s fölteszem és várom az érd. szerkesztőségtől,hogy e’ hibáját becses lap­jaiban helyre hozandja Pest nov. 23kán 1846. Koh S. Pestmegyei közgyűlés, a’ másodnapi (nov. 18kai) közgyűlésben Sz. M. első alispán a’mosonyi vám­kérdést hozá szőnyegre, melly közelebbi időben olly feszült figyelmet ébresztett. Mindenek­előtt előterjesztő alis­pán úr kikerülni akarván azon ellene felhozható vádat,mint­ha illy nevezetes tárgyba minden hiteles adat, vagy ható­sági értesítés nélkül bocsátkozott volna, igyekezett abban hiteles aláírással ellátott jegyzőkönyvi kivonatokat, mely­­lyek a’dolgot kétségtelenné teszik, magának megszerezni ’s azok nyomán indítványát előadni annál inkább, minthogy a’ hírlapi közlemények után e’nevezetes kérdést az érdek­lett olvasó tisztán maga eredetiségében nem tudhatja meg. A’ bécs-brucki pályavonal tervbe vétele után az illető vál­lalkozók azonnal tudósiták ez iránt a’ megyei hatóságot, ez — mert a’ vám és harmínczad egyesítése kerülend itt szó­ba, mi pedig országos fontosságú, fentartván helyhatósági jogainak mindenkorrai gyakorlását, a’ nm. helytartótaná­csot kérése meg felírásában az iránt, hogy e’ tárgyra vo­natkozó ’s a’dolgot könnyítő adatokat méltóztatnék meg­küldeni a’ megyének. A’ nm. helytartótanács e’ felszólítás­ra válaszul adá, mikép Mosony rendei várakoznának a’vám­­kérdés feletti határzásukkal addig,mig ez iránt felsőbb hely­ről rendelet érkezik. Meg kell azonban jegyezni,hogy ezen helytartó tanácsi intézvény elkésett, vagyis akkor érkezett a’ rr. tudomására, midőn ezek­­ az idő és törvényes szükség miatt már intézkedtek alkotványos hatósági köte­lességük szerint. Közelgetvén t. i. a’nevezzük pályavonal megnyitási határideje, a’ rr. oda őrködő választványt neve­zőnek ki, melly felvilágosítván az illetőket a’ felvilágositan­­dókról a’ megye alkotványos érdekében intézkedjék; ezen ellenőrködő választvány sept. 13-án jelentést tesz arról,mi­szerint kimenvén a’ hely­színére ott az ausztriai vámosokat már tettleg meg telepedve’s hivatalaik kezelésében találta. Mosony rendei e’ vállalat keletkezte óta soha a’ társaságtól a’ rendőri szabályok létrehozására megkivántató segédke­zeket meg nem vonták ugyan, sőt — mennyiben a’ közle­kedés könnyítése ez által is eszközöltetik ’s az ipar és ke­reskedés emelkedése nagyobb biztosítékot kap — ahol a’ legszívesebben járulandók is valának, azonban tudva azt, hogy az ország határiról ’s külhatóságnak az országban gyakorlásáról csak óvatosan intézkedhetik, mennyiben e’ kérdések országos fontosságúak ’s mint illyenek az öszszes törvényhozáshoz tartoznak,azért is az ellenőrködő választ­­vány j­elentése nyomán a’magyar földről az ausztriai vámo­sokat ezek tiltakozása ellenére is kitíltá. Midőn a’ megyének e’határzata teljesedésbe ment, akkor — vagy is 7 nappal később, t.i. sept. 20-án érkezett meg a’ nm. helytartóta­nácsnak fönebb irtak intézvénye, mellyben a’ rendeket vá­rakozásra inti addig, mig felsőbb helyről nem létetik ez i­­ránt rendelkezés. — Illy körülmények közt valának a’ dol­gok, midőn a’nm.udv. kanczellária tudomására jutván a’ mosonyi eljárás, eziránt ns. Mosony megye rendeihez egy leirat érkezik, mellyben hivatkozván a’September 20-i helytartótanácsi intézvényre,roszadja a’ megyének azon lé­pését, miszerint nem hajtva ezen intézvényre az ausztriai vámosokat hivatali eljárásukban háborgatá,sőt kitiltá,holott a’ határvámok már több helyen minden súrlódás vagy ösz­­szeütközés nélkül már régóta békével kezeltetnek a’ két szomszéd nemzet érdekeltjei által, mint p. o.ez Dévényben Pozsonymegye szélén van. Ezen roszalás után hivatkozik a’ nm. m. kir. udv. kanczellária az 1715: 91d. törvényre, mellynek erejénél fogva a’nm. helytartótanácsnak joga van harminczadokat tetszése szerinti helyekre állitni ’s épen ezért, hogy t.i. a’dolgok tisztába hozassanak, Mosony me­gyébe­ns. T. Mihály királyi biztoskép kirendeltetett. Ez sze­rinte a’tény állása. Inditványzó első alispán ur ezek után a’ dologra vo­natkozó saját nézetei előadásához fogott, mellőzve azt, mi elsoroltak után Mosony megye közgyűlésén történt, nem tartozván ezek közelebbről e’ megye körébe. Előterjesztő szónok nem lehet az intézkedő eljárással egy véleményben az iránt, hogy némelly kereskedési kényelmek miatt az or­szág határain ’s egyik legkényesebb alkotmányos jogán — miszerint idegen hatóság a’ határokon belül hatástalan, fel­adjon. Magyarország királya koronáztatásakor arra eskü­szik,hogy az orsz.határait épen tartja és tartatja,már pedig, ha korm.megengedné hogy azokon belül egy szomszédtar­­tomány törvényhatósága tettleg gyakorolja eljárását, ez e­­setben az ország territoriális épsége ’s az ezt biztosító sar­kalatos törvény, a’ koronázási oklevél sértetik meg; ezeket tehát kereskedési kényelmeknek könnyedén feláldozni nem lehet; kivált midőn annak szüksége még be sincs bizonyít­va; különben, ha az eljáró kormányszék illy kényelmek szükségéről meggyőződve van, ott a’törvényhozás, hol az illyen alkotványi pontokba ütköző változtatások végezhe­tők. Szónok tehát itt elsorolt nézetei nyomán is Pestmegye részéről 1) megiratni kívánja Mosony rendeinek, miként eljárásuk a’ vámszedők ellenében egészen helyes és törvé­nyes’s ezért e’megye köszönetét fejezné ki. 2) Mennyiben ezen intézkedés által az ország territoriális épsége meg sértetett, ezt jövő országgyűlésre sérelmül jegyzik fel e’ me­gye rendet ’s orvosoltatását követeik által eszközöltetni sürgetendik. 3) A’ rm. helytartótanácshoz és a’ rm. udv. kanczelláriához a’ Mosonymegye iránti eljárás ellen Pest­megye rendei felírást intéznek in forma protestatorra. 4) Körlevelek fognak intéztetni minden ollyan határszéli ma­gyei hatósághoz, hol a’vám és harminczad­ kezelés szom­szédi viszonyoknál fogva tán kevésbbé kedvező állapotban van, eziránt felvilágosítást kérés végett. Ezen indítvány ellen a’ túlsó oldaliak egyenesen nem szólaltak fel, többnyire bele egyeztek az eljárás ellen te­endő felírásban, csupán a’ protestatoria formát kívánták mellőztetni; mert szerintük az által, hogy az ausztriai vámo­sok a’ magyar földön megjelentek ’s motozásokat tettetnem következtethetni azt, hogy ugyanakkor, és azok egyszers­mind iurisdictiót gyakoroltak. Különben főjegyző úr hosz­­szas fáradsággal — a’ levéltárból német adatokat ’s a’ corpus jurisból törvényeket keresgetett elő; nevezetesen a’ Mária Therézia kormánya által kiadott ’s harminczadokra vonatkozó német szabályok némelly pontjaiból ’s 1715:91. és az 1729:2d. törvényekből azt követelték, hogy ő felsé­gének, és a’ nm. helytartótanácsnak mindig joga volt a’ vámügyek fölött önhatalmúlag rendelkezni’s mivel a’felol­vasott német vámszabályzó pontokból kitűnik,hogy az ausz­triai határokon belül is vannak magyar harminczadok fel­állítva, e’ szerint viszonossági tekintetből Magyarországon is felállithatók. Ezek ellenében az ellenzék részéről elmondatott, mi­szerint a’ felhívott törvényekben mindenütt magyar vám­ról, vagyis harminczadról van szó, nem németről; ’s onnét, hogy például Ausztriában van magyar harminczad,nem kö­vetkeztethetni, hogy tehát Magyarországban is állíthatni fél német vámot. ’stb)M.országnak van alkotmánya, az örökös tartományoknak nincs. Nálunk törvényes erővel csak az bír, mit a’ nemzet és király közös akarata azzá szentesített; az örökös tartományok e’ tekintetben másként állnak, mert ott egy ember akarata szab törvényt. Az hogy Dévénynél a’ vám a’ harminezaddal egyesittetett, a’ mosonyi kérdésben az ellenfél által argumentumul nem hozható fel, mert ezen egyeztetésről szó sincs a’törvényben; már pedig illy ügy­ben csak törvény kötelezhet, nem pedig egyes hatóságok közt történt szerződvények, mi ha meglétetett, mindeneset­re sérelmes. A’ német vámszabályzatok emlegetése is csak idő vesztés, mert ha Mária Therézia kormánya alatt valami törvénytelenül történt, onnét nem következik, hogy az foly­tonos usus által ma már törvényességre emelkedett, mert a’nemzeti jogok praescriptio alá nem vonhatók; tehát a’ főjegyző fáradsága fölösleges volt, az ellenfél csak pusztán felírni, ’s nem egyszersmind protestálni akar; ezzel a’rr. nem elégülhetnek meg; mert az ország territoriális épségét kir. eskü biztosítja, mit a’kormány intézkedése mellőzött, tehát az óvásnak helye van, annál is inkább, minthogy az ide vo­natkozó törvények világosak, ’s nem is azok magyarázata forog fen, hol a’repraesentatio igen is helyén lenne. Az is mondatik, hogy az ausztriai vámszedők által még nem gyakoroltatott jurisdictio, csupán a’ motozás gyakoroltatott. Erre vonatkozólag kér­­deztetett: mi a’jurisdictio? felelet: quae ius dicendi aucto­­ritatem habet; már pedig az ausztriai vámosok megteleped­vén a’ magyar földön saját hatalmoknál fogva végbe vivék mind azt, mi a’vámszedéshez megkivántatik a’ nélkül, hogy ehez egy másik hatóság — például Mosonymegye erejét szólították volna fel; a’jurisdictio gyakorlata tehát világos, a’ felírás ennélfogva csak in forma protestatorra állhat meg; minthogy idegen jurisdictiónak a’ határon átléptével az or­szág territoriális épsége tényleg sértetett meg. Sz. I. gr. nem akar minden dologban a’ corpus iuris— hoz folyamodni, mellynek vastag tömegében ugyanazon ál­lításra okokat pro et contra eleget találhatni, igy a’mosta­ni kérdésben mit mondanak vagy inkább gondolnak a’kar­zaton hallgató hölgyek, kik itteni versenygésünkről igy o­­koskodhatnak: ezen urak egy törvényt tanulnak ’s azon egy törvényen mégis annyit disputálnak; szóló gr. örömét feje­zé ki azon is, hogy a’ nemzetben a’ reactio felébredt, egyéb­ként nem szereti tulcsigázottnak látni, melly mindent tű­hegyre állít, sokkal fontosabbnak találja , exclja e’ kérdés eredetét, semhogy a’ vitát olly meszsze vinni jónak tartaná; szóló gróf magasb politikai szempontból kívánja venni a’ dolgot, melly szerint a’ szomszédokkali közlekedést nem ne­­hezitni, hanem könnyitni lenne szükséges, hogy igy az ide­gen pénz az országba folyván a’nagyczélok annál köny­­nyebben lennének létesíthetők. A’ mi egyébiránt a’ megyé­nek mostani aggodalmát illeti, azt méltányolja, de ezen ag­godalom kifejezésére elegendőnek tartja magát a’felírást is, mellyre ha válasz nem adatnék, közel az országgyűlés ’s majd eligazíthatjuk ott’stb. Ez ellen megemlittetett a’ dunagőzhajózási társaság, melly a’magy.jövedelmek ’s keresk. források legnevezetesb ágát a’ Dunát csaknem egészen a’ külföld kezébe játszá; nemkülönben emlékezetbe hozattak az idegen tőkepénze­sek, kik igenis hazánkba folyatják pénzüket, vesznek itt ter­jedelmes birtokokat, de csak azért, hogy a’beruházottat sokszoros uzsorával ki is vigyék.Az idegen pénzek befolyá­sa tehát alkotványos jogunk átengedésére nem elégséges ok. Arra pedig, hogy túlságos reactiónkban a’ dolgokat tű­­hegyre ne állítsuk, vagy is, hogy a’ kormány iránt ne le­gyünk bizalmatlanok, megjegyeztetett: mikép a’ múlt században, a’ nemzet bárány-szelidséggé hallga­ *) E’ szemrehányás mind azon lapot illeti, mellyek ta­lán szint azon czímmel nevezék, azonban a’nélkül,hogy vala­kit előre bírói ítélet nélkül kárhoztatni szándékoztak volna, mind a’ Pester Zeitung, mind egyéb lapkezelők hie­delmünk szerint csupán azon epithetonnal illették K. M.ot, mellyel a’ közgyűlési vitatkozásokban említve volt. Szerk. **) A’felmentetési eset szinte közöltethelik a’lapok­ban ’s igy megtisztulva állhat a’ közönség előtt. Szerk. 1 3) Ezt mi a’Pester Zeitung szerkesztőségérül tával gyanulag sem merjük hinni. Szerk.­­!!14)Furcsa,hát nem e’végett rendelték törvényeink a’se­­­lvestrumot? Szerk. 360

Next