Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-10-22 / 84. szám

PEST csütörtök October 22-én Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer emelésében , egyebütt pedig minden királyi 84dik sztíni 1846. étszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle h­irdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. "Forg­­Feszt, octüb­er­ejétől december végéig járó év ne gyolcs­­dófi­z­etést postán 3 fr. 30 krral, Budapest­­re boritoktalanul ’s házhoz küldéssel­­ ír­ 40 krral testvér lapjaira elfogad____________a’ sz­er­kesz­tőség- A’ zágrábi h­orvát újság, m­elly magát—hogy FOGLALAT. Magyar- és Erdély orsz. (Orvosi jelentések Ná­dor ő fenségének egészségi állapotáról; kinevezések, és előlép­tetések, halálozás,a’ zágrábi horvát újság; Bihar, Bereg, és Bé­kés megyék közgyűlései; Pestm. rendkívüli közgyűlése; vesz­prémi tudósítás; rövid közlések; páregyesü­let; budapesti napló.) A­m­er­i­k­a. (Taylor hadserge; az egy. statusok kormányá­nak nézete a’ mexicoi háború iránt.) Külső jelentősége nagyobb legyen, Szlavónia és Dalmát tartományokról is nevezi, legújabban azzal akarja magát pártja előtt nevezetessé tenni, hogy a’ tervezett nádori ün­nepélyben a’ három horvátországi megye ne különösen, mint t. i. a’ nm. helytartótanács egy eziránti intézvényében ezen törvényhatóságokat kormányilag meghivá, hanem öszszesen mint ország képviselje magát ad normám et for­mam diaetarum. Ez ellen, ha mint egyes ember véleményét vennénk, észrevételünk épen nem lenne; hanem mondanánk: legyen kinek kinek az ő hite szerint; de egészen másként a’ dolog, midőn e’ vélemény hangos indítványként lép föl egy politi­kai lapban, pedig olly lapban, melly orgánuma egy — ma­gát néma’ legkedvezőbb színben mutató pártnak, ’s melly homlokán czimét viseli három olly nemzetnek, melly szá­zadokon át jóban részban egyiránt osztozott velünk, mel­­lyet először ugyan a’ fegyverjog, később pedig a’ testvéri szeretet, ’s a’ sors jótéteményei ’s csapásibani egyenlő ré­szesülés font velünk elválhatlan testté. Illy érdek lévén a’ latban érintetlenül nem hagyhatunk semmi ollyast, mi en­nek palástja alatt és ennek nevében nehány elbotlottak túl­buzgósága által helytelenül akár mondatik, akár csábitólag iratik. Mi ismerjük a’ horvát nemzetet nemcsak nevéről, vagy egyeseinek külsejéről, hanem ismerjük őszinte jelle­méről, polgári meggyőződéséről, ismerjük a’ zöld aszta­loknál úgy, mind házi köreik tűzhelyénél, tiszteljük gondol­kodásmódját, szívesen méltányoljuk néha eltérő vélemé­nyét, ismerjük annak egész politikai életét, ’s épen ezért kötelességünknek érezők a’ fönebb irt indítvány ellen vé­leményünket elmondani úgy is mint magyar, ’s úgy is mint őszinte barátja a'józan és becsületes horvátoknak. A’Horvátszke Novine neveztük indítványának fő támpontjaiul az 1625. és 1723ki törvényeket idézi, kö­vetkeztetvén ezekből, hogy a­ három egyesült tartomány minden közönséges gyülekezetek alkalmával Magyaror­szág irányában csak mint ország!­ egyesülten képviselheti magát. Az idézett törvényeket,­sőt azokon kívül többeket — az érintett tartományra vonatkozókat megtekintettünk, de bennök a’Horvátszke Novine conclusumára nem csak hogy nem akadtunk, sőt a’törvény szavaival élve: „Simili­ter unus ex ablegatis regni Sclavoniae inter magnates vo­­cem habeat, r­e­­­i­q­u­i­s ablegatis inter regnicolas so­­litum locum et sufragium retinentibus“ azt mondhatjuk, pedig minden politikai véletlen fallacia félelme nélkül, hogy Horvátország képviselői közül a’ főrendek közt csak egy jelent ugyan meg ülés és szavazatképességgel, de a’ r­e­­­i­­qui ablegati alatt a’három megye külön képviselői ér­tethetnek, minek lehetősége — ha a’rákosi királyválasz­tásokra viszszaemlékezünk, mint teljes bizonyossága tűnik fel. Azonban legyen, hogy a’ horvát megyék csak mint Horvátország képviselhetik magukat a’ magyar or­szággyűlésen, de még innét ismét nem következtethetni azt, hogy ez állana olly jellemű országos ünnepélyek iránt is, mellyet csupán őszinte tiszteladási szándék, és nem tör­vényhozási czél gyűjt öszsze, valamint okszerűleg a’ felhí­vott törvények nyomán nem róható meg a­ Varasdmegyé­­nek 1840-i törekvése, midőn a’ tartománygyűléstől kíván­ta, hogy a’ sérelmek gyérítése, ’s egyéb közigazgatási dol­gok czélszerűbb, ’s gyorsabb elintézése végett ezentúl a’ három horvát megye is a’ magyar megyék módjára külön követek és utasításokkal képviselje magát a’ magyar or­szággyűlésen; még pedig épen azon okból nem róható meg ezen törekvés, melly okból az elébb czímzett lap azt, mint mellőzését a’ horvát, szlavón és dalmát municipalis jogok­nak roszalja. Azt mondja t. i. a’ Novine, hogy ekép­p elfogadtatván az 1840-i varasdi törekvés (mitől azonban Varasd részéről ma már nem kell az illyreknek félniök) a’ horvát megyék egy kategóriába tétetvén a’ magyar me­gyékkel , kevesebbségök miatt azok közt elenyésznének; holott most a’ horvát megyék voluma mint egy ország szava tekintetik, ’s beleegyezés n­élkül Horvátországot ér­deklő semmi törvény sem alkottathatik. No! ez hát a’ N­o­v­i­n­é­n­e­k fő argumentuma, melly miatt a’ horvátmegyék külön meg ne jelenjenek a’ magyar országgyűlésre, és igy a’ nádori ünnepélyre se. Vegyük a’ dolog gyakorlati oldalát. Jelen országgyűlési viszonyunk közt Horvátországnak van az alsó táblánál két követe, és egy szavazata; ha — mint maga a’Novine mondja — kü­ Anglia. (A’ Times O’Connellről; Izland és ínsége; e­­miatti Francziaország. (Kis lázongás, Párisban ; Montpen­­sier hű tartásdija, ’s Luiza infánsnő jegyajándéka.) Sch­­weiz. (Nyugtalanságok Genfben ) Értesítő; dunavizállás. ORVOSI JELENTÉS Nádor ő cs. k. főhele­gsége egészségi állapotáról. XII. „Folyó hó­soik és Szike közötti éjen bekövet­kezett nyugalmasb egészségi állapota ő cs. kir. főherczeg­­ségének, az egész tegnapi napon át—legtöbb kórjelensé­gek enyhültével—folyvást tartott; ’s a’magas beteg késő estig a’ körülményekhez képest jól’s vidorul érzé magát, ámbár a’test erejének állapota még sok kívánni valót ha­gyott.— 17ről 18ikra forduló éjen a különben nyugalmas álom, a’gyógyszerek működése által többször félbeszakit­­tatott. — 18 án reggel ő cs. kir. fensége egészségi állapota a’ tegnap reggel tapasztalttal majdnem egyenlő.“ Budán, octob. 18án 1846. — Reggeli 9 órakor. S­tá­hly m. k., dr.S­t­e­inm­a­sster m. k., dr. W­ü­r 11 e­r m. k. Xvi. „Folyó hó 16ról 17re járó éj folytán beállott nyugalmasb állapota ő cs. kir. főherczegsége egészségé­nek, az egész tegnapi napon át szakadatlanul folyvást tar­tott;—’s minthogy a’magas beteg majdnem minden bajtól mentve maradt, állandóul vidor volt,’s az erők bár kis mér­­tékbeni, de mégis legörvendeztetőbb gyarapodást nyertek. 1818 és 19ke közötti éjen át ő cs. kir. fensége nehány ’élbeszakasztással jól aludt; ma reggel valamivel jobban érzi magát’s erőben észrevehetőig gyarapodottnak ta­­áltatik “ Budán, oct. 19kén 1846. Reggeli 9 órakor.— Stáhly m.k. dr. Steinmassier m. k. dr. Würt­­ler m.k. XIV. Ő cs. kir. főherczegségének tudtul adott egész­ségben javulása az epe orgának beteges izgatottsága által egnap délelőtt váratlanul megzavartatott, a’ mi ő fenségé­nél késő estig újra igen szenvedő állapotot idézett elő. Este sikerült a’ kórjelenségek enyhítése, mire ismét meglehetősen nyugalmas és állott be. Folyó hó 20án reggel ő cs. kir. főherczegsége egész­ségi állapota megnyugtató. Budán oct. 20kán 1846. Reg­geli 9 órakor. Stáh­ly m.k. Dr. Steinmassier m.k.­­r. W­ü­r 116 r m. k. XV. Ő cs.’s ap.kir. főherczegségének tegnap reg­gel tapasztalt egészségbeli javulása az egész napon át folyvást tartott, minek vidorság ’s az erőknek némi gyara­podása van következvénye. Jól töltött és után ő cs. kir. fensége ma 21én reggel körülményekhez képest jól érzi magát.—Budán, oct. 21én 1847. reggeli 9 órakor. S­t­á­h­­­y m. k. dr., S­t­e­i­n­m­a­s­s­­er m. k., dr.Würtler m. k. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ kalocsai főkáptalanban meg­­sresült kanonokvágra Körmöczy Miklós miskei plébánost, továbbá a’szatmári káptalan tisst­b. kanonokjává Varga István színyes váraljai plébánost érdemesíteni legkegy. mél­­.óztatott. A’ nmirgy magyar ákr. helyt.tanács kebelbeli kiadó-hi­vatalánál néhai Frenreisz Vincze és Galsay István ha­lálával megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat, a járulnoki hivatalra pedig B­o­h­n Benedek és H­i­r­t Jánost nevezte ki. Moisfalvi Gyurcsányi Antal közel másfél évig tartó s hasonlíthatlan szelídséggel tűrt tüdővészi szenvedései u­­tán folyó hó­rkán és Barsmegyében keblezett Nagy-Sára helységben erényes életének 3zik, boldog házasságának pe­ngőik évében a’jobb életre költözött. Benne munkás ’s i­­jalkodó polgár, egyeneslelkü barát, bő keblű rokon, gondos itya’s hű férj múlt ki az élők sorából. Áldás poraira! nyugtalanságok.­ én Erdélyoranálf. i­lön képviseltetvén a’ magyar megyékkel azonos kategóri­ába tétetnék, egy helyett h­ár­o­m voksot kapna;’s mivel a’ nyelv és a’ fenálló politikai viszony őket szlavóniai roko­naikhoz szorosabban fűzi, ezekkel egyesülve nyernének hat­ érvényes szavat. Már kérdjük: hat szavazat mellett enyész­­hetik e el egy országgyűlésen valamelly vidék, vagy testü­let inkább, vagy egyel? legyen bár ezen egy mellé az o­r­­sz­á­g név csatolva! Numeratio alkalmakor az egy csak egy marad; ellenben hol bizonyos dolog körül hat voks nyilat­kozik, ott már méltán megállapodik az egész törvényhozó test, kivált ha a’ tárgy ezen halott közelebbről érdekli. Ez tehát ama nagy ok, miért hogy a’ horvát megyék külön meg ne jelenjenek Magyarhonban! Mi ugyan megvagyunk győződve, hogy ezt a Novine maga sem magyarázná hát­ránynak, mert hiszen politikai előnyökről neki is van fel­fogása, mégis miért hozta fel épen ezt ijesztő akadályul, annak okát azonnal feltalálhatni, mihelyt kedve­lő valaki­nek a’ horváthoni agitatiók nehányak által monopolisok­ tit­kaiba avatkozni. A­’ magyar országgyűlésen dolgok fordul­nak elő, mellyek a’ horvát követeket,’s ezek által küldőiket sokban felvilágositnák , mikben ma tisztán látniok nem lehet. A’ magyar keblek nyitott könyvként állván előt­tük, azokból az érzelmek legmagasztosbjait olvashatnák; megtanulnák itt, hogy a’ magyar nem elnyomást, hanem törvényes polgári szabadságot, alkotványos önállóságot akar; ezért vérzett ezredek óta,’s ezért küzd ma is ernyedetlenül. E’tudomás természetesen kijózanulást, ez ismét megtérést, bűnbánatot eszközölne, mi persze hogy némellyeknek a’ Száván innen és Dráván túl nem lenne i­­nyökre,’s ezért lépnek föl praeventiv indítványokkal, mellyek közül csak az a’ legnagyobb hiba, hogy ollyanok czime,és nevében tétetnek, kik azon értelemben nincsenek. Mi tovább magát a’czélba vett ünnepélyt illeti, ezi­ránt a’ „z­a g r­e b s z­k­a Novine“ úgy vélekedik, misze­rint a’ horvát megyék külön képviselettel Budára már csak azért sem mehetnek, mert úgymond —a’ múlt évi October 14én tartott tartomány-gyűlésen az határoztatott el, hogy , nádor ő fenségének félszázados ünnepe Horvátország ré­széről generaliter tartassék meg. Jól van, mi is azt tartjuk, hogy ha valami jót, üdvöst valamelly megye, vagy tarto­mány egyszer határozott, azt máskor ne változtassa, ezt kí­vánja a’törvényhatósági hitelesség, és ezt a’ férfias követ­kezetesség. Azonban legyen szabad e’ helyütt igen szeré­nyen kérdenünk: kik h­ozák ama határozatot,’s kik állapod­tak meg abban? Tudomásunk szerint ott sem nemes Zág­­rábmegye, sem a’ súrmezei kerület képviselve nem volt, e­­zek pedig törvényes kiegészítő részei a’ horvát tartomány­­gyűlésnek, úgy annyira, hogy a’ törvény megkívánta ható­ságok öszszes jelenléte nélkül nem is kezdhetni tanácsko­zást, annál kevésbé határozatot állapítni meg valamelly tárgyban. Zágráb megye fele részét teszi—sőt ha jól szá­molunk, még többet fele részénél Horvátországnak,és Zág­rábmegye alkotványhű kivánatai mégis mellőztettek a’ tar­­tománygyűlésen’stb.Urak­ azon határozattól, mellyre önök ollynyargalózva hivatkoznak,még hi­ányzik az országos be­leegyezés, a’királyi szentesítés, ’s önök mégis kényszerítő erőt fürkésznek. Jobb lesz hallgatni ’s e’helyett inkább a’ szármaskönyv III. része 2dik czimének 2,5, és 6dik §-iról elmélkedni, mellyben mondatik, hogy „Croatia licetia hom­magiis, biisagiis, et terminis discrepes ab Hungaria, statu­ta tam­en contra decreta generalia condere non potest. E­­zen szavak igen világosak. Ezeket lehető nyugodtan elmondván, engedjenek a’ Száva és Dráva mellékiek még sziveikben helyet pár őszinte komoly szónak. Ötven esztendeje, mióta fenséges nádorunk e’magas állásból igazgatja országun­kat, osztatlan bizalmát, elállhatlan szeretetét bírja ő a’ ma­gyar nemzetnek, és bírja a’horvát nemzetét is. Ötven év u­­raim egy ember életében szép idő, ’s ha hozzá veszszük, hogy ezen ötven év köztünk, hazánkban, főbb hivatalaink egyik legfárasztóbbikának élén töltetett, közepette harcz és háborúknak ’s később azon időben, midőn az országot átalakító főbb kérdések az izgatottságig foglalák el a’ nem­zet cselekvő erejét, lehetetlen, hogy ezen érdemek félszáza­dos ünnepén minden pártok, ’s vélemény ágazatok egygyé ne olvadjanak, ’s mint egy compact — egyetértő egész mutassa be hálaáldozatát úristenének. Ez alkalommal meg­­leendőzáfolva a’rólunk és fajunkról szóló hisztéria is, melly a’ magyart mindig, és mindenben egyenetlennek, hábor.

Next