Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-10-22 / 84. szám
PEST csütörtök October 22-én Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer emelésében , egyebütt pedig minden királyi 84dik sztíni 1846. étszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. "ForgFeszt, octüberejétől december végéig járó év ne gyolcsdófizetést postán 3 fr. 30 krral, Budapestre boritoktalanul ’s házhoz küldéssel ír 40 krral testvér lapjaira elfogad____________a’ szerkesztőség- A’ zágrábi horvát újság, melly magát—hogy FOGLALAT. Magyar- és Erdély orsz. (Orvosi jelentések Nádor ő fenségének egészségi állapotáról; kinevezések, és előléptetések, halálozás,a’ zágrábi horvát újság; Bihar, Bereg, és Békés megyék közgyűlései; Pestm. rendkívüli közgyűlése; veszprémi tudósítás; rövid közlések; páregyesület; budapesti napló.) Amerika. (Taylor hadserge; az egy. statusok kormányának nézete a’ mexicoi háború iránt.) Külső jelentősége nagyobb legyen, Szlavónia és Dalmát tartományokról is nevezi, legújabban azzal akarja magát pártja előtt nevezetessé tenni, hogy a’ tervezett nádori ünnepélyben a’ három horvátországi megye ne különösen, mint t. i. a’ nm. helytartótanács egy eziránti intézvényében ezen törvényhatóságokat kormányilag meghivá, hanem öszszesen mint ország képviselje magát ad normám et formam diaetarum. Ez ellen, ha mint egyes ember véleményét vennénk, észrevételünk épen nem lenne; hanem mondanánk: legyen kinek kinek az ő hite szerint; de egészen másként a’ dolog, midőn e’ vélemény hangos indítványként lép föl egy politikai lapban, pedig olly lapban, melly orgánuma egy — magát néma’ legkedvezőbb színben mutató pártnak, ’s melly homlokán czimét viseli három olly nemzetnek, melly századokon át jóban részban egyiránt osztozott velünk, mellyet először ugyan a’ fegyverjog, később pedig a’ testvéri szeretet, ’s a’ sors jótéteményei ’s csapásibani egyenlő részesülés font velünk elválhatlan testté. Illy érdek lévén a’ latban érintetlenül nem hagyhatunk semmi ollyast, mi ennek palástja alatt és ennek nevében nehány elbotlottak túlbuzgósága által helytelenül akár mondatik, akár csábitólag iratik. Mi ismerjük a’ horvát nemzetet nemcsak nevéről, vagy egyeseinek külsejéről, hanem ismerjük őszinte jelleméről, polgári meggyőződéséről, ismerjük a’ zöld asztaloknál úgy, mind házi köreik tűzhelyénél, tiszteljük gondolkodásmódját, szívesen méltányoljuk néha eltérő véleményét, ismerjük annak egész politikai életét, ’s épen ezért kötelességünknek érezők a’ fönebb irt indítvány ellen véleményünket elmondani úgy is mint magyar, ’s úgy is mint őszinte barátja a'józan és becsületes horvátoknak. A’Horvátszke Novine neveztük indítványának fő támpontjaiul az 1625. és 1723ki törvényeket idézi, következtetvén ezekből, hogy a három egyesült tartomány minden közönséges gyülekezetek alkalmával Magyarország irányában csak mint ország! egyesülten képviselheti magát. Az idézett törvényeket,sőt azokon kívül többeket — az érintett tartományra vonatkozókat megtekintettünk, de bennök a’Horvátszke Novine conclusumára nem csak hogy nem akadtunk, sőt a’törvény szavaival élve: „Similiter unus ex ablegatis regni Sclavoniae inter magnates vocem habeat, reiquis ablegatis inter regnicolas solitum locum et sufragium retinentibus“ azt mondhatjuk, pedig minden politikai véletlen fallacia félelme nélkül, hogy Horvátország képviselői közül a’ főrendek közt csak egy jelent ugyan meg ülés és szavazatképességgel, de a’ reiqui ablegati alatt a’három megye külön képviselői értethetnek, minek lehetősége — ha a’rákosi királyválasztásokra viszszaemlékezünk, mint teljes bizonyossága tűnik fel. Azonban legyen, hogy a’ horvát megyék csak mint Horvátország képviselhetik magukat a’ magyar országgyűlésen, de még innét ismét nem következtethetni azt, hogy ez állana olly jellemű országos ünnepélyek iránt is, mellyet csupán őszinte tiszteladási szándék, és nem törvényhozási czél gyűjt öszsze, valamint okszerűleg a’ felhívott törvények nyomán nem róható meg a Varasdmegyének 1840-i törekvése, midőn a’ tartománygyűléstől kívánta, hogy a’ sérelmek gyérítése, ’s egyéb közigazgatási dolgok czélszerűbb, ’s gyorsabb elintézése végett ezentúl a’ három horvát megye is a’ magyar megyék módjára külön követek és utasításokkal képviselje magát a’ magyar országgyűlésen; még pedig épen azon okból nem róható meg ezen törekvés, melly okból az elébb czímzett lap azt, mint mellőzését a’ horvát, szlavón és dalmát municipalis jogoknak roszalja. Azt mondja t. i. a’ Novine, hogy eképp elfogadtatván az 1840-i varasdi törekvés (mitől azonban Varasd részéről ma már nem kell az illyreknek félniök) a’ horvát megyék egy kategóriába tétetvén a’ magyar megyékkel , kevesebbségök miatt azok közt elenyésznének; holott most a’ horvát megyék voluma mint egy ország szava tekintetik, ’s beleegyezés nélkül Horvátországot érdeklő semmi törvény sem alkottathatik. No! ez hát a’ Novinének fő argumentuma, melly miatt a’ horvátmegyék külön meg ne jelenjenek a’ magyar országgyűlésre, és igy a’ nádori ünnepélyre se. Vegyük a’ dolog gyakorlati oldalát. Jelen országgyűlési viszonyunk közt Horvátországnak van az alsó táblánál két követe, és egy szavazata; ha — mint maga a’Novine mondja — kü Anglia. (A’ Times O’Connellről; Izland és ínsége; emiatti Francziaország. (Kis lázongás, Párisban ; Montpensier hű tartásdija, ’s Luiza infánsnő jegyajándéka.) Schweiz. (Nyugtalanságok Genfben ) Értesítő; dunavizállás. ORVOSI JELENTÉS Nádor ő cs. k. főhelegsége egészségi állapotáról. XII. „Folyó hósoik és Szike közötti éjen bekövetkezett nyugalmasb egészségi állapota ő cs. kir. főherczegségének, az egész tegnapi napon át—legtöbb kórjelenségek enyhültével—folyvást tartott; ’s a’magas beteg késő estig a’ körülményekhez képest jól’s vidorul érzé magát, ámbár a’test erejének állapota még sok kívánni valót hagyott.— 17ről 18ikra forduló éjen a különben nyugalmas álom, a’gyógyszerek működése által többször félbeszakittatott. — 18 án reggel ő cs. kir. fensége egészségi állapota a’ tegnap reggel tapasztalttal majdnem egyenlő.“ Budán, octob. 18án 1846. — Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k., dr.Steinmasster m. k., dr. Wür 11 er m. k. Xvi. „Folyó hó 16ról 17re járó éj folytán beállott nyugalmasb állapota ő cs. kir. főherczegsége egészségének, az egész tegnapi napon át szakadatlanul folyvást tartott;—’s minthogy a’magas beteg majdnem minden bajtól mentve maradt, állandóul vidor volt,’s az erők bár kis mértékbeni, de mégis legörvendeztetőbb gyarapodást nyertek. 1818 és 19ke közötti éjen át ő cs. kir. fensége nehány ’élbeszakasztással jól aludt; ma reggel valamivel jobban érzi magát’s erőben észrevehetőig gyarapodottnak taáltatik “ Budán, oct. 19kén 1846. Reggeli 9 órakor.— Stáhly m.k. dr. Steinmassier m. k. dr. Würtler m.k. XIV. Ő cs. kir. főherczegségének tudtul adott egészségben javulása az epe orgának beteges izgatottsága által egnap délelőtt váratlanul megzavartatott, a’ mi ő fenségénél késő estig újra igen szenvedő állapotot idézett elő. Este sikerült a’ kórjelenségek enyhítése, mire ismét meglehetősen nyugalmas és állott be. Folyó hó 20án reggel ő cs. kir. főherczegsége egészségi állapota megnyugtató. Budán oct. 20kán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m.k. Dr. Steinmassier m.k.r. Wür 116 r m. k. XV. Ő cs.’s ap.kir. főherczegségének tegnap reggel tapasztalt egészségbeli javulása az egész napon át folyvást tartott, minek vidorság ’s az erőknek némi gyarapodása van következvénye. Jól töltött és után ő cs. kir. fensége ma 21én reggel körülményekhez képest jól érzi magát.—Budán, oct. 21én 1847. reggeli 9 órakor. Stáhy m. k. dr., Steinmasser m. k., dr.Würtler m. k. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ kalocsai főkáptalanban megsresült kanonokvágra Körmöczy Miklós miskei plébánost, továbbá a’szatmári káptalan tisstb. kanonokjává Varga István színyes váraljai plébánost érdemesíteni legkegy. mél.óztatott. A’ nmirgy magyar ákr. helyt.tanács kebelbeli kiadó-hivatalánál néhai Frenreisz Vincze és Galsay István halálával megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat, a járulnoki hivatalra pedig Bohn Benedek és Hirt Jánost nevezte ki. Moisfalvi Gyurcsányi Antal közel másfél évig tartó s hasonlíthatlan szelídséggel tűrt tüdővészi szenvedései után folyó hórkán és Barsmegyében keblezett Nagy-Sára helységben erényes életének 3zik, boldog házasságának pengőik évében a’jobb életre költözött. Benne munkás ’s ijalkodó polgár, egyeneslelkü barát, bő keblű rokon, gondos itya’s hű férj múlt ki az élők sorából. Áldás poraira! nyugtalanságok. én Erdélyoranálf. ilön képviseltetvén a’ magyar megyékkel azonos kategóriába tétetnék, egy helyett három voksot kapna;’s mivel a’ nyelv és a’ fenálló politikai viszony őket szlavóniai rokonaikhoz szorosabban fűzi, ezekkel egyesülve nyernének hat érvényes szavat. Már kérdjük: hat szavazat mellett enyészhetik e el egy országgyűlésen valamelly vidék, vagy testület inkább, vagy egyel? legyen bár ezen egy mellé az ország név csatolva! Numeratio alkalmakor az egy csak egy marad; ellenben hol bizonyos dolog körül hat voks nyilatkozik, ott már méltán megállapodik az egész törvényhozó test, kivált ha a’ tárgy ezen halott közelebbről érdekli. Ez tehát ama nagy ok, miért hogy a’ horvát megyék külön meg ne jelenjenek Magyarhonban! Mi ugyan megvagyunk győződve, hogy ezt a Novine maga sem magyarázná hátránynak, mert hiszen politikai előnyökről neki is van felfogása, mégis miért hozta fel épen ezt ijesztő akadályul, annak okát azonnal feltalálhatni, mihelyt kedvelő valakinek a’ horváthoni agitatiók nehányak által monopolisok titkaiba avatkozni. A’ magyar országgyűlésen dolgok fordulnak elő, mellyek a’ horvát követeket,’s ezek által küldőiket sokban felvilágositnák , mikben ma tisztán látniok nem lehet. A’ magyar keblek nyitott könyvként állván előttük, azokból az érzelmek legmagasztosbjait olvashatnák; megtanulnák itt, hogy a’ magyar nem elnyomást, hanem törvényes polgári szabadságot, alkotványos önállóságot akar; ezért vérzett ezredek óta,’s ezért küzd ma is ernyedetlenül. E’tudomás természetesen kijózanulást, ez ismét megtérést, bűnbánatot eszközölne, mi persze hogy némellyeknek a’ Száván innen és Dráván túl nem lenne inyökre,’s ezért lépnek föl praeventiv indítványokkal, mellyek közül csak az a’ legnagyobb hiba, hogy ollyanok czime,és nevében tétetnek, kik azon értelemben nincsenek. Mi tovább magát a’czélba vett ünnepélyt illeti, eziránt a’ „za g re b s zka Novine“ úgy vélekedik, miszerint a’ horvát megyék külön képviselettel Budára már csak azért sem mehetnek, mert úgymond —a’ múlt évi October 14én tartott tartomány-gyűlésen az határoztatott el, hogy , nádor ő fenségének félszázados ünnepe Horvátország részéről generaliter tartassék meg. Jól van, mi is azt tartjuk, hogy ha valami jót, üdvöst valamelly megye, vagy tartomány egyszer határozott, azt máskor ne változtassa, ezt kívánja a’törvényhatósági hitelesség, és ezt a’ férfias következetesség. Azonban legyen szabad e’ helyütt igen szerényen kérdenünk: kik hozák ama határozatot,’s kik állapodtak meg abban? Tudomásunk szerint ott sem nemes Zágrábmegye, sem a’ súrmezei kerület képviselve nem volt, ezek pedig törvényes kiegészítő részei a’ horvát tartománygyűlésnek, úgy annyira, hogy a’ törvény megkívánta hatóságok öszszes jelenléte nélkül nem is kezdhetni tanácskozást, annál kevésbé határozatot állapítni meg valamelly tárgyban. Zágráb megye fele részét teszi—sőt ha jól számolunk, még többet fele részénél Horvátországnak,és Zágrábmegye alkotványhű kivánatai mégis mellőztettek a’ tartománygyűlésen’stb.Urak azon határozattól, mellyre önök ollynyargalózva hivatkoznak,még hiányzik az országos beleegyezés, a’királyi szentesítés, ’s önök mégis kényszerítő erőt fürkésznek. Jobb lesz hallgatni ’s e’helyett inkább a’ szármaskönyv III. része 2dik czimének 2,5, és 6dik §-iról elmélkedni, mellyben mondatik, hogy „Croatia licetia hommagiis, biisagiis, et terminis discrepes ab Hungaria, statuta tamen contra decreta generalia condere non potest. Ezen szavak igen világosak. Ezeket lehető nyugodtan elmondván, engedjenek a’ Száva és Dráva mellékiek még sziveikben helyet pár őszinte komoly szónak. Ötven esztendeje, mióta fenséges nádorunk e’magas állásból igazgatja országunkat, osztatlan bizalmát, elállhatlan szeretetét bírja ő a’ magyar nemzetnek, és bírja a’horvát nemzetét is. Ötven év uraim egy ember életében szép idő, ’s ha hozzá veszszük, hogy ezen ötven év köztünk, hazánkban, főbb hivatalaink egyik legfárasztóbbikának élén töltetett, közepette harcz és háborúknak ’s később azon időben, midőn az országot átalakító főbb kérdések az izgatottságig foglalák el a’ nemzet cselekvő erejét, lehetetlen, hogy ezen érdemek félszázados ünnepén minden pártok, ’s vélemény ágazatok egygyé ne olvadjanak, ’s mint egy compact — egyetértő egész mutassa be hálaáldozatát úristenének. Ez alkalommal megleendőzáfolva a’rólunk és fajunkról szóló hisztéria is, melly a’ magyart mindig, és mindenben egyenetlennek, hábor.