Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-12-03 / 96. szám
PEST csütörtök december 3-án Megjelenik a emeletében , Társalkodóval minden héten kétszer t. i. egyebütt pedig minden vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első ’ * .... 1 1 «kM.t. 1A.tnnviru;nl'knivró» mi li IO n V/aL’ iráni nőimén A* linnni nn ^ ^ I ..lián * .áA»-» ti i L* O * létén kétszer • * ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. tópostahivatal utján történhetik kiralyi »os^TMde[^ Az Értesítőben mindenféle hintetvény felvétetik és pontosan és jutányosan közöltetik. A„ wTS^T&telettel figyelmeztetjük a’ kit haza olvadó közönségét, hogy az eddigiekhez uj derék erők ’s biztos leveklárulása és bescédmunkákodása mellett,uj betűkkel megjelenendő, ’s érdekegyesítő elvű testvér lapjainkra eddigi marad az előfizetés, t. i. pos, t , l. , ,r ? ...... , 1 alatt e° esz évre 12, félre 6 p.ft, boritéktalanul hazhozkuldve pedig egesz évre 10,félre 5 p.ft. Külföldre vagy az örötan és Budapesten hazhozkuldt , egyedül a’ bécsi cs. k. főpostahivatalnál rendelkezhetni, belföldre pedig az ország és kapcsolatos részei minden k. S SnCAS uri-utcza 453 sz. Trath Károlyi-ház első emeletén, bánni biztos alkalom által, vagy szorgalom- és gyorsposta hivataliidis a sztikesziust.Di A Jelenkor és t ar s ako dó szerkesztősébe kocsi utján. ________ _____________________.----—--------------—----7-7;—7----7———------—_________ FOGLALAT: Magyar- és Erdélyorsz. (Előléptetések; Széchenyi István gróf és a’ politikai pártok folytatás; vukovár-fiumei vasút ügye; hivatalos kérelem a’ vukovár-fiumei vasút ügyében; Zólyom, Nógrád és Turócz megyék közgyűlései; hajdukerületi társas élet ’s pécsi örvendetes mozgalmak; budapesti napló.) Amerika. (Élelmiszer-árak pillanatnyi felszökkente, de ismétt lohadta) Portugália (Lissaboni tudósítások a’ Cintra melletti ütközetről é s az ország mostani helyzetéről.) Értesítő: dunavizállás. ex Erdélyombág. Lósy Imre técsői kamrai ügyvéd a’mármarosi k. kamrai igazgatósághoz ülnökké lön kinevezve. A’ am. magyar kir. udv. kamra a’ bursovkai megürült k. harminczadosi állomásra Novotny József liszai k. harminczadost, liszaiharminczadossá pedig Gály Vendel bruki k. harminczadhivatali írnokot alkalmazta. Széchenyi I.gr.és a politikai pártok.(Folyt.) A’ boldogitási divatos tanok már ekkor is megvoltak, gróf Széchenyi kétségkívül nemcsak neveiről ismeré őket, hanem ismeré azon balkövetkezéseket is, mellyek e’ tanok átültetése körüli kísérletekből származni szoktak. Ez volt oka hogy a’ hazafi gróf nem ott kezdé reformját, hová a’ franczia iskola növendékei nálunk, mint egyebütt törekvéseiket irányozzák,haraggal támadván meg azokat, kik a’nemzeti jóllét elérhetésére más utat’s eszközöket hisznek üdvöseknek. Nézzük gr. Széchenyi iratait, bár a’ legkorábbiakat is ’s meg kellene győződnünk, miszerint neki a’ teendőkre nézve egyik vagy másik rend iránti sympathia vagy valamelly osztály elleni antipathia vezérül nem szolgáltak. Róla nem mondhatni, hogy a’nemességet akará hajdani hatalmára viszszasegitni’s e’közben a’népről megfeledkezék; nem mondhatni viszont azt sem, mintha ő kétségbe esve az alkotványos elemek életrevalóságán, minden erejét — miként ezt ma többen tenni szeretnék — a’ népi meglehetősen nyers anyagnak kikészítésére fordította volna. Nem állíthatni becsületesen, hogy kormány és nemzet közti bizalmatlankodást vagy épen ellenségeskedést szükségesnek vagy csak hasznosnak is igyekezett volna bizonyítni arra, hogy a’ nemzet önállósága, önerejének kormányellenes örökös harczokbani kiismerése által növeltessék ’s biztosittassék; valamint józanul nem mondhatni, hogy mindennemű ingerkedések által a’ hatalom tettleges ellenintézkedésit provocálni akarta volna. Széchenyi ismérte a’ nemzet itthoni állapotát, de tudá annak a’ monarchia irányában viszonyít is, valamint a’ birodalomnak európai állását; ezeket ismérve ’s tudva pedig egyet sem akarhatott a’ fönebb elsoroltak közöl, hacsak in ultima analysi készen nem volt arra, hogy végre a’ magyar alkotvány megszüntetvén a’nemzeti és alkotványos továbbfejlődésnek ránk nézve még lehetősége is eltöröltessék; vagy pedig végtelenül megtágitva ama kapcsolatokat, miknek épségben tartatásuktól a’ monarchia jólléte ’s egyszersmind hazánk virágzása függ, ideig óráig tartó féktelenség mámorának lehessünk részesi, nem sejtve, railly iszonyú leend egykor a’ kiábrándulás. Valóban soha sem kellene felednünk, hogy keleti faj vagyunk, melly Európa egyéb népei ’s nemzetiségei közt egyedül áll; tudnunk kellene az anyagi érdekek e’ nagy századában, hogy sem politikai, sem tudományos vagy művészeti befolyást nem mutathatunk föl, melly számunkra büszkeségünket emelhető európai tekintélyt szerzett volna. Még inkább áll ez azon időszakról, mellyben gróf Széchenyinek a’ közcselekvőség terére kilépnie kelle. Ekor tudniillik még az is, mit szomszédinknak utánzási példányul netán ajánlhattunk volna, a’ magyar alkotvány olly tüneményeket láttatott, mikhez képest egy előre inkább kéteshasználatú eszköz, mint meggondolás nélkül elfogadható kincs gyanánt kelle a’ távolabb esőket illetőleg mutatkoznia, mire egyik ok az is, miszerint a’ régi formák Európára nézve még épen nincsenek — akár az egyes népek tökélyt megközelítő értelmi és szellemi kifejlettsége, akár az újabb kori ábrándszerü theoriák által annyira megingatva, hogy például ott, hol a’nemzet és uralkodó vagy inkább ennek kormánya közt a’ bizalmi sulyegyen fölbomlott, a’ világrész többi népei minden további fölhívás nélkül, kezetfogva ’s egyesülten lépnének föl ollyatén normális állapot előidézése végett, melly az öszszes emberiség czéljainak megközelítését nemcsak lehetővé de létesithetővé is tenné. A’ cosmopolitismus e’ fokától még ma is olly meszsze állunk,hogy az ellenkezőnek állítása higgadtabb kedélyüek előtt utópiaféle ábrándozásnál egyébnek alig látszhatnéa.Sőt még anynyira sem vagyunk, — hogy — mint hajdan a’görög respublicák tőnek —a nemzetek közvetlen küldötteik által értekeznének ’s egyezkednének polgárisodásunk legfőbb teendőji felől. Külviszonyok rendezgetése ma is a’ diplomáta kezében van, mit nem ártana megjegyezni azoknak, kik miután az itthoni lehetőségek minden fokozatin végig bukdácsoltak, azzal szokták magokat megnyugtatni, — hogy hisz illyesmit — ha már épen annyira jőne a’dolog — majd meggátol amaz ellenőrködés, melly a’világ hatalmai közt most fönálló sulyegyéni rendszer szükséges kifolyása. Széchenyi meggyőződése, midőn a’nemzet emberéül föllépe, az vala, mellyet Vörösmarty maradandó becsű következő soraiban foglalt. Mégjőni kell, még jőni fog egy szebb kor, melly után buzgó imádság epedez száz ezrek ajakán. E’ szavakat a’ nemes gróf ma ép úgy, mint politikai pályája kezdetén, saját hitvallásaként fogadja el, mert mindenben, mit itt vagy tőn,nagy költőnk idézett szavainak kinyomatára találunk.’S a’ „szózat“ e’ sorain túl következő versszakra többé átmenni nem szabad annak, ki Széchenyit megérteni, vele ernyedetlenül együtt munkálkodni óhajt a’ nemzet javára. A’következő versszak: Vagy jőni fog, ha jőni kell, a’ nagyszerű halál, hol a’ temetkezés fölött egy ország vérben áll — egy egészen uj térre vezet, olly térre, mellyet némellyek a’ mai oppositio legelszántabb törekvéseinél mintegy átátcsillámlani gyanítanak,de mellyre átlépni Széchenyi nem tartá tanácsosnak sem nagy műve kezdetén sem később, ma pedig még kevésbbé látja annak tanácsos létét. — ’S ez nagy momentum akkor, ha tisztába akarunk jőni arra nézve, miért roszaltatik az ellenzék eljárása gróf Széchenyi által napról napra gyakrabban’s miért fordulnak el a’hazafi gróftól mindinkább azon kedélyek, mellyek mai nap az oppositió élén állanak. Újjá alakulását akarám a’ nemzetnek, mignémelly mai törekvések legjobb esetben sem vezethetnek másra mint átalakulásra, úgy értelmezvén e’két szót, hogy az első nemzetünk uj erőben diszlő arczulatát, az utóbbi pedig a’meglevőnek más állapotra — jobbra vagy roszabbra— átváltoztatását jelentse. Amott már kezdetben mellőzni kelle minden szélsőséget, mert még a’ műtétes megkezdetése előtt a’ seb halálosnak csak azon esetre ismertetett, ha vagy a’gyógyítás még tovább halasztatnék, vagy pedig a’ beteg ügyetlen kezekbe kerülne; emitt minden pillanatban késznek kell lenni a’ legvégsőre, mert a’halál elkerülhetlennek erősittetik, hacsak a’ beteg egytől egyig mind be nem veszi azon lapdacsokat, mik bizonyos rész szertárából, kimondhatlan készséggel ’s a’ fölgyógyulás iránti legbiztosb reményben a’ szenvedő számára készen tartatnak. Amott az idők folytán megtágult kapcsoknak közös és viszonos érdeken alapult kijavítása; itt az egyik félnek látszólag kedvező tágulat arra használása, hogy szörnyű erőfeszítések által végkép elbágyadjunk; amott az ellenszegülés súlyának ott is akori alkalmazása,hol és mikor ezt jogtudat parancsolja, siker reménye javasolja; emitt alkalomlesés arra, hol lehetne az ellenfélbe kötni — még annyi lényeges különbségekül állíthatók föl elannyira, hogy méltán csudálkozhatni rajta, miért nem bírják, vagy nem akarják sokan még mai nap sem érteni a’,Kelet népek czimü munka azon állítását, hogy a’modor különbsége lehetlenné teszi az együttmunkálkodást! Ez kétségkívül reflexió hiányának tulajdonítható , különben lehetlen volna a’ fölérintett különbségnek értéhetlen titkolózásra magyaráztatnia azok részéről, kik talán magok készebbek volnának szörnyű halált halni, mint például megengedni, hogy a’ kormány a’ maga saját modorában boldogítsa őket, a’ hozzájok tartozókkal egyetemben! Sokan azt hiszik, hogy elvben megegyezni valakivel elegendő arra, hogy annak cselekvőségét minden részleteiben helyeseljük, sőt csupán a’ fenebbi egyetértésnél fogva vele szükségkép egy utón járjunk.Na ezen hiedelem már magában véve sikamlós, egészen haszonvehetlenné kell akkor válnia, midőn politikai cselekvőségre vonatkozik. Politikában ha közhivatalnokról van szó—legyen ez aztán bármi magas fokú—szükséges a’becsületesség elve; hazafiban,minek Virág’s Kelet népe szerint,lenni ugyan nehéz de nem lehetetlen, megkivántatik a’ tiszta hazafiság elve , itt is ott is evü e’kettő elég. Amaz nem engedi, sem hogy a’hivatal szentsége megsértessék,sem pedig hogy a’hivatalszabta kötelesség az ember belbecsének csorbításával teljesittessék. Imez meggátolja, hogy a’haza jólléte ellen legkisebb kísérlet csak szándékba is vétessék, ’s eszközli, hogy kiki tehetsége szerint a’ hon javát előmozdítni igyekezzék.— Ha már most ez utóbbi tekintet mellett maradva, specialitásokra megyünk, olly hazában, hol a’ hazafiság erénye kellő tiszteletben áll, ezrek lesznek azok, kik a’ cselekvőség terére kilépendők elvül tűzik magoknak a’hazaboldogitást,névszerint: nem ismerni nemesi föladatot, mint a’népnevelés ügyének elémozditásán fáradozni; vagy addig nem nyugodni, mig kiki a’hazában vagyonához aránylag—törvény értelmében —nem adózik; vagy: azon lenni, hogy közlekedési eszközökben ne szűkölködjünk; vagy földmívelés, ipar és kereskedési akadályok elhárítását törvényhozás útján eszközleni; vagy nemzetiség megvédetésén munkálkodni; vagy sajtószabadság kivívására öszpontosítni minden lehető erőt.. .’s így tovább a’ végtelenig. Kérdem: ki a felebaráti szeretet azon fajával bir, melly akkor örvend, ha a’ terhek lehetőleg tökéletesen vannak fölosztva; ha a’józan nevelés jótékony világa elhat ’s fényt terjeszt a’legszegényebb viskóban is; ha szükségink sőt kényelmünk kielégítésére nézve kellőkép el van látva az ország minden része közlekedési eszközökkel, ’s ezek használását illetőleg észellenes intézkedésekben nem állnak; ha a’ törvényhozás gondoskodék arról, hogy ki verítéket hullatva hasgatja barázdáit, állati szükségei kielégítésén fölül ismerje ama nemesi indokokat is, mellyek a’ polgári polgárhoz ’s ezeket hazájokhoz csatolják; ha az iparűző vagy kereskedő a’ viszonyaitól el nem választható bírói eljárásra nézve tökéletesen megnyughatik; ha a’ nemzet nyelve és szokásai nemcsak itthon tiszteletben tartatnak, hanem kívül is tekintetben állanak; ha nyilványosan megy véghez a’ polgárok tettei fölött a’ bírói véleménycsere, ’s ennek meggyőződéssé alakítása; ha józan ’s érett hazafiak szabadon ’s a’ kellő előzvények által szükségtelenné vált korlátok nélkül mondhatják el meggyőződésöket honfitársaik előtt a’ haza teendőire nézve. — kérdem újra és ismét: ki az, ki a’felebaráti szeretet ezen fajával fölruháztatva kárhoztatná elvileg a’ mondottam hazafias törekvések által kitűnő lelkeseket? úgy hiszem, senki, mert ki ezt tenné, már elvileg roszat akarna, illyenek pedig ha volnának is, őrizkednének erkölcsi silányságukat illy módon az egész világ előtt bevallani. Helyén találom én ehez képest, hogy gr. Széchenyi akkor, midőn a’ régi Pesti Hírlapnak nyílt hadat üzent, előrebocsátá, miszerint ő a’ mondott lap akkori szerkesztőjével ,elvbe ne egyetért ’s ellenfél gyanánti föllépése azért szükséges,mivel teendőinket illetőleg ,,a’ modorn kettőjök részéről különböző. A’ ns gróf ezen állítása akkor is azóta is többször gúnyosan, legközelebb pedig J. P.megye közgyűlésén P. M. országgyűlési egyik volt követ ur részéről olly módon hozatott föl, mintha a’hazafi gróf ellenében elég lenne ezen egy állításra hivatkozni, természetesen bizonyos recriminatiók kíséretében, hogy igy a’ nagy hazafi mostani állása megingattassék, másrészről meg a’hallgatóság teljes mértékbeni helyeslése éressék el. Tegyük föl, hogy isten e’ nemzetet megáldotta egy olly férfiúval, ki élte föladatául tűzé ki megismerkednie’ nemzet bajaival; aztán elmélkedni az eszközök fölött, melylyek segítségével a’megrögzött baj orvosolható ’s a’ ma sodik szám 1846.