Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-03-25 / 24. szám

hogy e’ megyebeli azon párt, mellynek a’ conservativ elvek életbeléptetése volna kötelessége, sehogysem tud való­di conservativvé alakulni. — H­o­gyan? csak annyit sem bitt volna tehát eszközleni, hogy a’ bihari stá­tusférfiak eszmevilága földerüljön, avagy ők a’ politikai pártmérközés terén eszélyesbekké váljanak? Ha conserva­tiv volnék, bánatosan „nem“mel kellene felelnem ’s meg­győződnöm arról, hogy a’ márvány, mig Phidias mester­­vésüje alá nem kerül, kontár kezek között, örökké csak ügyetlen, berovátkolt kődarab fog maradni. És ez, vélemé­nyem szerint az ellenzéknek sem szolgálhat örömére ; — mert ha egy kalap alá nem szoríthatni a’ véleményeket, ha az igazság földerítésére különböző kiindulási pontokat vá­lasztó pártok szükségesek, a pártok harczainak keserűsé­ge csak úgy enyésztethetik el, ha a’ végig küzdött talán némi erkölcsi szín ömlik el, melly kétséget nekűi hagy a’ fö­lött, hogy az ellen, mellyel vittünk, még a’ harczi ingerült­ség közt is nemes vala; és hogy a’ harcából, végre is, tö­rekvések, küzdelm­ink czélja, a’ jó,fog eredményül fölme­rülni. Biharban, illy harczfolytatással, fájdalom! nem di­­csekhetünk; mert vannak emberek, kik a’ legtisztább haza­­fiúi kebelb­ő­l eredő jogvédelmeket szándékos kötekedé­seknek nevezik’s tulbuz­­galomból a’haza szolgálatában megőszült férfiak fejé­ről botor kézzel igyekszenek a’ polgári érdemkoszorút le­tépni; nem gondolván meg, gyáva hiúságukban, hogy a’ tölgynek koronájáig, a’ csiga, századokig sem juthat fel. Leszen alkalmam ezen tudósítás folytában, újabb adalékot nyújtani, a’magát conservativnek nevező párt eljárása fo­nákságiról. — Gyűlésünk első napján, mart.­kán olvastatott a’ nm. helytartó tanács intézvénye, mellyből a’fr. megértették, hogy cs. k. főiig István ő cs. k. fels. által kir. helytartóvá, Pestmegye főispánjává ’s a’ jászok és kunok birájává ne­veztetett ki. Th. B. L. mély hódolatát fejezvén ki a’ fens. helytartó iránt, azon aggodalmát nyilványitá a’ rendek e­­lőtt, hogy cs. k. főn­g Istvánnak pesti főispánná ’s jász­ kún gróffá kineveztetése , a’ mennyiben ezen hivatalok csak a’ nádori méltósággal lehetnek kapcsolatban, törvénybe üt­köző. Azonban magának az ellenzéknek kebléből emelked­tek szózatok, mellyek a’ nyilványitott aggodalom megszün­tetésére irányoztattak ’s a’mindkét oldalróli hoszszas szó­noklatok után,mellyekben egyrészről ő cs. kir. fels. atyai gondoskodása, más részről ő cs. kir. fels. István magas személye iránt nyilványitott hódolatok játszották a’főszere­pet, ,,a’ rendek hálás köszönettel fogadták ő cs. k. felsé­gének, a’ kinevezés által tanúsított atyáskodó gondoskodá­sát, úgy tekintvén ezt, mint az iránta felülmulhatlan hűsé­gű magyar nemzet iránt viseltető kegyes hajlandóságának zálogát’s úgy nézvén, mint a’ magyar haza felvirágzására intézett legkegyesebb gondoskodás tanujelét, mellyért an­­nálfogva hálás érzelmeiket, alázatos felírásukban, ő felsé­ge zsámolya előtt nyilványitják; István kir. irttó ő cs. k. fen­sége előtt pedig, kineveztetésén való örömérzelmeiket fel­írásban fogják tolmácsolni, szívből óhajtva, hogy azon,,él­jen“ kiáltások, mellyek neve olvastatásakor, teremükben, zajos örömmel felhangzottanak, évtizedek múlva, a’ haza irányában teendő több több érdemeinek elismerését ta­núsítandó hálanyilatkozatok vegyülésével is hangozzanak viszsza a’ hon minden szegletéből. Végre kijelenték a’ ren­dek, miszerint a’ megüresült nádori széket, egyedül kir. helytartó ő cs. k. fensége által óhajtják betölteni; ’s innen folyólag jövő orsz.gyülésre küldendő követeiket előre oda utasítják, miszerint mélyen tisztelt ő fenségének, az 1796. évi törvénybe foglalt példaszerinti nádorrá választására, minden igyekezetet fordítsanak.“ Olvastatott Temesmegye levele, mellyben pártolás és előmozdítás végett, az elhunyt nádor magasztos érde­meinek örökítése czéljából hozott azon végzés közöltetik, miszerint jónak vélnék, a’ néhai fens, nádor emlékére, Pesten, egy szobor felállíttatását. Biharmegye rendei „tu­datni kívánták végzésleg a’ megkereső megyét, miképen az elhunyt nádor halhatatlan érdemei örökítése czéljában megegyeznek ugyan, azonban e’ czélra nézve más módot kívánnak alkalmazni, kívánják jelesen, hogy e’ tárgy jövő országgyűlésen tanácskozásba vétetvén a’ dicsőítendő el­hunyt nádor szerény jelleméhez és magas erényeihez illő valamelly országos közhasznú intézet az ő nevéről nevez­tetve, törvény által rendeltessék fölállittatni.“ Mart. 9kén volt első alügyvéd Hrabovszky János kamrai ügyvéddé neveztetése által, az első alügyvédi hiva­tal megürülvén, elnök főisp. helyettes felszólitá a’ rende­ket, hogy gyakorlathoz képest, a­ kérdésben forgó hivatali szék betöltése végett, egyedeket ajánljanak. És a’mozga­lom, mellyet az elnöki beszéd okozott, emlékezetünkbe hit­ta az 1845-i tisztujitást; mert hivatalról lévén szó, ugyan­azon emberek valónak előttünk, ugyanannyi érdemmel, de az azóta tett szolgálatokért, több igénynyel is, kik az elhir­­hedett tisztuláson, a’ dijosztás és dijfogadás mezején ál­lottak. A’mozgalom pedig azért támadott, mert a’ hivatali szék, mellyet be kelle tölteni, csak egy vala; az emberek­nek pedig, kik abban kényelmes nyugalommal tudnának nyújtózni, száma: légió. Remény és aggodalom közt szá­­mitgaták bizonyos jobb oldali emberek a’ perczeket, mert egy részről gondolák, hogy szolgálataik nem fógnak juta­lom nélkül maradni, más részről pedig bal sejtelemmel va­­lának eltelve, melly a’ reményt kissé lehangolá. Mert al­jegyző Cs. I., még mielőtt a’ főisp. httó a’ rendeket aján­lásra szólitá föl, előadá, hogy a’ törvényszék, a’ tiszti pe­reknek legközelebb múlt perszakon történt megvizsgálá­sáról szóló jelentésre nézve, azt tette kötelességébe, hogy azt, a’ rendek színe előtt nyújtsa által főisp. helyettes urnak. És midőn a’jelentések kivonatát az előadó jegyző olvasni kezdi, fel lön fedeztetve a’ rendek előtt a’ hivatali hanyag­ság, mellyel több megyei tiszti ügyvéd, hivatalát viszi. Ez okozta a’ remény lehangoltatását, mert a’ hivatali hanyag­ságról bejelentettek között, találkoztak ollyanok is, kiknek bizonyos maecenások már előre ígéreteket tettek. — A mozgalmat, m­e­l­­­y a’ f­ő­i­s­p­á­n­ h­e­l­y­e­tt­e­s beszédét, mint fönebb érintők, követte, kiáltozások válták fel, megkezdődött az ajánlgatás pártfogó szerepe ’s figyel­münket különösen egy írnok vonta magára, ki főnökét, a’ januári közgyűlésről irt tudósításunkban említett egyedet teli torokkal ajánlgatá a’ főisp. hitesnek. Későbben a’ zaj csilapodván, az ellenzék által előadatott, hogy az ajánlás joga gyakorlatnál fogva is a’ rendeket illetvén, szükséges azon jogot úgy szabályozni, hogy az illusióvá ne váljék; mert ha az ajánlás joga olly értelemben vétetik, hogy mind­­azoknak, kik—jóllehet csak egyes által—ajánltatnak, az ajánlandók közé kell soroztatniok, akkor a’ jog épen ezen kiterjesztés által válik puszta cerimoniává. Ennélfogva azt sürgeté, hogy csak azok ajánltassanak, kik ajánlásra több­ség által érdemesittetnek. Végre pedig azt kiváná, hogy a’ mennyiben a’ megüresült hivatalra a’ tiszteletbeli ügyvé­dek is igényt tarthatnak, aljegyző Cs. I. jelentésé­ből pedig megérték a’ rendek, hogy több tiszteletbeli ügy­véd hivatalát hanyagon folytatja; nehogy az ajánlások é­­pen illy hanyagság miatt följelentett ügyvédekre essenek, olvastassák fel a’törvényszéki jelentés egész terjedelmé­ben.—És mit feleltek a’jobb oldali urak? Felhozták, hogy ajánlási jogát nem vehetni el senkitől, hisz ezt az ellenzék sem engedné; védelmezték a’ főisp. jogokat; pedig ezeket az ellenzék nem támadta meg; ’s a’ mi legjellemzőbb vala, ellentették a’ törvényszéki jelentés felol­vastatását. Ámde a’ t.széki jelentés, ellenzésük daczára is felolvastatott. Rögtön felkeltek az illetők közül két tiszteletbeli ügyvéd gondolván, hogy öndicsérgető beszédeikkel elháríthat­ják magukról a’ törvényszék ítélete súlyát, melly őket ha­nyagság bűnével terheli. Majd volt első aljegyző N. A. ál­lott fel, kinek jegyzősége gyászos hisztériáját e’ lapok ol­­vasóji tudhatják ’s n­y­i­l­t­a­n k­i m­o­n­d­á, „hogy ő a’ törvényszék bűnkutató modo­rát nem helyesli; hogy a’ törvényszék pártoskodásból in­dult ki, mit világosan bizonyít az, hogy az ellenzékhez tar­tozó ügyvédek közül senki hanyagságáról nem jelentetett föl.“ — Ügyetlenebb vádat a’ törvényszék ellen nem gon­dolhatni; és még is voltak, kik m­e­g t­a­p­s­o­l­á­k a’ botor szavakat, nem gondolván meg, hogy mi­dőn törvényszékeik méltóságát alacsonyitják le,akkor egy­szersmind önméltóságuknak ássák meg a’ sirt. Igen ám, de egy M. J. jutalmaztatása, előttök végetlenül fontosabb, mint egy törvényszék tekintete. Illyenekért mondom én, hogy a’ jobb oldalon valódi conservativ férfiút nem ismerek ’s ha valódi conservativ párt e’megyében egykor életre ébred, az a’ mostani ellenzék sorából fog kikelni. N. A. beszédére a’ tiszti főügyvéd válaszolt,sértőknek ’s törvény súlya alá e­­sőknek nyilványitván azokat ’s megfejtvén a’ berzengőnek, hogy midőn a’ törvényszék, a’ megyei végzések értelmé­ben tett vizsgálatakor a’ hanyagságot el nem nézvén, meg­rója, nem bűnt kutat, hanem legszebb kötelességét teljesíti. A’ közönség nagy része a’ főügyvéd szavai után N. A. ellen actiót harsogott; a’ főisp. helyettes felszólitá őt szavainak viszszavonására. N. A. beszélt valamit, de a’ közönség a mentséggel megelégü­lve nem lévén, újabban keresetet sür­getett. Végre elnök főisp. helytartónak kelle a’ szegény em­beren segitni e’ szavakkal: „miután látja N. ur, hogy a’ rr. milly nagy resensussal vették szavait, nyilványitsa, hogy sérteni nem akart ’s ha a’ rr. kimondott szavait sértőknek ta­lálják, azokért a’ rendeket megköveti.“ Mire N. felelé: „Ha tehát öntudatomon (!) kívül megsértettem a’ rendeket, ha a’ rendek szavaimat sértőknek találják, nyilványitom hogy sérteni nem akartam.“ — Furcsának tetszett ugyan a’ ren­dek előtt hogy N. A. valósággal sértett ’s még is sérteni nem akart; de N. A. az egyediségét tekintve ’s azt is figyelembe véve, hogy önelismerése szerint, szavait öntudatán kívül mondotta, mentségével megelégültek. Folytak azonban az ajánlgatások’s a’jobb oldal ré­széről többen valának, kik a’ hanyagság miatt följelentet­­teket az ajánlandók közé kívánták sorozni. Az ellenzék nem rótta meg őket, mert úgy vélte, hogy tetteikben magukban, a’ legmélyebb megrovás fekszik;— azonban N. A. kételye­inek eloszlatása tekintetéből megfejtetett,hogy az ellenzék­hez tartozó ügyvédek közül azért nem jelentetett be egy is, mert azokat hanyagságról vádolni nem lehet. Végre az a­­jánlgatások megszűntek ’s a’ fő ispán,helytartó kimondó,mi­képen a’ rendek ugyan többeket ajánlottak; de a’többség kivánata leginkább e’négy körül, t. i.névszerint tb. Szer­­vánszky Lajos, Stepanovics Lajos, Gozman János és To­­may Auguszt körül pontosulván, úgy látja, hogy ezeket kí­vánják a’ rendek ajánlani a’ megürült hivatalra, ehez képest az ajánlottak közül, tiszti első alügyvédnek Stepanovics La­jost kinevezte. Ekképen a’ főispánhelyettes a’ többséget tartván némileg szem előtt, az ellenzék fenebbi kivánatának eleget ten ugyan; azonban az ajánlgatásba igen elmerült rendek figyelme alól a’ fenebbi ellenzéki indítvány kisiklott ’s igy jön, hogy ezen napon jövendőre nézve az ajánlás modora ’s az ajánlandók száma iránt határozat nem alkot­tatott. 1. 1. (Folyt.) HONTMEGYE. Martius lső napjára tűzött évnegye­­des közgyűlésünket első alispánunk nyitotta meg’s a’ szép számmal öszszesereglett megyei érdeknek üdvözlése után azon hivatalos jelentését olvastató fel, melly a’ megye ál­lapotát múlt közgyűlés óta tükrözte viszsza, szerfölött saj­nos, hogy akuszikai tekintetben annyira hi­ányos tanácsko­zási teremünkben gyakran a’ legbecsesb tárgyak is, hatás nélkül hangzanak el, mit ez alkalommal is tapasztalánk; fő­kép ha a’ szokásban levő szomszédos conversatiók moraja megárad, ekkor aztán a’ szegény jegyző akár tüdejét re­­pesztheti szét az olvasásban, bizony a’ harmadik szomszéd sem fog abbul sokat érteni. Segíteni kell e’ bajon uraim! pedig minél előbb, mig megyeházunknak a’ csupa pártosko­­dási szeszélyből megakasztott épittetését be nem fejezzük, mert azontúl a’ költségeket, mellyeket most liberális szel­lemből megtagadni jónak véltünk ’s mellyek előbbutóbb mégis csak a’ mi szűz vállainkra súlyosodnak, majd két­szerezni fogjuk. A’ megye állapotáról felolvasott jelentés után elnök­e, alispán uz előadó azon fontos­ tárgyak sorozatát, mel­lyek a’ megye erdei figyelmét előleg igénylik. Ezek között felolvastatott Borsodmegyének a’ csapatos bevándorlások korlátoztatása iránt országos figyelmet ébresztő körlevele, mellyet már majd tárgyalás alá vettünk, midőn az ellenzék egykori bajnoka inditványba hozta, miszerint ez alkalom­mal czélszerűbbnek találná, ha a’ fr. a’ sorozattól eltérve e’ helyett inkább az aggasztó inségbűl következhető szomo­rú események elhárításának megelőzése végett czélszerű módokról gondoskodnának ’s nyomban elő is adván saját nézeteit, mellyekkel a’megye erdeit arról kívánta meggyőz­ni, miszerint múlt évi dec. 18-án tartatott marcalis gyűlé­sünkben a’ nemesi rend által megajánlott 12 ezer ft. ne ga­bonavásárlásra fordittassék, hanem e’ helyett inkább helységenként az inségeskedők számára ételneműek fő­zessenek ’s ezek az illető lelkipásztorok által szolgáltassa­nak ki. És nagyon csudálkoztunk, midőn érintett szónok úr indítványát befejezte, mert nem gyanítottuk, hogy a’ tisztelt szónok úrnak, ki különben túlzó ellenőrje az administratio­­nális dolgoknak, nincs tudomása azon előbbi intézkedé­sünkről, melly szerint a’megajánlott summa kezeltetésére ’s a’ fenyegető ínség bekövetkezése megelőzésére föléb­resztett gondoskodásunkat, első alispánunk elnöklete alatt kiküldött választványra, mellyben minden elem képviselve van, ruháztuk által, minélfogva szükségtelennek tartván e­­lőbbi határozatunkat ez alkalommal megváltoztatni, az ü­­gyet újabban is a’ biztosság szivére kötöttük. Ezután az említett körlevél olvastatott fel, mellyben Borsodmegye a’ külországi bevándorlókra’s e’ honban le­települőkre nézve ő felségéhez terjesztett azon feliratot, hogy 1) a’ sereges bevándorlásoknak gát vettessék, 2) hogy e’honban letelepült külföldiek a’korona hűségére hit­tel köteleztessenek ’s 3) hogy a’ honban szerzett javaiktól megadóztassanak, pártoltatni kéri, melly rokonérzéssel fo­gadott felszólítás első pontjára a’megye rendes alázatos fel­írással még múlt évben járulván ő felségéhez, másodikra nézve a’ helyi­ tanácshoz pártoló felírás rendeltetett, a’ har­madik pontra pedig alázatos felírással járulnak ő felségé­hez, miszerint az e’ részbeni törvényinket foganatba vétetni méltóztassék. (Vége köv.) JÁSZKUNSÁG. Martius lső napján kezdetett közgyű­lésünk hat egész napon át tanusstá, miként nem késünk bele ügyeinket igazgatni, és a’ szaporodó panaszokat elintézni. Kedvesen lepett meg bennünket február lsőjei feli­ratunkra érkezett válasza főlig István kir. helytartónak, és fens. Mária Dorothea özv. nádornőnek. Kitört örömnyilat­kozatok közt olvastattak és hirdettettek azok ki, ’s várjuk a’ boldog órát, midőn főbiránk és grófunk átvevén k. helytar­tói magas hivatalát, ezzel a’ kerületek boldogsága eszköz­lését is megkezdendő — Pestmegye levele a’ főlig István 141

Next