Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-14 / 13. szám

szágnak lelkes csemetéi, ne haragudjatok ti olly iszonyú ha­raggal ezekre a’szegény magyarokra.Imádjátok Istent, hogy ti nem tartoztok közéjök. Bizonyos vendéglőben ebéd idején rendesen megjelen két dominatio spectabilis, kiknek következő jó tulajdonsá­gaik vannak: 1) mind kettő fiscalis 2) mind kettőnek kaput­­ját a’ fekete bankó­ világában varrták, a cholerakor pedig megfordították ’s az urbárium születésekor reparálták. 3) mind kettő a’ legsötétebb szögletben gyertyavilágnál ebédel, 4) mind kettő csak tótul és diákul beszél,... oh édes ma­gyar hazám — Tótország!..... Igen szép és dicséretre méltó politzia némelly uraktól, hogy a’ Dunából felhordalnak egy határ jeget húzok elibe; — a’ mennyire aztán szükségük van, annyit eltesznek, a’töb­­bit pedig elfelejtik Elég ideje lesz a’ cániculáig ott elolvadni. De már jó uraim, ha kitálalták önök, hát csak viseljék is el egészséggel, de a’ közönséget semmikép se ajándékozzák meg vele. Semmikép sem fogadhatjuk el önöktől ez ajándé­kot, nem vagyunk rá érdemesek. Báró Jósika munkát irt. Tárgya „Lacianes Hord­u­­kubasuama hires bolgár jós,ki Palaeologus császár alatt, mint második messiás nagy sensaliót csinált jövendő-mon­dásaival a’ nép között ’s a’ bolgár f­ejdelmet megölve, annak özvegyét véve nőül. Az eszme magában is nagyszerű, képzel­hetni a’ költő ismert ihlettsége , illy remeket alkothatott at­ból? Vahot Imrétől uj színművet fogadott el a’ választvány­­,A’ vén csapodá­r.“ Az elseje a’ gőzösön játszik, még pedig úgy, hogy egyszerre a’ fedezeten is, a’ hajószobában, alul is, e fölül is működnek. Ez is uj és eredeti eszme. Operáink ismét egygyel fognak szaporodni: „Les mous­­quetiers.“ Mint mondatik, már tanulják befelé (nincs mód ezt a’ phras­st máskép kitehetni.) A’ napokban egy úri hölgy a pesti parton a’csolnakok egyikébe akarván lépni, a’ csolnak épen akkor megindult ’s ő a’kezét nyújtó révészszel együtt a’Dunába esett, pedig most nagyon hideg van fürödni. [ÚJ T Ö­R V­É N­Y11R T­Ó S A G­Yl K. TEMESMEGYE. Temesmegyének f. évi január 21 én tartott közgyűlését főispánhelyettes b. Ambrózy Lajos ő mlga nyitá meg. A’ megnyitó beszéd gyászhangja volt azon bánatos érzelmeknek, mik József főlig­ nádorunk elhunyta miatt az egész országot elbob­ták. — Elnök ő maga avatott nyelvvel rajzolván a’ kort, mellyben a megdicsőült nagy férfiú a’ magyar haza, nemzet és királyának félszázadon át élt azok boldogitása, jólléte és dicsőségének elősegítésé­re csüggedetlenül működött, kérdé: miként róhatná le a’ nemzet némileg hálája szép adóját? Érdemei olly nagyok, hogy azok le sem irathatván jegyzőkönyvi megemlítésök csak parányi árnyék lenne; emlék kell ide, magas és nagy­szerű, miként a’férfiú élete, mit jelképezend; kün a’ nyil­­ványos téren, az isten szabad ege alatt,közepén a’ hazának, Pesten! hogy mindenki lássa, és mindenki elmélkedhes­­sék a’polgári kötelességek szentségéről, ’s az emberi eré­nyek magasztosságáról. (3 mélt. tehát indítványozza: hatá­­roztassék meg e’ megye mostani közgyűlésében, miszerint dicsőült nádorunk emlékét a’nemzet részéről végtelen i­­dőkre biztosítni akarván, szobrot kívánnak emelni, még­pedig ollyképen,hogy azt nem egyes tehetősbek nagyobb ajánlataikkal, hanem az ország minden polgára, szegénye és gazdaga,egyenlőképen, és azért czélszerűnek látná indít­­ványzó úr egyszersmind határzatilag kijelenteni azt, hogy az aláírás minimuma egy garas ’s maximuma 20 kr. pp.— Ugyanerre felhivandóknak véli az ország öszszes törvény­­hatóságit körlevelek utján. A’ rr. ez indítványt egyhangú­lag helyeselvén elfogadók ’s határozatkép ki is mondák. UNGI ÉVNEGYEDES GYŰLÉS. Dicső emlékezetű József főherczeg­ nádorunk elhunytét, Ung megye rendei közmegindulással és bánatos érzéssel vették.­­’S vájjon nem méltán­­? Midőn általányos a’ meggyőződés, miként ő, valamint Magyarországnak úgy a’közbirodalomnak, e­­rős, hatalmas támasza volt. És ha elődeink meghódítot­ták e’hont, a’felséges uralkodó család pedig azt szárnyai alá vette ’s a’ magasztos halottnak­ szelleme is segité azt megtartani mind a' közbirodalomnak mind magának a’ma­gyarnak a’ félszázad alatti részek alatt. Áldás hamvaira!) Elnök ő maga a’ tisztikart meghivá a’ félszázados nádor gyászmiséjére ’s indítványozó bánatunkat főherczegnő ő fenségének, valamint István és József főherczegeknek is megiratni; mit ifj. T. P. egykori országos követünk rövid lelkes beszéddel pártolván, az indítvány közakarattal elfo­gadtatott.­­— A’ nógrádi levél (a’ mosonyi német vám tárgyában) hoszadalmas, egész napi...vitára nyújtott alkalmat. Egyik rész rögtönözve kívánta elfogadtatni a’ nógrádi levelet, mint sérelmet, a’ másik pedig, mellynek élén elnök ő maga állott, előbb a’ mosonyiakat kívánta felszólittatni és csak azután szólni a’ dologhoz, melly utóbbi vélemény el is fo­gadtatott. — A’szomszéd beregiek ign­é­czi hidjához czélszerű utasítással bizottságot küldöttünk, a’ két megye közti jö­vés-menést, a’ beregi küldöttséggel egyetértőleg, hová­­hamarább helyreállítani!...A’ híres zempléni levélre , melly tőlünk a’ közgyűlésem itéletuyitást el nem fogadta, ’s ek­ként a’ kiséret mellett oda küldött port olly utasítással küldötte viszsza, miképen az ítélet m­egujittatását kir. pa­rancs mellett eszközölnők, azt határozták, hogy Ungmegye az erejét vesztett ítéletek ekkénti megújításának százados szokásában és gyakorlatában lévén, ettől el nem áll. Pangásra jutott levéltárunk hasznavehetése tekin­tetéből az uj levéltárnok czélszerű folyamodást nyújtott a’ megyéhez, ’s a’ kiküldött pontos hivatalnok NI. A. főjegyző ur e’ részben alig hagyand legkisebb kívánnivalót hátra. Ungváron, 1847. január 30 án. Zombory Leopold. BUDA. Buda sz. kir. főváros közönsége f. évi január 25én közgyűlést tartván, az országos bánatot okozta szo­morú eset egy részről, másrészről pedig István cs. kir. fő­­herczegnek magyarországi kir. helytartóvá lett k. kinevez­­tetése foglalkodtatá a’városi polgárokat. E’ fővárosnak is mint szinte a’hazának minden polgára, közösnek érezvén a’ csapást, melly dicsőült nádorunk halála által az egész országot mély fájdalomba bob­tá, a’ gyászt—miként írva van—hivatalos személyzete­ és dolgaiban megrendelé ’s egyszersmind hálás örömmel üdvözölvén a’ fejedelmi kine­vezést, melly a’ nemzet közehajtásával olly szerencsésen találkozott, országgyűlési követeiknek utasításul hagyák István főhgnek nádorrá leendő választatását eszközleni ’s ugyanerre az ország minden törvényhatóságait felszólí­tani. — Ezen egyhangúlag elfogadott határzatról a’ jegyző­könyv ’s a’ hatóságokhozi felszólítás következőleg hangzik : Az örömérzet, mellyel, a’ nemzet nádorának ünnepélyesen kijelenteni készült, váratlanul sajgó mély bánattá változott; mert­ ő cs. kir. fensége örökös főherczeg JÓZSEF nincsen többé.— A’magyar nép szeretetének és benső tiszteleté­nek lángjai a’háládat oltárán valónak világitandók; most könyei hullanak a’ dicsőült bus ravatalára.—Évkönyveink a’meghiúsult remények, az eredménytelenül ellobbant lel­kesedés, a’tűrt szenvedések hoszszú sorát tüntetik élőnk­be; az egyetértésen alapuló sikernek csak kevés buzdító példáit mutatják fel törekvő jelen nemzedékünknek.A’vég­zet baleseteink lánczolatát újabb gyűrűvel toldá meg, elra­gadván előlünk azt, kinek mély belátása, biztos tapintata, magasztos erénye képes volt a’ szenvedélyeket mérsékel­ni, a’nemzetiség és vallás szent ügyét kívánt ösvényre ve­zetni, a’ felfedezett néposztályok érdekeit érvényesíteni, a kímélet és bizalom kötelékeit erősíteni, az alkotványosság­­nak tiszteletet szerezni, a’ birodalom érdekeit hazánkéival méltányosan kibékíteni; szóval a’ fokozatos átalakítás ne­héz munkáját foganattal vezetni. Cselekvés élete hazánk történetével azonos; erényeit az ivadékok áldása követen­­di ’s emléke a’ halhatlanság fényében ragyogand, melly magasztos tehetségek jutalma és tulajdona.­­A’melly vég­zet azonban sziveinket sebzé, írt is nyújtott a’ fájdalom eny­hítésére; ’s mint a’ természet az enyészet méhéből uj éle­tet támaszt, úgy fels. fejdelmünk ap. királyunk 1847. jan. 18-án, 2816. szám alatt intézvényileg tudatott legkegyelm. azon elhatározása, melly szerint öcscsét cs. kir. örökös főh. ISTVÁNT örökemlékezetü fens, nádorunk fiát és magas erényeinek örökösét, Magyarországban kir. helytartójának kinevezni ’s kihirdettetni méltóztatott, sor­vasztó aggodalmunkat eloszlatta­ és atyáskodó gondossá­gának e’ becsülhetlen záloga által bizalmas uj reményeket olvasztott kedélyünkbe.—Legmélyebb haladattal fogad­tuk fels. apostoli királyunk hű magyarjai iránt tanúsított hajlamának e’ kegyelmes jelét; mert benne úgy hazánk öszves fejlődésére és virágoztatására, mint az elvált érde­kek kölcsönös közeledésére nézve a’ legüdvösb eseményt üdvözöljük.—Hazánk dicsőségének történetdús székhelyén és Budán születvén, ő cs. kir. fensége kir. helytartó, tör­vényeinkkel, alkotványos szökésink és intézkedéseikkel megbarátkozott; ’s míg egyfelől szíve és lelke már is kitün­tetett dicső jelleme biztosítékot nyújt, miként azon népet, melly magas kedvenezének bölcsője körül örvendett’s fe­­lejthetlen atyjának sírján kényezik, szeretetével ölelendi; másfelől magas helyzeténél és a’nemzet határtalan bizal­mánál fogva, meggyőződésünk szerint, egyedül képes a’ pártok és magányérdekek fölibe emelkedni és az álladalom naszádját előrelátó engesztelő tapintattal a’ boldogitás révpartja felé irányozni. A’ fejedelem és nemzet között áll­­ván, mindkettőnek szeretetére és tiszteletére támaszkodva, magas hivatása ’s nemes lelkének sugallata által szintúgy, mint dicső atyjának példája által ihletve, félreértések ese­tiben, a’ közvetités nehéz művét eredménynyel csak ő in­tézheti. Ezeknél fogva mai közgyűlésünkben országgyűlé­si követeinknek utasításul adandónak határoztuk, miszerint kieszközleni iparkodjanak .—I. Hogy fens. cs. kir. örökös főherczeg JÓZSEF, Magyarország dicsőült nádora és kir. helytartójának érdemei törvénykönyvbe czikkelyeztesse­­nek.—II. Hogy fens. cs. kir. örökös főherczeg ISTVÁN, Magyarország kir. helytartója, a’választási jognak jövőre leendő törvényes biztosítása mellett, a’kijelöléseket magá­ban foglaló legkegyelm. kir. leirat felbontatása előtt, Ma­gyarország Nádorának közakarattal választassák meg. — Ennek folytán teljes tisztelettel megkérjük N. N. törvény­hatóságot, miszerint tekintetbe vévén dicsőült fens. cs. kir. örökös főherczeg JÓZSEF félszázados érdemeit, fens. fia, cs. kir. örökös főherczeg ISTVÁN már is kitüntetett dicső tulajdonit és a’ nemzet hangosan nyilvánvaló óhajtását, em­lített határozatunkat maguk részéről is elfogadni és szerii­­tesen intézkedni méltóztassanak. BREZNÓBÁNYA sz. kir. város hatósága az insé­­geskedő néposztályon segitni akarván, az e’czélra vezető tervezet kidolgozására már korábban bízott meg választ­­ványt, melly a’ múlt január­ hóban ült öszsze, midőn is e­­gyeseknek e’ tárgyra vonatkozó nézetit és tapasztalatit ki­hallgatván, tervét megkészité, ’s azt javaslatképen a’ hely­hatóságnak benyujtá. Az előadásokból kitűnt, miszerint a’ nevezett czélra önkéntes adakozások utján 360 fi. gyűlt be, melly öszszeg a’ megajánlott, de még be nem szedettél 500 ftrarug. Voltak, kik nevezetes öszszegekkel siettek a szegénység könyei felszáritására; ha mindazáltal — mint tudósító írja—elvontan veszszük a’ dolgot minden egyéb érdektől, a’ szenvedő emberiségnek itt is csak a’ szenvedők nyújtanak segélyt. Ki nem érzi a’ nyomort, nem ismeri azt, ’s fásult szíve nem hajlik az ügyefogyottnak könyörgéseire. A’ szegények száma mintegy 80ra megy,kik naponként egy font kenyeret, és húslevest kapnak, hat személyre számítva egy font marhahúst. Ezen adagok kiszolgáltatására vállal­kozó egy adagot 6 vérért oszt ki.A’ munkaképes szegények napszámra fognak használtatni meghatárzott bérért, a’ be­tegek és nyomorúk e’ munkától végkép felmentetvék. Ezen jótékony intézet f.évi február 1 jén lépett életbe’s ezentúl a’kórházi pénztár erejével fog fentartatni, igénybe vétet­vén egyéb jövedelmi források is, mint a’ színészet. Ugyan e’ városban a’ pesti újság szerint a’mult év végével Casino­­egylet is alakult, mellyben a’ szomszéd vidékiek és kamrai hivatalnokok is részvényesek. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉS.­­XXVII. Országos ülés,jan.20-án (Folytatása az ur­­bériség feletti tanácskozásnak.) Jegyzőkönyvhitelesités u­­tán elnök ő­nmaga felszólítja a’ kir. és rr.et, hogy a’ tegnap félbenszakadt tanácskozás lévén folytatandó,méltóztassanak véleményeiket az egész tárgyra, nem pedig csupán egyes részletekre nézve nyilványítni. Felsőfejér. e. k.: Utasítása értelmében szavaz az 1820-i öszszeirás mellett,mint a melly szóló törvényhatóságában kielégítő pontossággal vitetett véghez. Háromszék e. k.: Tapasztalván, hogy az elnökileg kitűzött kérdéstől sokan eltávoztak, kéri a’ rendeket, ve­gyék a’ két kérdést kapcsolatban. Szólónak távairól sem czélja,hogy székely földön urbér ne legyen,sőt óhajtja,hogy a hűbéri viszonyokbéli kibontakozás által Európa népeihez min­él előbb assimiláltassunk, hogy Európa népeinek sympa­­thiáját megérdemeljük, ő a’ hűbérnek végképeni eltemeté­se után várja feltámadását a’ szabadságnak, mellyet nem rögtön életbe léptetni, hanem érlelni, előkészitni, hogy e­­rőteljesen jöjön létre, az országgyűlés feladata. Csikszék e. köv. hoszasan czáfolgatván a’ székely földi urbér mellett felhozott okokat, végre,beszédét következőleg zárja be. A’ kir. és rr. szózattöbbsége e’ tárgyban határozni fog,’s meg­lehet e’ szózattöbbség küldési kívánságát méltányolni nem fogja,’s e’szózattöbbségnél fogva lesz határozat, melly ki fogja mondani azt, hogy a’székely földön is urbér lesz. Szó­ló e’ határozatban részt venni tiltva van, ’s annálfogva ho­zandó urbér által a’székely föld eddigi, eredeti természetén és törvényeken alapult egyformaságában ’s kiváltságában megkurtittatik, ha a’ székely katonaság úrbéres kezekben levő telkei szabad használatában megszorittatik, ’s ez által teherviselésre gyöngébbé sőt elégtelenné válik ’s ha vég­re az úrbér következtében a’ székelyföldi colonus azon jo­gok és kedvezések élvezésiben, mellyeket eddig mint ne­mesi föld haszonbérlője használt, megszorittatik, ’s azoktól elzáratván úrbéri törvény mellett roszszabb sorsból az ur­bér nélküli kedvezőbb sorsba hasztalan viszszasovárogni lesz kénytelen, a’jelen ’s jövendő kor előtt küldői a’ felelet terhét elhárítja. Egy kir.hiv., az elnöki felhívásnak eleget teendő, ur­­bériség alapjául az 1819—20ki öszszeirást kívánja, de ezt a’ székely örökségekre alkalmazni nem tudja, ugyanazért kívánja kimondatni, hogy valamint a’ megyei allodium, úgy székely örökség is urbér és adó alapjául nem szolgálhat. Az urbériség meghatározására nézve az 1820beli conscriptiot pártolja. Vannak reá észrevételei, mellyek később megté­telére jogát fentartja.—Dobokam.­b.főispánja:Urbér azon értelemben, mint mi veszszük, sem törvényesen, sem ter­mészeti igazság szerint, sem magy­­ás sem székelynél nem lehet; de e’ két okon kívül van egy harmadik igen fontos ok, ’s ez a’ status ratio, melly először azt kívánja, hogy minden birtokosnak tulajdona biztosítva legyen, de kívánja aszor hogy a’szegénynek élelmi alapja is biztosittassék, mellyből magát fentarthassa ’s kötelességit teljesíthesse. Így áll a’ 75

Next