Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-14 / 13. szám
szágnak lelkes csemetéi, ne haragudjatok ti olly iszonyú haraggal ezekre a’szegény magyarokra.Imádjátok Istent, hogy ti nem tartoztok közéjök. Bizonyos vendéglőben ebéd idején rendesen megjelen két dominatio spectabilis, kiknek következő jó tulajdonságaik vannak: 1) mind kettő fiscalis 2) mind kettőnek kaputját a’ fekete bankó világában varrták, a cholerakor pedig megfordították ’s az urbárium születésekor reparálták. 3) mind kettő a’ legsötétebb szögletben gyertyavilágnál ebédel, 4) mind kettő csak tótul és diákul beszél,... oh édes magyar hazám — Tótország!..... Igen szép és dicséretre méltó politzia némelly uraktól, hogy a’ Dunából felhordalnak egy határ jeget húzok elibe; — a’ mennyire aztán szükségük van, annyit eltesznek, a’többit pedig elfelejtik Elég ideje lesz a’ cániculáig ott elolvadni. De már jó uraim, ha kitálalták önök, hát csak viseljék is el egészséggel, de a’ közönséget semmikép se ajándékozzák meg vele. Semmikép sem fogadhatjuk el önöktől ez ajándékot, nem vagyunk rá érdemesek. Báró Jósika munkát irt. Tárgya „Lacianes Hordukubasuama hires bolgár jós,ki Palaeologus császár alatt, mint második messiás nagy sensaliót csinált jövendő-mondásaival a’ nép között ’s a’ bolgár fejdelmet megölve, annak özvegyét véve nőül. Az eszme magában is nagyszerű, képzelhetni a’ költő ismert ihlettsége , illy remeket alkothatott atból? Vahot Imrétől uj színművet fogadott el a’ választvány,A’ vén csapodár.“ Az elseje a’ gőzösön játszik, még pedig úgy, hogy egyszerre a’ fedezeten is, a’ hajószobában, alul is, e fölül is működnek. Ez is uj és eredeti eszme. Operáink ismét egygyel fognak szaporodni: „Les mousquetiers.“ Mint mondatik, már tanulják befelé (nincs mód ezt a’ phrasst máskép kitehetni.) A’ napokban egy úri hölgy a pesti parton a’csolnakok egyikébe akarván lépni, a’ csolnak épen akkor megindult ’s ő a’kezét nyújtó révészszel együtt a’Dunába esett, pedig most nagyon hideg van fürödni. [ÚJ T ÖR VÉ NY11R TÓ S A GYl K. TEMESMEGYE. Temesmegyének f. évi január 21 én tartott közgyűlését főispánhelyettes b. Ambrózy Lajos ő mlga nyitá meg. A’ megnyitó beszéd gyászhangja volt azon bánatos érzelmeknek, mik József főlig nádorunk elhunyta miatt az egész országot elbobták. — Elnök ő maga avatott nyelvvel rajzolván a’ kort, mellyben a megdicsőült nagy férfiú a’ magyar haza, nemzet és királyának félszázadon át élt azok boldogitása, jólléte és dicsőségének elősegítésére csüggedetlenül működött, kérdé: miként róhatná le a’ nemzet némileg hálája szép adóját? Érdemei olly nagyok, hogy azok le sem irathatván jegyzőkönyvi megemlítésök csak parányi árnyék lenne; emlék kell ide, magas és nagyszerű, miként a’férfiú élete, mit jelképezend; kün a’ nyilványos téren, az isten szabad ege alatt,közepén a’ hazának, Pesten! hogy mindenki lássa, és mindenki elmélkedhessék a’polgári kötelességek szentségéről, ’s az emberi erények magasztosságáról. (3 mélt. tehát indítványozza: határoztassék meg e’ megye mostani közgyűlésében, miszerint dicsőült nádorunk emlékét a’nemzet részéről végtelen időkre biztosítni akarván, szobrot kívánnak emelni, mégpedig ollyképen,hogy azt nem egyes tehetősbek nagyobb ajánlataikkal, hanem az ország minden polgára, szegénye és gazdaga,egyenlőképen, és azért czélszerűnek látná indítványzó úr egyszersmind határzatilag kijelenteni azt, hogy az aláírás minimuma egy garas ’s maximuma 20 kr. pp.— Ugyanerre felhivandóknak véli az ország öszszes törvényhatóságit körlevelek utján. A’ rr. ez indítványt egyhangúlag helyeselvén elfogadók ’s határozatkép ki is mondák. UNGI ÉVNEGYEDES GYŰLÉS. Dicső emlékezetű József főherczeg nádorunk elhunytét, Ung megye rendei közmegindulással és bánatos érzéssel vették.’S vájjon nem méltán? Midőn általányos a’ meggyőződés, miként ő, valamint Magyarországnak úgy a’közbirodalomnak, erős, hatalmas támasza volt. És ha elődeink meghódították e’hont, a’felséges uralkodó család pedig azt szárnyai alá vette ’s a’ magasztos halottnak szelleme is segité azt megtartani mind a' közbirodalomnak mind magának a’magyarnak a’ félszázad alatti részek alatt. Áldás hamvaira!) Elnök ő maga a’ tisztikart meghivá a’ félszázados nádor gyászmiséjére ’s indítványozó bánatunkat főherczegnő ő fenségének, valamint István és József főherczegeknek is megiratni; mit ifj. T. P. egykori országos követünk rövid lelkes beszéddel pártolván, az indítvány közakarattal elfogadtatott.— A’ nógrádi levél (a’ mosonyi német vám tárgyában) hoszadalmas, egész napi...vitára nyújtott alkalmat. Egyik rész rögtönözve kívánta elfogadtatni a’ nógrádi levelet, mint sérelmet, a’ másik pedig, mellynek élén elnök ő maga állott, előbb a’ mosonyiakat kívánta felszólittatni és csak azután szólni a’ dologhoz, melly utóbbi vélemény el is fogadtatott. — A’szomszéd beregiek ignéczi hidjához czélszerű utasítással bizottságot küldöttünk, a’ két megye közti jövés-menést, a’ beregi küldöttséggel egyetértőleg, hováhamarább helyreállítani!...A’ híres zempléni levélre , melly tőlünk a’ közgyűlésem itéletuyitást el nem fogadta, ’s ekként a’ kiséret mellett oda küldött port olly utasítással küldötte viszsza, miképen az ítélet megujittatását kir. parancs mellett eszközölnők, azt határozták, hogy Ungmegye az erejét vesztett ítéletek ekkénti megújításának százados szokásában és gyakorlatában lévén, ettől el nem áll. Pangásra jutott levéltárunk hasznavehetése tekintetéből az uj levéltárnok czélszerű folyamodást nyújtott a’ megyéhez, ’s a’ kiküldött pontos hivatalnok NI. A. főjegyző ur e’ részben alig hagyand legkisebb kívánnivalót hátra. Ungváron, 1847. január 30 án. Zombory Leopold. BUDA. Buda sz. kir. főváros közönsége f. évi január 25én közgyűlést tartván, az országos bánatot okozta szomorú eset egy részről, másrészről pedig István cs. kir. főherczegnek magyarországi kir. helytartóvá lett k. kineveztetése foglalkodtatá a’városi polgárokat. E’ fővárosnak is mint szinte a’hazának minden polgára, közösnek érezvén a’ csapást, melly dicsőült nádorunk halála által az egész országot mély fájdalomba bobtá, a’ gyászt—miként írva van—hivatalos személyzete és dolgaiban megrendelé ’s egyszersmind hálás örömmel üdvözölvén a’ fejedelmi kinevezést, melly a’ nemzet közehajtásával olly szerencsésen találkozott, országgyűlési követeiknek utasításul hagyák István főhgnek nádorrá leendő választatását eszközleni ’s ugyanerre az ország minden törvényhatóságait felszólítani. — Ezen egyhangúlag elfogadott határzatról a’ jegyzőkönyv ’s a’ hatóságokhozi felszólítás következőleg hangzik : Az örömérzet, mellyel, a’ nemzet nádorának ünnepélyesen kijelenteni készült, váratlanul sajgó mély bánattá változott; mert ő cs. kir. fensége örökös főherczeg JÓZSEF nincsen többé.— A’magyar nép szeretetének és benső tiszteletének lángjai a’háládat oltárán valónak világitandók; most könyei hullanak a’ dicsőült bus ravatalára.—Évkönyveink a’meghiúsult remények, az eredménytelenül ellobbant lelkesedés, a’tűrt szenvedések hoszszú sorát tüntetik élőnkbe; az egyetértésen alapuló sikernek csak kevés buzdító példáit mutatják fel törekvő jelen nemzedékünknek.A’végzet baleseteink lánczolatát újabb gyűrűvel toldá meg, elragadván előlünk azt, kinek mély belátása, biztos tapintata, magasztos erénye képes volt a’ szenvedélyeket mérsékelni, a’nemzetiség és vallás szent ügyét kívánt ösvényre vezetni, a’ felfedezett néposztályok érdekeit érvényesíteni, a kímélet és bizalom kötelékeit erősíteni, az alkotványosságnak tiszteletet szerezni, a’ birodalom érdekeit hazánkéival méltányosan kibékíteni; szóval a’ fokozatos átalakítás nehéz munkáját foganattal vezetni. Cselekvés élete hazánk történetével azonos; erényeit az ivadékok áldása követendi ’s emléke a’ halhatlanság fényében ragyogand, melly magasztos tehetségek jutalma és tulajdona.A’melly végzet azonban sziveinket sebzé, írt is nyújtott a’ fájdalom enyhítésére; ’s mint a’ természet az enyészet méhéből uj életet támaszt, úgy fels. fejdelmünk ap. királyunk 1847. jan. 18-án, 2816. szám alatt intézvényileg tudatott legkegyelm. azon elhatározása, melly szerint öcscsét cs. kir. örökös főh. ISTVÁNT örökemlékezetü fens, nádorunk fiát és magas erényeinek örökösét, Magyarországban kir. helytartójának kinevezni ’s kihirdettetni méltóztatott, sorvasztó aggodalmunkat eloszlatta és atyáskodó gondosságának e’ becsülhetlen záloga által bizalmas uj reményeket olvasztott kedélyünkbe.—Legmélyebb haladattal fogadtuk fels. apostoli királyunk hű magyarjai iránt tanúsított hajlamának e’ kegyelmes jelét; mert benne úgy hazánk öszves fejlődésére és virágoztatására, mint az elvált érdekek kölcsönös közeledésére nézve a’ legüdvösb eseményt üdvözöljük.—Hazánk dicsőségének történetdús székhelyén és Budán születvén, ő cs. kir. fensége kir. helytartó, törvényeinkkel, alkotványos szökésink és intézkedéseikkel megbarátkozott; ’s míg egyfelől szíve és lelke már is kitüntetett dicső jelleme biztosítékot nyújt, miként azon népet, melly magas kedvenezének bölcsője körül örvendett’s felejthetlen atyjának sírján kényezik, szeretetével ölelendi; másfelől magas helyzeténél és a’nemzet határtalan bizalmánál fogva, meggyőződésünk szerint, egyedül képes a’ pártok és magányérdekek fölibe emelkedni és az álladalom naszádját előrelátó engesztelő tapintattal a’ boldogitás révpartja felé irányozni. A’ fejedelem és nemzet között állván, mindkettőnek szeretetére és tiszteletére támaszkodva, magas hivatása ’s nemes lelkének sugallata által szintúgy, mint dicső atyjának példája által ihletve, félreértések esetiben, a’ közvetités nehéz művét eredménynyel csak ő intézheti. Ezeknél fogva mai közgyűlésünkben országgyűlési követeinknek utasításul adandónak határoztuk, miszerint kieszközleni iparkodjanak .—I. Hogy fens. cs. kir. örökös főherczeg JÓZSEF, Magyarország dicsőült nádora és kir. helytartójának érdemei törvénykönyvbe czikkelyeztessenek.—II. Hogy fens. cs. kir. örökös főherczeg ISTVÁN, Magyarország kir. helytartója, a’választási jognak jövőre leendő törvényes biztosítása mellett, a’kijelöléseket magában foglaló legkegyelm. kir. leirat felbontatása előtt, Magyarország Nádorának közakarattal választassák meg. — Ennek folytán teljes tisztelettel megkérjük N. N. törvényhatóságot, miszerint tekintetbe vévén dicsőült fens. cs. kir. örökös főherczeg JÓZSEF félszázados érdemeit, fens. fia, cs. kir. örökös főherczeg ISTVÁN már is kitüntetett dicső tulajdonit és a’ nemzet hangosan nyilvánvaló óhajtását, említett határozatunkat maguk részéről is elfogadni és szeriitesen intézkedni méltóztassanak. BREZNÓBÁNYA sz. kir. város hatósága az inségeskedő néposztályon segitni akarván, az e’czélra vezető tervezet kidolgozására már korábban bízott meg választványt, melly a’ múlt január hóban ült öszsze, midőn is egyeseknek e’ tárgyra vonatkozó nézetit és tapasztalatit kihallgatván, tervét megkészité, ’s azt javaslatképen a’ helyhatóságnak benyujtá. Az előadásokból kitűnt, miszerint a’ nevezett czélra önkéntes adakozások utján 360 fi. gyűlt be, melly öszszeg a’ megajánlott, de még be nem szedettél 500 ftrarug. Voltak, kik nevezetes öszszegekkel siettek a szegénység könyei felszáritására; ha mindazáltal — mint tudósító írja—elvontan veszszük a’ dolgot minden egyéb érdektől, a’ szenvedő emberiségnek itt is csak a’ szenvedők nyújtanak segélyt. Ki nem érzi a’ nyomort, nem ismeri azt, ’s fásult szíve nem hajlik az ügyefogyottnak könyörgéseire. A’ szegények száma mintegy 80ra megy,kik naponként egy font kenyeret, és húslevest kapnak, hat személyre számítva egy font marhahúst. Ezen adagok kiszolgáltatására vállalkozó egy adagot 6 vérért oszt ki.A’ munkaképes szegények napszámra fognak használtatni meghatárzott bérért, a’ betegek és nyomorúk e’ munkától végkép felmentetvék. Ezen jótékony intézet f.évi február 1 jén lépett életbe’s ezentúl a’kórházi pénztár erejével fog fentartatni, igénybe vétetvén egyéb jövedelmi források is, mint a’ színészet. Ugyan e’ városban a’ pesti újság szerint a’mult év végével Casinoegylet is alakult, mellyben a’ szomszéd vidékiek és kamrai hivatalnokok is részvényesek. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉS.XXVII. Országos ülés,jan.20-án (Folytatása az urbériség feletti tanácskozásnak.) Jegyzőkönyvhitelesités után elnök őnmaga felszólítja a’ kir. és rr.et, hogy a’ tegnap félbenszakadt tanácskozás lévén folytatandó,méltóztassanak véleményeiket az egész tárgyra, nem pedig csupán egyes részletekre nézve nyilványítni. Felsőfejér. e. k.: Utasítása értelmében szavaz az 1820-i öszszeirás mellett,mint a melly szóló törvényhatóságában kielégítő pontossággal vitetett véghez. Háromszék e. k.: Tapasztalván, hogy az elnökileg kitűzött kérdéstől sokan eltávoztak, kéri a’ rendeket, vegyék a’ két kérdést kapcsolatban. Szólónak távairól sem czélja,hogy székely földön urbér ne legyen,sőt óhajtja,hogy a hűbéri viszonyokbéli kibontakozás által Európa népeihez minél előbb assimiláltassunk, hogy Európa népeinek sympathiáját megérdemeljük, ő a’ hűbérnek végképeni eltemetése után várja feltámadását a’ szabadságnak, mellyet nem rögtön életbe léptetni, hanem érlelni, előkészitni, hogy erőteljesen jöjön létre, az országgyűlés feladata. Csikszék e. köv. hoszasan czáfolgatván a’ székely földi urbér mellett felhozott okokat, végre,beszédét következőleg zárja be. A’ kir. és rr. szózattöbbsége e’ tárgyban határozni fog,’s meglehet e’ szózattöbbség küldési kívánságát méltányolni nem fogja,’s e’szózattöbbségnél fogva lesz határozat, melly ki fogja mondani azt, hogy a’székely földön is urbér lesz. Szóló e’ határozatban részt venni tiltva van, ’s annálfogva hozandó urbér által a’székely föld eddigi, eredeti természetén és törvényeken alapult egyformaságában ’s kiváltságában megkurtittatik, ha a’ székely katonaság úrbéres kezekben levő telkei szabad használatában megszorittatik, ’s ez által teherviselésre gyöngébbé sőt elégtelenné válik ’s ha végre az úrbér következtében a’ székelyföldi colonus azon jogok és kedvezések élvezésiben, mellyeket eddig mint nemesi föld haszonbérlője használt, megszorittatik, ’s azoktól elzáratván úrbéri törvény mellett roszszabb sorsból az urbér nélküli kedvezőbb sorsba hasztalan viszszasovárogni lesz kénytelen, a’jelen ’s jövendő kor előtt küldői a’ felelet terhét elhárítja. Egy kir.hiv., az elnöki felhívásnak eleget teendő, urbériség alapjául az 1819—20ki öszszeirást kívánja, de ezt a’ székely örökségekre alkalmazni nem tudja, ugyanazért kívánja kimondatni, hogy valamint a’ megyei allodium, úgy székely örökség is urbér és adó alapjául nem szolgálhat. Az urbériség meghatározására nézve az 1820beli conscriptiot pártolja. Vannak reá észrevételei, mellyek később megtételére jogát fentartja.—Dobokam.b.főispánja:Urbér azon értelemben, mint mi veszszük, sem törvényesen, sem természeti igazság szerint, sem magyás sem székelynél nem lehet; de e’ két okon kívül van egy harmadik igen fontos ok, ’s ez a’ status ratio, melly először azt kívánja, hogy minden birtokosnak tulajdona biztosítva legyen, de kívánja aszor hogy a’szegénynek élelmi alapja is biztosittassék, mellyből magát fentarthassa ’s kötelességit teljesíthesse. Így áll a’ 75