Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-21 / 15. szám
szükölködők és segedelmet igénylők öszszesége, az egész megye keblében, 81,914 számban tűnik elő. S viszont a jövő aratásig megkívántató mennyiség, minden egyed után csak egy köbölnyi gabonára, nemkülönben azon mennyiség, melly a’ tavaszi vetésekre, a jövő évben veszélyesebben megújulható szükség elbántásaégett szükséges le—szén minden család után hasonlag csak egy köböl gabonára számíttatván; és a’ gabona köblének ára, közép számítás szerint öt ezüst fában vétetvén fel: a’ födözendő szükség gabonában 102,795 köbölre, pénzi értékben pedig 513,975 pftra emelkedik. Azonban a’bizottság véleménye szerint, ezen ősziét nem az, mit a’megyei segedelmezés mértékéül kellene megállapitni, mert a’ törvényesen fenálló viszonyok, mellyek a’ jobbágyokat földes uraikhoz,’s ezeket jobbágyaikhoz kapcsolják, nem engedik a’ számításból kihagyatni a’ földesúri segedelmezéseket is. ’S a’ megyének mintegy kétharmadát egyházi javadalmak és nagyobb uradalmak képezik; ezeken kívül pedig egyes birtokosok is, kik atyáskodási szép hivatásukat teljesitni képesek lesznek, nem kevés számmal találtatnak. E’ segédforrásokat is a’bizottság számításba és igénybe vévén, számítása oda ütött ki, a’közveszély eltávolítása, 80 ezer ezüst ftnyi segedelem-nyújtás által, rendkívüli körülmények közbe nem jövetele mellett, eszközölhető leszen. Ezen 80 ezer pftnak felét, azaz 40 ezer pilot javasolja a’ bizottság a’nemesség által fizetendő mennyiség gyanánt elvállaltatni; az alapokat, mellyekre a’ kivetés biztosan és kellőleg építtethetik, javaslatában következőleg mutatván ki: „Törvényhatóság lévén — igy szól a’ bizottsági javaslat— mindenek előtt a’ törvényeket tartozik figyelembe venni a’megye. Nézzük tehát elsőben is a’ törvények könyveit. Itt az 1486:64. t. ez. a’ megyei szükségek aránylagos viselését hordozván czimül, az 1. §ban ekkint rendelkezik: „ezentúl mindenek és egyenkint, bármilly rendű és állapotú birtokosak legyenek ’s bármelly megyében tartózkodjanak is, az egyetem által határozandó költségeket, jajaikból és birtokaikból, vagyonuk arányához és sorsukhoz képest, az egyetem keblébe befizetni és befizettetni, „mindenkor tartoznak és köteleztetnek.“ Ugyanezen törvény 3. §. pedig három könnyű márka birsággal együtt, a’ vonakodók illetőségit bevétetni parancsolja. És ezen törvény ereje az 1659. évi 1.czikknél fogva világosan megujittatik és fölelevenittetik. És ezen törvény az, melly, valamint a’ megye közönségének határozatában paizsul szolgál, úgy a’ nemeseknek is , legszebb önkormányzási jogát és helyhatósági szabadságuk koronáját képezi.“ ..’S alkotása óta folytonos gyakorlat ada életet a’ törvény igéjének. Valahányszor veszélyek jelei tünedeztek fel, valahányszor a’ körülmények és szükségek sürgető hatalmával meg kellett alkudni, megrótták önmagukat, bár büszkéket kiváltságaikra, de hű fiait egyszersmind a’ közös hazának, a’ megyék, ’s megrótták e’ megye rendei. És ha akkor, midőn a’ határokat külső ellenség fegyverei ellen kelle vala megvédeni, életét és vagyonát, vérét és kincseit, egyaránt mnként oda nyújtotta a’ nemesség; ha akkor, midőn közhasznú czélok létesítése ’s a’ közjóllét felvirágoztatására szolgáló intézetek ügye forgott kérdésben, díszes nevére, tetemes áldozatok tétele által tette magát méltóvá a’ nemesség, lehetséges volna é, hogy most, mikor a’ legrettenetesb ellenség, az éhhalál tör embertársaink ezreinek életére, szükkeblüségünknek kiváltságunk avult leveleiből készítsünk takarót? Lehetséges volna é, hogy bal fogalma a’ szabadságnak, melly a’ tétlenség puha vánkosain épen nem tenyészik, közönyösen hagyjon maradnunk a’veszély elközelgetésekor, ’s megengedje, szivet zárnunk az ínség felsikoltó szózatánál, és szemet hunynunk azok elsinylésénél, kiknek életét néhány filléren megválthatók vala.“ — „Ne mondja pedig senki, mintha a nemesség azon időkben, mellyekben a közös oltárra legtöbb áldozatot rakott, nem volt volna boldogabb. A’ történetek lapjai, mellyek a’múltban a’jövendőnek képét mutatják, ellene fognak tanúbizonyságot tenni. Hajdán bel viszályok és harczok viharai dúlták a’ nemzetet. Az országgyűlések sűrűen váltották egymást, hogy megszavazzák a’ pénz- és véradót. A’nemesség állandóan csatázott és fizetett ’s leghívebb társául a’ fegyvert, legkövetelőbb osztályosául a’ hazát vallhatta. És mégis megelégülten élt ősi fészkében e’ nemesség és a’ szerencse öléből hirdette, hogy „Magyarországon kívül nincsen élet.“—Béke napjai jövének utóbb. A'nemesség a’katonáskodási terheket másoknak vállaira veté ’s a’ fizetés ellen törvényekkel sánczolá körül magát; és talála nyugalmat, de nem jóllétet; meghanyatlék hire, neve és szerencséje,’s miután a’tespedésből életre kel vala, újabb ajánlatokkal siete kiengesztelni végzetét’s előjogának feláldozásában keresi üdvét. Ezek a’ történetek tanulságai, ’s a’ történetek hagyák emlékezetül azt is, miszerint azon fejedelmet, ki alatt az 1486. évi 64. t. sz. hozatott, ’s kinek uralkodása szakadatlan lánczolatát mutatja a’ nemesség által teljesített adózásoknak, halála után, egész nemzet akkint siratta „megholt Mátyás király, oda az igazság.“— „Igen, az igazság, a’ közigazság kívánja,hogy segítsünk a’népen, melly magán nem segíthet. Nem megyünk a’ régibb időkre viszsza, csak az 1715. évnél kezdjük számításunkat. Ez óta a’haza minden terheit az adózó nép hordozza. Ő adja fiaiban és tartja keresvényéből a’ katonát, ki nekünk őrzi legtöbb javainkat; ő fizeti hivatalnokainkat, kiket mi magunk választunk; ő készíti utainkat, mellyeken tőle vámokat veszünk; ő az eleven pénztár, mellynek kulcsát jó és balszerencsében kezeink között tartjuk, De a’ nép már végkép kimerült, és erőben és reményben egyaránt megfogyatkozott. Itt van tehát ideje, hogy tegyünk mi is érette, ha etőn érettünk, ’s hogy legalább egy részét szállítsuk le a’kamatnak, mellynek tőkéjét ő rég lefizette.’S e’ megye rendei, kik az örök igazság érzetétől a’ teherviselésben a’ néppel osztakozni kívántak, és az adónak hordozását országgyűlési utasítások közé sorozták, bizonyosan most is ezen vezércsillagukat követendik ’s készségesen megajánlandják a’ segedelmet,mellynek parányiságát épen az is emelendi, hogy az egy szabad nemességnek önkéntes igazság-szeretetéből fog felbuzogni.“ „’S a’ mit a’jogosság hoz magával,azt az eszély és okosság is ekként javasolja. Mert szükségünk a’ népnek rokonszenvét nemcsak a’ hazának,hanem minmagunknak érdekeivel is kapcsolatba hoznunk, ’s minél biztosb támaszokat nyernünk az épület fentartásához, mellyen nemzeti létünk , és saját fenmaradásunk nyugszik. Jelenleg csend és béke környezi hazánkat kívülről, csend és béke viraszt hajlékainkon belül. Ámde a jövendő a’ sorsnak bizonytalan kezében van.Isten ne adja, hogy a’ veszély órája megkonduljon e’ nemzet fölött, ha azonban ezen óra ütni fog, nem de jó és megnyugtató leszen,hogy tettekkel bizonyítottuk be a’nép előtt, miképen mi szerencsétlenségében barátai valónk ,’s igy tőle is baráti és atyafiságos érzelmeket igényelhetünk? Tettek fogják csak megérlelni a’ bizodalom ’s egyetértés gyümölcsét. Mikint isten a’ szivárványt teremté égi felül, hogy a’ világ nem fog többé özönvízbe veszni, úgy ezen bizodalom és egyetértés leszen a’ mi szivárványunk, hogy megrázkódtatások soha nem zavarandják a’ nemzet egységét.“ „Azonban a’ parancsoló tekinteteket mellőzve, egy legmagasb, egy kényszerítést nem ismerő, ’s mégis leghatályosbitélőszékekbe hivatkozunk fölebb ügyünkkel. Az emberiség szent törvénye ez. Ezen törvény táblái mindenkinek keblébe vannak vésve. Ezen törvény szavaira az tanított bennünket, ki mindnyájunkat önképére és hasonlatosságára teremtett. Ezen törvényt megszentelte: a’ vallás, melly felebarátinkat,mint minmagunkat,szeretni parancsolja; az ész, melly a’köznek boldogságán alapulónak hirdeti; és a’ szív, mellynek jótékonysága nemcsak abban hasonló a’ naphoz, hogy a’ könyek harmatát felszántja, hanem főkép abban,hogy örök fényt árasztva is, éltető melegéből semmit sem veszit. — ’s most midőn a’ szükség alakja előttünk áll, ezen törvénybe is fogódtunk, mint legerősebb horgonyba, ’s az emberiség nevében kérünk részvétet, kérünk segedelmet.“ — A’bizottság tehát 40 ezer prtnak a’ megyebeli neme■ sekre és azokra, kiket a’ törvény ezen nevezet alá foglal, kötelezőleg leendő kivettetését és a’ szükölködők fölsegéllésére fordíttatását véleményezvém javaslatát egyszersmind oda terjesztő, hogy miután az Ínség rögtönös enyhítést vár, az ajánlat bevétele pedig huzamosb időbe kerülhet, ezen ősziét vagy egészben vagy csak egy részben is a’nemesség jótállása, ’s az ajánlott mennyiségnek biztosítékul kijelölése mellett, kölcsön vétetvén, tüstint a’ kitűzött czélokra használtassék, és azután a’ begyülendő részletekből téríttessék viszsza. — A’ bizottság szabályait állitá fel, hogy a’ behajtandó ősziét egy része, ingyen és ajándékul csak azoknak adassék ki, kik szükölködők lévén, egyszersmind dologtehetetlenek, s és önmagokat fentartani nem képesek. A’munkaképesek, habár szükölködők, pedig csak munkájok után arathassák a’ segedelmet,’s igy a’ pénz, melly a’ szükséget enyhitendi, egyszersmind némelly közhasznú munka létrehozatalát is eszközölje. A’ munkára nézve pedig, melly illy módon teljesítendő leszen, vezérelvül fogadta el a’ bizottság, hogy az elhárithatlan nehézségekkel és akadályokkal ne legyen öszszekapcsolva. Tekintetbe vette tehát a’ téli és tavaszi évszakok viszontagságit, mellyekben a’ munkák véghezvitetni fognak; a’ szűkölködők helyzetét, kik mint vannak, kenyér és alkalmas ruházat nélkül, lakhelyeiktől meszszebb távozni, és idegen vidéken,családaik köréből és házfödeleik enyhéből kiszorulva, táplálkozni ’s dolgozni képtelenek leendnek. ’S ez okokból javasolja a’bizottság, hogy a’ teljesítendő munka, nem egy helyen, hanem járásonkint, a’ szűkölködők központjai körül, történjék meg. Itt a’ bizottság, különféle útvonalakat jelöl ki, mellyek készítendők volnának. Azon ősziéinek, mellyel, mint a’ közönség megelőzésére szükséges segedelmet, a’ bizottság kimutatott, felét a’ fenebbiek szerint a’ nemesség hordozná; a’ másik felére t. i. 40 ezer ezüst forintra nézve pedig a’ bizottság reményét a’kir. kincstárban helyzi, ’s javasolta, hogy a’ n. m. m. k. httó tanács keressék meg,hogy a’ 40 ezer pilból, vagy anyayi értékű gabonából álló segedelmezés elrendeltetését, részint a’ szükölködők táplálhatása, részint a’ tavaszi vetések megtétele végett,mellyre különös felügyelés leszen fordítandó, a’ királyi kincstárból eszközleni méltóztassék. Végre a’ bizottság a’ segélypénzek kezelésére, a segedelmezések mennyisége meghatározására, állandó bizottság kineveztetését véli szükségesnek. (Vége köv.) TORONTÁLMEGYE. Szomorú időkben élünk ! az ínség mindinkább növekedve, félelmes arczban mutatja fel a’legközelebb jövőt, a’hatóságokat egész Bánságban az élelmezés nehéz gondja foglalja el ’s hacsak erély és hatalmas segítség a’ tehetősbek részéről nem veszi elejét a’ növekedő szükségnek, pusztításának nyomai sokára fenmaradandnak a’ köz elszegényülésben, és mitől tartanunk szintúgy lehet, mire példánk fájdalom! már eddig is vagyon az éhség áldozatai emlékében!! Szükségtelen felhoznom mennyire köteleztetnek a’ vagyonos osztályok, mennyire köteleztetnek a’ földesurak, de mennyire áll érdekükben is jobbágyaikon segítve őket a’ vég elpusztulástól, minek martalékai lesznek, megmenteni; nem akarok hivatkozni az emberiség legszentebb kötelességére, „kit a’jelen idők sanyarú tana meg nem győz, annak kérges keblébe hatni holt betű sem fog. Említém, miként a’ hatóságokat az élelmezési gond foglalja el ’s mennyiben e’ lelkes törekvés már tetteket is idézett elő, az emberbaráti szeretetből ömlő nemes érzelmeket megdicsérve, a’ segélyezés módjára nézve czélozom a’1. szerkesztőség engedelmével előadni igénytelen nézeteimet. Torontálmegye a szűkölködő lakosok számára harminczezer mérő különféle gabonafajt határzott öszszevásárlani,’s mennyiben e’ nemes határozat számtalant kétségbeeséstől megmentett, legmélyebb bálát és dicséretet érdemel. De vájjon legczélszerűbb volt é ezen intézkedés? Vájjon Torontál lelkességétől, dús földesuraitól más czélszerűbb mód nem telt volna é ki? Vájjon annak idejébeni gondoskodás a’ honi pénztárnak vagy is az adózó népnek nagy mennyiséget nem kimélt volna é meg? Kérdések, mellyek mindegyikére a’ vizsgálódó keble keserű sóhajjal felel. Az öszszevásárlás a’ gabna árát felrugtatta, ’s az ezenfelül is készpénz nélkül vásárló megye minden mérőt kettőtől háromforintig drágábban venni kénytelenittetvén az adózó népre tetemes adósságot halmozott, mellyet ez önerejéből fedezni, miután ingó vagyonának nagy része fölemésztetik, képes alig leeni. Nem bírok statistikai adatokkal pontosan meghatározhatni, mennyire mehetett Torontálmuk évi termése,de mint szemtanúja a’ kereskedők öszszevásárlásinak ’s a’ kivitt tömérdek gabonának, melly csak nem régen még a’ gazdag uradalmaktól öszszeszedetett, bátran állíthatom, hogy a’ múlt évi termés nemcsak a’ helybeli szükséget teljesen födözhette vala, hanem ezenfölül az általányos ínség enyhítésére a’ haza többi részeinek is nevezetes mennyiséget nyújthatott volna. Nem a’ termés szűkében, hanem az intézkedések elmulasztásában rejlik itt legalább a’ mostani nyomor egyik fő oka!! A’ megyei első árlejtéskor néhány ezer mérő kukoricza hét pengő forintjával vétetett meg a’ szűkölködők számára, holott ez a’kereskedők magtáraikba öt— hat váltó forint áron hozdatott be a’ termesztők által,akkor, midőn a’ termés állapota már tudva volt. De a’ termés hajóra rakatván külföldre vitetett, a’nélkül hogy folyton növekedő ára hatályos intézkedést idézett volna elő az ország belhatárin; tehetős földesuraink nagy része ezelőtt nem sokkal adá el termesztvényit, és akkor, midőn a’ katonai határőrvidék éhségtől rettegtében szigorú rendeleteket bocsátott ki a’maguzsorások ellen a’ gabnának határin kívüli kivitelét kemény parancsok által korlátozta. Nálunk e’tekintetben még ekkor sem történt semmi. De elhagyva ez előzvényeket hacsak a’jelent vizsgálom is, azok részéről, kik a’föld legnagyobb részét tehermentesen bírják, csupán gyümölcseit élvezve, a’ nélkül hogy ezentúl bármit tennének; a’ kiváltságosak, a’ dús földesurak részéről még mindeddig sem történt semmi, hogy a’ teherviselő jobbágyok sanyarú sorsán künnyittessék, ők még most sem mozdúltak ki, midőn már az ínség mindenütt szétárad, a’ tétlenség köréből ’s kivéve néhány nemes férfiút, mindeddig jobbatlan puszta nézőji a’ pusztító csapásnak. — Nem hiányzottak azonban egyesek, kik nemeskeblűen nyújtva tápot az éhezőknek, a’ polgári érdem legragyogóbb gyémántjával díszesitik czimereiket. Azonban a’ súlyos idő egy keserű tapasztalást merített fel: miként ott, hol a’ törvény segélyre ’s teherviselésre nem kényszerit, az önkényre ’s ajánlásokra épitni úgyszólván hiú remény!!, Ha most, midőn a’ legroszabbtól is