Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-25 / 16. szám
hivek hogy e’ munkával tetemesen bonyolultabb állapotba helyeztetnék az egyetemes tiszai rendezést. . Hogy a’ Szamos és Kraszna vizeinek lehető legrögtönibb elmellőztetése már csak a’ természetileg valamivel későbben érkezni szokott felsőbb és távolabb Dunavizek tekintetéből is kívánandó lenne, szinte nem vonjuk kétségbe. Miután azonban e’ kívánatos dolog, csak tetemesen nagyobb költségek nyomán volna elérhető ’s miután a’ munkálkodást uj nehézségek és bonyodalmak tömkelegébe sodorná, nincs egyéb tenni valónk mint keresztyéni megadással — ezen kecsegtető kinézésről lemondani. Hogy végre az Ér, Berettyó és Sárrét mentiben előfordulandó kevésbbé bonyodalmas (?) kérdések miatt a’ királyi bizottság roppant munkálkodásai is gyérülnének — előadottak nyomán kételkedni bátorkodunk. Hisz az uj meder uj érdekeket sértene , mik természetesen nem nagy mértékben könnyithetnék a’ királyi biztosság munkálkodásit___ Öszszefogva tehát röviden a’mondottakat: mi Lámm mérnök úrnak eszmeileg nem helytelen, de munkálkodást nehezítő, költségeket nevelő, közlekedést nem javító s az ügyet új bonyodalmakba vezető tervezetét nem pártolhatjuk. .. Hátra van még néhány szót mondanunk azokra, mik nem rég Palleocapa nézeteit illetőleg a’ Hetilapban ellenvetéskép felhozattak. K o r i z m i c s. L. budapesti napló. Nagy kára volt nemzeti színészetünknek abban, hogy Pest városában német színház állott; nagyobb volt abban, hogy leégett; de legnagyobb lesz abban, ha felépül.------Sokat és sokfélét szólottak e’tárgyban a’lapok, némellyek buzgón, hazafiérzettel, mások cosmopoliticus langymelegséggel, de többnyire korán kelt és a’ körülményektől még meg nem érlelt szavakat. Sok szép, sok igaz lehetett ezek közt ’s a’ czél alkalmasint mindnyájoknál egy volt, mellyet mi is értünk ’s magunkénak vallunk, de mellynek kimondására még nem látjuk itt az időt, valamint a’ szép és igaz szavakat sem tartjuk eszköznek e’czél elérhetésére.—Kiáltó szavak ezek a’pusztában, mellyek, ha óvatosan szeliditgetők, szépen elhangzanak; ha határzottan követelők, gyűjtik az ingerültséget, mellynek csak épen ez esetnél nem lehet semmi nekünk való eredménye. Hiába figyelmeztetjük mi hazánk fővárosa elöljáróit, hogy itt van a’ perez, mellyben érdemeket szerezhetni a’ nemzet irányában; hiába kérjük idegenajku polgárainkat, hogy ha nyelvben azok is, legalább szívben ne legyenek mostoha fiai a’hazának; hasztalan türelmetlenségünk minden energiája, mellyel nemzetietlenség ellen küzdeni akarunk, hasztalanok kamatra adott édesgetések; a’ jó akaratot, nemzetközi vonzódást sikerre rá erőtenni nem lehet. Kérelmink, kapacitálásunk siket füleknek beszélnek, heveskedésinknek semmi hitele. Az ügy fontosságát mindnyájan elismerjük, szeretnék, ha nemzetiségünk diadalmaskodnék, de az út és mód iránt, mellyen az elérhető, nem vagyunk tisztában. Pedig ut és mód olly közel van hozzánk és olyan egyszerű. A’ czél ez: fővárosunkban ne legyen más szinház, más közönség, mint magyar! Hanem — non fit hoc verbis! Meg kell bennünket, nemzeti sajátságunkat, nyelvünket, színészetünket szeretniök azoknak, kik eddig mind ezeket ignorálni, mellőzni tudták’s még úgy jöhet, hogy igen sokáig mellőzhetik, a’ nélkül, hogy a’ világtörténet kijöjön kerékvágásából.... Úgy véljük, nem lesz nehéz kitalálni, hol és kitől függ e’nemzetérdekű ügyünket szilárdítandó szellemi kihatás létesítése? Mi részünkről úgy hiszszük, hogy itt e’hatást Isten kezén kívül leginkább nemzeti színházunktól lehet és kell várni. Most volna itt az idő: használni az arannyal fizethetlen körülményt, melly kínálva kínálkozik: hogy nemzetiségünk Szionjának örök alapját rakjuk le a’ nép szivébe, most kellene megfeszített erővel rajta lennünk , hogy nemzeti színházunkat nemcsak mint nemzeti,hanem mint művészeti intézetet minden áron jelentékessé tegyük, közönségünk élveit ’s ez által közönségünket magát sokszorozzuk, hogy ne csak hazafiság hanem élvnyereség legyen a’ főmotivum, miért színházunkat pártolni kell ’s hogy ne csupán a’közorgánumok kötelességszerü buzgósága, hanem közönségünk elégültsége, lelkesülése szerezze számunkra meg a’proselytákat ’s fogyaszsza az idegen elem tömegét. Szóval minden tehetségével, minden áldozatával oda kellene fordulni nemz.színházunknak, hogy mire a’városi szinház fölépül, bárki által, bárki számára, akkorra ne legyen más közönség,mint magyar, vagy ha lesz, legyen az töredékjegyen az kissebb szám, ne a miénk! Ragyognia kellene ez évben színházunknak ’s mindent elkövetnie, mit nemzeti intézet saját— és hona érdekében elkövetni képes, félretenni nyerészkedést, mellékérdekeket, anti- és sympathiákat ’s nem kímélnie semmi áldozatot,melly a’gazdagon jutalmazó remény teljesülésére vezet, buzdítani a’ drámai irodalmat, színészinknek riválisokat szerezni, gyors változatosságot, élénkséget hozni a’ repertóriumba ’s a’ közönséget részeltetni minden rendű kényelem és élvezetben! — Ez eszménél alig lehet valami egyszerűbb ’s nem is hiszszük, hogy mi volnánk, kik először jövünk e’dologra, hanem attól kezdünk tartani, hogy nemzeti színházunk és környezete legutóljára fog rá jöni. Legalább mindeddig nem igen tapasztaljuk, hogy valami mozgás történnék e’ czél felé. Minden halad maga régi csiga ulján, a’ maga régi zsebbedugott kezeivel. Két hónap alatt egy új dráma kerül színpadra, ott is legvitézebb férfiú a’súgó, egy két jó lelket kivéve, ki igazi stúdiumot fordít szerepére, a’ többi a’művészetet szokássá vált manierokkal akarja elütni. Egyszer egyik megy sétálni pár hónapra, másszor másik’s mikor hazajött, azon veszi magát észre, hogy a’legtökéletesebb vidéki képmutatóvá és szóficzamitóvá mivelte ki magát, néha pedig valamennyi feljogosítva érzi magát részkedvünek lenni ’s ha mindezekről az ember panaszkodni talál, takaróznak az igazgató köpönyegébe, kiről tudjuk, hogy országszerte tisztelt férfiú ’s kinek az ember örömest nem szerez egy perczig tartó kedvetlenséget is az által, hogy a’ felügyelése alatt álló intézet hibáit, de épen nem az ő igazgatásából eredő hibáit feszegesse. Színészeink nem tűrnek magok körül vetélytársakat, vagy a’kit eltűrnek, attól nekik nincs mit félteni, a’ közönségnek nincs mit reményleni. Miért nem maradhattak meg a’ pesti színpadon Komáromy, Dobsa, a’ Felekyek, Tóth, Szuper, Dézsi’stb. ’stb? Millyen méltányosságban részesültek ezek itteni vendégszerepléseikkor? — Miért nincs operaszemélyzetünk közt egy névvel nevezhető bassista? diszitvényeink miért olly kopottak,mintha együtt keresték volna Mózessel a’Kanadánt? —Miért fordul el a’drámairodalomtól máig minden jobb tehetség?— Miért állanak ?—Csőt tizenhat hónapig is az előadásra elfogadott eredeti művek a’ repertoirban? —’S ha előkerülnek,miért kell nyakrafőre bukniok?Mind ollyan kérdések, mikre még, nem óhajtjuk ugyan, de nem lehetlen, hogy feleletet is fogunk adni.------Egyetlen újitás, mi amaz epochalis esemény óta színházunk körül történt, a’ bérletdijak tetemes fölemelése, végzetnek jó lett volna, kezdetnek rész volt, nem tehetünk róla, de úgy van. Először éreztetni kellett volna a’ közönséggel, hogy van ok, a’miért élvezetei szaporodtával ezek árát is szaporítjuk, igy csak az elégületlenség ’s ellenszenv szaporodott, a’ vállalat ugyanazért kifizeti magát, csakhogy nekünk jelen körülményink közt (és jövőben is) nem pénzt, hanem közönséget kell szereznünk... Most hirszerint a’ felépülendő városi színházat egy bécsi szinház igazgatója ígérkezik helyreállítani. Ígéretei bizony kecsegtetők’s tiz évi használat után ingyen készül azt a’városnak átadni.... .. Hannibal ante portás!“ akkor bezzeg nem a’ mostani directio nem a’ mostani német szinszemélyzet, nem a’ volt alkalmatlan színpad versenyzend a’ nemzeti színházzal, hanem egy túlnyomó ügyességű bécsi színigazgató és válogatott vendég-szereplők ’s pompásan kiállított, legjobb, legkedvezőbb helyzetű szinház’s az igazgatónak nem kell egyéb, mint hogy néha magyar előadásokat is rendezzen’s igy némi nemzeti színezetet adjon vállalatának, ’s akkor aztán „Juimus Troes“ vihetjük színházunkat a’ caspiurri tenger mellé, a’honnét idejöttünk, közönséget és sympathiát keresni számára. Ezért ismételjük és fogjuk ismételni mindaddig, mig sikerét nem látjuk, hogy színházunknak azon időig, míg a’városi szinház kié leendésének nagy kérdése eldúl, közönségét minden órán és minden áron szaporítania kell, azontúl teheti, a’ mi neki tetszik, e’ kötelesség azontúl csak saját maga és környezete iránti teendője lesz, most pedig ez kötelessége a’nemzet érdekében! Legközelebb a’ színházi év lefolytéval a’ szinszemélyzet új szerződéseinél, mint képzelhetni igen sokan folyamodtak fizetéseik fölemeltetéséért, mig egy a’ jobbak közül, látva színházunk ezer szükségeit, eddigi fizetéséből is késznek nyilatkozott leengedni. E’ valakire úgy hiszszük könnyű lesz rá ismerni, ha megmondjuk, hogy szerepét nemcsak rendesen tudni szokta de rendesen sőt kedvvel szokta is játszani. Múlt héten 12 hamis bankjegy-készítőt fogtak el, kik egy kézre játszva három külön helyen segiték a’ pénzt szaporítani Ez alkalommal dicséretesen működött e’ gyanús népek fölfedezésénél egy pestvárosi biztos. Az elfogottak szállásán 30 ezer pilot találtak jó pénzre beváltva és 20 ezer pftnyi öszszeget hamis bankjegyekben! Vasárnap múlt egy heti bál alkalmakor egy urasági hintóból két úri hölgy selyemköpenyeit lopták ki. Babonásak azt regélik, hogy ha valakinek köpenyét magára ölti az ember és benne bál, a’ köpeny tulajdonosnéja szerelmes lesz belé. Tehát csak mentül elébb antidotumot és praefisciákat szép hölgyek a’ magicus hatás ellep. Csakugyan addig vittellünk a’jégre, mig a’sok elménetséget s ínyerkedést megunva, nagy dérrel durral megindult és búcsút von. Egy álló nap csak úgy bámultunk át a’túl partra, mint a’ki szeretne átmenni, de nem tud közelgőt a’ tavasz, de nem kell neki hinni, a’ meleg kályha máig is különb naturae phoenomenon, mint a’ nap. A’„Spiegel“ mellett műmellékletképen megjelent a’ német szinháznak rézbemetszett égése; a’kép valódi tárgyhűséggel van felfogva. Egyetlenegy fecskendő áll az utcza végén, az is csak a’ második emeletig bírja lódítani a’ vizet; — igen jól van találva. (ÚJ TÖRVÉNYHATÓSÁGOK. BIHARMEGYEI KÖZGYŰLÉS. (Folytat, ’s vége.) A’ szívhez és észhez egyiránt szóló bizottsági jelentés felolvastatása után tbiró N. I. kelt föl ülőhelyéből. Ő is, mikint egykor Marius Carthagónak enyészetre indult falán viraszt nemesi szabadsága végmaradványin ’s nem siker reményében szokott felszólalni, hanem azért, hogy megmutassa nemes társainak, miképp őrködik a’ romok fölött, mintha mondaná: menjetek el és mondjátok meg; láttátok ő t a’ nemesi szabadság romjain ülni. Igen nemesi szabadságom végmaradványit féltvén—mondá táblabiró úr — nem is tudom, hogy a’rajtam erőt vett indulat és bánat közt miként kezdjem beszédemet. Ha fontolóra veszem, hogy régi időkben a’ fejedelem és ország nagyai sértetten tartották fen törvényinket;ha meggondolom, hogy például Árpád, midőn nagyaival először törvényt alkotott, azt mondá: halállal veszszen el a’ gonosz, ki törvényszegő leszen; ha meggondolom, hogy az egykor dicső magyar nemzet ezen törvénytisztelet által élt boldogul lakában, úgy azt hiszem, hogy a’ magyart jövendőre nézve is csak a’ gondos apáink által alkotott törvények tarthatják fen. Dicső királyaink a’ nemesi szabadság fölött folyton rendelkeztek. Ild. András kiadta a’ nemesi szabadságok oklevelét arany bulla név alatt’s későbbi királyaink, mindnyájan esküt tettek annak megtartására. A’ nemes emberre valamit kivetni törvénytelen ’s a’ nemesi szabadság végmaradványai elleni merény. Azt mondja a’bizottsági vélemény, hogy epesztő a’ szükölködők sorsa és ez igaz is; ámde a’ szükölködők között nemesek is vagynak. 8 ezer tagból áll a’ nemesség, ezek ’s velők együtt én is épen úgy érezzük a’ múlt évek csapásit, mint az adózó emberek. Mi ok lehetehát arra, hogy a’ nemest megadóztassuk? Egy szomszéd falubeli adózó, kinek én 1000 líjával adósa vagyok, felíratta magát két köböl gabonáért. Illyeneknek a’ segedelmezésből ki kellene maradni, de kimaradjanak az uzsoráskodó zsidók is, kik a’ köznép zsírján híznak, sőt még őket kellene megróni. A’ bizottsági jelentésben utak csinálásáról létetik említés; azonban ez is czéliránytalan, véleményem szerint, mert azok, a’ kik segélyt igényelnek, földetlen, jószágtalan emberek lévén, ezek utat nem csinálhatnak; ha pedig a’ segélyt azoknak adjuk, kiknek marhájok van, akkor az éhenhalót mellőzzük el. Ekkér a’ kötelező kivetés sem törvényes, sem czélirányos nem lévén, azt inditványzom, hogy a’ bekövetkező szükség enyhítésére mindenki szabadon ajánljon. Én tudom, hogy a’kivetés által nem rovatnám meg annyi öszszeggel,mennyit önkéntesen ajánlok, de nemesi szabadságom koczkáztatása nélkül magamat megrovatni nem engedhetem. Ajánlok pedig 60 pftot ’s a’szabad ajánlás utján begyülendő öszszegre nézve azt javaslom, hogy annak egy harmad része a’ szűkölködő szegényebb nemességnek,kétharmad része pedig az adózóknak nyujtassék. Végül még egyszer megemlítvén tisztelt táblabiró úr, hogy a’ kivetésnek ellen mond, leült, virasztani a’ nemesi szabadság omladékain. És a köznemesség éljent kiáltott, azon köznemesség, melly az 1845. évi decemberi véres gyűlés óta, elsőben a’ múlt decemberi közgyűlésen jelent meg tömegestül, mintha a véresgyűlés évfordulati napját ünnepelné, másodszor pedig most, hogy támasza legyen a’ nemesi szabadságnak. Thirót szép sorban követék a’ nyáradi szertartásu püspök uradalmainak főfelügyelője V. F. a’nyáradi g. e. megyei püspök E. V. ügyvéde, a’ latin szertartásu káptalan küldöttje J. kanonok ’s Debreczen városának küldötte R.Ez még hagyján, de találkoztak e’ megye baloldalán is férfiak, kik pártoláktb. N. I. önkéntes ajánlási indítványát,hivatkozván majd a’ megye méltóságára, mellyet végre nem hajtható határozatokkal megsérteni nem szabad, mert nem leszen institutum, mellyen a’fizetni vonakodók a’reájok vetett öszszeg megfizetésére kényszerittessenek, majd pedig a’ törvény szavaira, miknélfogva illy adóvali megrovatás csak unanimis consensus utján történhetik's ha találkozik, ki megegyezését a’határozathoz nem adja, azt a’ határozat betöltésére kényszerűni nem lehet. Mintha bizony az illynek mű vető károsságát a’ történet lapjai szomorúan nem bizonyitnák; mintha bizony mindenáron csak azon abnormis állást kellene fentartanunk, miszerint egyes ember büntetetlenül léphet fel az ész és jog követelései ellenébe. Inde prima mali labes! — Hoszszas tanácskozás után a’rendek a’bizottság javaslatát elfogadták’s a’40 ezer pftnyi ajánlatot, az 1486:64,1659: 68. törvények értelmében, a’ megyebeli nemesek és azok által, kiket a’törvény e’ név alá foglal, a közelebb országgyűlési költségek kivetésében használt kulcsozat szerint, aránylagos és kötelező kivetés útján, a’ vonakodók ellen kiszabott törvényűt fentartása mellett, a’ nemesi pénztárba rendelék befizettetni. Minthogy pedig az ajánlatok beszedése, a’dolog természeténél fogva, rögtön nem eszközöltethetik: azon központi bizottság, melly a’ segedelmi ajánlatok kezelése ’s a’ kitűzött czélra leendő fordíttatása végett bizatott meg, arra is fölhatalmaztatik, hogy a’házi pénztárból, a’szükséghez és körülményekhez képest, alispáni utalványok mellett, a’ sürgető szükségek födözésére kölcsön-öszleteket, mihelyt a’ begyülendő ajánlatok engedendik, a’ kölcsönző pénztárba viszszafizetendőket vehessen föl. A’ helytartó tanács pedig, a’ bizottsági jelentés folytában, 40 ezer pftnak vagy annyi értékű gabonának, részint a’ szűkölködők táplálhatása, részint a’ tavaszi vetések megtétele végett, a’ kir. kincstárból segédelmül leendő kieszközlésére feliratilag megkérendőnek határoztatok.. —Volt még egy tárgy, melly fölkelté a’rendek figyelmét.— Néhai öreg Sz. J. özvegye, jelenleg bizonyos M. J-né,a’ megyei törvényszéken reá nem kedvező ítélettel ellátott perében legfelsőbb helyre folyamodván,midőn a’perfelküldést rendelő parancs felolvastatott, az előadó jegyző arról értesité a’ rendeket, hogy a’ folyamodvány kitételei által mind a’megyei törvényszék, mind a’megyei főjegyző mélyen sértetik. Közkívánatra e’ folyamodvány felolvastatott ’s mi megismertük a’ harist hangjáról ’s csak lestük a’ pillanatot egy fajával a’ vadászi gyönyörnek, hogy mikor fog a’ madár a’ rágalom bozótjából kipattanni. És az nem sokára el is következett. A’ tiszti főügyvéd ’s többen említők, mikint a’főtisztviselők méltatlan rágalmaztatása fényintő keresetre tartozik,s csakhamar ügyvéd M. J. jelentette be magát a folyamodvány irójául.Ezen úriember sok más- 92