Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-03-25 / 24. szám

gát bennök. Vádak a’ közönség részéről a’ színészek ellen , vádak a’szinészek részéről szinésztársaik ellen, gyanúsítások igazgatóság, ügyviselőség és rendezőség eljárásaiban,egyik a’másik ellen, egyik a’másik helyett, egyik a’ másik miatt, viták, mellyek olly tűzzel folynak, minő tisztaságára nézve aligha veszatű. És épen jelen helyzetünk az, hol az ingerült­séget, ha valaha, mostan kell kerülnünk, mert nem abstract elvekkel, hanem személyekhez nőtt legkényebb érdekekkel találkozunk minden nyomon, és hogy i­lyenkor az óvatosság nem fölösleges, az nyilvánvaló dolog. Részünkről többek kö­zött, mik kissebb jelentőségűek, kártevő eszmének tartunk minden az országos főfelügyelő ellen c­élzó nyilatkozást. Le­het, hogy egy más haszonbérlő igazgatója az in­tézetnek nagyobb haszonnal, tán nagyobb ragyogással bírta volna és bírná kezelni a’színház ügyeit, jobban megválogat­ná az önérdekéhez tanácsos teendőket, határzottabb mene­tet adna minden bel- és külviszonynak, de egyet mindig ki­felejtünk a’számításból: színházunk egyszersmind nemzeti intézet, mellynek nemcsak a’ művészet, de egy annál magasb eszme is van czéljául kitűzve. Mint felelt meg e’czélnak a’mostani országos főfelügyelő? Ítélje meg, ki színházunk nemzetiség tekintetében kifejlett irányát méltó figyelemmel bírta kísérni. Fogna­k egy más , nálánál bár­mennyivel felelősebb, de kevésbbé szabadelvű igazgató,nem mondjuk, hogy nálánál jobb, de bárcsak az övéhez hasonló irányban is haladni? Látnánk­­ akkor színpadunkon olly mű­veket megjelenni, minőknek belső érdeme a’ szabadelvüség irányában fekszik? Feleljen meg rá, a’ ki megértette, hogy „Bánk bánt“ (és többeket, miket megneveznünk fölösleges) ki h­o­z­t­a f­ö­l s­z­i­n­p­a­d­r­a ? ... Nekünk a’ főfelügyelő ellen semmi panaszunk, ő a’szinész urak helyett szerepet nem tanulhat, ő az énekes urak helyett, ha utaznak, vagy elre­kednek, nem énekelhet, ő a’ repertóriumot nem készítheti, ő apró coulissai intrigyákat nem csitíthat, d ő színházunknak csak irányadója, de nem felszerelője. Minden bajunk ott van, hogy egy személlyel kevesebb a’ felügyelőség, mint lennie kellene; hi­ányzik belőle az igazgató. Hi­ányzik az, ki a’ színháztól független, ahol semmi magány­érdektől nem k­ö­t­v­e,e’fejetlen-láb oligarchiái demo­­kratiát legapróbb részleteiben igazgatni bírja; hi­ányzik az, ki a’ k­ö­z­ö­n­s­é­g érdekében legyen ellenőre a’ szín­­házügyek menetelének. Bárki lenne is ez (de színész, vagy drámairó semmi esetre se! ez által sok jövendő gyanusitgatás lenne megelőzve ’s igy elhárítva) mellette azonban vagy fölötte, mindig óhajtanók teljes hatal­­mu irányadó felügyelőnek mostani igazgatónak czím­­zett főfelügyelőnket Ha őt el kellene vesztenünk, akkor a’ két rész közül inkább válaszszuk a’könnyebben tűrhetőt ’s ma­radjunk, a’ mint vagyunk. Egyébiránt a’ szinfali titkok lelep­lezésének nem vagyunk legnagyobb baráti. Szeretjük u­­gyan a’világosságot, de azért ne gyújtsa fel házát senki, hogy láthassunk nála. Petőfi Sándor jelenleg érdekes műfordításon dolgozik. Mme Anai's Legalus, gyönyörű költői gyöngédséggel írt ver­seit teszi át francziából magyarra. E’ művet, mellyel a’ leg­­ihlettebb költészetünői lélek leányához írt, a’költői fordító gazdag szelleme sugáritól világítva, rövid idő múlva fogja közönségünk éldel­elni. Egy vidéki ismerősünk minap panaszt emelt előttünk, hogy a’ pesti virágárusok olly czifra neveket vágnak némelly virágmagnak, hogy az ember legalább is üvegházira ülteti ’s mi kel ki belőle? — Mikor elveti az ember, mind megannyi: Centauria americana! Convolvulus japanicus! Cynoglossum purpureum! Datura striata! Delphinium consolidum! Linum grandiflorum! Lupinus polyphyllus! Amaranthus tricolor! Calliopsis speciosa! ’s bezzeg mikor a’ napfényre jöttek, lett belőlök búzavirág, földönfutóka, medvetalp, maszlag, szar­kaláb, lenvírág, czigánybab, veres paréj és ökörszem ’s más hasonlatos és szemétlétérül ismeretes gyimgyom , hogy az ember csak úgy csodálkozik rajta. Biz úgy van az, mikor az ember csak emlegetni hallotta a’ botanikát — Seymour S­hi­ff híres zongora-hevenyész f. hó 26án délután 4 órakor a’városi kis teremben hangversenyt rendezend, mellyre minden művészet-kedvelő hivatalos. Je­gyek a’szokott helyeken kaphatók. [Gj] TÖRVÉNYHATÓSÁGOK. PESTMEGYE. Másodnapi közgyűlésen martius 17én a’ kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesítését folytatták. Ezek közt egy tárgy a’tegnapi runyiféle felszólításhoz hasonló ragadá meg a’ rr. figyelmét, mi újra huzamos, vitára szol­gáltatott anyagot. Igaz ugyan, hogy a’ többség azonnal a’ kisgyűlési eljárás c. alispán általi felvilágosítása után a’ ha­tározatot megállapítottnak tekinté ’s tovább akart haladni teendőji során, azonban a’ túlsó oldaliak a’ kölcsönös ca­­pacitatióhoz fogtak’s e’ capacitálások folyamán megjegy­zések merültek fel, mik úgy a’ pestmegyei ellenzék erejé­nek, mint az auditorium túlnyomó hatalmaskodásának el­­vitathatlan kriterionjai. A’múlt év egyik nyári havában Párádon ünnepélyes verekedés történt némelly, úgy nevezet nobel egyedek közt. E’ kihágás megvizsgálására, miután azt is Heves­megye rendei saját jóakaratukból elintézni vagy nem akar­ták, vagy nem bírták, felsőbb helyről a’ hevesme­gyei administrator ő maga neveztetett ki kir. biztosképen. Biztos ő maga egy hivatalos levélben megkeresi Pestmegye e. alispánját, hogy az ügy érdemére vonatkozó tanuvalla­­tásokat két olly egyedre nézve, kik is Pestmegye hatósá­ga alá tartoznak, tenné meg. Sz. M. első alispán e’bizodal­­mas felhívásra válaszoló, mikép ő a’ tanuvallatásokat nem fogja végrehajtani, mert ő magának ez ügyben kb­. biztossá lett kineveztetése annak rende szerint Pest megyében ki­hirdetve nincs, mint főispánhelyettest pedig nem ismeri olly hivatalbeli állásúnak, hogy illy modorú megkeresését tel­jesíthetné; ehez tudva még azt is, hogy a’ kit biztos, a’ meg­bízás természeténél fogva minden a’ nyomozáshoz tartozó vallatást személyesen tartozik végezni. Később ugyanezen érdemben a’ nm. helytartó tanácstól is érkezik egy intéz­­vény, melly első alisp.urnak kötelességévé teszi a’ vallatást a’kijegyzett két egyed ellenében foganatba venni. Első al­ispán ur ezen kormányszéki leiratra is előbb említett oka­­it hozá fel válaszképen; az egész dolgot pedig kisgyűlés út­ján a’ közgyűlés elibe kívánta terjeszteni. A’ rr. többsége helyeslé első alispán ur eljárását; a’ hevesi administrator levelezését pedig m. alispán ur hi­básnak tartá, mert illy dologban mint főispánhelyettes irt; holott hasonló levelezés hibásnak tekintethetnék még ak­kor is, ha maga is Hevesmegye teendette azt e’ megye el­ső alispánjához kikerülve az egyetemes hatóságot. A’ con­­servativek közöl egy szónok ismét a’ törvények tömkele­gébe merült’s innét felhozott néhány ponttal kiváltkép az ellenzéki szónokok azon állítását igyekezett megdönteni, mellyel az administratorok törvényes állása és hatósága tagadtatik. Ezen pontok ellen egy ügyvéd és tbiró hivatko­zott az 1805d. törvényre ’s heves előadása folytán felírást inditványzott a’ nm. helytartó tanácshoz válaszolólag azon levélre, mellyet a’szőnyegen levő kérdésben első alispán úrhoz bocsátott, de indítványa mellőztetvén a’ többség ez úttal marad a’ statusquonál, bevárva a’főkormányszék to­vábbi lépéseit. A’ tárgy befejezte után a’ molnárokra került a’sor, mint kik jelen szűk időben igen fontos személyek. Pana­szok létettek aziránt, hogy a’malomvám már több mint egy évtized óta nem limitáltatott ’s hogy ekép azok ma is épen annyi vámot szednek,mint midőn legbővebb a’ termés, pedig az arányt igen jó lenne itt is megállapítani; mert ha a’ részes aratók bő terméskor fedért végzik azon munkát, mellyet szűkebb időben lödért is szívesen elvállalnak, nem láthatni át, miért maradjanak épen a’ molnárok folyvásti kegyeltetés alatt? A’rr.bizottságot neveztek ki, melly mi­­nél előbb javaslatot nyújtson be a’jelen mostoha körülmé­nyek közti legczélszerűbb intézkedések iránt; figyelmébe ajánltatván az is, hogy a’ vámszedő mérték minden esetre a’ megye bélyegével ellátandó legyen. Következett a’ solti járás néhány helységeinek fo­lyamodványa, mellyekből érteni lehetett, mikép ott a’ Du­na jegének fenakadása miatt a’ vizáradás még nagyobb ká­rokat okozott, mint 1838ban. Különösen Apostag, Duna­­vecse és Solt helységek azok, mellyek a’ romboló hullámok dühének leginkább ki valának tétetve. Solton alig van 50 ház, mellyet a’ viz fel nem forgatott, a közlekedés talpakon és csolnakokon történt. Két emberélet jön a’ vész áldozata; e’ város lakosai egyébiránt akaratjokat is tudatják, misze­rint helységüket odahagyni ’s biztosabb helyre települni ó­­hajtanának. E’ folyamodások öszszes kivonata—némi mel­lékes kérelmek oda nem tudásával— az, hogy a’ rr. figye­lembe vévén e’ vidék nagy veszteségét, mentenék föl őket azon törvényes kötelezettség alól, miszerint közmunkájok­­kal távolabb helyekre járuljanak, hanem a’ helyett inkább engednék meg, hogy napszámaikat saját töltéseik felépí­tésére ’s kijavítására fordíthassák, biztosítani vagyonukat ’s magukat az elemek harczai ellen. A’ fr. méltányolva e­­zen kívánságot csupán a’ kárvallott helységeknek enge­dők meg, hogy közmunkájokat saját vidékök biztosítására fordíthassák, mennyiben töltéseik egyszersmind rendes or­szágiakat használtatnak; különben az egész járás köz­munkái illetőségére nézve marad a’ törvény rendelete. Voltak, kik e’ tárgynál rendes szabályozást óhajtván, minthogy a’bajon csak eként lenne segítve — ajánlták a’ szomszéd hatóságokat is felszólítani; azonban ez elmarad a’miatt, mert hasonló intézkedésre Tolnamegye rég fel­­szólittatott már, sőt a’ nm. helytartó tanácsnál is tétettek lépések e’ nagy baj orvosoltatását sürgetők, de mindeddig, habár 10 év forgott is azóta le, semmi eredmény. Azért Pest megye rendei a’ károsodások által leginkább lévén érde­kelve az intézkedéssel tovább késni nem akarnak, hanem küldöttséget neveznek ki másod alispán elnöklete alatt, melly a’ szükséges vizsgálatokat még a’ viz elapadása előtt helyszínen megtevén javaslatát egy Szalk- Szentmártontól Hartáig majd teljesen hiányzó vizsgátak építéséről javasla­tát terjeszsze elő — érintkezésbe tevén magát az illető föl­desurakkal. E’ tárgy befejezte után olvastatott két levél, egyik Ist­ván cs. k. főherczeg, a’ másik özvegy nádornő e fenségök­­től a’ rendek azon feliratára adott válaszkép,mellyben rész­vétüket az országos veszteség fölött nyilványiták. István cs. kir. főherczeg ’s Magyarország k.helytartójának válasza imigy hangzik: Nagyon tisztel, ’stb. Minél mélyebben sebzé fiúi keblemet felejthetetlen édes atyám elhunyta feletti fáj­dalmam, minél nagyobb szükségét érzem a’vigasztalásnak, mellyet magamban feltalálni alig tudok, annál jobban ha­tott bánatos szivemre azon nemes részvét, mellyet tisztelt uraságtok fájdalmim iránt tanúsítottak. — Nem azon min­den jobb kebelben létező gyöngéd érzelem, melly minden szenvedő bánatán testvéri részvétre kél,egyedül az, mi tisz­telt uraságtoknak folyó évi hold, aszsz. hava 25ről hozzám intézett feliratukból szól; a’ kérlelhetlen sors együtt sújtott bennünket, veszteségünk közös ’s a’ vigasztaló szózat, mit a’ nemes megye hozzám intézett, közel érdekelt bánatsor­­sostól jó .A’ dicsőültben, kiben én felejthetlen édes a­­tyámat siratom, a’ végzet főkormányzójoktól fosztá meg tisztelt uraságtokat, kihez nem egyedül a’puszta hivatalos öszszeköttetés viszonya, de a’kölcsönös bizalom és szere­tet szent láncra is fűzé egy nehéz félszázadon át e’ nemes megyét; ’s habár sírjára tehetik is már csak le tisztelt ura­ságtok azon polgári érdemkoszorút, mellyet ősz fejére tű­­zendők valának, épen midőn a’sors kiragadá­tt közülünk, kezeskednek azon nemes érzelmek, miket feliratukban ő iránta kifejeztek, hogy emlékét tisztelt uraságtok sziveiben híven megőrzendi a’ háladatosság. Kezeskedik — úgy vé­lem —, ezen hű érzelem ’s az irántam tanúsított jó indulat egyszersmind arról, hogy tisztelt uraságtok bennem, — ki­re ő felsége legmagasb kegyelme a’ királyi helytartóságot ’s e’ nemes megye főispánságát ruházni méltóztatott, — a’ boldogult fiát tekintve, átviendik rám azon bizodalmas ra­gaszkodást, mellyel édes atyám iránt viseltettek. — Az ő érdemteljes hivataloskodása magasztos példa gyanánt áll e­­lőttem, ’s úgy hiszem, fiúi szeretetem ’s polgári tiszteletem nem ültethet sirjára szebb emlékvilágt, mitha nyomdokait követve,azt tűzöm ki szent czélul magamnak,hogy hivatalos működésem folytatása legyen az övének. — Keblemben szilárd akarat él ’s erőt kérek csak istenemtől, kinél a’tiszta szándék áldásra szokott találni, hogy atyám emlékéhez, u­­ram királyom legmagasb bizalmához ’s e’ nemes megyének irántam olly fényesen tanúsított várakozásához méltón áll­hassak azon pályán, mellyet a’ boldogult olly dicsően járt. Köszönetet mondva még tisztelt uraságtoknak azon bizalom­­teljes ragaszkodásukért, mellyel magasztos pályám küszö­bén üdvözöltek, minden jót kívánván maradok tisztelt ura­ságtoknak Bécs,böjtelőhó 12én 1847. jóakarója István m. k. k. helytartó. Özvegy nádornő ő fenségéé pedig ez: Tekintetes Karok és Rendek! Az emberi életnek egy­mást felváltó viszontagságában osztozni szerető nemes indu­lat és kölcsönös részvét félreismerhetlen tanúságát adták czimzett uraságtok hozzám intézett becses levelekben ak­kor, midőn felejthetetlen emlékű kedves férjemet, iránta viseltető tiszta szeretetök ’s vonzódásuk meg nemhűlt érze­tével örök nyugalma csendes helyére is követve, rólam a’ bánatos szivü özvegyről sem felejtkeznek meg’s pótolhat­­lan veszteségemből eredő mély fájdalmam enyhítésére, a’ vigasztalás lehető legérzékenyebb szavait keresik ki. — De növeli e’ megbecsülhetlen készségűk érdekét még a’ múlt­nak kedves emléke is; minél szorosabb, minél szilárdabb volt ugyanis azon kapocs, melly ezen nemes megye rendeit a’boldogulttal egybefüzte: annál több rész jutott kétségkí­vül a’ nőnek is azon öröm- ’s megelégülésből, mellyel e­­zen — annyi év hoszszu során mind két részről kegyelettel ápolt édes öszszeköttetés érzete a’ férj szivét betöltötte. — Mindezért szives köszönetemet nyilványitván,fogadják tisz­telt uraságtok viszonzásul azon őszinte nyilatkozatomat, mi­szerint szép hazájoknak, mellyet hőn szeretett kedves gyer­mekim is annak neveznek, — és boldog ott létem egész ideje alatt dicsőült férjem, magam ’s egész családunk iránt minden alkalom, tanúsított igaz hajlandóságnak becses em­léke keblemben élni soha meg nem szünik.Egyébiránt min­den jót kívánván maradok a t. kir. és rr.nek Bécsben mart. Idén 1847 jóakarójok. Mária Dorottya m. k. Melly két levél kitörő éljenekkel fogadtatván, a’ rr. már kinevezett tisztelgő küldöttségüknek utasításul adák, hogy a’ majd Budára megérkezendő helytartót a’megye ne­vében üdvözölvén, ő fenségét egyszersmind a’ beigtatási közgyűlés határnapja kitűzésére kérjék meg. E’ levelek után egy helytartósági intézvény hozatott szőnyegre, melly Pestm. törv.székein az admin, nem birás­­kodhatásának korábbi statutumjok nyomán is határzatlag tett kimondását megsemmiti. E’ tárgy már kimeritőleg volt megvitatva Pestmegye teremében, midőn az ezt szőnyegre erőtetett szabolcsi levél tárgyaltatott, azért itt röviden csak annyit jegyzünk meg,hogy Pestmegye rendei felhozott okai­kat a’ megsemmisítő intézvényben elenyésztőknek nem lát­ván előbb kimondott határzatukhoz továbbra is ragaszkod­nak ’s ezen megállapodásukat felírásban a nm. helytartó tanácscsal tudatni fogják. Ennyi a’ határozat. Ezt zajos vita előzte meg, melly­ben szónokok és hallgatóság egy iránt szerepeltek. Ennyi a’ másodnapi gyűlés eredménye. —1—­­ BIHARMEGYE. (V.-Olaszi mart. 10.) Ha conserva­­­­tiv volnék, fájdalommal telnék el keblem, tapasztalván, 140

Next