Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-04 / 10. szám

Pete Zsigmond, Kosztolányi Móricz egyenként 5 p.ft. ösz­­szesen 15 p.ft. Gróf Eszterházy József ur 143. sz. ivén, maga az ívtartó gróf 1000 p.ft. Kacskovics Károly ur 190. sz. ivén, Nógrád­iján. Kacskovics Károly, Liftner Ferencz egyenként 10 p.ft. Kacskovics Lajos, Bodnár István, Thomka Sándor, Eliássy István, Faust Antal, Thanhoffer Lajos, Okolicsányi Antal, Pongrácz Péter, Bolgár Gábor, Kalmár István, Frideczky Lajos, Mérey Móricz, Lászly Pál egyenként 5 p.ft. Sebes­tyén Apollónia, Danner János, Tamás János, Máthés István, Késmárky Károly, Domokos Antal, Szakáll Elek és Rom­­hányi H. mindegyik 2 p.ft. Pongrácz Manó, Buda János, Kalmár Lajos, Raksányi János, Dévény István, Peller Já­nos, Várhalmi Ferencz, Szígyártó Sámuel, Oroszy József, Oláh Sándor, Horkovics József, Nigrovics Károly minde­gyik 1 p.ft. Öszszesen 113 p.ft. Levelekben jelenték aláírásaikat következők: Olasz­országból: Mészáros Lázár huszárezredes 10 p.ft. — Zsi­­bóról: Báró Wesselényi Miklós 100 p.ft. — Buziásról: Csá­szár Sándor 50 p.ft. — Szolga-Győrről: Hunkár Antal, Sándor és Mihály együtt 100 p.ft. — Györkönyből: Kapu­­váry János 50 p.ft. — Mélykútról: Salamon Miklós 1 p.ft. Pestről: Horváth Ferencz 10 p.ft. özvegy Petrásch András­­né 10 p.ft.— Zemplényből Lasztomérról: Szemere György 40 p.ft— Orosházáról: Kosztolányi Péter 20 p.ft. — Si­­montornyáról: Gyűszű Imre 8 p.ft. — Pécsről: Parnády Jó­zsef 10 p.ft. — Pancsováról: Pathi Nagy Károly 10 p.ft.— Déva-Ványáról: n.kedei Fekete Károly 5 p.ft. — Nagy- Zeréndről: Szárcsevics József 2 p.ft. Mindezen tiszt. aláírók számára a’ részvények ki vannak állítva ’s ezennel kéret­nek, hogy a’ kik még át nem vették volna, az átküldés mód­járól alulirtat tudósítani méltóztassanak. , Fülöpszállásról: NsBankos Susánna 1,Por­dán János 2, Bankos Zsigmond 2, Tóth Károly 10, Molnár István 1, Lackos István 2, Szondi János 2 p.ft. Összesen 20 pft. Az első részv­ény egészre, a’ többiek pedig az első félrészre ki­állítva, adandó al­kalommal át fognak küldetni I. Tóth Károly fülöpszállási főjegyző úrhoz. Czeglédről: Varga Pál 5, Dömsödi Sámuel 2, Szacsvay Ágoston 1, Grosz Lajos 5, Koczok Ferencz 2, Kovács Samu 8, Bobory Károly 2, Kubek Endre 2. p.ft. Összesen 27 p.ft. A részvények elküldetnek Varga P­ál reform, iskolai oktató úrhoz. Valamint szintúgy B­­­o­k­s­a­y István részvénye 3 p.ftról Abonyban. Nagy-K­őrö­sr­ől: Sánta Lajos 5, Fitos Laj. 5 p.ft. H­o­n­th­ó­l: Pongrácz Lajos 1, Horváth Miklós 1 p.ft. Összesen 2 pengőst. A részvények átvehetők :S­e­m­b­e­r­y I­m­r­e urnái S­z­ú­d­o­n. Horgosról: Viga János 5, Halász István 5 p.ft. Összesen 10 ft. A részvények átvehetők Cson­­grádon Szabados Antal urnái. Putnokról: Fohn C. 2,Miskolczy József 1, Nesz­­torovics István 1, Szepesy János 2 p.ft. Összesen 11 p.ft. A részvények átvehetők Szentiványi Ká­roly urnái Saj­ó-Gömörön. Egerből: Halász Károly 1 p.ft. A részvény átvehető Csiky Sándor urnál Egerben. Tisza- Bőn: Végess Andor 5, Végess Mihály 5, Orosz Mari 5 p.ft. Összese 15 p.ft. A részvények átvehetők '­t. Almássy Pál első alispán urnái. Pozsony­ből: Kovács Imre 5, Lechner Gyula 5, Reitter Ferencz 5, Vaisz Antal 5 p.ft. Összesen 20 p.ft. A részvények átvehetők Dobay Ágoston urnái Pozsonyban. Tornában: Lovász Miklós 5 p.ft., úgy ezen rész­vény, mint aláírási is küldetik Lovász Miklós megyei fő­jegyző úrhoz Báldva-Vendégibe. S­ió-F­okról: Kozarics János 1, Pintér Ferencz 1, Czopf Károly 1, Nagy Károly 1,­­Czopf Mihály 1, és Kön­­sén Somogyban: Mocsy János 5, Kazay János 5 p.ft. Ös­­­­szesen 15 p.ft. A részvények átvehetők Vöröss Antal urnái Ádándon. Szent-Balázsról: Skublics Károly 2 p.ft. A részvény átvehető Csányi László urnái. Herczeg Lippe verőczei uradalma 200, báró Pran­­dau Gusztáv 200, Zsitvay István 25, Zsitvay László 5 p.ft. Összesen 430 p.ft. A részvények átvehetők Zsitvay József kir. tanácsa. és szerémi első alispán urnái. Levelekbeni bejelentés összege: 992. Ezen közle­mény egész öszvege pedig 5321 L., mi ismét 1,064,200 p. ft. részvénytőkét képvisel. Ezek szerint tehát a vukovár-fi­­umei vasút előmunkálatára ekkorig bejelentett aláírások ekként állanak; régiebbek: 32,760 p.ft., újabbak: 10,420 p.ft.; összesen 43,180 p.ft., a mi 71-től számítva 8,636,000 p.ft. részvénytőkét képvisel. A kibocsátott 203 aláírási ív közül 41-ről vettünk ekkorig részletes jelentést,6 ívről a ne­­vek közlése nélkül csak annyit, hogy az eddigi aláírások e­­zeken mintegy 800 p.ft. van aláírva, 156 ívről pedig még nincsen jelentésünk, a közlött 41 ív közül pedig többek az aláírások folytatása végett még visszakivántattak. Midőn novemberben az akkori közgyűlés határozatait közhírré tennék, értesítettük a t. közönséget többek közt arról is, hogy a’ régiebb aláírások az előmunkálatok költsé­geit Vukovártól Károlyvárosig fedezvén, ezek már való­sággal munkába vetettek; az ellenben, várjon az előmun­kálatokat Károlyvároson túl egészen a tengerpartig nyom­ban ez tavasszal megtehetjük e, az újabb aláírás sikerétől függ. A tavasz közéig, az intézkedések időt kívánnak, s az idő mondhatatlanul becses. Azért is, midőn egyrészről kö­szönetet mondanánk az eddig tapasztalt részvétért, mellyel az ország minden osztályaira: mágnásokra, nemesekre, ke­reskedőkre, iparűzőkre földmivelőkre, királyi, megyei, vá­rosi, s községi tisztviselőkre kiterjedésénél fogva méltán országosa, ’s hasonló nemben ekkorig példátlannak állítha­tunk, úgy más részről kérjük mind az ivtartókat mind vál­lalatunk minden barátit, méltóztassanak tudósitásaikat siet­­tetni, miszerint tájékozhassuk magunkat azon erő felől, mellyet ’a hazában találunk ’s tudjuk szükség , vagy pedig nem idegen segélyhez is folyamodnunk, miszerint a közel­gő országgyűlésig minden előkészületet bevégezhessünk, mellyek a’ nagy nemzeti vállalat jövendőjének biztosításá­hoz szükségesek. Kelt Pesten jan. 16. 1847. Kossuth Lajos, társasági képviselő. BUDAPESTI NAPLÓ. Dicsőült nádorunkért a’ gyász mise teg­nap tartatott Ferenczrendiek egyházában, kinek üdvéért egy nemzet őszinte imája száll az égbe, annak még szelleme is fejdelem leszen a’ megboldogultak között. — Buzgó al­polgármesterünk indítványa után az elhunyt dicső nevének örökítésére a’ p. polg. emlékoszlopot emel, nehogy elfelej­tse a’ hálás utókor megáldott emlékét, mikép elfelejtő leg­jobbak, kik áldva működött neveiket nem írták fel vérrel a’ múltak könyvébe! A’ nép, az utóvilág többnyire annak emlé­két tartja fen szivében kitörölhetlenül, ki abban sebeket ha­gyott, ritkábban azét, ki azokat begyógyitá. Érez emléket annak, ki a’ hont boldogitá! mert bizony ha egy nemzedék ki­hal, már a’ következő gyéren tudja, hogy azon gyümölcsö­ket, miket ő most teszed, ki keze ültette?.... A’ Kisfal­udytársaság folyó hó­rkán tartandja nagygyűlését a’megye teremében. Azon előleges hírek, mik az idei pályamunkálatok (névszerinti a’népies költemények és a’ legendák) jelessége felől elterjedtek, általányos vára­kozásban tartják az irodalom minden barátit;— a’leghite­lesebb szavak után indulva: népirodalmunknak egészen uj és szeretni méltó oldalával fogunk megismerkedni, melly remé­nyünkben foganszott őszinte örömünket nem titkolhatjuk el nemcsak azért, mivel tiszta nyereségnek veszszük; mentül többoldalú leszen irodalmunk, mindig újabb faj és ágban irt elmemüvek által; de főleg, mert elvitathatlan meggyőző­dés él bennünk: hogy a’ mi erő még megmaradt nemzetünk­ben, az a’ népben maradt meg’s ha volt és lesz mi tételünket ez időig az irgalmazó Isten különös kegyelméből megtartot­ta, az népünk vegyületlen jellemsajátsága ’s ez az, miben jö­vendőnknek le van alapja rakva; ez, minek tekintélyt, jelenlé­ket, nemzetérdeket kivíni hazafiai kötelessége mindennek, ki magát írónak és az írói nevet becsülendőnek tartja. Az idei népies költeményre feltett jutalmat „T­o­­­d­i M­i­k­l­ó­s“ czi­­mű pályamű nyerte, szerzője Arany János,ugyanaz, ki a’ tavalyi pályadijt is nyerő. Hozzá legközelebb áll „S­z­u­­h­a­y M­át­y­ás“ pályamű. Amazt a’ népies nyelv, emezt a’ népies elem teszik különösen érdekessé. Majd ha felolvastat­nak, többet szólunk rólok. A’ legendás jutalmat Gara­y ko­szorús költőnk nyerte. Végre a’ Császártól feltett „s on e 11 elm­él­e­t­ére“irt értekezésnél Lakner Sándor lett a’ b­el­le ven­ta. Uj tagokká választattak Tompa, Pulszky, és Szenczy. — Kezdenek könyvárusaink is figyelmet fordítani a’ma­gyar művekre; legközelebb P­etőf­i öszszes művei fognak megjelenni Emich Gusztáv költségin olly diszkiadásban, mi­nőt még magyar könyv nem ért A’ legnagyobb od­av, latini­­rozott kettős velinen, elől a’költő aczélba metszett arczké­­pével, mintegy száz uj költeménnyel bővítve. Ára 3 f. p.Nem hiszszük, hogy legyen magyar, ki Petőfit, a’ lélekszabadság szent eszméinek apostolát ne ismerje; de hiszszük, hogy ki­nek szemei e’nagy eszmék ragyogványitól nem kápráznak; a ki eddig kimondani, nem mert igazságokat meghallani nem fél ’s magyar szívvel magyarul tud érteni, annak Petőfit szeretnie kell. Ajánlatunk rá nézve, ama néhány szűkkeblű boto­kász ellenében, kik személyes irigységből támadtak el­lene,elkésett szó lenne. A’ közvélemény ítéletet hozott’s Pe­tőfi tisztán, mocsoktalanul áll előtte jellemében és szellemé­ben egyaránt megtámadtathatlan Férfi homlokát illeti a’bo­rostyán, bár ha több lenne is a’ tövis rajta, mint a’levél, — gyermekek és charlatánoké a’papiros korona, mit a’szol­gadicséret fejek lágyára nyom. Irtózatos esemény hírével van városunk telve: A’né­m­­et szinház febr. Vidikán kedden viradatkor le­égett! Belülről gyuladt ki ’s mire észrevevék, már késő volt minden segély, a’ lángok öszszecsaptak a’ tetőn, még egyszer olly magasra lobogva föl, mint maga e’ roppant é­­pület, melly vérrel vereslő fényével iszonyúan világitá be a’ város legtávolabb utczáit is. Néhány óra alatt az egész tető leégett, a’ kúpozat beszakadt, de az alatta levő pinczebolt is, színfalak, diszitvények, ruhatár odalett, (a’ festőterem, szín­házi könyvtár, ben lakó magányosak szállásaik, boltjaik ’s raktáraik, a­ redoultermek a’ duna felőli egész homlok-épüle­testül épen maradtak) a’ kár mind e’ mellett pár százezerre megy. Dél felé már be lehetett menni az épület egyik kapuján; de milly rettentő látvány mutatkozott ott­ a’ tágas kipusztult terem feketére égve, páholyok, zártszékek, színpadnak sem­mi nyoma, a’ falak öszszerepedezve, a’ színpad helyén két , 59 oszlop, egyik félig leroskadva, másik ketté hasadva, szerte alá gürbedező vasrudak meredeznek alá a’ falakról, lenn pe­dig tíz ölnyi mélységben olthatlan izzó lávatenger forr, égő kövek és gerendák és érczek fulyadéka, melly el nem alszik, mig fenékig ki nem ég; fölötte azonban a’ derült ég a’ besza­kadt kúpozaton át keresztül világos. A’ pusztulás iszonyú a­­lakban látszol itt, városunk legpompásabb épülete igy rom­má égve, mint kormos agg düledék füstölög fel az égre, ko­ronként földrenditő zuhanatok hallatszanak, a’mint a’pár­kányfatok szakadoznak alá. A’tájat szüntelen fegyverben álló katonaság őrzi a’ tolakodó kiváncsiak elől. — Általányos a’ leveretés, városunk különben is annyival van terhelve, csak nem rég állotta ki a’ vizára csapást, mikép fogja e’ kárt ismét födözhetni? —De reméllyük, hogy a’nemzet magáévá le­­endi e’ veszteséget ’s nem hagyandja legreményteljesb inté­zeteinek egyikét igy semmivé lenni, hanem tettleg rajta le­­end a’ vészszel látogatott város polgárhatóságival kezet fog­va ennek újabb, kivánatosb fölvirágzásán. Azonban — Gróf R­á­d­a­y Gedeon emberszerető lelkes színigazgatónk sietve a’ támadt ínséget enyhíteni, a’ m­u­­­t szerdai előadás félbevételét a’kárvallott német szinszemélyzet fölsegéllésére en­gedte által. — Illy tettek neve igaz honfierény,melly­­nél szebbet a’ keresztyénség őserőszakai is alig mutathatnak. Legyen elismerve’s áldva a’tisztelt hazafi e’ valódi ősma­gyar szivnemességet tanúsító lelkes tettéért, [6] KÜ­LF­Ö­L I­. SPANYOLORSZÁG. Jan. adikai congressusülésben Mayono követválasztás igazolásakor élénk vita keletkezett. Midőn a’ bizottság annak helybenhagyatását inditványozá, Lujan ur kiváná, hogy a’ kevesebbség tiltakozása is fel— olvastassák, mivel az illető választás törvénytelen esz­közökkel ment véghez. A’megbízólevelek igazolásánál nem politikai nézetek, hanem jog forog fen ’s a’progressista ke­vesebbség csak törvényszerű eszközökkel akarja orvoslani azon bajokat, mellyek alatt az ország sinylik. Arrazola erre azt válaszolá, hogy ő és politikai baráti is csak törvényes mezőn állanak, ’s csak jogszerű eszközökkel akarnak víni. Hogy a’kamratöbbség egyetlen tagja sem választatott a’ bizottságba, annak oka magában,a­ többségben fekszik. E­­gyébiránt joga van magát szabadon kibeszélni. Pidal belg miniszter örvend, hogy az ellenzék kijelenti, miszerint nem hagyja magát személyes ingerültségtől vezettetni. Megen­gedi, hogy egy elveken alapuló törvényszerű ellenzék lé­nyeges föltétele a’ képviseleti rendszernek, azonban a ke­vesebbség kénytelen az lenni,a’ mi ’s a’ tért a’ többségnek hagyni által. Erre Mendizabal szólt következőleg: „Épen a’ belügyi minisztertől hallám a’ kormányalakítás hasznossá­gát dicsértem­­, szót kértem gondolata kiegészítésére, mel­lyet véleményem szerint igy kelle vala kifejezni: „egy nem­zeti kormány-alakítás.“ Négy évi távollét után, azon pilla­natban, midőn e’terem küszöbét általléptem, úgy látszott előttem, mintha egy álomból ébrednék föl, melly negyed­fél évig tartott. Ezen egész álomból csak egy emlékeze­tem, egy gondolatom maradt meg, ezen gondolat követke­ző: Szerencsém tökéletes leend, ha congressus-megnyitás napján hallathatnám szózatom a’nemzettel, kifejezéséül a­­zon óhajtásomnak: vajha fátyol vetetnék valamennyi politi­kai tévely fölibe, mellyekbe mi mindnyájan többé kevésbbé egész mai napig eshettünk. Ez uraim, azon egyetlen esz­köz, mellyel nemzeti kormányt képezhetünk. A kizáratások csak egyet tanúsítnak: gyengeségét az intézvényeknek.Igen urak, vessünk fátyolt a’ múlt fölibe’s ne emlékezzünk arra viszsza ma, mi tegnap történt ,emlékezzünk csak hazánk jövőjére. Pillanatig sem késném indítványt tenni hasonló értelemben, de politikai barátim és én nem sóvárgunk illye­­tén borostyán után, ezen dicsőség azon követeknek tarta­tott fen, kik a kamra másik oldalán ülnek. Hozzánk tartozik ezen kezdeményt gyámolitni ’s a’ kormányhoz azt jól fogad­ni, miután az hazánk jóllétére fogna szolgálni. Akkor leszünk valódilag erősek, ’s azt fogják mondani felőlünk, mit egy erényes spanyol polgár mond a: „ „Vigyázzatok magatokra, a’ lábatok alatt megnyílt mélység egyikteket és másiktokat is elnyelendi; némellyek előbb, mások utóbb fognak belé­ sülyedni.“ “ Borzasztó igazság, melly mindnyájunkat rémii. A’ kevesebbségi követek bizonnyal támogatandják e’ haza­­fiúi indítványt. Ezek valának szüntelen nézetim, most, mint 1836dik évben, midőn tiz évi fájdalmas vándorlás után ha­zámba tértem viszsza.“ Midőn jan­ 6kán mint vizkeresztnapján egy congres­­susi küldöttség a’királynőnél ’s királynál tisztelgett, vezér­szónok Castro y Oroso (legutóbbi congressus elnöke) kü­lönös nyomatékkal szólt az intézvényekről,mint a’ trón lege­­rősb oszlopáról. A miniszterek nagy meglepetésére a’ki­rály ezután Castro urat magához hivatá’s mintegy tiz per­­czig mulatott vele. Délután Castro ’s több más politikai ba­ráti Casa Irujo marquishoz mentek ’s hallomás szerint ott egy uj miniszterség, alakításról értekeztek. A királyi titkos értekezés mire vonatkozik­ világos. A’ congressus már folyó hónap elején olly nagy­számú választásokat fogadott el,hogy kevés nap múlva for­­maszerüseg alakulandhat a ’s elnököt választhata. A’ pro­­gressistai ellenzék csendes fölléptével kedvező helyzetet

Next