Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-01-02 / 1. szám

Bón is (Szabolcs). Amennyiben az utolsó szakasz az én indítványom folytán keletkezett, szükségesnek tartom azt még egyszer megmagyarázni.Az én indítványom értelme az, hogy azon lakosok, kik betelepített földeken laknak, azon belsőséget, mellyet vérükkel olly rég átalmaznak, megválthassák.Mi magyarok fölhozzuk, hogy vérrel szerzettük e’ hazát*, de eszünkbe nem jut, hogy mennyi idő óta védi a’ jobbágy azt’s annak fölfogására nekünk érzelmünk sincs. Itt még magáról az elvről szó sincs, sem a viszonyok megszüntetéséről, mint némellyek mondák, hanem a’ szabályozásról. A választvány e’ tárgyban javaslatot készít, ’s ha akarjuk,elfogadjuk,’s ha akarjuk, nem. Szontagh P. (Libetbánya): Kívánja, hogy ne úgy szabadittassék föl a’ föld, hogy egy két derangirozott földesúr erszényének mindig út legyen a’ megtelésre. A’,,tökéletesen“ szót kihagyatni kéri a’szerkezetből, ’s csak ezen szót „kártalanítás“ kívánja megtartatni. Szóló tudja, hogy a’kié a’ hatalom és az ország, azok határoznak, de figyelmezteti a’ trendeket, hogy ne méltóztassanak fillérezni, mert csak a’ nép örök. — Bónis (Szabolcs). Látván hogy szerkezetbe szőtt indítványa itt megbukik, föntartja ezen tárgynak kerületi ülésben külön előhozását. Személynök. Az utólsó szakasz kihagyására szavazott a’ t.rendek többsége.—Ezután szakaszonkint olvastatván föl az üzenet, abban semmi változtatás nem történt, kivévőn, hogy abból az utólsó szavak kitöröltettek. A’ most kimondott végzés következtében az üzenet következőleg hangzik : ,,A’ kk. és rr. a’ k. k. előadások 6ik pontja által is fölhivatva — törekvésük egyik fő feladatának tekintik, hogy a’ fenálló, de többé sem az illető felekre nézve nemkívánatos, sem a’ közállomány érdekével egybehangzásba nem hozható úrbéri viszonyokból a’ kibontakozás — a’ földesúrnak tökéletes kármentesítésével — hová hamarébb eszközöltessék. Minthogy pedig eddigi tapasztalás szerint—■ az örökváltságot a’ földesúr beléegyezésétől föltételező — 1840.7dik t.cz. engedélyezése a’ kívánt sikerre nem vezetett; — de egyébkint a’ k.k. előadások 6ik pontja is oda mutat, hogy e’ részben a’ fenálló engedélyező törvénynél hathatós!) intézkedések kivántatnak. Ezeknél fogva a’ kir. és rr. óhajtják, hogy valamint egy részről a’ földesúrnak tökéletes kármentesítés biztosíttatik, úgy más részről az úrbéri tartozásoktól és szolgálatoktól megváltás a’ földesúr beléegyezésétől felfüggesztve továbbá ne maradjon. Ugyanazért ő cs. k. Főherczegségét teljes tisztelettel kérik — a’m. főrendeket pedig szíves hazafiui bizodalommal felszólítják, hogy a’ fölebbi elvet előlegesen elfogadni, és annak életbeléptetése iránt — a’ szükséges részletes törvényjavaslatok elkészítésére — megbízandó országos választvány kiküldetésében megegyezni, — és ez után a’ két tábla közötti egyetértésnek a’ részletek iránt is könnyebben leendő eszközlésére segédkezeket nyújtani méltóztassanak. BUDAPESTI NAPLÓ. Boldog uj esztendőt.— Őseinkről sok örömhozó szokás maradt reánk, mellyeket egész tisztelettel megünnepelt a’ család, hogy az egyhangú mindennapiság unalma ne ölje meg a’kedélyt,—leszokásokat azonban a’ finnyás divat nagyont száműző,—állitván helyette ollyakat, mellyek csillogók ugyan, de a’ fesztelen kedv előderitésére koránsem hivatvák. Keleti czafrangos nép vagyunk, ezt kiabálák füleinkbe szüntelen ’s hogy ne legyünk czafrangosak, kitagadták velünk a’ szertartásos szokásokat, ki a’ családias ünnepeket, illetvén helyettük politikai lakomákat nyilványosan,a mellyekben több ugyan a’ zaj és szenvedély, de koránsem olly élvezetesek, mint valának a’kedélyes házi szokások ünnepei.—Az ősi szokások egyike volt az uj esztdei üdvözlés, és szegényt mint divatnyűgöt most már megváltják néhány fillérrel az alamizsnálkodás rovására. Azelőtt pedig újévi ajándékot is kaptak az illetők ’s a’valódi koldust sem kergették el az ajtóból, mint mai napság az uj észt üdvkivánat váltság ürügye alatt szokásba jött. Korunkban tehát az uj esztendőt tisztelgés!’öltönyében, mint tolakodó koldust, számüzendővé kárhoztatják;—pedig ő mai napság is olly szívesen látandó lehetne, mint volt egykoron, ’s mint jelenleg is az az egyszerűbbek asztalánál,a hol vendégül marasztatik, ifjú reményeivel inditgatván viszonzásul a’ család romlatlan tagjait. És ki ne szeretné az uj esztendőt? már csak azért is, mert uj, és pitvara minden életujságnak. Hisz az ember máig a’ legparányibb újságot örömmel öleli föl, mig a’ legkellemesbbságra is csak hideg hivatalos arczot ölt;—kivéve néhány marczona óságbuvárt, kik magukat a’jelentől elszigetelvén, némi kesernyés örömet csupán abban találnak, minek penész-szaga van, mit az idő mohával belepett, min értelmetlen jelek bujdoklanak, kisértő szellemül — elüldözvén a’lelket a’jelen élveitől, viszszamutatva a’múltba, hol a’ sötétben alig pislog egy kis mécs-sugár. Legyen meg kinek kinek az ő ízlése szerint: csak tőlünk ne tagadják meg, hogy legalább olvasóinknak boldog uj esztendőt kívánjunk. —Uj esztendőben a’ kivánatokhoz ígéreteket is toldanak, de mi most az egyszer mitsem ígérünk—elégnek tartván a’boldogság kivánatát.Vagy követelhet é még ennél is többet valaki, midőn egész életi törekvése ez egyetlen szóban foglaltatik ? —Inkább még azt kívánhatná, hogy jegyezzük ki az utat, mellyen a’ boldogság ez ujesztendőben elérhető. Méltányos e’ kívánat, ha erőnket meg nem haladná. Legfölebb annyit tehetnénk e’ részben, hogy előszámlálnók,—miképen keressük mi—mint külön egyediség a’ boldogságot? Erre csak tagadó választ adhatunk, miképen kerüljük mindazt, mi a’jó kedélyt megzavarhatná. Például: fényes ígéretekre nem építünk soha, mert számadásaikban kijátszatni nem akarunk; elhíresztelt nagylelkűséghez nem folyamodunk, mert a’ csalódást keserű falatnak tartjuk; az egyedi hitelt kinevetjük, mert a’ tapasztalás többnyire üres levegőnek tanusitá azt; a’ czégéres erényben nem bízunk, mert rejtett bokorban leljük az illetetlen ibolyát; Budára nem csolnakászunk szükségtelenül, mert a’ gorombaságot igen urias táplá s nak hiszszük,amit közönséges gyomor nem könnyen emészt meg; a’ lánczhid gyors épülését nem tagadjuk, mert érette megtámadtathatnánk; a’békét nem keressük, és a’harczot nem kerüljük, mert igy örökké vidámak lehetünk, el sem unjuk magunkat, ki sem fáradunk az élet bajaiban; a’ Noththeaterbe nem megyünk, mert mai napság az egészség igen drága vagyon; a rekedt énekesnők betegségét nem háborgatjuk, mert egy harmadik privát kedvtelését rontanék meg; ’sat. Ezeket megtartva, illetőleg kerülve megközelitni véljük a boldogságot. Ám kisértse meg valaki tisztelt olvasóink közöl, ’s talán nem egyedül kívánatban nyerte meg a’ boldog új esztendőt. Színészeink pozsonyi vándorlása mégis csak elmaradt a-án, mint véli a’ hivatalos lap is. Jobb is, ha szépen itthon csücsülnek, mert még valaki nagyon is megbánhatná a’ dolgot. Ki legyen ezen valaki? másra bízzuk az elhatárzást. A’ könyvkiadó-társulat csakugyan megalakult, tisztviselőit megválasztá, sőt alkalmasint föladata létesítéséhez is látott már. Még most róla egyebet nem mondhatnánk, mint a’ csecsemőről szokás, hogy nagy férfiú is válhatik belőle, de meg igen kicsiny is lehet. — Hogyan készülnek a’ házi urak Pesten? napokban szemtanuji valánk. A’ vevőt elvezetik hivatalosan a’ megvett házhoz, előkérik a’kapukulcsot, öszszecsőditik a’zselléreket—és jelenlétükben kezébe nyújtják a’kulcsot, mellyet az alázatosan süvegeid házmester nagy sanyarún néz — mig végre az uj házi ur mint legjobb kezekbe viszszaadja ő házmesterségeébe — följogosítva" őt a’ két garasos adók további szedésére;—megtagadás esetében pedig legalább morgásra, ha nem gorombaságra is, mellyhez előképül veheti magát a’ zsellérzsarolás évnegyed elején. rol TÖRVÉNYHATÓSÁGOK. Szabolcsi tisztujitás. T. szerkesztő ur! Mióta Magyarország fenáll, soha egy megyének sem vala olly fényes és népes tisztujitása, mint Szabolcsnak 1847ik dec. 16-án. Még követválasztási tudósításomban megírtam, hogy ugyancsak a’ követválasztás napján egyik párt, mellyet féligmeddig nem adózó és conservativnek lehetne talán czímezni, Péchy Lászlót és Kállay Ödönt tűzte ki alispánokul ’s e’ pártnak, meglehet daczára,ugyanaz nap egy ellenpárt, bizonyosan ellenzéki és haladó alakult, melly Kállay Miklóst és Somossy Ignáczot karolta fel, ama fejér, ez pedig vörös tollal jelölvén meg magát; ’s én ugyanakkor megírtam, hogy tisztujitásunk zivataros leend. A’ megye tisztviselőji azt hívén, hogy mint követválasztáskor nem, most sem fog ellenpárt alakulni, jó eleve kezet fogtak egymással (négyet vagy ötöt kivéve) ’s ezek képezék a’fejértollas párt talpkövét.E’részen öszpontosult Szabolcsnak nyers ereje,ellenben a’ verestollaspárt megyénk úri rendével és értelmiségével dicsekvék; mindkét párt öszszes erejét feszité meg, a’ fejértollaspárt azért, mert tudta, hogy hatalmas és gazdag párttal van ügye, melly mellett az intelligentia is harczolt,— a’ vöröstollas párt pedig azért,— mert jól érezte, hogy a’ tisztviselői kart, — melly hivatalánál fogva nagy hatással bir a’ köznemességre, nehéz kivetni a’nyeregből. A’korteskedés szinte dühösséggé vált; volt példa, hogy némelly szolgabiró a’ zene előtt utczákon végig tánczolt korteseivel; hallatszott panasz, hogy némelly biró vasra veretvén néhány nemes embert, azokat csak akkor bocsátotta el kezesség mellett, midőn a’ fejérek részire állottak; mindenütt lakomák tartattak ’s 40—50 ezüstftjával vásárolták a’ kortesek darabját; aszszonyok állottak a’kortescsapatok élire. A’ két párt öszszes költsége pénz, élelem’s egyébben iszonyú öszszegekre rúg. — Felviradt dec. 16ka. Nagykállónak terét, melly körülbelül 500 lépés hoszszu és 601.széles,egy sorkatonaság lóháton ketté választotta, a’ megyeház előtti részt a’ vörös, a’ ref. templom mellettit pedig a’ fejértollasok foglalák el. Ember emberen állott ’s még sem fértél a’ nép e’ nagy téren,de beljebb az utczákba is nyomult. Nyolczvanhat, szebbnél szebb zászló lobogott a’ sokaság fölött különféle föliratokkal. Tiz óra tájban a’ katonaság mind a’ két pártot körülfogta, hogy senkinek sem ki sem be nem lehetett mennie, megkezdeték a’ szavazás két helyen; a’ vöröstollasok ben a’ megyeházban, a’ fejérek pedig a’ ref. templom kerítésében. Első pillanatra meg lehetett tudni,hogy a’ fejér párt kisebbségben van, részint mert gyermektől hemzsegett, részint pedig mert fele adózó paraszt vala. — A’ vörös párt részére 3535 golyó vala készítve, a’ fejér részére ugyanannyi. Néhány óra múlva a’ vöröseknél a’ golyók elfogytak ’s újra vétettek elő, de alig telt belé egy óra, már a’ megyeház udvara annyira megtelt, hogy a’ szavazatszedő küldöttség nem mozdulhatott. Ekkor a’ vöröstollasok közé egy sor lovasság állíttatott ’s azok,kik még nem szavaztak, balra rekesztettek, azok pedig, kik már szavaztak,jobbra bocsáttattak a’ megyeházból ’s igy az üres udvarba eresztettek a’még nem szavazottak, hogy aztán kifelé menve,egyenkint szavazzanak.Igen ám,de ezek ismét nem fértek az udvarba és sokan szavazat nélkül künn maradtak. Most volt ideje a’ lopásnak. Igen nagy gond fordittatott arra, hogy azok, kik az udvarból kijöttek’s e’szerint már egyszer szavaztak, azok közzé ne keveredjenek, kik bemenendők valának ’s még nem szavaztak, mit igen bajosan lehetett megakadályoztatni, mert valának ollyanok, kik a’lovak hasa alatt átbújván, még egyszer szavazni törekedtek. Mulattató volt nézni a’ kortesvezéreket, kik egyik kezökben húszast tartván ’s a’ másikkal intőleg hívogatván, teli torokkal kiabálták „ne merj átjönni, nem szabad, ott maradj ’stb.“ Ez alkalommal a’ vörös párt csábíthatott vagy 150 embert. A’ vöröspártnak mennyi embere lehetett, kitetszik ebből: a’ golyók egyszer egészen elfogytak, ez tesz 3535 embert; azon az, ki a’ szavaza okát szedte, maga megvallotta jelenlétemben, hogy ezen fölül, míg a’ megyeház udvara első ízben meglelt, az újonnan kiszedett golyókból legalább egyezret lökött a’ ládába, midőn tehát a’ megye udvara első ízben meglelt, ben volt 4535 személy, igen ám, de kiürülvén az udvar, másodszor is megtelt az annyira, hogy sok ember künn maradt ’s e’ szerint a’ vöröstollasok száma 9070 emberre rúgott, legalább kétségbe nem lehet hozni, hogy Strgnet mindenesetre meghaladott. Azonban a’ vörös pártnak igen kevés politikája volt, mert megengedte, hogy a’ fejérek olly helyen szavazzanak (t. i. a’ ref. templom kerítésében) , melly tudniillik egyenes öszszeköttetésben volt a’ leendő másod alispánnak és Kállay Ákosnak, egyik főkertesnek házaival, minek természetes következése az lett, hogy a’ már egyszer szavazottak átugrálván a’kerítést, sőt a’túlsó oldalon szabadon kimenvén, említett urak házainak udvarán által ismét a’ tömeg közé keveredtek’s e’szerint ő kérnék keringőt lánczoltak. Ezt ugyan a’vörösek csakhamar észrevették ’s panaszt tettek főisp.helyettes ő nagyságánál, minek következtében említettem urak házainak kapuji őrökkel megrakattak. Hja!de mikor az embernek kapczája szorul,akkor találékony az esze. Az őrök csakha mar meg lőnek vesztegetve ’s hetvenen — nyolczvanonkint csúsztak viszsza a’ tömegbe a’ már szavazott kortesek, szóval a’ fejérek délutáni 5 órakor csak annyian voltak a’téren mint reggel, ámbár folyvást szavaztak. E’ miatt a’ vörös párt iszonyú lármára és rivalgásra fakadt, ’s főisp. helyettes ur személyesen ten vizsgálatot. A’ roppant csalás kisült, volt, ki a’ küldöttség előtt megvallotta, hogy ötször szavazott, de volt, ki tízszer is szavazott. Az ingerültség magas fokra hágott, a’ vörösöknél azért, mert kijátszanak , a’ fejéreknél azért, mert rajta kapattak, minek következtében főisp. helyettes úr a’ tisztujitást felfüggesztette ’s kétezer embernél több szavazat nélkül oszlott el a’ vörös részen.Fölösleges megemlitnem, hogy a’ fejér részen késő estre csak annyi szavazandó volt, mint reggel. Az mindig circulált, mint a’ malomkerék. A’ felfüggesztés által mindenesetre annyit nyert a’ fejér párt, hogy bukása kissé továbbra halasztatott; mindenesetre jó politikája volt a’ pártnak, mert neki csak azon kívánsága volt, hogy a’ tisztújitás fölfüggesztessék.De a’ fejérek a’vörös részen is tudtak jól dolgozni, mert e’megyének egy tiszteletbeli tiszti ügyésze és a’ nyíregyházi hadnagyi széknek egy ülnöke kifogáson kívüli tanult arra, hogy a’ szavazatokat szedő ur nem leghívebben hányta lábába a’ golyókat ’s két, három ember is elment mellette a’ nélkül, hogy golyót lökött volna befelé kötelessége szerint’s midőn e’ miatt az említett tiszti ügyész fölszólalt, azt kérdétőle egy tanur, hogy „ki fog ellenőrködni a’ küldöttség irányában ?“ — A’ bizonyost meghandom, midőn ezen két tanú hit alatt ki fog hallgattatni, bár ne bizonyodnék be, mert az említettem ur, köztiszteletben álló egyed.—A’két párt öszszes ereje 12,— 14 ezer emberre rúgott, illyszámu tömeg még mindeddig egy tisztujitáson sem jelent meg. — Dec. 17én reggel a’ kortesnép szétoszlott, nagy boszuban hagyván a’ fejértollas vezéreket. 11 órakor a’ megye udvarán közgyűlés tartatván egyedül az úri rend volt jelen ’s e’sok ember között 4, 5 fejértollasnál több nem vala látható. Midőn Kállay Miklós és Somossy Ignácz urak megjelentek, léghasitó éljenzések hallattak; megjelent Péchy is ’s egy hang sem éljenezte meg! Itt a’ demonstratio! A’ közgyűlés csak pár perczig tartott, főisp. helyettes úr egyszerűen tudatta, hogy a’ felingerült kedélyek miatt kénytelen volt a’ tisztújitást boldogabb időre halasztani. Ez alkalommal az eddigi tisztikart ismét megerősítene.—A’ fejértollas párt igen kiürítette erszényét, ezen urak úgy vélekedtek, hogy ,auf Caesar,auf nihil.—Bank!“ a’kártya szétosztatott ’s mi lett a’ schlager helyett? „Apre“ „kártyát keverni ’s még egyszer Bank“ mégegyszer korteskedni! Hja, drága világ van ma, ’ a’jó egek csakugyan gondoskodnak a’ szegény nemes kor- ; tesről, lesz ismét ennie és innia. Uj tisztujitás határnapja még , nincs tudatva.—Hogy e’ tisztujitás néhány ember életébe is került, azt magában is érthetni. Bár M. Szepesi M Megyei Közgyűlés. Lőcsén dec. 16kén 1847. Rendkívüli közgyűlésünk , mellyet Görgey Arnold elnöklő 3 másod alispán ur dec. 15-én velős beszéddel nyitott meg, szokás szerint a’ kisgyülések jegyzőkönyvei meghitelesitésével kezdetett meg. Itt azon pont némi vitára nyújtott alkalmat, mellyben a’ kisgyűlés a’ rabok eddig divatozott értelmezési módját módosította, t. i. a’ főorvos azon jelentése fonalán, melly szerint a’ rabok közt elhatalmazott hagymáz 3 (50 rab közül ez idén 25 meghalt) mind a’ börtönök szűk létének, mind főkép annak tulajdonítandó, hogy a’ rabok , a’ nekik naponként kész pénzben kifizettetni szokott 12. v. krajczárt nem egészséges eledelre, hanem pálinkára ’s fel. fordítják, az alispán indítványára a’ kisgyülés a’ beteg ra-