Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-04-27 / 50. szám

PEST csütörtök április 17-én JELENKOR. 501k szám 1848. FOGLALAT. Magyarország ás Erdély. (Egy pár szó a’ legfonto­sabb tárgyban. Miniszteri rendeletek. A' horvátügy, státusadósság nép­gyűlés és zsidóüldözés. Vidéki mozgalma­k : Pozsony, Nagy­­becskerek, és Pétervárról. Az érd. Híradó az unió ügyében.) Külföld, (Anglia, Franczia, Német, Olasz, Lengyel, és Tö­rökország­) Értesi­tő. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Egypár szó a’ legfontosabb tárgyban. Az 1848ki első rendkívüli országgyűlés elmúlt. Még ez évben kezdődik egy második rendkívüli. Amaz alkot­­vány­ozó volt: emez t­ö­r­v­é­n­y­h­­o­z­ó országgyűlés le­szen. Amaz teljesen befejező illető műve lényegét; emez csak megkezdendi ez évben munkáját. Valamint amaz el nem osz­lott, sőt szakadatlanul dolgozott mindaddig, mig a’ magyar jus publicumot lényeges pontjaiban át nem alakitá: ugyan­­akép kell a’ törvényhozó gyűlésnek is eljárnia saját felada­tában, saját munkailletőségében. Feladata pedig következő: az új alkotvány elveihez ’s alakjához szem­plezendő polgári és fenyitő törvénykönyvet teremtenie. Hogy ezt kellőleg vég­­bevihesse, szükséges, miszerint, az elemek, mellyek ezen tör­vényhozó gyűlést képezendik, t. i. az uj polgárnemzet képvi­selői, a’ nagy ez alnak megfelelni képes esz­közök legyenek. Különösen akarunk nehány igénytelen szót ideje korán ejteni. Ez lesz tárgya czikkünknek. Az uj polgárnemzet képviselőinek ügyét tekintjük mi most, az uj törvényhozó gyűlés előtt mindenekfölött napi­­rendünek, legelsőnek, legfőbbnek. Nem igénylünk ugyan magunknak dicsőséget azért, hogy e’ dolgot legelsők lóg­juk fel, miután hiszszük, mikép sokan mások is talán még ki­merítőbben gondolkoztak már a’ felől. Elég a’ mi öntuda­tunknak, hogy elsők állunk ki nyilványosan e’ fontos tárgy­­gyal. — Ha valamelly polgártárs azt mondaná: „még ezt fejtegetni idő előtt van“—annak nem szólanánk —semmit. Ő szegény beszélne a’nélkül, hogy gondolkoznék. Csupán azoknak szól beszédünk, a’ kik undorodnak az elhirhedett c’ e s­t­trop tar­dféle kiáltásoktul, ’s a’ kik kellő korán szeretnek okulni.—Tehát dologra. Az átalakított magyar jus publicumot kihirdetendő ha­tósági közgyűlések lesznek a’jövő törvényhozó gyűlés ele­meinek elemei, az újköveti háznak előcombinaliói, az új alsó háznak első fogamzásai.—Ezen hatósági közgyülekezetek a’ magyar nemzet múltja ’s jövője közt az átmeneti korszakot pil­lanatig mintegy megtestesítve állitandják szemünk elé. Kü­lönböző színei lesznek e’ gyülekezeteknek úgy, mint a’ szi­­várványnak. Sőt valóságos szivárványok lesznek e’ gyü­lekezetek a’ magyar égen, azt jelentők,mikép elmerült ugyan eddig a’sok népmillió az alkotványtalanság vízözönében, de innentűl nem kell tartaniok, többé hasonló elfuladástól. Jelen lesznek ott azok is, a’ kik elmeritve voltak; jelen azok is, a’ kik őket eddig elmeritve járták,de már egyszer valahára kisza­badítván, bárkájukba fogadák. A’ harag tehát nem lesz jelen , csak a’ kiengesztelődés érzete. A’ pillanat komoly lesz, és fö­lötte nagyszerű,igazán hisztériai. Minő hatása lesz e’ gyülekezetek szellemének a’ maj­dani követválasztásokra, ’s ez által az új alsóház képződésé­re, attól fog függni: vájjon az eddigi csekély fegyvertelen ne­mes hadacska még ott is, akkor is uralkodni akarand­ó mil­liókon ’s illetőleg azokon, kiket a’ milliók maguk nevében a­­ma hatósági közgyűlésekbe küldenek? avagy inkább csak ve­­zérelni akarják­­ ezeket? Ettől függ a’hatás, mellyet amaz uj jus publicum hirdető gyülekezetek előlegesen is a’jövő tör­vényhozó gyűlés képződésére, alakulására gyakorlandanak. Elvi külömbözés e’ gyülekezetekben nem gondolható; az el­vek egységét az uj alkotványczikkek szelleme hirdetendi;’se’ kihirdetett czikkek erkölcsi ereje ellenében a’ nemességnek elvi oppositiója nem is képzelhető. A’modor lesz tehát most az egyszer fődolog. A’ modor, mellyel a’ nemesség — és váro­sokban az eddigi választó polgárság —az új elemek irányá­ban fellépend, határozó leend arra nézve: váljon az eddigi te­kintélyek, az eddigi capacitások maradjanak é tovább is a’dol­­gok intézői? avagy netalán egészen uj tekintélyeknek, új ca­­pacitásoknak kellend é a’ vezérlobogót kézberagadni,’s min­den tekintetben és értelemben uj a érát alapitni ? Ha a’ nemesség és az eddigi polgárság itt a’ modort eltévesztendik, akkor vége a’ múlt időnek teljesen; még az sem maradand meg belőle, a’ mi jó; akkor más lesz az intelligent, más a’ kapacitás,mások a’ vezérek. — Sokan azt hiszik, hogy ha a’nemesség és eddigi pol­gárság az uralkodói modortól megválnak, akkor a’ nép ma­holnap mindent úgy felforgatand, hogy kő kövön nem marad. Mi ellenben épen azt valljuk ingatlan hittel, hogy, ha az ed­dig uralkodott kasztok a’ csupa vez­éri ethelyett még min­­dig az u­r­al­k­o­dá­s hangját (hangját mondjuk, mert az u­­ralkodás maga már úgyis lehetetlen) tartanák fen : ebből okvetlenül elkövetkeznék a’ tömegek mindenható­sága, egész odáig, mig egy localis Napoleon a’ nemzet választottait törvényhozó kamarájukból ajtón és ablakon keresztül újra ki nem űzné. — Itt tehát uraim, az önmeggyőzés dicső pillanata! itt a’ modor eldöntő fontossá­ga! itt saját érdeketök, tekintélytök, vezérségtök gordius cso­mója!—Ha hibát követlek el politikátoknak ezen pontja körül most, át fogjátok kétségkívül látni, hogy a’ hiba nagyobb rész a’politikában, mint a’bűn. Itt a’ hibának következése volna: utálat a’milliók részéről, ’s legfölebb egy pillanatig tartó meghunyászkodás, később azonban bizonyos kitörés ta­lán gácsországi alakban. A’kihirdetendett új alkotvány el­len cselekedni nem szabad, mellette izgatni szabad is, lehet is. Házi uraim, uralkodói hangotok által felköltitek a’ megvetés egész érzetét a’ népben irántatok, akkor közületek mindenkinek legalább is egy izgat­óval és száz iz­gatottal fog dolga lenni a’ nép köréből. ’S ellenetök szó­­landván az uj alkotvány, ellenetek a’ milliók hangulata: u­­gyan mivel fedeznétek be számi és erkölcsi gyengeségtöket? E kép,­ ha a’ modort most elhibázzátok: az uj alkotvány paizsa alatt a’ legközelebbi törvényhozó gyűlés egészen ellenségei­tekkel telik meg, kik, ha egyéb roszszat nem oko­­zandnak is—talán nagylelkűségből—, legalább az urbérből származott statusadósságot devalválhatják. Nemde ezt fölöt­te könnyen tehetik?—Ha ellenben most az egyszer okos és méltóságteljes lesz a’ti modorotok, uraim, és ha megelé­­gesztek a’ dolgokat közösen intézni, a’ népet alkotvá­­nyosság útjain egyedül vezérelni őszinte, barátságos in­dulattal: mi lesz ennek ekkor következése? Megfelel erre a’ lélektan, az örök emberismerettan. Mi ollyanokhoz szólunk, a’ kik részint stúdium, részint az élet által megtanulták eme tu­dományt, ’s a’ kik nemes társaikat, kiknek eddig vezérei va­­lának, szinte betaníthatják az antropologia ezen egyszakába. Öszszevonva csak annyit mondunk, hogy az eddig uralkodott kasztoknak hű, becsületes,barátságos, értelmes v­e­z­é­r­­­e­­t­e—minden uralkodni akarás nélkül—kétségkívül megtart­ja, megőrzi a’multbol mindazt, a’ mi abban jó, észszerű vala, ’s meggátolandja a’ physikai forradalmat, lehetlenné teendi Napóleonok keletkezését. És legközelebb a’ törvényhozó gyű­lés is nem ellenetek képzendi ki magát ekkor uraim, ha­nem nagy részben közületek, vezérségtök alatt fogja mind tagjait választani,’s nagy feladatát is veletek és általatok meg­oldani . Csak igy lesz előkészítve olly törvényhozó egyedi­ségek választása, kik nagy feladatuknak emberségesen meg­felelni képesek. Az érdeklett—új alkotványt hirdetendő,hatósági gyüle­kezetekben annál szükségesebb, de talán annál könnyebb is leszen az eddig uralkodott kasztoknak resignátiója, mivel e­­zen gyülekezetek — a’ municipiumoknak ideiglenes rende­zése következtében—már úgyis csak azon egyetlen egyszer fognak tartatni a’ nemesség egyetlen kinti jogosítása mellett, ’s aztán egész a’jövő törvényhozás eldöntő rendezéséig csu­pán bizottványok foglalandják el a’hatósági gyűlések h­elyét’s jogait; — bizottványok már nem egyedi jogosítással, de a’választottak kizárólagos tanácskozási képessége alap­ján, természetesen a’ nyilván­osság őrszeme előtt. Hogy a’ jövő törvényhozó gyűlés a’képviseleti rendszert egész teljes­ségében állitandja fel a’hatóságokban, erről a’ csillagzatok állása kételkedni nem enged; ’s hogy ekép csakugyan nem lesz több egyedi jogú hatósági gyűlés, az is bizonyos. Az é­­rintett bizottványok tehát második stádiumát teendik a’ jövő törvényhozó gyűlésegyelőrei képződésének. A’ törvény­hozó gyűlés leendő követtagjai kétségkívül már e’ bizottvá­­nyokban lesznek láthatók. Avagy inkább azok, kik e’ bizott­­ványokban, a’ legközelebbi követválasztásokig, az uj polgár­nemzet javára legkitűnőbben működendnek, lesznek a’nem­zet választottai. Eme bizottványok tehát mintegy termőföldjei leendnek a’jövő törvényhozó gyűlés subjectivitásainak. Tér lesz az illy bizottvány arra, hogy minden abba megválasz­­tandott egyed —­ bár melly osztályhoz tartozzék —saját ké­pességeit előtüntethesse; hogy nemcsak elveit, de elvei for­rását is, t. i. egész értelmi és érzelmi súlyát választóival elő­re megismertesse.El­végre, uraim ti az uj alkotmányczikke­­ket hirdetendő gyűlések úri részesei­ vigyázzatok, hogy a’ bizottványok tagjaiul kellő számban és arányban minden osztályok e­m­b­erei választassanak, miszerint e’ téren magukat egész szellemi lényükben bemu­tathassák. E’nemzet még önyait teljességgel nem ismeri. En­nek oka: a’szerencsétlen chinai falak.De már ütött a’nemzet­­egység órája, midőn e’ nemzet minden jeles­ tagját mindenki osztálykülönbség nélkül megismerhetendi, ’s bizodalmával megtisztelhetendi. Hogy ez minél teljesebb mértékben eléreté­tessék: az érdeklett hirdetési közgyülekezetekben lehetőleg minden egyes községnek jelenlévő tagjai egyenesen fölszóli­­tandók: kit, vagy kiket óhajtanak a’ bizottvány tagjaiul?’s nyi­latkozataik fölkiáltásaik ne rostáltassanak, el ne vettessenek könnyelműen, minthogy épen az a’czél, miszerint azoknak,ki­ket a’ honpolgárok a’ közügy előmozdítására képeseknek hisznek, ezen képességűk tanúsíttatására a’ bizottványban tér és alkalom nyittassék. Ha óhajtjuk a’ képviseleti rendszer áldásait, jó következvényeit, okszerűen kell elrendeznünk an­nak előzvényeit. Életbe kell léptetnünk egy kitűnő hazánkfi­ának Dercsényi János bárónak egyik azon elvét, miszerint a’ képviseleti rendszer csak akkor felel meg valósággal nevé­nek, ha minden, osztály—nem azok, mellyeket a’ dolgok ere­je és természete önkint alkotott—kellő arányban valósággal megválasztatik a’ közügy, a’ törvényhozás tényezői sorába. Csak illy képviselet teremti elő az igazi nemzetegységet; csak illy képviselet tükrözi viszsza a’ nemzeti véleményben termé­szetszerű árnyéklatokat;csak illy képviselet egyedül a’teljes, tiszta értelemben vett k­é­p­v­i­s­e­l­e­t.Nem a’ gazdagság,nem a’ csupa elvont bölcsesség, nem a’ bitorolt népszerűség,he­­lyes ajánló levelei egy­­követjelöltnek, hanem a’ közéletben már sikerrel működött értelmiség, az egyszerű nyílt becsüle­tesség, a’ gyakorlati szaktudományok: ezek egyedüli pátensei egy képviselőjelöltnek.Egy szóval,minden természetszerű osz­tályok legkitűnőbb tagjai az egyedül kívánatos, az egyedül vá­lasztandó t.hozási egyediségek. És az illyenek csak olly mó­don, a’ mint kifejtettük, megismerhetők, fölelhetők, t. i. előt­legesen a’hatósági bizottványokban helyes tapintatu befoga­dás után. E’ tekintetben is ha hibáztok uraim, bizonyosan ret­tentőn megsínyli politikátok az oktalanságot. A’jövő törvényhozó testület képződésének ezen máso­dik stádiuma— t. i. a’ hatósági bizottványok— körül még csak az a’ mondani valónk van, hogy, ha valaha a’ municipá­­lis tanácskozások megkövetelték a’ sajtó utjáni közöltetést,ak­­kor tagadhatlanul e’ bizottványok üléseiben fölmerűlendő nyi­latkozatok közül főleg azok, mellyek nyomatékos súllyal haj­landnak a’ czélzott eredményekre, vagy a’ közvéleményre,an­nál nagyobb joggal híven,és teljesen viszhangoztatandók lesz­nek a’ felszabadult sajtó közleményeiben, így érethetvén el egyedül országos, és nem csupán provinciális ismerete a’ cselekvő, és bizodalomra érdemes honfiaknak, így fejlődhet­vén a’ politikai hírlapirodalom is egyedül kellő hatályosságra. Harmadik stádiuma az uj alsó ház képződésének: a' választó kerületekben kifejtendő mozgalmak, 's illetőleg már maguk a választások. Erről egy közelebbi számban. U. I. E’ czikkünkben szántszándékkal többet akartunk hagyni a’ gondolkozásnak, mint a’ megítélésnek. Nyitrán apr. 17kén 1848. Keresztúry Jó­zsef. I. Országos nemzeti őr­ser­egi tanácsrendelet. A’ nemzeti őrseregről szóló törvény életbeléptetésére a’ mi­niszterelnöktől ideiglenes országos nemzeti őrseregi tanács. Otlinger Ferencz őrnagy-vezér mint elnök. Báró Majthényi István őrnagy. Kiss Károly százados. Földváry Lajos nemzet­őrségi százados. Kállay százados hadiügyvéd, mint tanácso­­sok;és Korponay János főhadnagy, miniszterelnöki titoknok ideiglenesen mint előadó, neveztetvén ki, tudtul adatik a’ helyhatóságoknak, hogy ezután mindenféle nemzeti őrsereg­re vonatkozó rendelet, miniszterelnöki ellenjegyzés mellett, egyedül ezen tanácstól adatik ki. Kelt Pesten, aprilhs 20-án 1848. Gr. Ba­tt­hy­ány Lajos m. e. Otting­er Ferencz, őrnagy-vezér, országos nemzeti őrseregi tanács-elnök. II. Miniszterelnöki rendelet. Az országban létező vagy alakulandó nemzeti őrsereg oda utasittatik, hogy e­­zentúl semmiféle ruházatot magának mindaddig ne csináltas­son, mig erre utasítás a’ minisztériumtól nem adatik. — Kelt Pesten, april­isén 1848. Gr. Batth­y­ány Lajos, m.e. H. Felhívás. A’ nemzetiőrsereg minél czélszerűbb öszszeszerkesztése és képezése* érdekében, felhívja a’minisz­térium a magyar korona, alatt létező mindazon nyugdíjazott, vagy nyugalomra lépett hadi tiszturakat, kik akár hadi okta­tási, akár fegyverviselési szolgálataik által a’közös hazának továbbá is használni kivánnak, hogy az újon alakult országos nemzetőrségi tanács elnökénél, Ottinger Ferencz őrnagy-

Next