Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-16 / 58. szám

ponti ’s állandó bizottványok kineveztettek ’s illetőleg megválasztattak. A’ gyűlés néhány táblabirónak ’s tiszt aljegyzőnek kinevezésével, ez utóbbiak közt felemlitett Lüge József is találtatik, legnagyobb csendben eloszlott. Gyűléshelyül a’megyeház előtti tér szolgált. A’ törvényszabta teendők iránt bizottványi legközelebb gyűlésben, melly májusra tűzetett ’s mellynek eredményét majd megírom, tanácskozandunk. A’ zsidók megyénkben sem számíthatnak nagy rokonszenvre, jóllehet hála istennek és a’nép miveltebb többségének, semmi kitörésnek hite, nyoma mindeddig nincsen, ’s bízunk a’ mindenhatóban, nem is lesz. Tornamegye. Addig is, még Tornamegyéből az újabb átalakulási mozgalmakra vonatkozó lépésekről körülményesbben tudósíthatnám e’lapok olvasóit; közlöm megyei határozatnál fogva a’ minisztérium iránt bizalmat szavazó, a’ túlságos követelések és a’ melletti lázilásban vétkes töredék tévirányát pedig roszszaló határzatot, melly szóról szóra ekként van: ,,A’ választvány nézetében a’ közönség is osztozván, nem késik az európai újabb mozgalmak nyomán honunkban is előállott, ’s ennek nagygyá lehetősét biztosító eredmények fölötti örömét,—különösen a’ nemzeten 3 század óta zsarnokoskodott felelősség nélküli idegen minisztérium helyett megnyert’s kivívott magyar független felelős minisztérium iránt, — mellynek ismert lángoló honúságától és szabadság szeretőtétől uj törvényekben lerakva levő alapon a’ rég óhajtott alkotványos szabad lét nagyszerű tényezői előállítását legin-kább várhatni, — teljes és föltétlen bizalmát nyilványitani; —egyszersmind a’ mennyiben a’ hírlapok és hallomás szerint az országban, egy, különben más körülmények közt figyelmet sem érdemlő töredék, meg nem gondolván, hogy illy nagyszerű országos változás mellett, a’ vég siker biztosítására és a’ kormányzásnak az uj alapokon létegesítésére, egyetértés, és a’kormánynak,a melly a’ haza legünnepeltebb férvaiból áll, lelkiismeretes támogatására annyira szükség legyen, hogy annak működését és a’törvényen nyugvó eljárását a’ lehetőség, és okszerűségen túl terjesztett vágyak, sőt nyílt követelések által zsibbasztani, azt népszerűtlenitve hajtását eredménytelenné tenni akarni, valóságos nemzet elleni bűnnek tartani kell; még is azt tenni nem iszonyodik: a’kö-zönség nyíltan kimondja,miként az emlitetttöredék által meg- kísérlett eme tévirányt nemcsak nem helyeselvén, sőt az,mint a’ hoszszas szolgaság után a’szabadság életére ébredett nemzet békés átalakulását lehellemző föllépést kárhoztatván,visszautasitja. Kelt Tornavármegyének 1848ik évben tavaszhól 29 ik napján tartatott közgyűléséből. Jegyzetté’s közli rend szerinti főjegyző Lovász Miklós. Nagybánya, II. Midőn a’ nemzetőrség létesítésének eszméje a’ nemzet jogos kiváltságai közt megpendült, Nagybánya volt egyik város, melly közgyűlésében nemcsak magáévá tette ezen honboldogitó eszmét, hanem létesítésében tettleges föllépést tanúsított az által is, hogy első népgyűlésében választványt nevezett ki, javaslat készítés végett. E’ választvány híven belölté teendőjét. A’ polgárság szembetűnő részvétet fejtett ki, ’s néhány nap alatt főbb és altisztéit is megválasztó. Ezen tevékeny ragaszkodás folytán, a’ bányászati státus (nem királyi) tisztség felszólítá a’ tanácsot, a’ nemzetőrség tekintetében a’ bányász munkásokkali egyesülésre! Ezen korszerű ajánlat szívesen fogadtatott, ’s csakhamar tényleges lépések létettek az egyesülés folytán történendő tisztválasztásra. A’ polgár-bányászság gyülhelyéül a’ minorita-szzerzetesek tágas udvartere jelöltetett ki. Az altisztek választása,egészen a’ főhadnagyig, békésen folyt le,’s midőn ez utóbbi választatnék, két párt alakult, a’ polgárság jelöltje Sarudi Mihály városi polgár, a’ bányászpolgárságé pedig Sailcz bányász tiszt volt.A’ pártok közt erős ütközés keletkezett,mellyet bélyegző verekedés koszoruzott meg, szégyenére az egyesülés eszméjének. Egyedi véleményemet itt elhallgatom, ’s annyit mondok: miként nem Arad, hanem Nagybánya volt tán honunkban első, hol a’ reform oltárán vér párolgott. És mindez néhány hét előtt történt, melly idő óta a’ kedélyek kissé csilapultabbak. A’ törvények fölolvasása után, azok kötelező erejénél fogva és szellemében, csakugyan létesült a’ nemzetőrség.Kapitányokal Breuer Lajos, és Hámori János urak választattak. A’ rendes szolgálattételt a’ napokban fogják kezdeni. A’ választvány igen alkalmas őrlakról gondoskodók. A’ nemzetőrségi zászló-készitésre egy fényes hangverseny rendeztetett, néhány lelkes ífju közremunkálása nyomán. — Politikai életünk ttere igen sebesen lüktet; sokan vérmes szemekkel néznek a’ magtartandó tisztujitás elébe. A’ conferentiák nagyban folynak.—A’ fiatalság egy dlubbot tervez létesitni, a’korszerű eszmék megvitatása szempontjából. — Jó királyunk névünnepét kellő lelkesedéssel ülltük meg.— A’ napokban egy fiatal ember a’ városi ispánt huzakodás közben véletlenül elsült fegyvere által tetemesen megsebesítvén, az néhány napi kínos fájdalmak után megszűnt élni. Az illető törvényhatóság, miként tapasztaltam, erélyes különbséget tett a’ vé getre ezen, május 8. 1848. Le premier sain, le premier de air, quand on traite des matieres importantes, ce doit etre de purger son ame de toute craine de toute esperance. Raynal. Al minő kisszerű’s jelentéktelen midijük van a’ királyi városoknak, ép olly dicső jövendő áll előttük. Szabadulva a’ kamara szolgálatának lázából, lerázva az egyenlően szűkkeblű, nem hon- hanem nyárspolgári szellemű választott polgárság lomha testületét nyakukról — a’ helyett hogy mint a’ spectabilis politika, a’ legközelbi országgyűlés első stádiumában akarta, az igazgatási sakkjátékban a’ pionok számát szaporítsák, mellyeket a’ kormány aztán kényszerűig ide vagy amoda állitanda, hogy általok ütésse el a’ lovat, vagy a’ ló által őket, most lerázták középkori mezőket, ’s ifju tényezőként léphetnek ki a’szabadság,polgárisodás ’s műveltség küzd homokára. — Mint fogják fel ebeli nagyszerű hivatásukat, minő irányban indulnak mozgalmaik, minő elemek fogják construálni képviselőik testületét, végül minő tisztikar álland a’dolgok élire ? .. .ez oldja meg jövendőjük kérdését ’s gördít fölültök elhatárzó koczkát. Azért minden idevonatkozó félnyilatkozványok nagy fontosságúak az észlelőre. — ’S már illy szempontból hadd tartsak egy rövidszemlét városunk fölött. A’ tisztujitási előmunkálatok, jelesül a’ lelkek számának ’s a’választói qualicátióval bíróknak öszszeirása immár megtörtént. — Mint járt el a’választv, ez ügyben?én azt hiszem lelkiismeretesen.Hanem némellyeknek kifogásuk van ellene. Én egy óranegyeddel ez előtt hallottam egy ügyvéd barátomtól, kinek becsületes neve Nagy Ferencz, hogy őt, bár már azelőtt a’ választvány belajstromozta a’ választók közé, annak egy bizonyos tagja amúgy sic való, sic jubeo, kihúzta ’s hogy általában az ügyvédek iránt némi scrupulositas uralkodik. Valóban ha ez igaz, úgy ez nincs helyén. Még azon kellene igyekezni jó urak,hogy mentül több értelmes ember legyen a’politikai jogot élvezendők közt!.. Vagy fogy azzal Péter politikai joga, ha azt Pál is élvezendi? Épen nem. Hallottátok-é vagy olvastátok az evangéliumban urak, miszerint Krisztus urunk két kenyérrel ’s ott hallal ezernyi népeket vendégelt meg ’s úgy, hogy miután jóllaktak, még sokkal több maradt mint kezdetben volt. Ez a’ szabadságról, a’ polgári jogokról szól. — Nem fogy ez, de szaporodik, ha benne sokan részt vesznek.— Meg lévén a’ választók lajstroma, most már az a’ kérdés: minő arányban kelljen a’ képviselők testületébe alkalmazni ’s választani a’ földművelők- iparűzók, kereskedők, ’s oklevelesek közül?... Bizonyos kebelbeli ügyvéd (ehtu mi üli Brute! ?) irányadás végett készileti munkácskájában azt mondja, hogy a’képviselők túlnyomó részit a’ földművelő osztálybeliek tegyék, ezután kisebb részit a’ kézművesek, még kissebbet a’ kereskedők, leg islegkissebbet az oklevelesek. Ez utólsók azért legkissebbet,mert különben majd sok disputátió történnék a’közgyüléseken. úgy látszik, hogy ezen nézetet talán a’ legtöbben pártolják. — Én szinte ügyvéd vagyok. De részint mert nem kebelben születtem, részint mert csak 55 ezüst ft házbért fizetvén nem bírok elegendő miveltséggel hogy választó lehessek, részint egyéb okoknál fogva is nem tarthatok tőle, hogy ezen combinatio jogomon ejtsen csorbát, melly úgy sincs, mégis nagyon botrányosnak tűnik fel előttem az egész. Midőn az utolsó országgyűlés minden szigort kimerített az ügyvédek’s más oklevelesek irányában—önök még ennél is tovább akarnak menni? Önök nullificálni akarják a’diplomatikus osztályt? ’S csak hogy sok disputátió ne történjék majd? Hát mit kívánnak önök képviselőiktől hogy csináljanak? Hogy Tacitusból dolgozzanak ’süljenek talán?... No hiszen igy szép kornak néznénk elébe! Lennének képviselőink, de miilyenek? A’ dolmányzseb tele lesz pénzzel, a’ felső emelet üresen. A’ liclor majd kiáltandja : helyet a’ tömött zsebnek ! ’S az értelmiségnek?.. . Ott a’ helye, a’ hol a’kutya bejár! (ajtónál). — Mi szép dolog gazdag embernek lenni, még ha ollyan bárgyú is az ember, mint az ökre!...Hát még diplomával nem bírni! No az is megjárja. Fontos kérdés továbbá a’ városokra nézve : minő elemekből álland a’ tisztikar ? Nálunk e’ kérdést illetőleg—bár a’tisztújitás a’küszöbön van—még határzottan nem nyilatkozott a’közvélemény. Legalább tudtommal: nem. Ezért elmondom véleményemet tájékozásul. Én óhajtanám,hogy a’ leendő tisztviselők radikális emberek legyenek. Ha mirigy lesz a’ testben, az egészséges részek munkáló erejét is megrontja. Legalább akadályozóig hat az Organismus működésére. De jó volna most, ha az álliberálisoknak ollyan bűzök volna, mint a’pézsma lajhárnak, mellyre szagánál fogva rá akadhat a’ vadász, így megismerhetnék embereinket!... De most mit tegyünk ? .. A’ néhai ellenzék híveit ugyan ismerjük.— De azokkal az ur színe változásán átmentekkel gyűl meg szerfölött bajunk. Ki tért meg igazán közülök, ki nem? —Ez a’ kérdések kérdése. Ha valahogy csalódunk, ha ollyanok jőnének tisztikarunknál alkalmazásba, kiknél a’centralisatio cordis csak szinleges ’s kikben a’ fejét későbben ismét fölemelni megkísértő bureaucratia alázatos barmait talalandná: ez polgártársak nagy sor lenne!... Hogy illyesmi ne történhessék: én szigorúan megbírálnám kinek kinek múltját.’S ha az jóne ki eredményül, hogy X. vagy á. büdöspecsovics volt, kiről az igazi megtérés józanon elő nem vélhető— azon mondatból, mert a’ kutyából sohasem lesz szalonna, még janitornak sem alkalmaznám. Hogy kokárdát viselnek? az előttem mit se tesz,ha akkora lenne is, mint egy napraforgó. A’zöld sirdomb fölött, rothadt tetemek nyugosznak. Pár héttel ezelőtt a’.,debreczeni értesítő egy számadókkal több ezer példányban jelent meg, mint rendesen. Vala pedig ebben egy „Honfi szózat“ czira ai vers Mező Dániel h. böszörményi nemzetőrtől, mellyről már előbbi levelemben emlitést tettem.És épen azért jelent meg pár héttel ezelőtt a’„debreczeni értesítő“ egy száma sokkal több ezer példányban,mint rendesen, mert vala benne egy,,Honfi szózat“ czimü vers Mező Dániel h. böszörményi nemzetőrtől. Átkozott mohón kapták itt némelly urak azt a’ Sándort gyalázó ocsmány verset.Saját költségükön utánnyomatták több ezer példányban azon gálád verset magában foglaló lapszámot,’s osztogatták boldognak, boldogtalannak. Hogy ez által decreditálni akarták a’ népköltőt: világos! Furcsa, hogy illy hamar el tudjuk feledni, mi volt Petőfi a’ pesti mozgalmaknál! Vagy tán ép az a’ baj, hogy tényező vált akkor?... No,úgy engedelmet kérünk.Értjük a’dolgot. Rágalmazó hírek az akarják velem elhitetni, hogy egy vidéki arany gombos mammuth, most legközelebbi vásárunk alkalmával úgy nyilatkozott itt egy közhelyen: „hogy ő sokalja Kossuthnak a’ miniszterséget, mert —úgymond— Kossuth tán nem is nemes ember!“ Uram, uram, incognita quantitas uram! hol volt ön,mikor az ég zengett? Tán nyulászni? vagy aludt? Szegény utólsó Mohikan! Surge, expergiscere!... Legyen szabad alázatosan kérnem némelly debreczeni polgártársimat: fordítsanak kissé több gondot a’nyelvtani szabályokra. Az a’ sok„adódik, tevődik, adjék, tessen ’stb.“ olly gonoszul sérti az ember füldobját, hogy inkább török borsot szagolna helyette annyival inkább, mert legalább én, főleg közgyűlésben,ha hallom az illy badar nyelvészetet, mindig abba a’ hátfejű táblabirói korba képzelem magamat, mikor a’hetedhét országra,hozzá még egy balha lépéssel túlra szóló dickóknak ez adta meg javát, javát... Valami szép az a’ nyelvészeti hibátlanság. ’S aztán nem is olly döbleri vagy boscói ördöngös mesterség pedig!... Megvenni néhány krajezáron egy magyar nyelvtant, teszem a’ magyar tudós társaságét, egy szép nyári délután lefeküdni egy heverdére ’s concectio kedveért párszor átfutni,punctum. Vagy mint telivér ázsiai faj, néhány szunyogásitásnyi időt se forditnának erre? Ez borzasztó keleti tempó volna. Azért semmi „ódik, ódik ’stb.“ többé. — Debreczenben f.é.juhlső napján politikai lap fog megindulni„Alföldi Hírlap“ czimmel. Szerkesztők Telegdi László ’s Stanka József, kiadó: Telegdi Lajos. A’ szerkesztők készültsége sok reményre jogosít e’ lapot illetőleg. — Vásári ajándékul egy zsebkönyvet kaptunk illy czimmel: „szabadsajtó emlény“ kiadója: Hatvani Gábor, megjelent a’ debreczeni nyomda betűivel. Nagy József: Szerémmegyében a’ hires báni proclamatio , mellyben a’ Separatismus egyenesen kimondalik’s a’ hozott törvények érvénye a’ tartományi gyűlésig fölfüggesztetik, a’ nép és intelligentia közt nagy reactiót támasztott. Mit hallva a’ bán, egyik járásbeli szolgabirát nevezé ki teljhatalmú biztosának az alispán ellenőrzéséül. Pozsegamegyében pedig a’ főispán is, helyettese is a’ megye igazgatásáról lelépvén, a’ közönség a’ törvények ellenére következő lisztujitást alakitott: első alispán: Pejcsics Ignácz, kik: Bunyik József; főjegyző: Kraljevics Miklós; aljegyzők: Pejcsics Ignácz és Sándor, ’stb. tetlenség és szántszándékosság közt. Megírtam Nagybányán május 2-án 1848. Hoffier Viktor, r. 1. K Ü L F Ő L D. FRANCZIAORSZÁG. Az ideiglenes kormány lelépte előtt szükségesnek látta még némelly rendeletekkel biztositni az elvet, melly Francziaország jóllétét eszközlendi.Egyikren-