Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)
1848-06-27 / 75. szám
Liptóból. Folyó észt. jun.6án tartatott Szent-Miklóson első alispánunk elnöklete alatt a megye közönségét képviselő állandó bizottványi ülés, melly alkalommal Hevesmegyének a’magyar felelős kormány iránti bizodalom-szavazásra megyénket felhívó levele felolvastatván, ennek foglalatja zajos éljenekkel fogadtatott, ’s mivel egész megyénk az ezen levél által kifejezett érzelmeket belsejében már régen honosultaknak tudja,elhatároztatott: „hogy megyénk Hevesmegyének fölszólilásában csak saját meggyőződései pillantván meg, ez iránti lehető legnagyobb rokonszenvet kijelenti és sebes postán tisztelt felelős kormányunknak nyilványitani fogja, miszerint hazánk ügye tisztább kezekbe nem adathatván, meggyőződve van, hogy e’ hon boldogsága szava illy nagy hazafiak által bizonynyal előmozdiltatni s lentartatni fog, miről Hevesmegye is értesiltetni határoztatott. Indítványba hozatván továbbá: ,,miszerint alkotványunk erőssége csak úgy fentartható, ha az országunk egészébe befolyó részek étire olly egyedek tétetnek, kiknek e helyrel alkalmaztatásuk a’ kormányuk alá adottak közbizodalmának kifolyása, ’s megyénk első alispánja Szentiványi Jenő iránt nemcsak három országgyűlésrei egymásutáni küldésénél, de ez alatt ’s ezután is mindenkor nagy bizodalmát és szeretetét mutatá ki, a’ magyarországi felelős kormány ennek megyénk főispánjává leendő kineveztetésére megkeressék,a mi is közakarattal elfogadtatott. Ezután olvastatott megyénk szereteti másodalispánjának Rakovszky Móricznak hivataláróli lemondását s ennek a megye közönsége kezeibe viszszaadását magában foglaló folyamodványa, melly is a’nevezett, megyei pályára léptével kimúslott szeplőtelen elveihez ’s tiszta jelleméhez mindeddig mindenkor hű, saját érdeke háttérbe szorításával is a’ közjót minden áron semmi áldozattól sem rettegve szüntelenül egész erejével előmozdítani törekvő’s drága hazánk ez üdvös átalakulásánál is részvevő egyednek viharos megéljenzésével fogadtatott, mert Judá Liptó közönsége,hogy ámbár őt mint megyei tisztviselőt elvesztő, ő mégis mint Hradek és Lykava országos uradalmak főtisztje is,ugyanazon lelkes hazad, ugyanazon közjóért és igaz ügyért egész lelkéből harczoló bajnok ’s ugyanazon áldozattól nem rettegő hű megőrzője leszen elvei ’s jelleme tisztaságának és szeplőtlenségének, a’ miilyen mindeddig volt ’s örvendő azon, hogy országunk ezen két nevezetes uradalma illy biztos tiszta kezekre bízatott. Ezután másod alispánnak Lehoczky Károly hadi főpénztárnok’s ennek helyére Pongrácz Kázmér helyettesittettek. — Junius 17-én tartatott középponti választvány szentmiklós és Rózsahegy választó helyein egyszerre tartandó kövelválasztás határidejét jun. 2 óra tűzé ki,mellynek eredményét azonnal megtörténte után közlendem. —Megyénk a’legnagyobb panslavisticus megyének kiáltatott ki’s népünk még is olly csendes békeszerető, hogy az izgálók számítása e’nevezetes pontnál nagyon meghiúsult,’s bizton állíthatni, hogy czéljokat Liptó jó népénél kivíni soha sem fogják, ’s irányukat szándékuk kiviteléhez alkalmatosb vidékek felé venni kénytelenek lesznek.—Valóban szép volt látni Rózsahegy városunkban tartatott tanácsválasztásnál, ezen város ’s hozzátartozó utczái lakosainak (számra öszszesen 7000) nemzeti nyelvünk, hazánk és törvényeinkhezi lelkes ragaszkodásukat. Midőn tisztujitás előtt megkérdeztetének : nakarnak é panslávok lenni, vagy csak ezeknek tekintetni is?“ egy torokkal válaszolok : „Nem! és százszor nem! — sokan közülünk nem beszélnek ugyan még magyarul, de fiaink már tanulják édes hazai nyelvünket, ’s nemsokára beszélni is fognak magyarul; éljen a’ király,éljen a’ haza, éljen magyar felelős kormányunk, maradjanak sértetlenül törvényeink, maradjon sértetlenül hazai diplomatica nyelvünk!“ — A’ Budapesti Híradónak f. észt. jun. Sárók 867ik számába Sóvárról Írottak kebleinket iszonyattal ’s borzadással tölték el,látván: „hogy Dominkovics sóvári sóbeszedő vezérlete alatt az ottani tisztek nagyobb .«záma által hazánk törvényei lábbal laposlatnak, hogy azok,kiket a’ haza táplál,érdekei ellen törnek, honi nyelvünk iránt (mellynek használása nélkül törvényeink szerint nem is hivataloskodhatnak) legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek , ’s hogy az uj rendszerrel megbárátkozni nem tudván, a’régi szolgainak viszszaállitását óhajtják,“— bízunk azonban erélyes felelős kormányunkban ’s reményijük, hogy— ezen hit alaposságáról meggyőződvén a’ törvény tapodok iránt olly intézkedésekett teend, millyeket drága hazánk érdekei ’s törvényünk szentsége igényel. Detreh Fleri, Kunszentmiklós (folytatása.) Másnap korán reggel fölmentem a’városházhoz, hogy ott bevárjam a’ vidékieket, ’s ha mindnyájan együtt lesznek, a’ választás előtt igazoljam magamat a’rám dobált vádak ellen. Néhány perczig állhattam ott magamban, midőn mellettem e’ szót hallom „szemtelen.“ Oda pillantok, kiszólt? hát egy tiszteletreméltó individuum, ki fiatal korában az apámtól egyszer negyven bankó forintot kért kölcsön, adott is neki. 307 Később tudta meg az apám, hogy a’ jó madár saját apjától puskát pisztolyt és lovat lopott ’s elugrott, pusztai betyárnak. Egy időig búyárkodott,az után elfogták’s utóbb szabadszállási biró lett, és ettől fogva nem a’ szomszéd határokat, hanem csak születési városát lopta. Ez az ember mondá nagy részegen mellettem, hogy „szemtelen.“ Meg sem gondoltam, hogy rólam beszél, ’s mint feléje fordulok, azt mondja: „igen,igen, szemtelen! mit szemtelenkedik itt?“ Oda léptem hozzá, ’s igy szólok : — Kérem az urat, válogassa meg a’szavakat. — Nem válogatom meg a’ szavakat, felelt részegen, hogy mer az ur itt szemtelenkedni ? — Még egyszer ismétlem, szólok, válogassa meg a’ szavakat! Mire ezt kimondtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csapat. A’ jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém,’s több, mint száz torok ordilá körülöttem . — Ez a’ hazai idő, ez az akasztófára való muszka spion, a’ ki el akarja adni az országot: szaggasd szét, üsd agyon! — Megálljatok, polgárok,kiülték,hagyjatok szólni,hadd igazoljam magamat! —Nem hagyjuk szóini, agyon ütjük! igy üvöltöttek iszonyú szidalmak, piszkolások, káromkodások között. Ekkor már a’kapu alá toltak; látván, hogy szóhoz nem jutok , kérdem, hol a’biró? —Én vagyok, mit akar? szólt egy vén ember. —Biró uram, mondám, felelős lesz érte, ha bántanak! —Az leszek, ha lehet, válaszolt a’ biró; jőjön hát föl. Fölkisért az emeletbe. Ott találkoztam a’követválasztási bizottvány elnökével, egy kicsapott nótáriussal, ki a’népgyülésen azt nyilatkoztatta, hogy ha a’ nép agyon nem ver , ő fog agyonlőni. —Ugyan minek jött ide, hogy mert idejöni, szólt ez, miután a’nép úgy föl van ingerülve ön ellen ? —Ki ingerelte föl? én ő vagy önök? feleltem, egyébiránt ez nem kérdés, csak annyit mondok, hogy ön és a’ biró felelősek értem. —Ha ebben a’pillanatban el nem takarodik ön a’városból, felelt a’ kicsapott nótárius, mi nem kezeskedünk életéért! —így hát nincs mit tennem, szólok, mint távoznom, de arra ügyeljenek, hogy ne csak személyemet ne bántsák, de még csak ne is insulláljanak. Valóban gyönyörű! igy értelmezik önök a’szabadságot? Így gyalázzák meg önök saját városukat, mellynek neve Szabadszállás!—Az a’ szabadság, felelt a’követválasztási bizottvány elnöke,a’ kicsapott nótárius, az a’szabadság, hogy a’ki nem tetszik a’ népnek, azt kikergetik a’ városból. Ezalatt feljött a’ pap is, ki fia érdekében huszonnégy akó borral prédikáltatott az éjjel a’ népnek,’s biztatott,hogy ne féljek, nem fognak bántani, csak távozzam. — Ne féljek? szólok ; hát jöttem volna ide, ha félnék ! — Lekisértek az udvarra; a’ városház előtt még mindig ordított a’részeg tömeg. Fegyveres nemzetőrök álltak elő, és körülvettek. — De igy gyalog csak nem utazhatom el, mondám, be kell várnom, mig kocsim megérkezik Szentmiklósról. — Addig nem várhatunk, szólt a’ kicsapott nótárius, mindjárt indulnia kell önnek, tovább nem tartóztathatjuk a’ népet. Majd szerzünk mi kocsit.... épen ott áll egy készen .... hajts utánunk kocsis! ’S mentem a’város végéig, hol szállva voltam, gyalog, körülvéve a’ fegyveres nemzetőröktől; csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték. Fölrakták holmimat, fölültem feleségemmel, ’s indultunk Szentmiklósra. Már jó darabig mentünk, midőn rákiáltok a’ kocsisra: —• Hová megyünk, hisz ez nem a’ szentmiklósi út! — De leiz az, uram, felelt a’ kocsis, de nem az ország út, majd ott a’ böszlöri csárdánál rátérünk. — Hát miért nem megyünk az országúton ? —Megparancsolok,hogy ne azon vigyem az urat. Én elhallgattam, meg nem foghatván, miért történt ez? mikor már jó messze haladtunk, véletlenül az országut felé pillantottam, ’s láttam nagy távolban az én zászlómmal a’ szentmiklósi és laczházi kocsikat, mellyék mind az én embereimet vitték. Ekkor világosodtam föl.... igy játszottak ki, hogy embereimmel ne találkozzam. Irtóztató dühhel értem haza.Dél felé viszszajöttek a’ szentmiklósiak és laczháziak hasonló dühhel, ’s ők beszélték, el, mi történt velök. Már mikor Szabadszállás felé mentek, a’ bösztöri csárdánál egy ember igy fogadta őket a’ pap fiának nevében : — A’ ki nem Petőfi, ide jőjön, és egyék igyék, a’ ki pedig Petőfi, de ne menjen Szabadszállásra, mert mind agyonverik! — Embereim közül egyetlen egy sem tántorodott el, sem a’ csábításra, sem az ijesztésre. Szabadszálláshoz érvén, a’ város végén azzal fogadták őket a’ helybeliek, hogy Petőfi már eltávozott, ő maga kérte a’ tanácsot Öszszetett kezekkel, hogy csak vitessék el őt; de azért be ne vigyék azt a’ zászlót, mellyen Petőfi neve van, mert mihelyt egy lépést tesznek vele, végök van.Barátom,kinél szállva vagyok,többed magával bement a városházhoz,kitudakolni a’dolog mibenlétét. A’raint nevemet említette,rákiáltottak, hogy ki ne mondja nevemet,mert halál fia lesz. Hirtelen zaj támadt, hogy a’ város végén öszszeütköztek a’ helybeliek és a’ szent-miklósiak. Erre a’ benlevő szent-miklósiak kifutottak társaik védelmére, de a’ hit szerencsére csak koholvány volt. tanácskoztak, mit tegyenek, bemenjenek é vagy sem ? az oda valók föl voltak fegyverkezve puskákkal, kardokkal, sőt kaszákkal és vasvillákkal is. Jött egy deputátió a’ városháztól, melly azt állította, hogy nincsenek felfegyverkezve, jött másik deputátió, melly azt mondta,hogy bemehetnek bizton, mert már lerakták a’ fegyvert. E’ nyilatkozattal elismerték, hogy csakugyan fid voltak fegyverkezve, ’s az én embereim, kiknél még bot sem volt, azt mondván, hogy a’ mint letették , föl is vehetik ismét a’ fegyvereket, viszszafordultak , de azon szándékkal, hogy ha engem még utólérnek, viszszavisznek magokkal a’ választásra, ha mindnyájokat lelövöldözik és agyonverik is. Szerencsére,csak itt Szentmiklóson találkoztak már velem,hol csendre és békére intettem őket,azzal biztatván, hogy a’ törvény majd elégtételt ad nekik a’mibe nem kételkedem. Szabadszállásáson egy hanggal,szavazás nélkül kiáltották köveinek a’ pap fiát, kiről legyen elég megjegyezni, hogy Szluha teremtvénye. Ekép ment végbe a’ követválasztás. Nem hamisítottam egy lényt sem, de csak egy szót sem. És azok, kik igy ellenem lázitolták a’ népet,örökké azt beszélték, hogy én lázitoltam, én vagyok a’ lázitó, én, ki mindig csilapitottam, rendre intettem a’népet’s meggátoltam az összeütközéseket. Sohasem ostromoltatott szemtelenebből a’ becsületesség és igazság. Azzal kezdték, hogy gyűlölté tegyenek a’ nép elől nyomtatott proclamátióm által, mit tolakodásnak magyaráztak. Ezzel nem boldogulván, azt hozták fel, hogy republicans vagyok. „Sohase bánjuk mi, ha republicans is,‘ felelt a’ nép, „hadd legyen, azért követünk lesz“.—„Ez azon ember, szóltak elleneim, ki ellensége minisztériumunknak és királyunknak!“ erre a’ nép úgy válaszolt: „Nem bánjuk mi akárkinek az ellensége, de minekünk barátunk, azért követ lesz.A’miniszterek nagy urak, lesz elég barátjuk az országgyűlésen, nekünk pedig vagy lesz, vagy sem.“ Midőn az efélék sem használtak, kezdtek becsteleníteni,hogy én ollyan ember vagyok, kinek már Pesten nem is szabad szólnia, kit Pestről kitiltottak, kinek megbuktatását, bezáratását, agyonveretését jó szívvel fogja venni a’ministerium és az egész nemzetis hogy én az illyrnek, orosznak’s ki tudja kinek el akarom adni az országot,’s minthogy még ezen gyalázatosságok által sem hitték biztosnak győzedelmöket, az utólsó éjjel lehalták a’népet, ’s a’ részeg tömeggel erőszakosan buktattak meg. És ennek ma kellett történnie, hogy engem mint orosz spiont,mint hazaárulót agyon akart verni a’ magyar nép, ma junius 15kén!... ma három hónapja, hogy márczius lelke volt, midőn első valék azok közt, kik a’magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak!—De én azért nem a’ népet kárhoztatom, hanem áraitóit, félrevezetőit, kiket egykor a’ törvény és az isten egy iránt meglakoltat... a’ nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge mintáz aszszony, ’s mint a’ gyermek.*) Petőfi Sándor: Irodalmunk ismét két komoly dolgozattal szaporulatot,mellyre az olvasó közönséget figyelmeztetni kötelességnek tartjuk. I. A’ szabadság, és társadalmi rend elméletei czim alatt jó nevű írónk Benczúr János olly eredeti munkát nyújt az olvasó világnak, miből — kivált jelen forradalmi, ’s átalakuló korszakunkban mennyi érdekest, ép annyi hasznost, és szükségest is meríthetni. A’munka Emich Gusztáv tulajdona, kapható minden könyvkereskedésben l fr. 20 kvért pp. •—■ II. Az erőditéstudománya; irta Sztrokay Elek főhadnagy az 51k sz. magyar huszár ezrednél, szerző arczképével és 8 kőmetszetű táblával. Megjelent a’ magyar egyetem betűivel. Jelen, katonás időben szinte igen ajánlható olvasvány. KÜLFÖL.. AUSZTRIA. A’nürnbergi lapnak Prágából f. he Ifiről és Izről a’város ostromoltatásáról írván egy levelező, többek közt említi, mikép az orosz udvar, mellynek magukat a’ csehek alávetni akarták, árulta el az öszszeesküvést a’bécsi kormánynak. Az öszszeesküdtek feje, báró V ia n i, ki az ostrom alatt elfogatott; többi tagjai is a’ pártosoknak, köztük Buquoy, fogollyá tétettek. Junius 15k én minden prágai cs. kir. hivatalnokot, ’s uraságokat szándék volt leöldosni, miként ez az öszszeesküttek irományiból kiderül. Az elszéditett nép megrohand ’s elfoglald a’ kórházak, és kaszárnyákat, de a’25 ezer emberrel megerősitett Kleinseiten át nem ronthatott. A’ rögtönitélő biróság kihirdettetett. *)Kérem minden becsületes elvű szerkesztőtársamat, hogy e’ czikket lapjában közölni szíveskedjék, Petőfi Sándr.