Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-28 / 63. szám

PEST vasárnap május 28-án JELENKOR. 63 ik szám 1848. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Áldozzunk a’hazának. Miniszteri rendeletek, és kinevezések. Rovás. Vidéki moz­galmak: Borsod, Turócz, Jászkunság, Tolna, Körös, Szerém­, és Zágrábmegyékből­ Nyilatkozat.) Külföld. (Ausztria, Franczia, és Németország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Pest, május 23-án. Lejárt az üres szavak ideje; a’ fiatanságot ajkainkon hordozni, tettei mit sem tanúsítva, mai napság valóságos á­­rulás. Ki hazáját úgy szereti, mint magyarnak szeretnie kell, lelke honijában is örüljön az alkalomnak, mellyben kimutat­hatja, hazagsága mennyit ér. Hazánk,csak elfogulatlanul tekintjük a’ viszonyokat,ve­szélyben van, veszélyben forog nemzetiségünk, sőt a’ föld is, melly bennünket ez ideig táplált; veszélyben létünk, mint már egy közelebbi számban kideritők. És fájdalom! ha vizsgáljuk: igen sok hasonlatot lelünk az 1525/8 év napjai és jelenünk között: ne adja isten, hogy a­ hasonlat minden következvényeiben megegyező legyen. Akkor is védtelenül állottak határaink,­­­a’ vég­vidékeken egyetlen To­m­o­r­i őrködött csekély erővel, mi­ként mai napság Hrabovszky nehány vitézeivel. És ak­kor a’ határokon hűtelenség nem emelgeté kigyófejét. Akkor Horvátországban egy Fran­g­e­pán vitte a’ hatalmat, ki a’ határok integritásáért — bár osztrák bérben állott,—buzgón küzdendő vala,— vonakodásával a’ magya­rok gőgét szándékozván megtörni csupán.— Most ugyanott egy Jelasics bitorkodik, gyűlölettel viseltetve irányunkban, i­­degen zsoldban, függetlenségről ábrándozva, czimboraság­­ban az európai szabadelvüség ellenével, ki pedig őt is az el­vakultat népével együtt el fogja sodorni a’ rabság igája alá. Akkor Erdélyben egy nagyravágyó Zápolya uralko­dott, ki nem kevesebb, mint a’ korona után nyujtá ki kezét, az anyaország parancsainak csak akkor engedő, ha szeszélye, vagy haszna úgy hozta magával. Most Erdélyben Zápolyánál sokkal veszedelmesebb szörny, a’ bureaucratia azi­gazságait, szinte uralkodásra vágyó, mellyért minden szentet elárulni kész. — Akkor is fegyvertelen volt az ország, mint most; akkor az éretlenség bábot üldözött; az elsatnyult nemzedék kicsiny­­lőleg tivornyákkal ölte öntudatát, és most a’ hoszszu béke ölén elpuhult ivadéknál nem kellett­­ már illyeket is tapasz­talnunk ? — Az ellenség akkor kisebb vala, őseink diadalmasan meg meg harczoltak vele: a’ mostanival még soha nem mérkőz­tünk, mennyit kelljen ellen szegeznünk, nem tudjuk, csak an­nyi bizonyos, hogy a’ toborzandó szám koránsem elég. Akkor ellenségünk frigyeseket e’ honban nem talált, holott most árulók laknak körünkben, rokonszenvre csábi­­tandók iránta az elvakitott fajokat. Az akkori barbár csak hódítani, a’ hódítottak fölött u­­ralkodni akart, a’ mostani pedig a’ hóditottakat megsemmi­­sitni, életgyökerében, nemzetiségében megsemmisitteni tö­rekszik,—mert a’ szolgaság uralmának bizonyos jövőt csak igy ígér. Akkor is nyugaton, keleten ellenség, a’ hazában zavarok, most is nyugat- és éjszakon ellenség, — a’ hazában nyugtalan állapot. Akkor is.... de ne fűzzük tovább a’ hasonlatot. — A’ múlt fölötti előnyünk az volna tán, hogy most nem egy osztály, de az egész nemzet polgára e’ hazának, tehát nagyobb az erő, melly szembeszállhat az ellenséggel; de mennyi még e’ részben a’ félreértés! És hinni akarjuk, hogy a’ mostani fiatalság felfogja hi­vatását,s az annyiszor pengetett hazafiságot vérével is meg­pecsételni kész; hinni akarjuk, hogy most kormányunkban nincs viszály, jobbjaink egyesülnek a’ haza oltára körül; hinni akarjuk, hogy a’királyi név, ma sokkal varázsabb erő­vel bir; a’ trón fentartása iránti buzgalom olly magasztos, mint a’veszély perczeiben várható ; hinni akarjuk, hogy a’ trón is megértette az idő intését, miként jövője csak e’ nem­zet élén lehet; hinni akarjuk, hogy kötelességét megértette minden honpolgár,’s a’ haza integritása, függetlensége,— szabadsága, nemzetisége fentartásáért semmi áldozatot na­gyolni nem fog.— E’ hitben—a’ veszély nagyságát kimutatva, — bizton intézzük szavainkat honfitársainkhoz, hogy ki csak bírja, kös­se föl kardját, vigye áldozatul vagyonát a’hon oltárára, mert különben a’jövő reá és utódaira nézve tökéletesen elveszett. Ha most vonakodnánk,ha most is csak szájjal vallanánk hazafiságot, apáink sírjukban fordulnának megátkozva a’pil­lanatot, mellyben véröket onják olly hazáért, mellynek szent­sége az utódok szivéből kihalt, mellynek ugyanazért fiai az életnek egy pillanatára sem érdemesek. És ha nyomoru közöny, vagy gyávaság miatt elveszni hagynék a’ haza szabadságát, gyermekeink, unokáink is át­kozva emlegetnék az apák nevét; saját véreink tagadnának meg, mert gyalázat bélyegét ütők a’ nemzetre, melly eddig tiszteletben állott a’ népek előtt. Az nem lehet, hogy mi most, midőn koczkát vetettek sorsunk fölött, közönnyel várnók be az igát:—mi látjuk, é­­rezzük, hogy áldoznunk kell, vért vagyont,—ha még a’jö­vőben is élni akarunk,—és mi áldozni fogunk, áldozni min­dent, hogy dicsőségben viruljon a’ magyar név századok után is. Nekünk elvesznünk nem szabad! Az igazságügyi miniszter a királyi curiának. I. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből, a’ kir. curiánál következőket láttam szükségesnek: A’ hétszemélyes tábla váltóosztálya ezentúl naponként tartson üléseket. A’ váltóosztályon kívül, a’ mennyire csak lehet, még két tanácsban üljön öszsze a’ hétszemélyes tábla, polgári ’s bün­tető ügyek fölött ítélendő, — és pedig mindaddig, mig szük­séges leend, különösen a’ büntető perekben törvényszüne­tek alatt is. A’ királyi tábla ezentúl az úrbéri perekben is fölebbvi­­teli bíróság leendvén, ott egy állandó ’s rendes úrbéri osz­tály alakíttassák, mellynek külön állandó előadói lesznek,’s e­­zen előadókhoz, mind a’ számvevői hivatalból, mind pedig a’ volt helytartó anácsnak eddigi úrbéri dolgokkal foglalkozott némelly egyedeiből, ha szükséges leend, újakból is, segéd­­személyzet fog adatni. Ezen úrbéri osztályon kívül a’ kir. tábla minden esetre még két, sőt — ha a’ szükség úgy hozza magával — három tanácsban üljön öszsze,’s foglalkozását különösen a’bűnvá­di perekben, valamint szintén az úrbéri osztály is az úrbériek­ben törvényszünetek alatt is folytassa. A’ váltófeltörvényszék hasonlóul két tanácsban fog e­­zentúl folyvást öszszeülni.—Magától a’ törvényszéktől véle­ményt kívánok az iránt: nem volna e czélszerű e’ két tanácsra nézve, hogy az egyik folyvást’s kizárólag váltói —a’másik pedig csak csődperekkel foglalkozzék. Hogy pedig a’ k. curia eképen több tanácsokra oszol­hasson, szükséges, hogy annak állandó rendes tagjai megsza­­porittassanak. Ugyanazért : A’hétszemélyes táblának,—mellynél a’főherczeg ná­dor, mint ő felségének az országbéli távollétében teljhatal­mú királyi helytartója, semmi esetben nem elnökölhet,—ren­des elnöke az országbirája leend;—ezen elnökön kivül,az or­szág prímásával együtt, kit, ha a’ most üres primási szék be­­töltetik is,egyéb foglalatoskodásai ritkán engednek a’ bírás­kodásban részt venni,—harminczhárom egyházi’s világi ta­gokból álland, kik között öt váltói előadó leend. A’ kir. tábla fog állani, elnökén a’ kir. személynökön kí­vül, szinte harminczhárom egyházi’s világi tagból; ezek kö­zött négy tag állandóul és rendesen az úrbéri pereket fogja előadni. Az úrbéri osztályhoz kir. személynök ur nevezzen ki a’ tábla tagjai közül egy állandó elnököt és az általam alább kijelölendő előadókon fölül még két közbirót. A’ váltójeltörvényszék állani fog az elnökön fölül még egy rendes alelnökből,és tizenegy tagból. A’ hétszemélyes táblához, kir. táblához és váltófeltör­vényszékhez f. hó 2 jén történt kinevezéseket azon megjegy­zéssel küldöm át a’ kir. curiának, hogy e’ hétszemélyes táb­lánál eddig volt számfölötti három közbiró: Vághy Fe­­rencz, Széll Imre és Bay Gyögy urak — valamint szin­tén a’ most kinevezettek és a’ legközelebb kinevezendők is — egyiránt rendes tagoknak tekintendők. A’ hétszemélyes táblához még hiányzó egy ország zászlósa, az egyházi rendből hiányzó egy tag,és a’ világiakból hiányzó négy tag ’s ezek kö­zött különösen két váltói előadó,— valamint szintén a’királyi táblánál hiányzó egy papi’s három világi tagok,közelebb fog­nak előterjesztésemre őfensége a’ nádor’s kir. helytartó ál­tal kineveztetni;—ugyanakkor a’ most ürességben levő itélő­­mesteri hivatal is betöltetik.­­ Az úrbéri osztályban előadók leendenek: Olgyay Titus, Balla Endre, Toperczer Ödön urak, a’ negyedik még kinevezendő. Az 1807. lödik czikkelynek rendelete, melly szerint a’királyi curiánál minden odafölebbvitt ’s ott folyamatban levő perek szigorúan megtartandó sorozat szerint volnának elítélendők, már hoszszabb idő óta meg nem tartatott. Leg­egyszerűbb volna ugyan a’ pereket mostantól kezdve az em­lített törvényben kijelölt sor szerint venni vizsgálat alá;de mi­vel a’ vizsgálandó perek száma fölötte nagy , ’s azok között számos olly per van, mellynek fölvételét a’ felek csak azért nem sürgetik, mert már magok közt rég megegyeztek, és igy az illy pereket is sorszerint vizsgálat alá venni nemcsak szük­ségtelen idővesztés volna, hanem az egyezség által már meg­nyugtatott felek között könnyen újabb zavart ’s egyenetlen­séget is támaszthatna: felszólítom ezennel a’ kir. cur­at, ter­­jeszszen előmbe javaslatot az iránt, mikép lehetne, a’ most említett bajt is elkerülve, a’ sorozatra nézve úgy intézkedni, hogy minden kedvezés vagy különböztetés nélkül a’ perle­kedők a’ felhívott 1807. lödik t. ez. értelmében sorszerint nyernék el az igazságkiszolgáltatást. Addig is pedig szüksé­gesnek tartom azt, hogy azon sorozat, melly minden törvény­folyam idejére megállapittatik, nyilván kifüggesztessék, és szigorúan megtartassák. Ezen fölül pedig naponként kifüg­­gesztessék azon perek sora is, mellyek következő napon a’ királyi vagy hétszemélyes táblánál megviszgáltatnak. Azon szokást sem tartom czélszerűnek, hogy a’ kirá­lyi táblánál minden előadónak külön pertára van, ’s azt min­­deniket az előadó által megbízott e­gy­e­d­ek kezelik, kik minduntalan változnak, — minden illyen pertárban külön folyó száma van a’ pereknek, ’s midőn magok az előadók is változnak, ’s egyik vagy másik per az elébbi pertárból el­véve, más előadónak adatik át, a’ zavart elkerülni gyakran a­­lig lehet. Szükségesnek tartom­ tehát, hogy egy öszszes nagy pertár alakíttassák, mellyben minden, akár fölebbvitt, akár a’kir. tábla előtt folyamatba tett polgári’s bűnvádi perek e­­gyesittessenek. Úgy mindazáltal, hogy külön helye, osztálya és folyó száma legyen a’táblai pereknek, külön a’ fölebbvit­­teknek ’s ezek közt ismét külön a’ polgáriaknak, külön a’bű­n­­vádiaknak. Az egész pertárra egy állandó , rendes fizetéssel ellátott, hites főpertárnok, ’s a’ szükséghez képest több­e, szintén állandó ’s fizetéses pertárnokok viselnének gondot; ezek volnának felelősek az egész kezelésről, ők adnák ki az il­lető feleknek vagy ügyvédeiknek téritvény mellett a’ pereket, mindenről rendes jegyzőkönyvet vezetnének; az ítélet alá bo­csátott pereket is ők adnák az elnök rendeletére az előadók­hoz.—Intézkedjék a’ királyi curia e’ szabálynak czélszerű végrehajtása módjáról, ’s nekem aziránt tegyen tudósítást. Pesten, május 25én 1848. Deák Ferencz, igazságügyi miniszter. II. A’ helybeli törvényszékekben az igazságügyi minisz­ter előterjesztésére, következő egyedek neveztettek ki a’ná­dor kir. helytartó ő fönsége által: A’ hétszemélyes táblához közbirákká: Noszlopy Ignácz, eddig sopronyi váltótörvényszéki elnök,’s Császár Sándor,vál­­tói előadóvá: Laczkovics János, váltóföltorv. ülnök. A’ királyi táblához: Olgyay T., Toperczer Ed., Tolnay Károly, Balla Endre,Kendelényi Károly,Nagy Lajos (Kecske­­mét város főbírája), kik közül Olgyay Titus, Toperczer Ödön ’s Balla Endre úrbéri perekben lesznek előadók. A’ váltófeltörvényszékhez előadó közbirákká: Stettner Gy., Katinelli K., Zlinszky János,és Joannovich Döme. III. Az eperjesi ker. táblához, az igazságügyi miniszter előterjesztésére. Bükk Zsigmond elnökké, Turánszky Péter pedig ülnökké neveztetett. Miniszter­elnöki hivatalos közlés. Kinevezések a’miniszterelnöki hivatalhoz. Miniszterelnöki titoknokká, a’főlig nádor kir. helytartó által a’ministerelnök előterjesztésére kineveztetett: Jászay Pál. Iroda igazgatóvá: Kuthy Lajos, fogalmazóvá:Térey Ign. Rovás. Petőfinek ,,A’ királyokhoz“ irt versére egy klarinétos ellenverset irt:—A’ bécsi ágostaiak templomában Can­ova remek mausoleuma előtt megállt egyszer egy művész,’s mon­­dá:— „megfoghatatlan, hogy tudának illy nyomoru emléket ide állítani, koldust és oroszlánt.“ — és haza ment, ihletsége teremte egy más oda állítandó művet.— Egy hó múlva je­lenté magát,’s művét.— Megvizsgáltatván az ajánlott mű, szent Lázárt ábrázold. —a’művész pedig volt fazekas. — Éj volt az erdőben. — Uralkodtak a’ baglyok,— meg­­viradt,’s a’ baglyok eltűntek, — ’s elkezdék a’ madarak hal­latni hangjaikat.— Elsők voltak a’ kakasok, kik hirdeték a’ világosságot.— miután a’rigókat, és szajkókat felköltötték volna, suttogni kezdenek ezek, hogy miért kiabálnak a’ ka­kasok o­ly hangosan, hogy azt nem kell tűrni, és elhatározók

Next