Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)

1920-06-01 / 9. szám

JÓ EGÉSZSÉG jelen, akkor sokszor mikroszkópos vizsgálattal nem lelhető fel, ilyenkor a vizsgálati anyagot baktérium-tenyész­tésre alkalmas táptalajra visszük, a táptalajokat testhőmérsékleten (költő­­kemencében k­ihermoszatban) tartjuk, ahol azután a baktériumok elszapo­rodnak, az elszaporodott baktériumok együtt maradván, telepeket alkotnak, amelyek jellemző nagysága, színe, alakja és egyéb tulajdonságai sokszor alkalmassá teszi őket a felismerésre. Vannak baktériumok, melyeknek nin­csenek jellemző alaki és tenyészeti tulajdonságaik. Ilyenkor egyéb biológiai, immunitástani, vagy állatoltási kísér­­lettel igyekszünk a baktériumot meg­határozni. Például a tuberkulózis ba­cillus kimutatására ha a mikroszkópos vizsgálat negatív, a legbiztosabb az állatoltás. A vizsgálati anyaggal két kis tengerimalacot oltunk. Ezek a kis ál­latkák, ha a vizsgálati anyag tuberku­lózis bacillust tartalmazott, gümösen megbetegszenek és amennyiben ma­guktól el nem pusztulnának, 4—6 hét eltelte után a leölt és felboncolt álla­tokban jól láthatók a gümös elválto­zások. Nagy jelentősége van a gümő­­bacillus kimutatásának a köpeiben. Amennyire fontos ez a beteg szem­pontjából, és olyan jelentőségteljes a környezetre nézve is. Okvetlenül szükséges, hogy tüdőtuberkulózis ese­tében megállapíttassék, hogy a beteg mennyiben veszélyes a környezetre népe, hogy amennyiben nagy meny­­nyiségben üriti köhögéskor a gümő­­bacillusokat, lehetőleg izoláltassék, nehogy a környezet is fertőződjék. A köpet vizgálata gümőbacillusra álta­lában mikroszkópos vizsgálattal törté­nik, csak ritkán kérik a gyakorló orvosok az állatoltást. Diftériára való vizsgálatnál nem a köpetet (mint ahogy olykor beküldik), han­em a torok vagy orrlepedéket vizs­gáljuk. A lepedéket az orvos veszi a patikákban készen kapható u. n. dif­­téria pálcával. A vizsgálat mikroszkópos és kultu­rális. Sokszor a mikroszkópos kép is elég jellemző a diagnózis felállítására, máskor csak tenyészettel dönthető el a kérdés. Az orvosi laboratóriumban egyéb bakteriológiai vizsgálatok között nagy­fontosságú az ürülék bakteriológiai vizsgálata a tifusz, vérhas, esetleg a kolera esetében. Az ürüléket lehetőleg frissen kell eljuttatni a laboratóriumba és vételénél, elcsomagolásánál vigyáz­­zunk arra, hogy fertőtlenítő anyag ne jusson hozzá, mert ez az egész vizs­gálatot lehetetlenné teszi, illetőleg ne­gatív lesz a vizsgálat eredménye, mint­hogy a dezinficiens megölte a bakté­riumokat olyankor, amikor a kérdezés baktérium ott van az ürülékben. A tifusz, vérhas (disenteria) és kolera baktériumainak kimutatása csakis tenyésztéssel lehetséges. E baktériumok tenyésztése bizonyos időt vesz igénybe, úgy hogy diagnózist leghamarabb 18—24 óra múlva mondhat csak a laboratórium, de sokszor bizony még tovább is eltart. A tífusz és vérhas baktériuma, de még a tenyészetük is annyira hasonlít más baktériumok te­nyészetéhez, hogy ezek felismerése egyéb tulajdons­ok mellett csakis immunitástani reakciókkal lehetséges. A tífuszon átesett beteg vérsavójának az a sajátsága van, hogy a tifusz­­bacillusokat egynemű emulziójából pelyhesen kicsapni képes (agglutinálja). Már most csak arról a bacillusról mondják, hogy tifuszbacillus, amely­ az ilyen savóval reagál. Erre a célra nemcsak a tifusz rekonvalescens sa­vója használható, hanem az ilyen savó mesterségesen is előállítható. Ha elölt vagy élő tifuszbacillusokkal oltunk (immunizálunk) házi nyulat, akkor en­nek a nyúlnak a savója is bír azzal a sajátsággal, hogy a tifuszbacillusokat egynemű emulzióból kicsapja. Ugyan­ezt megtehetjük más baktériumokkal is. Tífuszra, kolerára disentériára nem csak a beteg, hanem a kigyógyultak székét is meg szokás vizsgálni, nehogy mint bacillusgazdák (olyan egyének, akik nem betegek, de ürülékük fer­tőző) terjesszék a ragályt. Títusznál a betegség első idejében inkább bakteriológiai vérvizsgálatot végzünk. A helyszínen viszérből vett vérrel különféle alkalmas táptalajokat oltunk. Az ilyen vérvizsgálattal minden esetben a Gruber—Widal-féle reakciót is megejtjük. Nem egyéb ez, mint egy fentebb ismertetett agglutinációs próba, amelynél azonban egy biztos, labora­tóriumi tifusz, illetőleg paratifusz bacil­lus emulzióval vizsgálják a beteg vér­

Next