Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)
1920-06-01 / 9. szám
JÓ EGÉSZSÉG jelen, akkor sokszor mikroszkópos vizsgálattal nem lelhető fel, ilyenkor a vizsgálati anyagot baktérium-tenyésztésre alkalmas táptalajra visszük, a táptalajokat testhőmérsékleten (költőkemencében kihermoszatban) tartjuk, ahol azután a baktériumok elszaporodnak, az elszaporodott baktériumok együtt maradván, telepeket alkotnak, amelyek jellemző nagysága, színe, alakja és egyéb tulajdonságai sokszor alkalmassá teszi őket a felismerésre. Vannak baktériumok, melyeknek nincsenek jellemző alaki és tenyészeti tulajdonságaik. Ilyenkor egyéb biológiai, immunitástani, vagy állatoltási kísérlettel igyekszünk a baktériumot meghatározni. Például a tuberkulózis bacillus kimutatására ha a mikroszkópos vizsgálat negatív, a legbiztosabb az állatoltás. A vizsgálati anyaggal két kis tengerimalacot oltunk. Ezek a kis állatkák, ha a vizsgálati anyag tuberkulózis bacillust tartalmazott, gümösen megbetegszenek és amennyiben maguktól el nem pusztulnának, 4—6 hét eltelte után a leölt és felboncolt állatokban jól láthatók a gümös elváltozások. Nagy jelentősége van a gümőbacillus kimutatásának a köpeiben. Amennyire fontos ez a beteg szempontjából, és olyan jelentőségteljes a környezetre nézve is. Okvetlenül szükséges, hogy tüdőtuberkulózis esetében megállapíttassék, hogy a beteg mennyiben veszélyes a környezetre népe, hogy amennyiben nagy menynyiségben üriti köhögéskor a gümőbacillusokat, lehetőleg izoláltassék, nehogy a környezet is fertőződjék. A köpet vizgálata gümőbacillusra általában mikroszkópos vizsgálattal történik, csak ritkán kérik a gyakorló orvosok az állatoltást. Diftériára való vizsgálatnál nem a köpetet (mint ahogy olykor beküldik), hanem a torok vagy orrlepedéket vizsgáljuk. A lepedéket az orvos veszi a patikákban készen kapható u. n. diftéria pálcával. A vizsgálat mikroszkópos és kulturális. Sokszor a mikroszkópos kép is elég jellemző a diagnózis felállítására, máskor csak tenyészettel dönthető el a kérdés. Az orvosi laboratóriumban egyéb bakteriológiai vizsgálatok között nagyfontosságú az ürülék bakteriológiai vizsgálata a tifusz, vérhas, esetleg a kolera esetében. Az ürüléket lehetőleg frissen kell eljuttatni a laboratóriumba és vételénél, elcsomagolásánál vigyázzunk arra, hogy fertőtlenítő anyag ne jusson hozzá, mert ez az egész vizsgálatot lehetetlenné teszi, illetőleg negatív lesz a vizsgálat eredménye, minthogy a dezinficiens megölte a baktériumokat olyankor, amikor a kérdezés baktérium ott van az ürülékben. A tifusz, vérhas (disenteria) és kolera baktériumainak kimutatása csakis tenyésztéssel lehetséges. E baktériumok tenyésztése bizonyos időt vesz igénybe, úgy hogy diagnózist leghamarabb 18—24 óra múlva mondhat csak a laboratórium, de sokszor bizony még tovább is eltart. A tífusz és vérhas baktériuma, de még a tenyészetük is annyira hasonlít más baktériumok tenyészetéhez, hogy ezek felismerése egyéb tulajdonsok mellett csakis immunitástani reakciókkal lehetséges. A tífuszon átesett beteg vérsavójának az a sajátsága van, hogy a tifuszbacillusokat egynemű emulziójából pelyhesen kicsapni képes (agglutinálja). Már most csak arról a bacillusról mondják, hogy tifuszbacillus, amely az ilyen savóval reagál. Erre a célra nemcsak a tifusz rekonvalescens savója használható, hanem az ilyen savó mesterségesen is előállítható. Ha elölt vagy élő tifuszbacillusokkal oltunk (immunizálunk) házi nyulat, akkor ennek a nyúlnak a savója is bír azzal a sajátsággal, hogy a tifuszbacillusokat egynemű emulzióból kicsapja. Ugyanezt megtehetjük más baktériumokkal is. Tífuszra, kolerára disentériára nem csak a beteg, hanem a kigyógyultak székét is meg szokás vizsgálni, nehogy mint bacillusgazdák (olyan egyének, akik nem betegek, de ürülékük fertőző) terjesszék a ragályt. Títusznál a betegség első idejében inkább bakteriológiai vérvizsgálatot végzünk. A helyszínen viszérből vett vérrel különféle alkalmas táptalajokat oltunk. Az ilyen vérvizsgálattal minden esetben a Gruber—Widal-féle reakciót is megejtjük. Nem egyéb ez, mint egy fentebb ismertetett agglutinációs próba, amelynél azonban egy biztos, laboratóriumi tifusz, illetőleg paratifusz bacillus emulzióval vizsgálják a beteg vér