Jó Egészség, 1921 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
A budapesti tüdőbeteg-gondoző Valamennyi népbetegség közül a fertőző tüdőbaj, orvosi néven: tuberkulózis nyomában jár a legnagyobb pusztulás. Elterjedtségének óriási méreteinél fogva az ellene való küzdelem magva nem lehet más, mint a betegség megelőzése,,, elhárítása. Ha a tüdőbetegeket bajuk foka szerint válogatnék ki, úgy három csoportba sorozhatnánk azokat. Az első csoportba a könnyű, betegségük kezdetén levők, az úgynevezett szanatóriumi kezelésre alkalmas betegek kerülnek. Az utolsó csoportban a súlyos tüdővészesek, a mór munkaképtelenek, az ágyban fekvők, a többé nem gyógyulók vannak, akik már valamennyien kórházat igényelnek. A két csoport között marad a tüdőbetegek ama nagy tömege, mely még dolgozó, munkaképes egyénekből áll. Ezek mind az otthon körében élnek s többé-kevésbé már mind erős terjesztői a betegség fertőzésének. E két utóbbi csoport fertőzésétől védeni a családot, óvni a közelebbi és távolabbi környezetet; a legfontosabb cél. Ezekről gondoskodni, ezek ellen védelmet biztosítani: a legfontosabb szociális feladat. De a hozzátartozókat csak úgy tudjuk a súlyos tüdőbetegek fertőzésétől megvédeni, ha gondozzuk őket, de gondozzuk egyszersmind a betegeket is. Az az intézmény, mely ezeket a feladatokat vállalja és megoldani is tudja, mely a különleges védekező céloknak ennyire szolgálatában áll, az a tüdőbeteggondozó intézet. A tüdőbeteggondozó intézet feladatainak legfontosabbika a megelőzés, az elhárítás. Minden eszközt, amivel rendelkezik, ennek a célnak állít szolgálatába. Rendelkeznie kell tehát elsősorban mindazokkal az eszközökkel és berendezésekkel, amelyek a bántalom megállapítását minden irányban lehetővé teszik. Felszerelésének és berendezésének tökéletesnek kell lenni, hogy állandóan gondolhasson az egészségesek, a beteg környezetében élők védelmére, a betegség elhárítására is. Ennek a feladatnak szolgál azután az intézet egész gondozó tevékenysége úgy az intézet falain belül, mint kívül, a beteg otthonában, családi környezetében : a beteg és a hozzátartozók kioktatása, a gondozónők látogatásai, köpet-, lakás-, ruhanemű-fertőtlenítés, a súlyos betegek elkülönítése, veszélyeztetett gyermekek kihelyezése a családból, a család anyagi támogatása., És végül foglalkoznia kell az intézetnek, amennyire az a megelőzés, elhárítás célzata mellett és érdekében szükséges: a betegek gyógyítási eljárásaival is, mégpedig a gyógyszerelés, speciális oltások, fénykezelés, gyógyintézetbe helyezés segítségével. A budapesti Központi Tüdőbeteggondozó Intézet a Dévai utca 15 alatt levő fővárosi telken négy évvel ezelőtt épült föl. A kétemeletes épületben az egyes helyiségek az intézet különleges rendeltetésének megfelelően helyeződtek el. A kocsiközlekedésre is alkalmas kapubejáróból lépcsőn átjutunk a földszinti váróterembe. Tágas csarnok ez, melyből széles főlépcső vezet az emeleti váróterembe, illetve a vizsgálati termekhez, vagy le az alagsorban elhelyezett fürdőtelephez. A váróteremben s a belőle kiágazó földszinti folyosón állványos, állandó vízöblítéses köpőcsészék vannak, amelyek gondoskodnak a köpetek eltüntetéséről. A földszinti váróteremből nyílik a felvételi iroda, a két orvosi ren- Jó EGÉSZSÉG