Jó Pajtás, 1921. (13. évfolyam, 1-24. szám)
1921-04-01 / 7. szám
! '• Szám- J Ó PAJ TÁS 103 ................................................................................................................................................ I Napfogyatkozás. Április 8-án délelőtt 10 óra tájban ritka égi látványban lesz részünk. Gyűrűs napfogyatkozás lesz, mint azt minden kalendárium jelenti is, a nap elsötétül, fekete korong kerül elébe, annyira, hogy mikor pontosan fedi, a fényes napnak csak egészen vékony csíkja marad meg köröskörül és ebben a pillanatban szinte koromsötétség borul a földre rövid pár percre, amíg a fekete korong újra fel nem takarja a ragyogó napot. Régente világraszóló rémületet okozott az ilyen napfogyatkozás, mert senki sem tudta, hogy mi az a fekete korong, ami elnyeli a napot, s a tünemény oly váratlanul állott be, hogy az embereknek idejük sem volt magukhoz térni a meglepetésből. Ma már a kalendárium pontosan megmondja jóelőre, hogy mikor lesz napfogyatkozás, ami azt jelenti, hogy a csillagászok annyira jól ismerik ezt a tüneményt, hogy előre ki tudják számítani, mikor fog bekövetkezni. Az a fekete korong, ami elnyeli a napot, tulajdonképpen nem más, mint a mi jól ismert holdunk, amely körülöttünk való keringésében a nap elé kerül és pár percig eltakarja azt, úgy hogy útját állja a sugarainak. Mivel pedig úgy a napnak, mint a holdnak a mozgását a legnagyobb pontossággal ismerjük, mindig előre meg tudjuk állapítani, hogy mikor takarja el a hold a napot, azaz mikor lesz napfogyatkozás. A holdról mindenki tudja, hogy az a föld körül kering és hogy azért oly sápadt a fénye,mert nem a maga erejéből világít, csak a nap fényét veri vissza. Ezért változik az alakja. Mikor szemben van a nappal, azaz akkor kel fel keleten, mikor nyugaton lenyugszik a nap, akkor egész ábrázata fényes, telehold van, de mikor közelebbre vagy távolabbra esik a naptól, akkor csak egy része fényes, keskeny sarló, félkör látszik belőle, mikor pedig együtt van a nappal, vagyis akkor nyugszik és kél, mikor a nap, akkor pont a meg nem világított felét fordítja a föld felé, tehát semmi sem látszik belőle. Ilyenkor újhold van, mert ettől a perctől kezdve kezd megújhodni a hold keskeny sarló alakjában. Azt mondtuk, hogy a napfogyatkozásnál a hold takarja el a nap fényes korongját. Újhold minden hónapban van, mert nincs napfogyatkozás is minden újholdkor? Ennek is megvan az oka. Fogyatkozást csak akkor láthatunk, ha a hold pontosan eltakarja a napot, vagyis ha a nap, a föld, a hold egy sugáregyenes vonalba esik. Ha ez a három égitest egy sima síkban mozogna folyton, akkor csakugyan úgy lenne, hogy minden újholdkor a hold egy egyenesbe jutna a nappal és a földdel és napfogyatkozás lenne. A hold azonban körben kering ugyan a föld körül, de ez a kör ferdén áll a nap és föld pályájára, tehát különös eset kell hozzá, hogy újhold idején a hold épen beleessék a nap és föld vonalába. Napfogyatkozás csakis újholdkor lehet, de csak akkor, ha a hold egyúttal átmegy a nap és föld pályasíkján, amit állatövnek neveznek. Két újhold között 29 nap, 12 óra, 44 perc és 3 másodperc telik el, de eközben a pályája is elfordul, úgyhogy az állatövhöz képest egy holdkeringés csak 27 nap, 5 óra, 52 perc és 48 másodpercet tesz ki. Tudjuk azt, hogy minden napfogyatkozásnál újholdnak kell lennie és egyúttal a holdnak épen az állatövön keresztül kell mennie, tehát a fenti két szám közös többszöröse megadja, hogy mikor ismétlődik újra az a helyzet, amiben napfogyatkozás állhat be. Ezt már a régi babiloniak is tudták s ők már kiszámították, hogy minden napfogyatkozás 6585 nap, 7 óra, 46 perc múlva ismétlődik (körülbelül 18 év 10—11 nap). E 18 éves időszakonként megismétlődnek a fogyatkozások s ha a közben levő időben megfigyeljük egyszer őket, akkor már könnyű kiszámítani, hogy mikor lesz újból hasonló helyzet és hasonló fogyatkozás. A valóságban távolról sem oly ritka tünemény a napfogyatkozás, mint ahogyan azt megfigyelik. Nem minden fogyatkozást látni mindenütt az egész földön, hiszen tér-