Jóbarát, 1980 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-03 / 1. szám

TÖRPEAUTOK NYOMÁBAN Tanárember, fiatal, telve nagy cé­lokkal, sok-sok érdeklődéssel. Né­hány esztendővel ezelőtt még fizikát tanított, tulajdonképpen nagy válto­zás nem állt be életében, hiszen min­den újságíró tanít is. Horváth Gábor a Novi Sadon (Jugoszláviában) meg­jelenő Jó Pajtásnál a tudomány­tech­nikai és sportrovatot vezeti. Elbeszé­lése alapján bátran állítom, hogy több szempontból szerencsés is, bejárta majdnem az egész világot és van egy nagy-nagy szenvedélye, hazájában a törpeautó konstruálásának híve, terjesztője. A Jóbarát vendégeként megmutattuk neki hazánk fővárosát, múzeumokba, sólyom- és pionirhá­­zakba, iskolákba kalauzoltuk el. Utunk java része akkor kezdődött, a­mikor vonatra szálltunk és meg se álltunk Piatra Neamţig. Ott aztán Horváth Gábor ismerkedni kezdett hazánk történelmével, irodalmával. Megtekintettük Neamţ várát, ahol a legendás hírű Ştefan cel Mare uralko­dott, betértünk Humuleşti-en a Ion Creangă emlékházba, útba ejtettük a bölény rezervátumot és a Mihail S­idoveanu múzeumot. Piatra Neam­­on és Tîrgu Neamţon nyilván újból és újból felfedeztük a sólyom- és pionírházban tevékenykedő gyerme­kek éleselméjűségét, találékony­ságát a technikai munkák és a törpe­autók elkészítésében. Neamţ megye után a Békás szoro­son keresztül utaztunk Kovászna megye felé, ahol Szabó Gábor, a Pionírszervezet Megyei Tanácsának elnöke fogadta a vendéget. Sepsi­­szentgyörgyön és Kézdivásárhelyen a sólyom- és pionírházban a törpe­autók mellett vendégünk elgyönyör­ködött a Zsuzsi baba népművészeti gyűjtőverseny állandó kiállításában, a világon egyedülálló céhmester mú­zeumban. Kovászna megyében az útitervből nem maradt ki Kisbacon, a Benedek Elek emlékház. Horváth Gábor sokat mesélt ne­kem az újvidéki pionírokat foglalkoz­tató technikai kérdésekről, én a ma­gam részéről sokat meséltem neki hazánk történelméről, hősi múltjáról, rangos irodalmáról, az itt élő népek testvériségéről. Vendégünk tapasz­talatokkal gazdagodva tért vissza ha­­zájába. TÓTH MÁRIA Talán csakugyan riporterek lesznek felnőtt korukban Zuhogott a zápor Zuhogott, zuhogott a zápor — szavalta néhány nappal ezelőtt egyik költeményét Fehér Ferenc vajda­sági költő, az újvidéki emlékünne­pélyen, amelyen szerencsémre én is részt vehettem. A költemény—Bács­kai szimfónia — 1947-ben született azoknak a nyomasztó, ám ugyanak­kor felemelő emlékeknek a hatására, amelyet a fiatal költő a II. világhá­ború borzalmas és hősi pillanataiban élt át. A mai pionírok gondolatban vissza­­lapoznak a történelem Nagy könyvé­ben: 1941-et írunk, a fasiszta német hadigépezet néhány nap alatt lero­hanta a királyi Jugoszláviát, de meg­törni nem tudta, nem sikerült csiz­mája alá gyűrnie annak hősi, hazáját forrón szerető népét. Mert a kommu­nista párt hívására a nép fiai fegyvert fogtak, s ebben a hatalmas nekilen­dülésben ott találjuk a jugoszláviai magyarság legjobbjait is. Ezekből a haladó szellemű, népüket, hazájukat féltve szerető honpolgárokból alakul meg 1943. augusztus 15-én Szlové­niában a Petőfi Sándorról elnevezett zászlóalj. Lám, nemcsak az irodalmat ked­velőknek jelent többet január elseje az új esztendő első napjánál. Hiszen Petőfi Sándor születésnapja, az egy­kor róla elnevezett zászlóaljnak jel­képezi a forradalmi harcot és a gyö­keres fordulat ígéretét és bizonyos­ságát. S lám a jugoszláviai magyar partizánok, az ő nevét választották I/pTrtf/ie f'c'illani trincik Fehér Ferenc költő szavait idéz­ve, a mai nemzedék így énekli meg a hősi harc kezdetét: Megszépültek a durva vonások a szemekbe kiült a láz. — tudták, hogy mellettük az igazság, s ki érte hullna el, holtteste felett örökszép, haragos villám cikáz: — Petőfi ifjú szelleme... S ez így igaz, mert a Petőfi zász­lóalj sok csatán át edződött, és csatá­ról csatára törve vált 1944. december 31-én brigáddá. Petőfi Sándor brigád­dá — mintegy 1200 harcossal — Jugoszlávia népfelszabadító hadse­rege és partizán osztagai keretében. S a megható emlékezés pillanatá­ban, harmincöt esztendő távlatában a mai Jugoszlávia pionir­ai kegyelet­tel emlékeznek a Petőfi zászlóalj és brigád hősi helytállására, ünnepi mű­sorral adóznak a hősöknek, s a gyer­meki hála friss virágcsokrát nyújtják át ezen a napon a hősi ütközetekben részt vett Máriás József doktornak a brigád orvosának, annak a hős­nek, aki annyi év — 35 esztendő — távlatában is, meghatottságtól fá­tyolos hangon emlékszik a hajdani keserű, de mégis felemelő időkre. Mert: Zuhogott, zuhogott a zápor — szavalta a jugoszláviai magyar költő néhány nappal ezelőtt azon a bensőséges pionír-emlékünnepélyen Újvidéken, amelyen szerencsémre én is részt vehettem... ROMÁNIA a gyermekekért Az 1979. esztendő kalendáriumá­nak utolsó lapjára a világ valamennyi gyermekének tekintete egy olyan ké­pet rajzolt, amit az év múlása soha­sem foszlathat szét. Jelképesen fejezi ki ez a kép, amelyet tavaly januárban közöttünk, s amely az év folyamán oly közel került szívünkhöz az em­beriség gyermekek iránti szeretetét és törődését, a mai érett korú emberi­­ség­ óvta gyermekkort. Mert 1979- ben az emberiség újabb feladatokat tűzött maga elé abbeli erőfeszítésé­ben, hogy megóvja bolygónkon, a Földön a gyermekeket a pusztítástól, új terveket dolgozott ki, hogy vala­mennyiüknek a legszebb kor törek­véseinek és szépségének megfelelő fejlődési, egészségi, táplálkozási és nevelési feltételeket biztosítson. 1979 ben, a Nemzetközi Gyermekév ide­jén, szimbólum jegyében, a népek egyre jobban megértették, hogy a jövő nagymértékben attól függ, ho­gyan tudják majd felnevelni gyerme­keiket. A történelem felé kísérjük immár ezt a szimbólum­képet. És nagy ön­e­münkre szolgál tudni azt, hogy az egész elmúlt esztendő során, kez­­deményezéssel és tettekkel Romá­nia a leghatározottabban olyan or­szágként nyilvánult meg, amely pél­dásan foglalkozik gyermekei nevelé­sével. A Nemzetközi Gyermekév e nagyszerű jelképe, mely az elmúlt esztendő kalendáriumának minden lapján ragyogott, továbbra is bevi­lágítja az emberiség fáradozását, és új energiákat mozgósít a gyermek érdekében. Lehet, az 1979-es Nemzetközi Gyer­mekév jelképe most utoljára jelenik meg lapunkban. De valamennyien magunkba zárjuk mindazt, amit je­lent a bolygónk minden gyermeké­nek jobb jövőjébe vetett hitel. Méltán örvendhetünk annak, hogy öt év múlva — amikorra lapunk mai olva­sói közül sokan ifjakká nőnek —, Románia kezdeményezésének kö­szönhetően, együtt veszünk majd részt 1985-ben az Ifjúság Nemzet­közi Évén, amelynek megünneplé­sére a haladás, a fejlődés, a béke égisze alatt kerül sor. Most, az új esztendő kezdetén azt kívánjuk nektek, kedves olvasóink, jól felkészülten, egészségesen, vidá­man nevelkedjetek, hogy megfelel­jetek annak a bizalomnak és gondos­kodásnak, melyet a haza irántatok tanúsít. Boldog új évet kívánunk! MIHAI NEGULESCU Nemcsak tanácskoztak, játszottak is..

Next