Jóbarát, 1980 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-03 / 1. szám
TÖRPEAUTOK NYOMÁBAN Tanárember, fiatal, telve nagy célokkal, sok-sok érdeklődéssel. Néhány esztendővel ezelőtt még fizikát tanított, tulajdonképpen nagy változás nem állt be életében, hiszen minden újságíró tanít is. Horváth Gábor a Novi Sadon (Jugoszláviában) megjelenő Jó Pajtásnál a tudománytechnikai és sportrovatot vezeti. Elbeszélése alapján bátran állítom, hogy több szempontból szerencsés is, bejárta majdnem az egész világot és van egy nagy-nagy szenvedélye, hazájában a törpeautó konstruálásának híve, terjesztője. A Jóbarát vendégeként megmutattuk neki hazánk fővárosát, múzeumokba, sólyom- és pionirházakba, iskolákba kalauzoltuk el. Utunk java része akkor kezdődött, amikor vonatra szálltunk és meg se álltunk Piatra Neamţig. Ott aztán Horváth Gábor ismerkedni kezdett hazánk történelmével, irodalmával. Megtekintettük Neamţ várát, ahol a legendás hírű Ştefan cel Mare uralkodott, betértünk Humuleşti-en a Ion Creangă emlékházba, útba ejtettük a bölény rezervátumot és a Mihail Sidoveanu múzeumot. Piatra Neamon és Tîrgu Neamţon nyilván újból és újból felfedeztük a sólyom- és pionírházban tevékenykedő gyermekek éleselméjűségét, találékonyságát a technikai munkák és a törpeautók elkészítésében. Neamţ megye után a Békás szoroson keresztül utaztunk Kovászna megye felé, ahol Szabó Gábor, a Pionírszervezet Megyei Tanácsának elnöke fogadta a vendéget. Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen a sólyom- és pionírházban a törpeautók mellett vendégünk elgyönyörködött a Zsuzsi baba népművészeti gyűjtőverseny állandó kiállításában, a világon egyedülálló céhmester múzeumban. Kovászna megyében az útitervből nem maradt ki Kisbacon, a Benedek Elek emlékház. Horváth Gábor sokat mesélt nekem az újvidéki pionírokat foglalkoztató technikai kérdésekről, én a magam részéről sokat meséltem neki hazánk történelméről, hősi múltjáról, rangos irodalmáról, az itt élő népek testvériségéről. Vendégünk tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza hazájába. TÓTH MÁRIA Talán csakugyan riporterek lesznek felnőtt korukban Zuhogott a zápor Zuhogott, zuhogott a zápor — szavalta néhány nappal ezelőtt egyik költeményét Fehér Ferenc vajdasági költő, az újvidéki emlékünnepélyen, amelyen szerencsémre én is részt vehettem. A költemény—Bácskai szimfónia — 1947-ben született azoknak a nyomasztó, ám ugyanakkor felemelő emlékeknek a hatására, amelyet a fiatal költő a II. világháború borzalmas és hősi pillanataiban élt át. A mai pionírok gondolatban visszalapoznak a történelem Nagy könyvében: 1941-et írunk, a fasiszta német hadigépezet néhány nap alatt lerohanta a királyi Jugoszláviát, de megtörni nem tudta, nem sikerült csizmája alá gyűrnie annak hősi, hazáját forrón szerető népét. Mert a kommunista párt hívására a nép fiai fegyvert fogtak, s ebben a hatalmas nekilendülésben ott találjuk a jugoszláviai magyarság legjobbjait is. Ezekből a haladó szellemű, népüket, hazájukat féltve szerető honpolgárokból alakul meg 1943. augusztus 15-én Szlovéniában a Petőfi Sándorról elnevezett zászlóalj. Lám, nemcsak az irodalmat kedvelőknek jelent többet január elseje az új esztendő első napjánál. Hiszen Petőfi Sándor születésnapja, az egykor róla elnevezett zászlóaljnak jelképezi a forradalmi harcot és a gyökeres fordulat ígéretét és bizonyosságát. S lám a jugoszláviai magyar partizánok, az ő nevét választották I/pTrtf/ie f'c'illani trincik Fehér Ferenc költő szavait idézve, a mai nemzedék így énekli meg a hősi harc kezdetét: Megszépültek a durva vonások a szemekbe kiült a láz. — tudták, hogy mellettük az igazság, s ki érte hullna el, holtteste felett örökszép, haragos villám cikáz: — Petőfi ifjú szelleme... S ez így igaz, mert a Petőfi zászlóalj sok csatán át edződött, és csatáról csatára törve vált 1944. december 31-én brigáddá. Petőfi Sándor brigáddá — mintegy 1200 harcossal — Jugoszlávia népfelszabadító hadserege és partizán osztagai keretében. S a megható emlékezés pillanatában, harmincöt esztendő távlatában a mai Jugoszlávia pionirai kegyelettel emlékeznek a Petőfi zászlóalj és brigád hősi helytállására, ünnepi műsorral adóznak a hősöknek, s a gyermeki hála friss virágcsokrát nyújtják át ezen a napon a hősi ütközetekben részt vett Máriás József doktornak a brigád orvosának, annak a hősnek, aki annyi év — 35 esztendő — távlatában is, meghatottságtól fátyolos hangon emlékszik a hajdani keserű, de mégis felemelő időkre. Mert: Zuhogott, zuhogott a zápor — szavalta a jugoszláviai magyar költő néhány nappal ezelőtt azon a bensőséges pionír-emlékünnepélyen Újvidéken, amelyen szerencsémre én is részt vehettem... ROMÁNIA a gyermekekért Az 1979. esztendő kalendáriumának utolsó lapjára a világ valamennyi gyermekének tekintete egy olyan képet rajzolt, amit az év múlása sohasem foszlathat szét. Jelképesen fejezi ki ez a kép, amelyet tavaly januárban közöttünk, s amely az év folyamán oly közel került szívünkhöz az emberiség gyermekek iránti szeretetét és törődését, a mai érett korú emberiség óvta gyermekkort. Mert 1979- ben az emberiség újabb feladatokat tűzött maga elé abbeli erőfeszítésében, hogy megóvja bolygónkon, a Földön a gyermekeket a pusztítástól, új terveket dolgozott ki, hogy valamennyiüknek a legszebb kor törekvéseinek és szépségének megfelelő fejlődési, egészségi, táplálkozási és nevelési feltételeket biztosítson. 1979 ben, a Nemzetközi Gyermekév idején, szimbólum jegyében, a népek egyre jobban megértették, hogy a jövő nagymértékben attól függ, hogyan tudják majd felnevelni gyermekeiket. A történelem felé kísérjük immár ezt a szimbólumképet. És nagy önemünkre szolgál tudni azt, hogy az egész elmúlt esztendő során, kezdeményezéssel és tettekkel Románia a leghatározottabban olyan országként nyilvánult meg, amely példásan foglalkozik gyermekei nevelésével. A Nemzetközi Gyermekév e nagyszerű jelképe, mely az elmúlt esztendő kalendáriumának minden lapján ragyogott, továbbra is bevilágítja az emberiség fáradozását, és új energiákat mozgósít a gyermek érdekében. Lehet, az 1979-es Nemzetközi Gyermekév jelképe most utoljára jelenik meg lapunkban. De valamennyien magunkba zárjuk mindazt, amit jelent a bolygónk minden gyermekének jobb jövőjébe vetett hitel. Méltán örvendhetünk annak, hogy öt év múlva — amikorra lapunk mai olvasói közül sokan ifjakká nőnek —, Románia kezdeményezésének köszönhetően, együtt veszünk majd részt 1985-ben az Ifjúság Nemzetközi Évén, amelynek megünneplésére a haladás, a fejlődés, a béke égisze alatt kerül sor. Most, az új esztendő kezdetén azt kívánjuk nektek, kedves olvasóink, jól felkészülten, egészségesen, vidáman nevelkedjetek, hogy megfeleljetek annak a bizalomnak és gondoskodásnak, melyet a haza irántatok tanúsít. Boldog új évet kívánunk! MIHAI NEGULESCU Nemcsak tanácskoztak, játszottak is..