Jóbarát, 1982 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-03 / 22. szám
• eredményhírdetés • EREDMÉNYHIRDETÉS • EREDMÉNYHÍRDETÉS • eredményhírdetés • A XIV. T.O. megfejtéseit s a beküldött alkotásokat értékelve, a szerkesztőség a következő versenyzőket dicséri meg s küldi el címűkre a Jóbarát díszoklevelét: Ádám Zoltán, Csuka István, Kovács Árpád, Brassó; Köpe Sándor, Pari Irén, Szecseleváros (Brassó megye); Antal Levente Géza, Geréb Géza, Tókos László, Forró Gitta, Pál Erzsébet, Bikafalva; Szőcs Enikő, Korond; Székely Zoltán, Máréfalva (Hargita megye); Balázs Miklós, Both Judit, Fenyédi Erzsébet, Illyés Ibolya, Kajtár Béla, Kelemen Lóránd, Lőrincz Márta, Sebestyén Franciska, Szeghey Géza, Szőcs Ilona, Wotsch Norbert, Déva (Hunyad megye), Kiss Ágnes, Kozma Ferenc, Kézdivásárhely (Kovászna megye): Avrám Edit, Bene Margit, Csobot Anna Enikő, Csobot Edit, Csobot Klára, Elekes Balázs, Éles László, Kenyeres Tibor,, Kocsis Katalin, Lázár Júlia, Makó Éva Enikő, Makó Mária Magdolna, Szentes Éva, Sztojka Csaba ,Tica Cosmin, Gyéres Albert Edit, Csergő Lehel, Simon Domokos, Szász Enikő, Detrehem-telep; Magyarosy Melinda, Magyarosy Miklós, Kolozsvár-Napoca; Tóbiás Aranka, Török Éva, Varró Anna, Mócs (Kolozs megye); Puia Gabriella, Backamadaras; Pál Enikő, Marosvásárhely; Tőkés Árpád, Nyárádmagyarós; Lázár Emese, Szováta (Maros megye). A XIV. T.O. jutalmazottjai: Bartha Erika, Ősz Anna, Rácz Imola, Sipos Gyöngyi, Szálenkó Éva, Schuller Mária, Marosújvár (Fehér megye); Biró Sándor, Geréb Dénes, Hegyjai Tibor, Kendi Mária, Lukács Erzsébet, Németh Levente, Orbán B. Levente, Péter Tünde, Szabó Edit, Tókos Ida, Bikafalva; Vofkori Enikő, Székelyudvarhely (Hargita megye); Deák Csilla, Gergely Anna-Mária, Illés Erika, Kasler Tibor, Kovács András, Raffai Dalma, Déva (Hunyad megye); Borsa Levente, Kézdivásárhely; Kovács Gabriella, Nagyajta; Lázár Enikő, Ojtoz (Kovászna megye); Kelemen Ildikó, Török Mária, Szováta (Maros megye); Butkovits Liliána, Gergely Anikó Gergely Sándor, Németh Ildikó, Pál János, Székely Klára, Székely Gabriella, Domokos; Zaváczky Izabella, Nagybánya (Máramaros megye); Juhász Erzsébet, Kürti Judit, Turbucz Károly, Ákos; Zilahi Zoltán, Piskett (Szatmár megye); Gál Csilla, Künn Klára, Móni Anna, Móni Enikő, Varga Erzsébet, Szilágycseh, Deák Emma, Fóris Gyula Zsolt, Kádái Kanka, Major Anna Mária, Somogyi József, Somogyi Mária, Tönkő Róbert, Szilágynagyfalu, Kovács Réka, Ildikó, Kovács Zsolt, Kui Biborka, Kui Tünde, Sándor Magdolna, Zilah (Szilágy megye). Valamennyien könyvjutalomban részesülnek, s megkapják a Jóbarát Díszoklevelét is. A díjazottak névsorát a jövő számban közöljük. Mindennek, ami Földünkön él és mozog, a Nap a fenntartó forrása. De nemcsak az élőlények köszönhetik életüket a Napnak, hanem bolygónk is. A Nap hatása nélkül nem alakultak volna ki a földmélyi szén- és kőolajtelepek, nem fújnának szelek, nem dühöngnének orkánok és tornádók, és nem menne végbe a víz körforgása a természetben; nem túlzás, ha azt mondjuk: nem is lenne természet. Ha kialudnék a Nap, jéggé dermedne a Föld, s megszűnne rajta az élet. A Nap «hatalmára» — természetesen anélkül, hogy a központi csillag mibenlétéről fogalmuk lett volna — az emberek már az ősidőkben rájöttek saját, közvetlen tapasztalataik alapján. A rendszeres napkelte és napnyugta a leglátványosabb közvetlenül is észlelhető égi jelenség. Talán nem is létezik mitológia, népi mondakör sem az északi, sem a déli népeknél, amelyben a Napnak, a vele azonosított istenségnek ne lett volna központi szerepe. Még akkor is így volt ez, ha az emberek nagyon sokáig (mint tudjuk, Kopernikuszig) úgy vélték, hogy a Napkering a Föld körül, nem pedig megfordítva. Az egyiptomiaknál Amon-Ra, a görögöknél Phoebus-Apolló, a szlávoknál Bog-Jarillo (a csillogás istene) volt a neve. A természeti népek áldozatokkal igyekeztek megnyerni kegyeit, s rávenni,hogy visszatérjen. (Amilyert jóságos volt, a Nap tényleg mindig vissza is tért.) Hallottunk az aztékok és az inkák, Latin-Amerika őslakóinak erőteljes napkultuszáról, véres rítusairól is. Noha központi szerepe megmaradt később is, az első nagy civilizációk idején— az egyiptomi, a hindu, majd később a görög társadalomban — a Nap «szokásait» is igyekeztek minél jobban megismerni. Elmondható, hogy tulajdonképpen a Nap (és a Hold) megfigyelése révén kezdtek az emberek a mitikus hiedelmek helyett ésszerű magyarázatokat keresni a természet jelenségeire. Már a naptárkészítés is, amelynek alapja a Nap és a Hold mozgása az égen, az ésszerű gondolkodás eredménye volt, hisz azon a felismerésen nyugodott, hogy egy természeti jelenség alkalmas lehet az ember egyéni és közösségi életének, tevékenységének «rendben tartására», megszervezésére. (Azon is érdemes lenne eltöprengeni, hogy a Nap nélkül egyszerűen nem is lehetne időt mérni, hiszen az időmérés alapja nem más, mint bizonyos csillagászati események — legfőképpen pedig a Föld Nap körüli keringésének — «nyilvántartása». Mai tudásunk szerint Anaxagorasz görög bölcselő volt az első, aki (időszámításunk előtt 430 körül) a Napot «tárgynak», anyagi felépítésűnek tekintette. ÁGOSTON HUGÓ (Folytatása a 10. oldalon) : A trágyázás mindenféle növény termesztésénél, de különösen a zöldségtermesztésnél döntően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét. A zöldségnövények zömmel trágyaigényesek. Ezzel el is árultuk, hogy a trágyázást a zöldségtermesztés kulcskérdésének tekinthetjük. Sokan azt gondolják, hogy a trágyázás célja nem más, mint a növények által felvett tápanyagok pótlása. Tudnunk kell, hogy ezen kívül a trágya (a szervesés műtrágya) kedvezően hat a talaj fizikai sajátosságaira, így például a kötött talajokat lazítja. KIEGÉSZÍTŐ VAGY FEJTRÁGYÁZÁS A KISKERTBEN Mind a kötött, mind a laza talajok humusz-tartalmát növeli. A humusz szervesanyagokat, szén vegyületeket tartalmaz, amelyeket a baktériumok bontanak le. A baktériumok életműködéséhez viszont nitrogénre és ásványi anyagokra is szükség van. Ezek szerint a trágya «aktivizálja», «munkába állítja» a baktériumokat. Végül a trágya fokozza a talaj vízbefogadó és vízmegőrző képességét is. Általában kétféle trágyázásról szokás beszélni, alaptrágyázásról, amelynek az ideje az ősz vagy kivételes esetben a kora tavasz, ilyenkor adjuk a trágyamennyiség legnagyobb részét. A trágyázásnak a másik formája a kiegészítő vagy fejtrágyázás, amelyet nem a nyugalmi időszakban, hanem a tenyészidő alatt adagolunk. Ez a módszer nélkülözhetetlen formája a trágyázásnak a zöldséges kertben, különösen abban az esetben, ha úgynevezett «kettős termesztést» alkalmazunk. Kiegészítő trágyázásra felhasználhatók mind a szerves, mind a műtrágyák. A szerves trágyák közül számításba jöhetnek a következők érett istállótrágya (portrágya), baromfitrágya, friss marhatrágya, trágyáié, fahamu. A műtrágyák közül majdnem mindeniket fel lehet használni a kiegészítő vagy fejtrágyázásra, így például a portrágyát vagy fahamut egy jó eső után szórhatjuk ki a növények közé, majd sekély kapálással a talajba juttatjuk. A kiegészítő trágyázásnak egy másik módja a tápoldatos öntözés. Szerves trágyák esetében (tápoldatos öntözés) a következőképpen járunk el. A trágyalevet 1:3—1:4 arányban hígítjuk, egy pár napig erjesztjük, majd a növények nagyságától függően növényenként 0,5 —3 liter oldatot adunk. A sorba vetett növényeknél folyóméterenként 1 —2 liter oldatot adunk. Nagyon fontos, hogy a tápoldatos öntözést mindig egy kiadós eső vagy öntözés előzze meg. A tápoldatos öntözés után tiszta vízzel újra öntözni kell, ez alkalommal a levelekre került tápoldatot is lemossuk. Ez a szabály mindenféle tápoldatos öntözésre érvényes. Kiváló tápoldat készíthető továbbá a friss marhatrágyából 1:5 arányban, vagy a baromfitrágyából 1:10 arányban, ez utóbbit tanácsos legalább 2—3 hétig erjeszteni, hogy ezzel növeljük a hatásfokát. Az alapműtrágyák (ammonsalétrom, szuperfoszfát, kálisó) esetében 10 liter tápoldat készítéséhez 40 g ammonsalétromot, 80 g szuperfoszfátot és 30 g kálisót adhatunk. A komplex műtrágyákból nagyobb mennyiséget is adhatunk A kereskedelemben kapható 2 kg-os műtrágyás dobozokon pontos utasítást találunk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kiegészítő vagy fejtrágyázás csak abban az esetben jár sikerrel, ha utána a növények bőséges vízellátásban részesülnek. VERESS ISTVÁN : ELEVEN MÉZESBÖDÖNÖK A rovarvilág leglátványosabb építményeit a poszméhek, a hangyák és a termeszek készítik. Ezeket a rovarokat államalkotó rovaroknak is nevezzük, mivel a fészkek népessége mindig pontosan meghatározott rovarkategóriákra — dolgozókra, katonákra, herékre, királynőkre — oszlik. Azonban vannak esetek, amikor egyes példányok egészen különös feladatkört töltenek be. A kutatók már régóta észrevették, hogy a hangyák is szeretik a mézet. Igen ám, de a méz elraktározásához nem tudnak lépet készíteni. A tárolás megoldhatatlannak tűnő feladatát a következőképpen oldották meg a hangyák: olyan példányokat tenyésztettek ki, amelyek potroha hatalmasra megnövekedett A mézszállító hangyák ezekkel a példányokkal feletetik az összegyűjtött mézet. Az élő «mézesbödönök potroha a folytonos mézevés következtében a normális nagyság tízszeresére is felduzzadhat Az afrikai méztartó hangya bödön példányai a nagy nyári szárazságok idején a dolgozók tömegeit mentik meg az éhhaláltól. Ezek a hangyák eleven raktáraik számára a boly járataiból elágazó kisebb kamrákat építenek és nem hagyják, hogy amézesbödönök eltávozzanak onnan.