Jóbarát, 1983 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-13 / 2. szám
Apor Péter 1687-ben írott Metamorphosis Transylvaniae című könyvében lapozgatva korabeli táncok leírására bukkantunk. A szerző az idősebb ember szemével nézi a változásokat, s itt-ott dohogva szól a najmódiról, az új szokásokról, mintha ezt mondaná: — No de hallottatok-e már ilyet? „Asztaltól felkelvén vagy még az asztalnál ülvén is, készen volt az hegedű és duda, ottan-ottan az furulya és cimbalom is; azután táncolni kezdettek, nem ugrándoztak kecske módon, mint most, hanem szép halkal járták, gyakorta kiáltván: három az tánc. Azután volt az lengyel változó, holott hol az férfi hagyta el az lányt, holott hol az leány az legényt, hármat fordulván egymással, magokra is hármat fordulván, úgy választott az legény magának leányt vagy az leány legényt, akit akartanak. Azután volt az lapockás tánc; ezeken kívül... nemcsak az lakodalmukban, hanem vendégségekben is, kedves táncok, tudniillik az egeres tánc és gyertyás tánc, mindenik tánchoz szokott nóta, melyet az akkori muzsikások jól tudtanak. Az egeres tánc ilyen volt: egy sorjában állott kilenc vagy tiz férfi, kivált ifjú legény, ellenében más sorban még annyi leány, közöttök olyan spatium volt, egy pár táncoló tágasan eljárhatott; egyik legény elvitte az más sorban álló egyik leányt, vagy kétszer tánccal megkerülte mind közben, mind kívül az két sorban állókat, azután elbocsátotta kézit az leánynak, külön kezdettek táncolni, de csak abban a lincában; akkor kezdették mondani: macska, fogd el az egeret; ha jól tanult leány volt, úgy elfárasztotta az legényt, míg minden egyetmás a testitől megizzadott, mert elöl az leány, utána az legény úgy kerülték kívül-belöl az két sorban állókat, mikor az legény szemben érkezett az leánnyal, s meg akarta fogni az kézit, az leány akkor visszafordult, erővel penig nem szabad volt megfogni az kézit, hanem ha szép mesterséggel kézbe vehette. Mikor osztón megfogta, akkor újólag kétszerháromszor az leánnyal együtt táncolva, az sorban állókat megkerülte, úgy osztán az legény az maga helyére, az leány is az magáéra állott, mingjárt az mellette álló legény az más sorban álló leányt elvitte, azok is úgy járták, és az tánc mindaddig tartott, míg valahány legény s leány volt az két sorban, azok is táncolva egymást megpróbálták. A gyertyás táncot így járták: két ifjú legény két égő gyertyát vettek kezekben, egymással úgy táncoltak sokáig, rá vigyázván mikor egymást megforgatták, az gyertya tűzidei egymásnak haját vagy köntösit fel ne gyújtsák, azután oda mentek, hol az asszonyok és leányok veszteg ültének vagy állottak, mind az két legény szépen térdet hajtottanak, az két égő gyertyát két asszonynak vagy leánynak adták, azok egymás közit fogván, az gyertya más kezekben lévén, úgy táncoltanak, azután oda menvén, ahol az férfiak voltának, térdet hajtván, az két égő gyertyát azoknak adták kezekben, azok is még úgy táncolván, újabban két leánynak adták. Volt süveges tánc is, az kit annak hittak; ott az férfi egy szép süveget az kéziben vett s feltartotta, egyedül kettő-hármat táncolva fordult azután az melyik asszonyt vagy leányt akarta, táncba elvitte, kettőthármat fordultak; azonban az süveggel az leányt vagy asszonyt mindaddig csalogatta, az míg az süveget elkaphatta, elkapván az asszony vagy leány, még kettőt-hármat fordult véle, mintegy dicsekedvén az győzedelmen, azután megint olyan legényt, az kit akart, elvitt, kettőt-hármat fordulván véle, meg az legényt az süveggel kezdette csalogatni, mindaddig, míg az férfi is elkapta, elkapván, szintén úgy táncolt az férfival. Oda fel kell vala írnom, hogy ott is ketten táncoltak ( mint oda fel leíróm), itt is, mikor jó mesteri voltak, mind az legény az leányt, mind az leány az legényt alkalmasint megfárasztotta.“ ★★★★★★★★★★★★ 'Sok olvasónk látogat kiset.. . ' -mházba, hiszen csaknem vu.. ‘ -'■»/, hogy vannak olyan ' munkájukról ,vérévei-■hbel , val !