Jóbarát, 1983 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-27 / 4. szám
m ■ A Pionírszervezet municípiumi tanácsa tájékoztatott arról, hogy Temesváron az I—VIII. osztályos tanulók 99 százaléka minden tantárgyból sikeresen zárta a múlt tanévet. Az I—IV. osztályokban mindössze heten, míg az V—VIII. osztályokban 35-en ismételnek. Ha figyelembe vesszük, hogy 24 500 tanulóról van szó, úgy a szám nem tűnik túl nagynak. Ezzel szemben igen nagy azoknak a száma, akik 7-es jegy alatti általánossal zárták az évet... Akkor azonban, amikor a temesvári 15-ös számú általános iskola 32 V—VII. osztályos tanulójának feltettem a kérdést, mi jut eszükbe a hetes számról, elárulhatom, egyikük sem említette a hetes osztályzatot, habár azzal közvetlenül szinte mindennap találkoznak. Feltettem nyíltan is a kérdést: Ki kapott ezen a héten hetest valamilyen tantárgyból? 14 kéz emelkedett a magasba, tehát a jelenlevőknek szinte a fele. Tízest sokkal kevesebben kaptak, viszont a négyesnél ugyancsak pontosan 14-en jelentkeztek. Amikor azt firtattuk, hogy miért is nem volt nyolcas az a hetes? — a válaszok különböztek: — Nem volt türelmem többet tanulni anatómiából. — Nem tanultam meg végig a földrajz leckét. — Matekből összetévesztettem a tételt. — Mást tanultam meg románból otthon, s mást írtam az órán. — Nem tudtam elég jól az időhatározói mellékmondatot. — A lecke második feléből kérdezett a történelemtanár... Különböztek a válaszok, de valamennyiből kiderült, ha egy kicsit többet tanultak vagy jobban odafigyeltek volna az órákon, lehetett volna az a fránya hetes — nyolcas. A táblavázlat szerint, amit ott helyben a szemünk láttára készített Elekes Gabriella, a gyengébb jegyek fő okai közt ebben az iskolában a következők állnak: félmunka végzése, figyelmetlenség az órán, figyelmetlenség otthon, tanulás közben, a lecke meg nem értése, a tanulásra szánt idő másra fordítása, helyesírási hibák. Még egy kérdés hangzott el: — Miért kaptatok tízest? Mágori Melinda (VI.): — Odafigyeltem végig az órán. Kovács Angéla (V.): — Szeretem a matekét, édesapám mérnök és segít nekem otthon. Kovács Emese (V.): — Sokat gyakorolom a matekét. Sőt, rendszeresen segítek a padtársamnak, akinek már jó jegye van: 8-asa. Talpai Sándor (V.): — Jól kell ismernem történelemből és földrajzból a térképeket, évszámokat, egyéb történelmi adatokat. Szabó Ágnes (VIII.): — Ismerni kell a híres emberek életrajzi adatait, meg többet olvasni, a tankönyvön kívül is. Papp Csilla (VI.): —Tízest akkor kapok, ha mindent tudok! Valóban, valahol itt van a dolog nyitja. Ha mindent tudok, felsőbb osztályba léphetek év végén; ha mindent tudok , sikerülni fog minden felvételi vizsgám, ha mindent tudok, kitűnően megállom a helyem az életben, azon a munkaterületen, amelyen majd dolgozni fogok. Mindent viszont csak akkor tudhatok, ha előbb mindent meg is tanulok! Méghozzá minden egyes tantárgyból! Ahhoz, hogy mindent megtanulhassak, rendszeresen, mindennap órára kell járnom, sohasem szabad hiányoznom, az óra elejétől a végéig oda kell figyelnem! Akkor nyert ügyem van otthon is, hiszen megértettem az új leckéket... Ugye hova jutottunk el attól a kérdéstől, hogy mi jut eszünkbe a hetes számról. Sok minden. Talán a legfontosabb az, hogy sohase készüljünk csak hetesre, mert úgy már eleve lemondunk a teljes tudásról, s csak félgőzzel készülünk az életre. Vagy csak felemás életre készüljünk? Nos ez is eszünkbe juthat a hetes számról... BARTHA ZOLTÁN Kezdődik a második, mondhatnók döntő fontosságú évharmad, hiszen az eredményei döntően befolyásolhatják a tanév sikerét. Ennek egyik feltétele az, hogy a tanulás terén ne elégedjünk meg az eddigiekkel, egyre többre, jobbra törekedjünk. Alábbi írásunk is erre ösztönöz. Tanulni, ismereteket szerezni sokféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy odafigyelünk a tanár magyarázatára, bemagoljuk a tananyagot, szakkönyveket olvasunk, nyitott szemmel járunk a világban, s érdeklődünk minden iránt, ami számunkra ismeretlen. De tanulni, méghozzá sokat és okosan, a köri tevékenységeken is lehet. Ilyen következtetésre jutottam, miután részt vettem a nagyenyedi Bethlen Gábor ipari líceumban A tudományos igazság barátai elnevezésű kör ülésén. Be kell ugyan vallanom, hogy némi fenntartással fogadtam Eresei Gyula körvezető tanárnak azt a tájékoztatását, hogy az ülés témája: a világegyetem. Hogyan lehet erről a köteteket kitevő témáról, ilyen rövid idő alatt, elmondani a lényeget — latolgattam magamban, amint a tanterem felé tartottam. Igenis lehet! Csakhogy ehhez olyan jól felkészült pedagógus egyéniségre volt szükség, amilyennek Eresei Gyula bizonyult. Pillanatok alatt hangulatot teremtett: amúgy röpködtek a szellemes kérdések és válaszok a tanár és a tanulók között. Az, hogy Garai János Háry Jánosa eljutott a „világ végére“ azért volt lehetséges, mert a Földet laposnak hitték, tehát logikusan adódik a következtetés, a Föld a világ közepe, amint azt a vallás tanította. A kodernikusi heliocentrikus, azaz napközpontú tételt a kort tagok — Varga Anna, Katona Gizella és társai — fejtik ki. De szóba kerülnek a természet átalakulására, változására vonatkozó tanok, az ókori matematikus tételei is Wittig Olivér, Pápa Tibor közreműködésével. A tanulók ismeretei újabb névvel és elmélettel bővülnek: Anaxagoras neves gondolkodóéval — aki azt állította, hogyha minden mozgásban van, akkor kell lennie egy mozgató erőnek is. — Szerintetek hol van ez az erő? — teszi fel a kérdést a körvezető tanár. És özönlenek a válaszok, de úgy, hogy közben a tanulók egymással is vitáznak... „az anyagban“...“ , dehogy, „az anyagon kívül“ — vallja ki így, ki úgy. S most következik a játék: külön csoportot alkotnak azok, akik úgy vélik, hogy az anyagon kívül, és külön csoportot, akik szerint az anyagban található a mozgató erő. Eresei Gyula tanár úgy irányítja a tanulók logikus indokait, érveit, hogy közösen levonhassák a következtetést. Az első csoportbeliek a vallásos, misztikus felfogás képviselői. Ugyanis indoklásukból az következik, hogy egy külső, természetfeletti erőnek tulajdonítják a mozgást, változást. Nem úgy a második csoport tagjai, akik magában az anyagban, a természet jelenségeiben keresik a változás okát, s akik tulajdonképpen a dialektikus materializmus elveit vallják. Na, de már gyűrűzik is tovább a beszélgetés. Azt taglalják, hogy ezeket az átalakulásokat, pontosabban a természetben végbemenő változásokat miként érzékeli a költő, a biológus, a vegyész s a mindennapi ember. Példának az ősz jelenségét hozzák fel. Ennek 1e1 kapcsán szó esik Petőfi Sándor Szeptember végén című verséről, s vegyi képletek kerülnek a táblára, a fotoszintézis elméletét elevenítik fel. Beszélgetésükben eljutottak oda, ami a tevékenység célja volt: a világ jelenségeinek helyes, tudományos megismeréséhez. S hogy van-e valakinek kérdése? Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy csak úgy záporoznak az olyan kérdések, mint: hogyan épültek az egyiptomi piramisok?, a Plútónak hány holdja van?, hogyan keletkezett a Föld? stb. Hiába szólalt meg az óra végét jelző csengő, senki sem mozdult a helyéről, érdeklődéssel várták a magyarázatot, a válaszokat feltett kérdéseikre, vagy éppen újabb kérdéseken törték a fejüket. Úgy érzem, e köri tevékenységen nem töltötte idejét hiába sem tanuló, sem tanár, és a riporter sem. TÓTH VASS MÁRIA