Jogi Hirlap, 1932. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1932-01-03 / 1. szám

JOGI HÍRLAP 2 A Kúria határozatai. Magánjog 1. Ügyvédi díj búzaértékben. A felperes részére kikötött ügyvédi tiszteletdíj három részletben, naptárilag meghatáro­zott napokon, a fizetés napján jegyzett búzaegyenértékben volt fizetendő. Az ügyfél az első két részletet nem fizette meg, mire az ügyvéd a felmenő búzaárakra tekintettel nem az ese­dékesség, hanem a fizetés napja szerinti egyenértékűen köve­telte a fizetést a perben. Az ügyfél nem emelt kifogást az egyenérték kiszámításának ezen módja ellen és eszerint tel­jesített. Később a harmadik részletet is késedelmesen fizette meg az ügyfél, mégpedig szintén nem az esedékesség, hanem a fizetés napja szerinti búzaegyenértékben. Ekkor azonban a búza ára már csökkenő irányzatot mutatott s emiatt az ügy­véd a tartozás esedékességének és teljesítésének napjai között mutatkozó értékkülönbözet megtérítését követeli. Az eziránt indított keresetet a Kúria a következő indokolással utasítja el: Kétségtelen, hogy annak, hogy a felek a fizetendő ügyvédi munkadíj összegét nem készpénzben, hanem az elért eredmény mértékéhez igazodó búzamennyiség árá­ban határozták meg, az volt a célja, hogy a felperes a pénzértékcsökkenés abban az időben már általában ismert hátrányát magától elhárítsa. Az előző perben az okiratnak itt vitás rendelkezését maguk a peres felek egyezően értelmezték akként, hogy az átszámítás a fizetés időpontja szerint történjék és a meghozott jogerős ítélet alapján a fizetés valóban ilyen átszámítás mellett is történt. Maguknak a peres feleknek a most kiemelt egyező ér­telmezéséből kiindulva is helyesen jutott tehát a fellebbe­zési bíróság ahhoz az álláspontjához, hogy a felperes a keresetbe vett értékkülönbözet megtérítését az alperestől sem az anyagi jog alapján, sem a méltányosság indoká­ból nem követelheti. Az az ügyleti fél ugyanis, aki a részletekben teljesí­tendő szolgáltatás előzően lejárt részét a kötelezett félre nézve hátrányos, de ez által szerződésszerűnek elfogadott teljesítési módozat szerint igényelte és megkapta, a ké­sőbb lejárt szolgáltatás teljesítését az adós által ellenzett eltérő más módozat szerint nem követelheti, még­­akkor sem, ha az előzően alkalmazott módozat szerinti teljesítés ezúttal már reá nézve jár hátránnyal. X. VI. 21,87—1930. Rácz, 1931. XI. 17. 2. Jogügyletek értelmezése. A felperesek bizonyos termé­szetbeni juttatások ellenében osztályos egyezségnek címzett okiratban az alperesre ruházták ingatlanaikat, utóbb azonban az alperes durva hálátlansága címén a jogügylet hatálytala­nítását kérik. A felebbezési bíróság nem vizsgálta az ellen­szolgáltatás mértékét, sem azt, hogy forog-e fenn durva há­látlanság, hanem elutasította a keresetet, mert a kérdéses szerződés elnevezése miatt sem minősíthető ajándékozásnak. A Kúria feloldja az ítéletet. Indokok: az ügyletek nem elnevezésük, hanem a felek valódi akarata szerint bírálandók el és az ajándékozást a jog­szerzőt terhelő viszontköt­elezett­ség sem zárja ki, ha ,a vi­szontkötelezet­tség jelentékenyen csekélyebb értékű és az értékkülönbözetben foglalt vagyoni előny a jogszerző gaz­dagodását eredményezi. Már­pedig a felperesek kérelme folytán az első bíró­sági eljárásban meghallgatott szak­értők véleménye sze­rint az alperes által az osztályegyezség értelmében szol­gáltatott ellenérték az átruházott vagyon értékével szem­ben elenyészően csekély, — a mennyiben tehát a szak­értőknek ez a véleménye helyes, már a felek között fenn­álló vérségi köteléknél fogva sem lehet kétséges, hogy az I. r. felperes az alperest a különbözet erejéig meg akarta ajándékozni. I. III. 11,83—1931. Wesztermayer, 1931. XI. 25. 3. Ajánlat elfogadása. Felperes ügyvédi költségkövetelé­sével szemben az alperes többek között azzal védekezik, hogy felperes per előtt felajánlotta neki fizessen a mennyit akar, ő tehát nem kötelezhető magasabb összeg fizetésére, mint a­mennyit a per során önként felajánlott. A Kúria a kereset­tel érvényesített magasabb összeget ítéli meg felperesnek, mert­ az ajánlat elveszti hatályát, ha az, akihez intézték, az ajálattevővel szemben visszautasítja vagy vele szemben kellő időben el nem fogadja. A jelen esetben tehát a felpereseket nem köti az al­peressel szemben tett az az ajánlat, hogy a nagyjából ösz­­szeállított és közölt költségjegyzék szerint az alperes meg­bízásából teljesített összes ügyvédi tevékenységük értékét csupán 2750 pengőben számították fel, hogy továbbá haj­landók voltak az alatti levél szerint méltányosságból ösz­­szes ténykedéseik teljes kiegyenlítéséül 1500 pengőt is el­fogadni s végül, hogy az alperesre bízták, fizessen ameny­­nyit akar, — mert meg van állapítva, hogy az alperes a közölt ajánlatok egyikét sem fogadd el, amennyiben sem fizetést nem teljesített, sem új ellenajánlattal nem élt és pedig a felszólítástól a kereset indításáig eltelt közel fél­évi idő alatt és csak a perindítás után tett meg nem fe­lelő ellenajánlatot. Már­pedig a tett ajánlatot rendszerint azon időn belül kell elfogadni, amelyben az ajánlattevő rendes körülmények között a válasz megérkezését vár­hatja. Nem hivatkozhatik ennélfogva az alperes az ajánlat szerint létrejött olyan tartalmú megállapodásra, hogy a fizetés meghatározása egyedül őt illeti, mert ilyen meg­állapodás a felperesi ajánlat elfogadásával a felek között nem létesült. I. VI. 6626—1930. Rácz, 1931. XI. 21.. 4. Közös tulajdonban levő ingatlan használati módjának bírói megalapítása. Felperesek a közös ingatlan használati módjának megállapítása iránt indítottak keresetet és ezzel kapcsolatban egyfelől a közösen használt istálló közfalának és két ajtajának a régebbi állapotnak megfelelő helyreállítá­sát és a használat megosztását követelték, másfelől a lakóház közös használati módjának megállapítását kérték. A fellebbe­zési bíróság elutasította a keresetet, mert az istálló régebbi állapotának helyreállítása iránti igény elbírálása az ingatlan használati módjának megállapítása iránti döntés keretébe nem tartozik és mert a fellebbezési bíróság álláspontja sze­rint a közös lakóházra nézve a felperesek, mint az ingatlan kisebb részének tulajdonosai csak a használati értékkülönbö­zet megtérítését követelhetik a nagyobb részben tulajdonos alperestől. A Kúria az istálló helyreállítására vonatkozó dön­tést helybenhagyja, egyebekben azonban feloldja az ítéletet az alábbi okokból: Ha a közös ingatlan használatának módját a tulaj­donostársak egymás között megegyezés útján megállapí­tani nem tudják, bármelyik tulajdonostárs a bíróságtól kérheti a használat vagy a haszonvétel módjának vala­mennyi tuuljdonostárs méltányos érdekének megfelelő meg­állapítását. A­ használat és haszonvétel megalapításánál azonban a közös ingatlannak a kérelem előterjesztésekor meglevő állapota az irányadó, amiből következik, hogy ilyen kere­set keretében az ingatlan lényeges megváltoztatását, fe­­lülépítmény közfallal való elkülönítését, ajtók visszaállí­tását, vagyis építési átalakításokat követelni nem lehet. A felperes keresetében a közös tulajdonban levő per­beli ingatlanok használatának a módját kérte ítéletileg megállapítani,­­mert arra nézve az alperes tulajdonostársá­val megegyezni nem tud. A használat természetbeni megosztása a tulajdonkö­zösség tartama alatt a fentiek szerint helyt foghat és az a tulajdonostársaknak az osztatlan közös birtoklásra vo­natkozó jogával nemcsak nincs ellentétben, hanem épen a jog gyakorlásának a tulajdonostársak által választható egyik útja. Ezért annak, hogy a közös birtoklás és használat a felperesek kérelme szerint, vagy a társtulajdonosok érde­keinek megfelelő más módon , méltányosság szerint rend 1932 január 3.

Next