Dr. Edvi Illés Károly: A magyar büntető jog általános tanai (Budapest, 1894)
EDVI ILLÉS KÁROLY BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV MAGYARÁZATA. A MAGYAR BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV tizenkét évi fennállása óta immár oly terjedelmet öltött az erre vonatkozó judibátura és irodalom, melyek a törvénynyel együtt alkotják az élő magyar büntetőjogot, hogy ma már minden jogászra nézve nélkülözhetetlenné vált oly kézikönyv, mely ezt az élő jogot a maga teljességében feltünteti. Méltán ilyennek tekintette jogászközönségünk már eddig is Edvi Illés Károly dr. nyugalmazott királyi ügyésznek A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló magyar büntetőtörvények magyarázata czimű 3 kötetes nagy művét. Bár ez a munka még némi kívánni valót hagyott fenn annálfogva, mert 1882-től 1889-ig több részletben s nem egyenletes feldolgozásban jelent meg, a gyakorlati jogászok mindazonáltal ezt tartották az egyedül számbavehető kommentárnak és így a könyvpiaczról e munka utolsó példánya is már több mint egy év előtt eltűnt. Azó a számtalan tudakozódás történt a második kiadás iránt; a szerző nem csupán egy új kiadást, hanem a judikatúra és tudomány mai állásának egészen megfelelő új művet óhajtván a közönség rendelkezésére bocsátani, csak most készült el annak gyökeres átdolgozásával. A túloldalon közölt elismerő nyilatkozatok, melyeknek különös súlyt kölcsönöz az, hogy kiváló szakférfiaktól erednek, még fokozottabb mértékben fogják megilletni az immár sajtó alatt levő második kiadást. E kiadás beosztása és rendszere ugyanaz marad, ami az elsőé, de tartalma lényegesen kibővül, illetőleg megváltozik. Az egész mű ezúttal mindenekelőtt egységes és együntetű lesz, mert szerző aránylag rövid idő alatt, tehát ugyanazon anyag felhasználásával s ugyanazon elvek következetes keresztülvitelével dolgozta fel az egészet. Ez különösen az első kötet s a második kötet egy részének lényeges megváltoztatását vonta maga után. A műnek e részéből több felesleges kimaradt, ellenben egész fejezetek teljesen új átdolgozással vétettek fel abba. Az új első kötet magában véve is teljes képét fogja nyújtani az élő magyar büntetőjog ala tanainak, mert úgy a kísérlet és részességnél, valamint a dolus és culpa s a bűnhalmazat kifejtésénél az egyes büntetendő cselekmények sajátszerűségei is figyelembe vétettek. A második kötet nagyrésze s a harmadik kötet lényegileg az eddigi maradt, de a felesleges és túlszárnyalt anyag ezekből is kiküszöbültetvén, helyettük a judikatúra újabb fejleményei s az irodalom újabb termékei nyertek megfelelő tért a feldolgozásban. Ezenfelül kibővült a harmadik kötet még azáltal is, hogy a Btk. magyarázata után egy külön részben azok a melléktörvények dolgoztattak fel, amelyek a Btk. hatályba lépte óta valamely bűntettre vagy vétségreüntetést állapítottak meg, vagy amelyeket az életbeléptetési törvény a korábbi időből mint ilyeneket fentartott. E külön törvények közé tartoznak pl. az uzsoravétségről, a szerzői jog bitorlásáról, a katonai behívó parancs iránti engedetlenségről, az áru-védjegy hamisításról szóló s még néhány más törvény. A kihágások csak annyiban részesültek figyelemben, amennyiben egyik vagy másik bűntett vagy vétség magyarázatánál felemlítendők voltak. Egyébként azonban, minthogy szerző időközben «A kihágásokról szóló magyar büntetőtörvények magyarázata» czímű munkáját megírta és közrebocsátotta , a jelen műben a kihágásoknak külön tért nem szentelt. E műben most már feldolgozva találjuk mindazt, a mit a Btk. hatályba lépte óta a magyar judikatura e téren követendő elv gyanánt megállapított s a mit büntetőjogi irodalmunk a mai napig termelt. Budapest 1893. junius. Révai testvére/.