Dr. Balogh Jenő: Magyar bűnvádi eljárási jog 1. Általános tanok (Budapest, 1901)
ELŐSZÓ. Munkám első kísérlet a bűnvádi perrendtartásban (1896. évi XXXIII. t.-cz.), valamint melléktörvényeiben (1897. évi XXXIII. és XXXIV. t.-cz.-ek) foglalt magyar bűnvádi eljárási jognak mind jogtörténeti, mind összehasonlító jogi alapon, szélesebb keretben való, rendszeres és tudományos feldolgozására. Teljes tudatában vagyok annak, hogy e munkának nehézségei sokkal nagyobbak, semhogy a reám váró feladatot a rendelkezésemre állott idő alatt sikerülhetett volna mindenben megoldanom. Mindamellett munkám közben mindinkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy azok a szempontok, amelyeknek alapul vételével bűnvádi perjogunkat feltüntetni óhajtom, helyesen vannak megválasztva. Nézetem szerint semmiféle bűnvádi perjogot, tehát a hazait sem lehet mélyebbre hatóan, tudományosan fejtegetni, ha a szerző figyelmen kívül hagyja az európai jogfejlődésre legnagyobb hatást gyakorolt perjogoknak, különösen az olasz, angol és franczia eljárási jognak történeti és összehasonlító alapon való tárgyalását, másrészt a perjog és az alkotmányjog irodalmában az újabb évtizedekben végzett dogmatikai vizsgálódásoknak eredményeit. Tételes igazságügyi szervezetünk és bűnvádi perjogunk ugyanis nem önálló magyar jogalkotás és nem is kizárólag nemzeti jogfejlődésnek terméke (v. ö. a munkám I. részének 81—85. lapjain foglaltakat), hanem a nyugat-európai államok bírósági szervezetének és bűnvádi perjogának részben közvetlen, részben közvetett behatása alatt keletkezett. Újabb időben az európai államok igazságügyi szervezetére és bűnvádi eljárási jogára két szervezet és jogrendszer gyakorolta a legnagyobb hatást: egyrészt a XIX. század elején keletkezett és a német államokban némileg módosított franczia igazságügyi szervezet és perjog, másrészt az angol igazságügyi intézmények és jogrendszer.