Jogtudományi Közlöny, 1866
1866-05-28 / 22. szám
A thüringi államoknak a terv megvizsgálásánál részvéte csak 1856-ban vált kivihetővé; ezek és Anhalt-Dessau képviselői megérkezvén, egy rendkivüli „Commissio" állíttatott össze, mely teljes gyűlésben határozott, a határozmányokat kebeléből választott — egy elölülőből és négy tagból álló — külön bizottmány szerkesztette, a szerkezet ismét a teljes gyűlés elébe hozatott jóváhagyás végett. A teljes gyűlés 245, a szerkesztő bizottmány 83, rendszerint négyórai ülést tartott. Az egész tárgyalás 4 évet vett igénybe. Első felolvasása a megvizsgált javaslatnak 1860. márczius végén, a második u. a. évi május végén történt. A commissio ekként működését befejezvén, munkálatát az államkormánynak bemutatta. Ez saját részéről helyeselvén, a rendi gyűlés elé terjesztette, hol is igen csekély módosítással jóváhagyatván, 1863. január 2-ki királyi rendelet által kihirdettetett és 1865. január 9-ki kir. rendelet által 1865. mártius 1-től az egész országban életbe léptetett. Czime: ,,Das bürgerliche Gesetzbuch für das Königreich Sachsen stb. Legújabb kiadása Dr. Eduard Siebenhaar szó- és tárgymutatójával Leipzig, 1865. Druck und Verlag der Roszberg'schen Buchhandlung." Az imént fővonásokban előadottakból a műnek csak külső keletkezési mozzanatai tűnnek elönkbe. De ezeknél sokkal fontosabbak azon nézetek, elvek, melyekből a készítők és bírálók kiindultak, s amelyek felett létrejött megállapodást maga az elkészült mű csak némi külső jelenségekben tanusítja, mely jelenségek, a rendszert, elosztást és az egyes jogintézményeknek elhelyezését illetőleg csak az azok indokaiból nyerik magyarázatukat, illetőleg felvilágosításukat. Ezen indokokat a szász polgári törvénykönyv készítői nyíltan bevallják körülbelül a következőkben: 1. Igen elterjedt azon vélemény, hogy a rendszeresség egy polgári törvénykönyvnek nem lényeges kelléke, inkább arra kell ügyelni, hogy teljes és érthető legyen. E vélemény némileg abban leli támaszát, hogy némely újabb törvénykönyvek a beosztási rendszerre nem igen gondoltak, anélkül, hogy e miatt haszonvehetőség tekintetében jelentősen vesztenének. De ha épen nem feltételeztetik is a törvénykönyv tökélye annak rendszeréről, mindenesetre az anyag beosztásának mineműségétől igen sok függ. Csak a jó rendszer és beosztás adja meg a törvénykönyv felől már első tekintetre a bizonyítékot, hogy abból semmi szükséges nem hiányzik; egyszersmind kezeskedik azért, hogy egyes szabályai egymással összefüggésben állnak, hogy benne ellenmondások elő nem fordulhatnak. Ennélfogva csak méltánylatot érdemel a terv, midőn eleve egy bizonyos rendszert tűzött ki magának, melyet követett, és melyet maga a törvénykönyv is lényegében elfogadott. E szerint főrészei: A vagyonjog. A követelések joga. Családi és gyámsági — végre, az örökségi jog. A törvénykönyv eme beosztása főpontjaiban teljesen megegyez a legtekintélyesebb ujabb jogtanítók e nembeni nézeteikkel; egyszersmind annyiból is helyes, mivel nemcsak a különböző tanokat, hanem ezek egyes részeit is rokonságuk és összefüggések szerint állítja egybe. A régibb u. n. római jogi rendszer és beosztás a jelen időnek meg nem felel, mert a személyjognak már most nincs azon jelentősége, melylyel a rómaiaknál bírt, az most inkább a családi jogban áll, vagyis a házassági és gyámsági jogban. A családi és örökségi jog