Jogtudományi Közlöny, 1866

1866-05-28 / 22. szám

A thüringi államoknak a terv meg­vizsgálásánál­ részvéte csak 1856-ban vált kivihetővé; ezek és Anhalt-Dessau képviselői megérkezvén, egy rendkivüli „Commissio" állíttatott össze, mely tel­jes gyűlésben határozott, a határozmá­nyokat kebeléből választott — egy elölülőből és négy tagból álló — külön bizottmány szerkesztette, a szerkezet ismét a teljes gyűlés elébe hozatott jó­váhagyás végett. A teljes gyűlés 245, a szerkesztő bizottmány 83, rendszerint négyórai ülést tartott. Az egész tár­gyalás 4 évet vett igénybe. Első felol­vasása a megvizsgált javaslatnak 1860. márczius végén, a második u. a. évi május végén történt. A commissio ekként működését be­fejezvén, munkálatát az államkormány­nak bemutatta. Ez saját részéről helye­selvén, a rendi gyűlés elé terjesztette, hol is igen csekély módosítással jóvá­hagyatván, 1863. január 2-ki királyi rendelet által kihirdettetett és 1865. január 9-ki kir. rendelet által 1865. mártius 1-től az egész országban életbe léptetett. Czime: ,,Das bürgerliche Ge­setzbuch fü­r das Königreich Sachsen stb. Legújabb kiadása Dr. Eduard Sie­benhaar szó- és tárgymutatójával Leip­zig, 1865. Druck und Verlag der Rosz­berg'schen Buchhandlung." Az imént fővonásokban előadottak­ból a műnek csak külső keletkezési mozzanatai tű­nnek elönkbe. De ezeknél sokkal fontosabbak azon nézetek, elvek, melyekből a készítők és bírálók kiindul­tak, s a­melyek felett létrejött megálla­podást maga az elkészült mű csak némi külső jelenségekben tanusítja, mely je­lenségek, a rendszert, elosztást és az egyes jogintézményeknek elhelyezését illetőleg csak az azok indokaiból nyerik magyarázatukat, illetőleg felvilágosí­tásukat. Ezen indokokat a szász polgári tör­vénykönyv készítői nyíltan bevallják körülbelül a következőkben: 1. Igen elterjedt azon vélemény, hogy a rendszeresség egy polgári tör­vénykönyvnek nem lényeges kelléke, inkább arra kell ügyelni, hogy teljes és érthető legyen. E vélemény némileg abban leli támaszát, hogy némely újabb törvénykönyvek a beosztási rendszerre nem igen gondoltak, a­nélkül, hogy e miatt haszonvehetőség tekintetében je­lentősen vesztenének. De ha épen nem feltételeztetik is a törvénykönyv töké­lye annak rendszeréről, mindenesetre az anyag beosztásának minem­űségétől igen sok függ. Csak a jó rendszer és beosztás adja meg a törvénykönyv felől már első tekintetre a bizonyítékot, hogy abból semmi szükséges nem hiányzik; egyszersmind kezeskedik azért, hogy egyes szabályai egymással összefüggés­ben állnak, hogy benne ellenmondások elő nem fordulhatnak. Ennélfogva csak méltánylatot érde­mel a terv, midőn eleve egy bizonyos rendszert tűzött ki magának, melyet követett, és melyet maga a törvény­könyv is lényegében elfogadott. E szerint főrészei: A vagyonjog. A követelések joga. Családi és gyámsági — végre, az örökségi jog. A törvénykönyv eme beosztása fő­pontjaiban teljesen megegyez a legte­kintélyesebb ujabb jogtanítók e nem­beni nézeteikkel; egyszersmind annyiból is helyes, mivel nemcsak a különböző tanokat, hanem ezek egyes részeit is rokonságuk és összefüggések szerint állítja egybe. A régibb u. n. római jogi rendszer és beosztás a jelen időnek meg nem fe­lel, mert a személyjognak már most nincs azon jelentősége, melylyel a ró­maiaknál bírt, az most inkább a családi jogban áll, vagyis a házassági és gyám­sági jogban. A családi és örökségi jog

Next