Jogtudományi Közlöny, 1866
1866-09-17 / 38. szám
Erscheinungsform, die Realisirung des Besonderen ist nur eine eigenthümliche Erscheinungsform des Allgemeinen." Erre találóan mondja Goethe is: Das Besondere unterliegt ewig dem Allgemeinen, das Allgemeine hat ewig sich dem Besonderen zu fügen." A felérintett közösséget következőleg fejtegeti: 1) Minden jogviszony egy jogszabály által körülírt viszonyában áll a személyeknek egymáshoz. A jogok az emberek végett vannak; minden jogviszonyban személyek állnak, és e tekintetben való a római jog eme mondata: „Et prius de personis videamus, non parum est jus nosse, si personae, quarum causa constitutum est, ignorentur." 2. Az összes vagyonjognak tárgyát képezik a dolgok, mivel a kötelezettségek is csak annyiban bírnak jogi érdekkel, amennyiben dologi értékre visszavihetők. „Ea in obligatione consistere, quae pecunia lui praestarique possunt" L. 9. §. 2. Dig. de statu lib. (40. 7.) és a kötelezett teljesítés szükség esetében bizonyos dolog átadása által helyettesíthető. 3. A jogviszonyok túlnyomó számának tartalmát teszik a jogok alanyi értelemben; ezek jelleme, tartalma, tárgya és köre az azokkal járó különbségekkel együtt ismerendő, mielőtt az egyes jogintézményekre átmennénk. 4. Minden viszonyoknál, melyek a jog körébe vágnak, közös és fontos kérdés : mikép keletkeznek és mikép szűnnek meg? A jogok keletkezési és megszűnési módjainak sok közös tulajdonságaik vannak, melyek, ha egy átalános részben előbocsáttatnak, az ismétlést az egyes jogintézeteknél fölöslegessé teszik, s ezáltal bizonyos jogviszonyoknak kiváló keletkezési és megszűnési módjait mintegy nagyobb világosságban tüntetik elő. Végre 5. Minden jogviszony megzavartathatik és megsértethetik. Az utalom, melyet a jog nyújt, mindnyájukkal közös. Ezek folytán Unger szerint az átalános részben következő tanok lennének előadandók: 1. A személyek tana. 2. A dolgoké. 3. Az alanyi jogoké. 4. A jogviszonyok keletkezése és megszűnése. 5. A jogviszonyok utalma. Azonban a törvénykönyv részei közt az átalános rész az, melynek kidolgozása legtöbb nehézséggel találkozik. Mert elvonás által meg kell találni a jogintézetek és tárgyaik közös jellegét s ennélfogva oly átalános tételeket kell felállítani, melyektől a kivételek aztán az egyes részekben fordulnak elő. Erős elveket, melyek szerint az átalános rész kidolgozásában eljárni kell, egyelőre felállítani igen nehéz. Az egész magánjog tiszta átpillantása a jogviszonyok átalános és különös természete közti különbségnek elválasztása foghat csak útbaigazítani. Az átalános rész inkább a tudományos rendszer követelményei közé tartozik; figyelemmel kell tehát lenni arra, hogy e követelést tejesíteni akarva másrészről az életet ne akadályoztassuk, ne többszörözzünk, magyarázzunk ott, hol az a czélra nem vezet. Mert más a szorosan vett tudományosan átdolgozott átalános rész, melyet egy tankönyvhez, más ismét, melyet egy törvénykönyvhez kell készíteni. Az elsőnél szétágazók, magyarázók lehetünk, sőt kell is, hogy legyünk, de a másiknál nem kell felednünk, hogy az átalános részben is törvényt kell hoznunk, és ami abba felvétetik, az törvény, következve intézkedni, határozottan nyilatkozni kell, mivel azon közmondás, hogy „superflua non nocent csak az elmélet és utasítások terére tartozik; és ha valakitől, főleg a törvényhozótól