Jogtudományi Közlöny, 1866
1866-12-03 / 49. szám
zónak legyen hatalma a törvényt átalánosan kötelező módon értelmezni). A törvények változtatása vagy eltörlése pedig ugyanaz, mi a törvényhozás. Legyen továbbá átalános, legyen kiható az állam valamennyi lakóira, kivétel és különbség nélkül. És itt újra látjuk feltűnni az egyenlőséget, mint fentebb a jog élvezetében, úgy most a törvény előtt. A vallás, születés, polgári állapot, kell, hogy künn, az előcsarnokban maradjanak, s a jogszolgáltatás szentélyébe minden ember, mint ember lépjen. Méltánylólag említjük e részben a jelen század érdemeit. A jogegyenlőség már már mindenütt diadalra emelkedik a kiváltságok századainak hagyományos előitéletein. Tudjuk, a vallás mily éles vonalakkal alkotott megannyi osztályt a társadalomban, mennyi üldözésnek s elnyomatásnak lőn okozója a gyűlölet, melylyel ez osztályok egymást tekintették. Mint rémes álomképek, vonulnak el előttünk a szt. Bertalanéj s a harminczéves német háború iszonyai, a vallási türelmetlenség szegény hazánkban is, mely első hevében máglyára ítélte azokat, kik istent és az üdvözítőt más falak közt s más szertartások szerint imádták). A bécsi és linczi béke, az 1791., 1844. és 1848. évi országgyűlések kegyeletes törvényei tudva vannak olvasóink előtt. Még az osztrák polgárkönyv is kimondotta, hogy a vallásbeli különbségnek a magánjogokra befolyása nincs, — kivéve, ha némely tárgyaknál, minek a házassági viszonyok, a törvények különösen mást rendelnek *). Nem kisebb volt a különbség, mit az emberek közt születés, polgári állapot, és ezekkel kapcsolatban az előjogok alkottak. Mint kétféle házasság gyümölcsei, éltek a kiváltságolt és elnyomott osztályok, egy családban. A törvény, mint mostoha, csak szülötteinek élt, — s míg amazokat anyai keblén melengeté, ez utóbbiaknak osztályrészül csupán nyomor és megvetés maradt. A természettől szeszélynek kell tartanunk, ha némely szülöttet bíborba, másokat rongyba póláz, s ha egyiket, talán nem is mindig a nagyok urain, fényes polczra segíti, s másokat, talán az erények rögös pályáján, lépten kint vezet az ínség örvényébe. A törvényhozásnak mindig hibául rovandó föl, ha ily véletlenből indul ki; érdemül ellenben, ha lerontván a sorompókat, palotában és kunyhóban, bíbor és darócz alatt csak embereket és az emberekben személyeket lát. Ez érdem osztatlanul az újkor é s a kezdeményezés itt is a franczia forradalom dicsősége. Az „Assemblée nationale" első teendői közt véget vetett a hűbéruralomnak, az uri törvényhatóságnak és kiváltságoknak, s az egyenlő hivatalképességet törvényileg kimondotta 2), a közteherviselést pedig vagyonarány szerint mindenkire egyaránt kiterjesztette 3). 1) 8. §. Szász codex 22 §. *) 1523:54. §. és különösen az 1525: 4. §. 4.: „Lutherani etiam omnes de regno exstirpentur, et ubicunque reperti fuerint, non solum per Ecclesiasticas, verum etiam per Seculares personas libere capiantur et comburantur." 39. §. Hasonlóan a szász codex 51. §. „Die Verschiedenheit der Religion und des Standes begründet in der Regei keine Verschiedenheit der bürg. Rechte." s) Tous les citoyens, sans distinction de naissance pourront étre admis a tous les emplois et dignités ecclesiastiques, civils et militaires, et nulle profession utile n'emportera dérogeance. (Decr. 4., 6., 7., 8. et 11. Aout — 3 nov. 1789. Art- 11. 3) Tous les contributions et charges publiques, de quelque nature qu1 elles soient, seront supportées proportionellement par tous les citoyens et par tous