Jogtudományi Közlöny, 1867
1867-05-26 / 21. szám
Második évfulyam. Pest, 1867. május 26. OMÁNT mn Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. 5. s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. Törvényjavaslat a személy- és vagyonbiztonságot illetőleg Ilonunkban. Azok után, miket e becses lapok 1866. évi 3. és 5-ik számaiban e fontos és elutasithatlan, törvényhozásunk figyelmét tehát már-már semmikép ki nem kerülhető tárgyra nézve, csekély belátásom szerint előadtam; veszem magamnak azon bátorságot, sőt kötelezve is érzem magamat arra, hogy magát a törvényjavaslatot is, száraz-röviden, és úgy , mint én azt jónak látnám — „salvo altiori judicioa — előterjeszszem. Hogy ez akkor együtt és egyszerre nem történt, holott rendesen véve, mind ideje, mind helye csakugyan akkor lett volna, egyenesen és kizárólag az akkori körülmények hatalmának — sőt nyomasztó súlyának kérem tulajdoníttatni. Hisz egyik legjelesebb és legszabadabb elvű lapunk még csak az értekezést sem merte felvenni soraiba, nehogy az akkori kormány elleni izgatásnak vétessék, ha meghatik, miként dúlnak a rablóbandák, s mily siralmas állapotban volt akkor a személy- és vagyonbeli bizton talanság hazánkban. Ez most már majd hihetetlen ugye? és mégis úgy volt. Probatum est. De még minek is volt volna törvényt javasolni ott és akkor, midőn arról szó sem lehete? Most már eljővén annak is ideje, hála a magyarok istenének, igyekszem kipótolni a hiányt azon rendíthetlen meggyőződésben, hogy: sokkal tanácsosabb lévén a bajt megelőzni, mint a már meg nem történtté többé nem tehető veszedelmet orvosolni, miként a tűzi fecskendőket sem a tűz alkalmával — de előbb kell kijavítani s jó karban tartani; továbbá, hogy sokkal nemesebb feladata a törvényhozásnak valamely közveszély bekövetkeztetését lehetetlenné tenni (emberileg mondva), hogysem a bűnösök büntetésével foglalkozni; s végre, hogy minden társadalmi jogok és viszonyoknak egyedüli alapja és mellőzhetlen feltétele a személy- és vagyonbeli biztonság, hazánk mélyen tisztelt törvényhozói tehát ennek biztosításáról akkor, midőn idő van rá, és akkor, midőn ennek elodázhatlan szükségét a nemrégmultidők szomorú tapasztalásai elég tanúságos intő példákban kimutatták, erről is gondoskodni legszentebb feladatuk egyikének ismerendik. Igénytelen javaslatom, hivatkozva mindazokra, miket tán elégséges indokoláskép a legelöl érdeklett számokban már előadtam, s miket az illetők kegyes figyelmébe ajánlani bátorkodom, már most hát mindössze is ennyi volna. . . . Törvényczik. Miután az ország visszaadatván önmagának, saját javunkról gondoskodni, min jogunk s kötelességünk, hogy ne csak a személy- és vagyonbiztonság ellen elkövetett bűnök és merények legyenek büntetendők, de az eddig előfordult számtalan borzasztó bűntények elkövetése jövendőre minél ritkábbá, sőt, amennyiben emberi intézményektől kitelik, majdnem lehetetlenné is tétessék, rendeltetik, mint következik: 1. §. A népnevelés átalános előmozdításán kívül a helyhatóságok teendőihez tartozik, minél több kisdedóvó-intézetnek, minél számosabb helyen, a lehető legczélszerűbb móddal leendő felállítását kitelhető legnagyobb erélylyel eszközölni. Ugyanezek gondja leend továbbá arra is szorosan ügyelni, hogy a kisdedóvodák eredeti rendeltetésüknél meghagyatván, bármely hitűek vallásfelekezeti iskolájává semmi esetre el ne fajuljanak. 2. §. Minden község köteleztetik határa kiterjedéséhez, erejéhez és a szükséghez arányozva meghatározandó számmal, községileg a kebelbeli adófizetők által szabadon választandó és általok díjazandó annyi közbiztonsági biztosokat tartani, mennyi a személy- és vagyonbiztonságnak az egész határbani fenntartása és biztosítása tekintetéből szükséges. Ezek azon község belső és külső telkein, egyszóval az egész határban mind nappal mind éjjel, gyalog vagy szükséghez képest lovon, kellően fölfegyverezve szünetlenül czirkálván, azon határbeli közbiztonságért személyesen és vagyonukkal is felelősek, és gondatlanságuk, vétkes mulasztásuk, vagy épen bűnük által történni engedett vagy okozott minden kártételt megtérítni is tartoznak. 3. §. Mindazon esetekben, midőn valamely községet az ez érdembeni szabályokat illetőleg bármi mulasztás terhel, avagy ha valamely erőszakos gyilkosság, rablás vagy más jogtalan hatalmaskodás elkövetése meggátolható lett volna, és az a községbeliek részéről meg sem történt, ugyanazon község határában, bárkin elkövetett erőszakos gyilkosság, rablás vagy valamely személy avagy vagy annak köztudomásra jutott bármi nyilvános hatalmaskodási bántalmazása által okozott egész kárt, ideértvén az ez által özvegység vagy árvaságra jutottak sorsáróli gondoskodást is, azon esetre ha ez (kár) a közvetlen tettesek, és ezek cinkos társai a bűnszerzők, orgazdák, szóval a bűnrészesek vagyonából, ennek elégtelensége esetére pedig a helybeli közbiztonsági biztosok értékéből ki nem kerülne, azon községbeli összes adófizetők egyetemleg kötelesek okvetlen megtérülni. Ezen maga a főbűntény iránt indítandó bűnperben, *) annak illető bűnbirósága által, az érdeklett kör *) Én ezt egyszerűség és az ügy elintéztetése gyorsabbitása tekintetéből, s végre azért véltem a főbűnperben elitélendőnek, mert az osztrák