Jogtudományi Közlöny, 1867

1867-08-04 / 31. szám

Második évfolyam. 31. Pest, 1867. augusztus 4. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. es^s^G-Tsa-Szerkesztői iroda, Pest, kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők, s mellékletül A H. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK ÉS HIVATALOS RENDELETEK. Az 1843-ki büntető törvénykönyvi javaslat revisiójáról. Büszkeséggel hivatkoztunk lapunk előbbi számában azon általános elismerésre, melyben 1843-as büntető törvényjavaslatunk a külföldön részesült; azonban 25 évi szünetelés után e törvényjavaslatnak revisiója annál inkább szükségessé vált, mert az egész munkálat ugyszólván csak az akkori tudomány szerinti elméletre lön fektetve; most tehát hasznát vehetjük azon mús tapasztalatoknak, melyek más oly államokban szereztettek, hol hasonló irányzatban törvényjavaslatunknak egyik vagy másik elve már gyakorlativá vált; ezen tapasztalatok pedig fölötte tanulságosak, amennyiben azok által részint némely intézmény helyessége bebizonyult, részint pedig ferde jognézetek kiigazítására s hiányok pótlására intenek. Igaz hogy némely alapelv iránt, minthogy az 1843-as törvényjavaslatunk akkori korát jóval túlhaladta, még most sem jutott a tudomány végmegállapitáshoz s igy e részben még mindég a vitás elmélet tág körében kell eligazodnunk; e tekintetben azonban úgy hiszszük és nekünk nem szabad szűkkeblűen a veszélyesnek nyilvánított reformeszméktől irtóznunk, mert ha már az 1843-as törvényhozásunk politikai bölcs belátással a legszabadabb álláspontot foglalta el, úgy reánk nézve lehetetlenné vált a visszaesés súlyos vádja nélkül abból kevesebbet elfogadni. Ha új alkotásról volna szó, akkor szabadságunkban állhatna az újítások iránt aggodalommal viseltetni s conservativ tért foglalni; most azonban a javaslaton ezen irányban változtatásokat tenni, még akkor sem volna tanácsos, ha valamely elv a tudomány pártállásában a kisebbség véleményét képviselné; nem volna pedig tanácsos azért, mert midőn a kormány maga részéről egy szabadabb javaslattal lép fel, akkor az ellen a conservatismus is reactio. A tudomány és törvényhozás közti viszonylat soká igen vitás kérdés volt, de jelenleg az újabbkori büntető törvénykönyvekből mindazon tételek kihagyatnak, melyek tulajdonképen csak tudományos fejtegetéseket képeznek. A tapasztalat ugyanis eléggé bebizonyította mily káros következményeket von maga után valamely jognézetnek törvényesítése, hisz gyakran ugyanazon nézet már a legközelebbi időben tévesnek tűnt fel. Az 1843-as büntető törvényjavaslatunk e tekintetben is a legujabbkori törvénykönyvek felszínén áll, sőt legmerészebb oldala ép abban rejlik, hogy az egyszerűsítésnek (nem értve azonban a stylus érthetőségét) oly sokáig ment, hogy a büntetés minimumát sehol sem határozta meg és igy a A római törvényhozás befolyása az egyházvagyon iránti tulajdonjog körül keletkezett eszmékre.1. I. A római államélet ugy magára a keresztyén egyházra mint annak vagyoni viszonyaira is kétségtelenül lényeges befolyást gyakorolt. Nem akarjuk e helyütt azon összefüggést megismertetni, mely a nyugat római birodalom hanyatlása s a keresztyén katholika egyház és pápai hatalom emelkedése között létezett, sem azon egyes rendeleteket elősorolni, melyek a keresztyén egyháznak, a római államba tett befogadtatása után, vagyonszerzési, öröködési és egyéb jogokat adtak. Ezúttal csak azon jogeszméket kívánjuk megvitatni, melyek a római törvényhozás befolyása alatt az egyházvagyon iránti tulajdonjog körül keletkeztek. Azaz vizsgálni akarjuk, hogy a római törvények — melyek azért bírnak e tekintetben is fontossággal, mert minden műveltebb népek jogfejlődésére befolyással voltak — kit ismertek el az egyházjavak tulajdonosául? Ha összehasonlítjuk a római pogány vallást a keresztyén vallással, ha mindkettőnek különböző alkatidomait és lényegét veszszük tekintetbe, nem fogunk csodálkozni azon, hogy az egyházjavak iránti tulajdonjogra nézve a keresztyén egyház monarchicus szellemétől olyannyira elütő felfogás nyerhetett helyt a rómaiaknál. Krisztus az egység eszméjét állítván fel főirányadóul egyházában, az első hívek — a vallásalapító eme akaratától áthatva — egy családdá olvadtak össze, s ez az egységes vagyoni eszméket is lehetségesíté. Az Őshitü rómaiaknál ellenben vallásuk az állampolitikának csak egy eszköze,2) többistenségü volt, s egységgé csak a fejedelemben pontosult össze.3) Volt minden egyes istenségnek saját temploma, szentelt helye, sőt minden tartománynak és városnak a maga külön védistene is, melyeknek mindegyike saját templommal, vagyonnal és papokkal birt, s a kiknek egymáshoz semmi közük sem volt; mert ezen pogány istenségek nem csak külön jogi személyekül tekintettek, hanem a rómaiak mythosi képzelete emberi alakot és sajátságokat is tulajdonita nektek, s elégszer szerepeltetik őket az emberek harczaiban s más fontos ügyeiben, sőt nem ritkán egymással vagy az emberekkel is vita és fondorlatokba merülve. Mutatvány egy a m. k. t. Egyetem által pályakoszoruzott munkából. ") A püspök kezeiben volt az összes egyházvagyon, ki annak jövedelmeiben aránylag az egyház többi szolgáit is részesítette, de valamely plébánosnak — mint jelenleg — bizonyos jószágot adni használatul az őt illető jövedelemrész helyett, tiltva volt. Csak későbben engedtetett meg (C. 61. c. XVI. q. 1. (Symach.a 502.) C. 32. 35. 36. e. XII. q. 2. (Conc. Agath. a. 506) c. 12. c. XVI. q. 3. (Conc. Aurél. I. a. 511.) *) Liv. I. 19. (Numáról). — Puchta, Einleitung in das Recht der Kirche. Leipz. 1840. 24. 1. — Puchta, Instituzionen. Leipz. 1865. I. K. 104. 1. — Savigny, System des Röm. Recht. II. K. 263. 1. s) Virgil, Aen. III. 80. ,,Rex Annus, rex idem hominum, Phoebique sacerdos." — Cicero, de leg. II. 13. — J. J. Doellinger, Heidenthum und Judenthum, Regensb. 1857.487. és 516. 1. Graz zu Stolberg, Geschichte der Religion Jesu Christi. VI. k. 238. 1. VII. k. 546. 1.