Jogtudományi Közlöny, 1867

1867-10-27 / 43. szám

Második évfolyam. 43. Pest, 1867. október 27. JOGTUDOMÁNYI­­/IKSa/i­­p Megjelenik minden vasárnap.­­ Előfizetési dij:­­ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. eLWso­i ———— Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők, s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK ÉS HIVATALOS RENDELETEK.­ ­ A kereskedői könyvek bizonyitó erejének ki­egészítéséről. Ha a feljogosult kereskedő üzleti könyvei a tör­vényszabta kellékekkel el vannak látva, és az illető ke­reskedő maga jó hir­nevü, ugy azok eltérőleg ama pro­cessualis alapelvtől: „scriptura propria probat semper contra scribentem" a kereskedő mellett is félpróba erő­vel birnak *). Ha a kereskedő a perben könyveire, mint bizonyítékokra hivatkozik, és az ellenfél az azokból ké­szült számlakivonatnak belső valódiságát tagadja, úgy szükséges, hogy e félbizonyíték kiegészíttessék, a­mi az idézett három törvények mindegyike szerint vagy tanuk vagy póteskü által történhetik. Egyéb bizonyítékok, mint az imént nevezettek, pél­dául az ellenfél beismerése vagy valamely általa kiadott okmány a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegé­szítésére szorosan véve nem alkalmatosak. Mert ha a be­ismerés a törvény szabta kellékekkel bír, és a valódinak elismert vagy annak bebizonyult okmány úgy tartal­mára, mint külalakjára nézve oly kép van felszerelve, a­mint azt a törvény ilyféle okmányok bizonyító erejéhez megkívánja, úgy a beismerés a beismert tény dolog, az okmány pedig az abban tanúsított körülmények iránt teljesen, ellenkező esetben pedig mit sem bizonyít. Az előbbi esetben a beismerés vagy az okmány általi bizo­nyítás önálló gyanánt jelenkezik, az utóbbi esetben ellenben a beismerés vagy az okmány a kereskedői köny­vek félpróbaerejének kiegészítésére egyaránt alkalmat­lanok, e félpróba tökéletlen marad, s a kereskedői köny­vek által félig bebizonyított ténydolog a bíróság előtt valódinak nem tartatik. Ha a kereskedő könyveinek félpróbaerejét tanuk által akarja kiegészíteni, úgy erre egy kifogáson kívüli (classicus) az osztrák perlekedési rendtartás értelmében egy gyaníts, sőt egy nem átalában (absolut), hanem csak viszonylagosan (relatív) elvethető tanú is elégséges, t. i. egy olyan tanú, kinek vallomása az osztrák perlekedési rendtartásnak (Allgem. Gerichtsordnung) nem 140-dik, hanem csak 141-dik §-ában foglalt okoknál fogva el­vethető2). Hogy a kereskedői könyvek félpróbaerejének ki­egészítésére egy csak viszonylagosan elvethető tanúnak vallomása is elégséges, azt az idézett törvény (Allgem. Gerichtsord.) 141. §-ának végmondata világosan tanítja, melynek értelmében ily tanuk a bizonyítás kiegészíté­sére mindazon esetekben alkalmazhatók, melyekben magának a bizonyító félnek a póteskü letétele meg volna engedendő. Hogy pedig e feltételezés itt helyt foglal, hogy t. i. a tanuvezető fél a kereskedői könyv félpróbaerejének kiegészítésére a póteskü letételéhez bocsátandó volna, azt alantabb látni fogjuk.­­ Ebből szükséges folyományképen következik, hogy ha már egy csak viszonylagosan elvethető tanú is elégséges a keres­kedői könyvek félpróbaerejének minden esetbeni kiegé­szítésére, úgy egy csupán gyanús tanúnak erre még sokkal inkább elégségesnek kell lennie. Mert habár a bíró megítélésének van fenntartva az, mennyi hitelt ér­demel egy gyanús tanú vallomása úgy e bírói meg­ítélés még­sem érthető oly tág kiterjedésben, hogy a tanút terhelő valamely gyanú inkább volna számba ve­endő mint valamely törvényes kizárási ok, és valamely csupán gyanús tanú vallomásának hitelessége egy elvet­hető tanú vallomásának hitelességénél csekélyebbnek tekintessék. Ha tehát egy csak viszonylagosan elvethető tanú a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészíté­sére minden esetben alkalmas, úgy egy csak gyanús, vagy épen minden kifogáson kívüli tanúnak erre még inkább alkalmatosnak kell lennie. Ez által azonban csak annyi mondatott, miszerint a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítése ta­núk által, s különösen már egy minden kifogáson kívüli, egy gyanús vagy egy csak viszonylagosan elvethető tanú által is eszközölhető, tehát a bíró által ezen pótló bizo­nyítás megrendelendő, ha az szükséges s kellőképen megajánltatott. Vájjon azonban a kérdéses bizonyítás kiegészítése ily módon csakugyan fog-e eszközöltetni, az egyedül az illető tanuk vallomásaitól függ. Ebből következik, hogy a bírónak nem áll jogában az, misze­rint a bizonyító fél által felhívott tanuk közül némelye­ket feleslegesekként mellőzzön, és közülök csak egyet (az egyikét vagy a másikát) bocsásson tanuságtételhez, azon okból indulván ki, hogy már egy nem absolut el­vethető tanú is elégséges a kérdéses bizonyítás kiegé­szítésére, miután könnyen megtörténhetik, hogy épen ezen, a többiek mellőzésével kihallgatott egyik tanú vallomása által a kérdéses félbizonyítást ki nem egé­szítheti, a bizonyítandó tételt meg nem erősítheti, és mert a peres felek egyikének sem lehet az általa hasz­nálni kívánt tanúk számát előszabni, és őket ily módon korlátolni­). A kereskedői könyvek félpróbaereje póteskü által is kiegészíthető, miután ennek mindazon esetekben helye van, hol valamely jelentékeny s a peres tárgy érdemébe vágó ténykörülmény iránt csak fél, vagy félnél nagyobb ») Allgem. Gerichtsordnung, 119. §. — 1840. 16. tcz. 17. §. — Pol­gári törvénykezési rendtartás, 119. §. *) Egy átalában (absolut) elvethető tanú vallomása ugyan szinte ki­egészítheti a kereskedői könyvek félpróbaerejét, ha az ellenfél az ily tanú kizárását nem követeli, vagy ha annak vallomását talán egyenesen elfogad­hatónak nyilatkoztatja, de ezen esetben csak az ellenfél világos vagy hall­gatólagos beleegyezésétől vagy elnézésétől függ minden.

Next