Jogtudományi Közlöny, 1867
1867-10-27 / 43. szám
Második évfolyam. 43. Pest, 1867. október 27. JOGTUDOMÁNYI/IKSa/ip Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. eLWsoi ———— Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők, s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK ÉS HIVATALOS RENDELETEK. A kereskedői könyvek bizonyitó erejének kiegészítéséről. Ha a feljogosult kereskedő üzleti könyvei a törvényszabta kellékekkel el vannak látva, és az illető kereskedő maga jó hirnevü, ugy azok eltérőleg ama processualis alapelvtől: „scriptura propria probat semper contra scribentem" a kereskedő mellett is félpróba erővel birnak *). Ha a kereskedő a perben könyveire, mint bizonyítékokra hivatkozik, és az ellenfél az azokból készült számlakivonatnak belső valódiságát tagadja, úgy szükséges, hogy e félbizonyíték kiegészíttessék, ami az idézett három törvények mindegyike szerint vagy tanuk vagy póteskü által történhetik. Egyéb bizonyítékok, mint az imént nevezettek, például az ellenfél beismerése vagy valamely általa kiadott okmány a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítésére szorosan véve nem alkalmatosak. Mert ha a beismerés a törvény szabta kellékekkel bír, és a valódinak elismert vagy annak bebizonyult okmány úgy tartalmára, mint külalakjára nézve oly kép van felszerelve, amint azt a törvény ilyféle okmányok bizonyító erejéhez megkívánja, úgy a beismerés a beismert tény dolog, az okmány pedig az abban tanúsított körülmények iránt teljesen, ellenkező esetben pedig mit sem bizonyít. Az előbbi esetben a beismerés vagy az okmány általi bizonyítás önálló gyanánt jelenkezik, az utóbbi esetben ellenben a beismerés vagy az okmány a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítésére egyaránt alkalmatlanok, e félpróba tökéletlen marad, s a kereskedői könyvek által félig bebizonyított ténydolog a bíróság előtt valódinak nem tartatik. Ha a kereskedő könyveinek félpróbaerejét tanuk által akarja kiegészíteni, úgy erre egy kifogáson kívüli (classicus) az osztrák perlekedési rendtartás értelmében egy gyaníts, sőt egy nem átalában (absolut), hanem csak viszonylagosan (relatív) elvethető tanú is elégséges, t. i. egy olyan tanú, kinek vallomása az osztrák perlekedési rendtartásnak (Allgem. Gerichtsordnung) nem 140-dik, hanem csak 141-dik §-ában foglalt okoknál fogva elvethető2). Hogy a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítésére egy csak viszonylagosan elvethető tanúnak vallomása is elégséges, azt az idézett törvény (Allgem. Gerichtsord.) 141. §-ának végmondata világosan tanítja, melynek értelmében ily tanuk a bizonyítás kiegészítésére mindazon esetekben alkalmazhatók, melyekben magának a bizonyító félnek a póteskü letétele meg volna engedendő. Hogy pedig e feltételezés itt helyt foglal, hogy t. i. a tanuvezető fél a kereskedői könyv félpróbaerejének kiegészítésére a póteskü letételéhez bocsátandó volna, azt alantabb látni fogjuk. Ebből szükséges folyományképen következik, hogy ha már egy csak viszonylagosan elvethető tanú is elégséges a kereskedői könyvek félpróbaerejének minden esetbeni kiegészítésére, úgy egy csupán gyanús tanúnak erre még sokkal inkább elégségesnek kell lennie. Mert habár a bíró megítélésének van fenntartva az, mennyi hitelt érdemel egy gyanús tanú vallomása úgy e bírói megítélés mégsem érthető oly tág kiterjedésben, hogy a tanút terhelő valamely gyanú inkább volna számba veendő mint valamely törvényes kizárási ok, és valamely csupán gyanús tanú vallomásának hitelessége egy elvethető tanú vallomásának hitelességénél csekélyebbnek tekintessék. Ha tehát egy csak viszonylagosan elvethető tanú a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítésére minden esetben alkalmas, úgy egy csak gyanús, vagy épen minden kifogáson kívüli tanúnak erre még inkább alkalmatosnak kell lennie. Ez által azonban csak annyi mondatott, miszerint a kereskedői könyvek félpróbaerejének kiegészítése tanúk által, s különösen már egy minden kifogáson kívüli, egy gyanús vagy egy csak viszonylagosan elvethető tanú által is eszközölhető, tehát a bíró által ezen pótló bizonyítás megrendelendő, ha az szükséges s kellőképen megajánltatott. Vájjon azonban a kérdéses bizonyítás kiegészítése ily módon csakugyan fog-e eszközöltetni, az egyedül az illető tanuk vallomásaitól függ. Ebből következik, hogy a bírónak nem áll jogában az, miszerint a bizonyító fél által felhívott tanuk közül némelyeket feleslegesekként mellőzzön, és közülök csak egyet (az egyikét vagy a másikát) bocsásson tanuságtételhez, azon okból indulván ki, hogy már egy nem absolut elvethető tanú is elégséges a kérdéses bizonyítás kiegészítésére, miután könnyen megtörténhetik, hogy épen ezen, a többiek mellőzésével kihallgatott egyik tanú vallomása által a kérdéses félbizonyítást ki nem egészítheti, a bizonyítandó tételt meg nem erősítheti, és mert a peres felek egyikének sem lehet az általa használni kívánt tanúk számát előszabni, és őket ily módon korlátolni). A kereskedői könyvek félpróbaereje póteskü által is kiegészíthető, miután ennek mindazon esetekben helye van, hol valamely jelentékeny s a peres tárgy érdemébe vágó ténykörülmény iránt csak fél, vagy félnél nagyobb ») Allgem. Gerichtsordnung, 119. §. — 1840. 16. tcz. 17. §. — Polgári törvénykezési rendtartás, 119. §. *) Egy átalában (absolut) elvethető tanú vallomása ugyan szinte kiegészítheti a kereskedői könyvek félpróbaerejét, ha az ellenfél az ily tanú kizárását nem követeli, vagy ha annak vallomását talán egyenesen elfogadhatónak nyilatkoztatja, de ezen esetben csak az ellenfél világos vagy hallgatólagos beleegyezésétől vagy elnézésétől függ minden.