Jogtudományi Közlöny, 1868
1868-01-26 / 4. szám
Harmadik évfolyam. 4. Pest, 1868. január 26. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők, s mellékletül A M. KIR. CURIAI ÍTÉLETEK. Hangok Erdélyből a törv. rendtartás tárgyában. Gruics Gusztáv acad. jogtanár és egyéb erdélyi jogtudósok igen becses tanulmányokat küldtek be az igazságügyminiszteriumhoz a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri törvényjavaslat fölött, melynek bevezetését, valamint az igazságügyi miniszter úrnak arra adott válaszát ezennel közöljük oly meggyőződésben, hogy ez iratok a sok oldalról méltatlanul megtámadott ügyre helyes világot vetnek. Őszinte örömmel üdvözöltük — úgy mondják az erdélyiek, — az igazságügyminisztérium által kibocsátott törvénykezési rendtartás iránti törvényjavaslatot. — Mert a midőn e javaslat czélja azon válaszfalat, mely köztünk és az anya hon között törvénykezés dolgában fennáll, elenyésztetni: egyike azon lényeges akadályoknak, melyek teljes összeolvadásunkat gátolták, el lesz hárítva és egy erős s feloldhatlan kapocs fogja azon érdekegységet összefűzni, mely közöttünk mint édes testvérek között fennáll Örömmel üdvözöltük a fennforgó törvényjavaslatot azon okból is, mert az igazságügyminiszter úr emelkedett szellemmel és éles szemmel felismervén azon súlyos bajokat, melyek törvénykezési állapotainkat mint lidérct nyomják, azokon nem csak jóakarattal, hanem a tudomány világító szövétnekével kezében, segítni is törekedett. Örömmel üdvözöltük a közzé bocsátott törvényjavaslatot azért is, mert felelős magyar kormányunk, aránylag igen rövid idő alatt, hazánkban, okozatunkon kívül parlagon hevert törvényhozói munkálkodást, egy nagyobb és rendszeres dolgozattal kezdeményezte, melynek üdvös feladata fontos és mélyen az élet minden viszonyaiba vágó törvénykezési viszonyainkat rendezi. Ezen alapos és igazolt öröm azonban a szaktorünk elfogulatlan pillanatát nem szabad hogy elhomályosítsa, s a midőn a munkálat tanulmányozását vesszük ezélba, elfogulatlan és higgadt szellemmel kell, hogy annak fény- és árnyoldalai felett tisztába jöjjünk. Ezen tanulmányozásra az alkalom erősen kínálkozó volt, és ez gyűjtötte egybe itt Kolosvárt az ügyvédi, törvényszéki és tanári kar egy magán jellegű értekezletét, mely feladatául tűzte ki, a kibocsátott törvényjavaslatot tanulmányozni, azt a tudományos elmélet és a gyakorlati téren szerzett tapasztalatok, nemkülönben más törvénykezési rendtartások fonalán vizsgálat és bírálat tárgyává tenni, az ebből folyó netáni módosító vagy pótló indítványokat javaslatba hozni, e tekintetben pedig különösen az erdélyi részekben fennforgó viszonyokra és körülményekre fordította kiváló figyelmét, valamint arra, hogy nálunk az anyagi jogra nézve, és ami ezzel kapcsolatban áll, az anyahonitól merőben eltérő törvényes szabályok vannak hatályban, amelyeket addig, míg e tekintetben közös törvényünk nem leend, hirtelen megszüntetni aligha tanácsos volna, minélfogva czélszerűnek látta az iránt is nézeteit közölni, miként lehetne a törvénykezés némely, az erdélyi állapotokra és az itt gyakorlatban lévő, az anyahontól eltérő anyagi jogra vonatkozó szabályait, ott ahol erre nézve a törvényjavaslatban gondoskodva nincs, úgy alkotni és alkalmazni, hogy a jogszolgáltatás nálunk nehézségekre ne akadjon és hogy folyamában a szabályozó zsinórmérték ne hiányozzék , mint fennebb említék, ezen tanulmány kizárólagosan egy magán jellegű értekezlet eredménye. Ez értekezlet megbízást senkitől sem vett, és így csupán magánnézeteiket tolmácsolják. Ha ezeket mindazonáltal közrebocsátja, nem nyegleségből teszi, hanem azon oknál fogva, mert alkotmányos országban, minden a haza érdekeiért melegen érző honpolgár kötelessége, közérdekű dolgokhoz, ha arra hivatást érez magában, hozzászólani, amire különben az igazságügyminiszter úr által a törvényjavaslatot indokló előterjesztésében felhívás is történik. Az igazságügyminiszter úr ezen előterjesztésre, szokott szerény és szívélyes modorában, következőleg válaszolt: Tekintetes jogtanár úr! Őszinte örömmel és köszönettel vettem azon észrevételeket, amelyeket ön és igen tisztelt társai, az általam tervezett polgári perrendtartásra vonatkozólag, hozzám beküldeni szíveskedtek. Annyi félreértés és balmagyarázat után, amelylyel az alaki jog reformja körül követett eljárásom találkozott, jól esik lelkemnek tapasztalnom, hogy jogtudósaink nagy része, helyesen felismerte azon egyedül helyes kiindulási pontot és irányt, amelyet a körülmények hatalma e téren elém tűzött, s amelynek mellőzésével csak ártottam volna az ügynek, amelynek szolgálatában állok. Senki sem óhajthatta volna inkább, mint én, egy a jogtudomány magaslatán álló munkát e téren a nemzet elé terjeszteni, de az adott viszonyok közt, a megyék rendezése, a békebíróságok és a hiteles helyek szervezése előtt ilyesmire, a nyegleség vádja nélkül nem vállalkozhatom. Az igazság kiszolgáltatás bajai azonban oly égetők, hogy a közhitel és a közvagyonosság mélyebb sülyedése nélkül nem halaszthatom a közállapot enyhítését addig, amíg a körülmények lehetővé teszik, azt gyökeresen orvosolni. Ambitiómat alája rendeltem az ügynek ; az abstract fogalmak helyett a gyakorlati élet halaszthatlan követelményeit vettem zsinórmértékül; a jogtudós, ha ennek nevezhetném magamat, átengedte a tért a hazafiúnak.