Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-02-23 / 8. szám

Harmadik évfolyam. H. Pest, 1868. február 23. JOGTU­SZLONY Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Pest, Kecskeméti utcza 13. szám, 1. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem­ utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz, a megrendelések a kiadó­hivatalhoz intézendők. a budapesti ügyvédi egylet közlönye. Az után­n­yomatás körüli törvényhozás. (Vége.) Midőn végre a szerzőség és kiadói jog viszonyainak szabályozása határozottá érteltetett, a német birodalmi souveran fejedelmek és szabad városok az 1832-dik évi szeptember hó 6-án tartott első ülésben mindenekelőtt azon alapelvben állapodtak meg, miszerint a jogosulat­lan utánnyomatás ellen irányzott törvényes intézkedések foganatosításánál és alkalmazásánál jövőben valamely német szövetségi egyes állam saját alattvalói és a német szövetséghez tartozó valamennyi egyéb államok alattvalói közt az eddig fennállott különbség kölcsönösen s a német szövetség egész kit­erjedés­ében oly módon szün­tettessék meg, hogy a német szövetségi egyes államok kiadói s írói vagy szerzői, e szövetséghez tartozó más államokban is az ezekben a jogosulatlan utánnyomatás ellen fennálló törvényes utalom kedvezményében része­süljenek. 1842-dik évi november hó 16-kán kelt udvari rendelet, mely minden országos kormányszékek számára közzététetett, kivéve a milánóit, velenczeit, zárait, és lembergit *). Az 1837-ik évi november hó 9-kén tartott ülésben a német szövetségben egyesült kormányok a német szö­vetség egész kiterjedésében megjelenő irodalmi és művé­szeti törmelékek érdekében és azok javára irányzott áta­lános szabályok megállapításában egyeztek meg. 1840. évi november hó 26-án kelt udvari rendelet valamennyi országos kormányszékek számára, kivéve a milánóit, velenczeit és dalmácziait­). — E szabályok az iró vagy szerző s a kiadó kizárólagos jogát elismerik, miután a mű szerzőjének vagy azon egyénnek beleegyezése nélkül, kire ez jogait az eredeti műre vonatkozólag átruházta, semminemű irodalmi vagy művészeti törmelékek me­chanikai úton nem többszörösithetők. (I. czikk ugyanott.) — A mű szerzőjének vagy a szerző jogutódjának bele­egyezése nélküli mechanikai utoni többszörösítése vala­mely irodalmi vagy művészeti törmeléknek képezi itt azon határozó elemet, mely által a jogsértés tárgyila­gossá (obiectiv) válik. A német szövetségi gyűlésnek ezen, Ausztriában törvény gyanánt kihirdetett határo­zata azonban elismeri ezen jogoknak átruházhatóságát is az örökösökre és jogutódokra, s megrendeli, miszerint a művészeti vagy irodalmi műnek tulajdona, a­mennyiben a művön magán a kiadó vagy szerző meg van nevezve, egy legalább is tíz évre terjedő határidőn át (és pedig a jövőben megjelenő műveknél megjelenésük évétől szá­mítva) elismertessék és ótalmaztassék. (II. czikk ugyan­ott.) — E törvény helyettesíti a közönséges osztrák pol­gári törvénykönyv 1171. §-ának rendelését, melynél fogva tehát az utánnyomatás csakis tízévi időszakon belül tekintendő tilalmasnak. Ezen arasznyi rövid idő elteltével az irodalmi mar­talóczok szabadon gazdálkodhatnak s büntetlenül űzhe­tik kárhozatos foglalkozásukat. A német szövetségi gyűlés említett határozatának II. czikkében foglalt in­tézkedés a kiadói jognak ezen 10 éven belüli átruház­hatóságát illetőleg derogál tehát a közönséges osztrák polgári törvénykönyv 1169-ik §-ának , miután nemcsak az irodalmi mű szerzőjének, hanem örököseinek s egyéb jogutódjainak is az irodalmi vagy művészeti termelők tulajdonára vonatkozó jogai tíz éven át megotalmaztat­nak, különbség nélkül, akár közrebocsáttattak már e ter­­melékek akár nem, akár egészen újból bocsáttattak azok közre, akár csak uj lenyomatban vagy uj kiadásban je­lentek meg. (Argumen. I. czikk ugyanott.) A német szövetségi gyűlésnek többször említett 1837. évi november 9-diki határozata az utánnyomatás tilalmát kettős irányban szentesíti: 1. Megvédi az általa veszélyeztetett magánjogokat, miután a jogosulatlanul utánnyomott művészeti vagy irodalmi művek szerzőinek és kiadóinak teljes kártala­nításra ad igényt az utánnyomatási eszközlök ellen (IV. czikk ugyanott), — és pedig helyesen, miután a jogosulatlanul utánnyomtató szándékos kárositó gyanánt jelenkezik. (Közönséges osztrák polgári törvénykönyv 1295., 1324. és 1331. §§.) 2. Különös büntetéseket is szab a jogosulatlan utánnyomatásra; ezek pedig a következők : a) minden esetben elkoboztatnak az utánnyomta­tótól minden utánnyomtatott példányok, művészeti tör­melékeknél az azok utánzására szánt minden bármi néven nevezendő készletek, eszközök, szerszámok, réz­táblák, vésett kövek s más effélék is. (IV. czikk ugyanott.) b) Ide tartoznak azon büntetések, melyek a jogo­sulatlan utánnyomtató ellen a német szövetségi törvé­nyek értelmében alkalmazandók.­­ Melyek legyenek azonban e büntetések, azt az említett szövetségi gyűlés idézett határozata nem mondja, hacsak azalatt nem akarjuk annak V. czikkét érteni, mely az I. czikkben felsorolt minden tárgyak utánnyomtatványainak s után­képzéseinek áruba bocsátását és forgalomba hozatalát világosan tiltja. Az 1837. évi szövetségi határozat azonban az után­nyomatást nem feltétlenül tekinti jogellenesnek, miután a szerzőt, írót vagy kiadót, valamint ezek örököseit és jogutódjait csak tízévi időszakon át otalmazza jogaik­ban, s azon szövetségi kormányoknak, melyeknek terü­letén az utánnyomtatás azelőtt tiltva nem volt, szabad tért enged meghatározni azt, váljon saját államterületü­kön az ott már eddig is utánnyomtatott művek példá­­ i) Politische Gesetzsammlung. 60. köt. 2) Ugyanott 68. kötet. ') „A szerzőnek jogai egy uj lenyomatra vagy kiadásra az ő örö­köseire át nem mennek."­ Osztrák polgári törvénykönyv 1169. §.

Next